Tolnai Népújság, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-06 / 182. szám

* HI 2001. Augusztus 6., Hétfő 5. OLDAL MEGYEI TÜKÖR Mondom a magamét IHÁROSI IBOLYA Adjak vagy ne Mindig zavarba jövök, ha valakit kéregetni látok. Elfogja az em­bert a szégyen, hogy mindez megtörténhet egy emberrel. A férfi azt mondta, hogy hajléktalan. Volt lakása és van szakmája. Itt jár-kel közöttünk, s nincs egy hely, ahol lehajthatja fejét, nincs egy ember, aki széles e honban befogadná. Nincs akinek elsírhatja a bánatát, nincs akinek elmondhatná az örömeit. Ha lenne egyáltalán örö­me. De egyre több a hajléktalan. Van akivel nap, mint nap találko­zunk, s nem is egyszer. Kinek van arra pénze, hogy minden nap, hol az egyiknek adjon, hol a másiknak? Van aki agresszív, s nem szeretném, ha holnap is leszólítana. Van aki nagyon udvarias, de mikor adjak, s mikor nem? És egyáltalán mennyit? Mi lenne, ha megpróbálnék egyiknek másiknak valamilyen állást szerezni. Biz­tos lehetne találni, ha egy újságíró kémé. Egynek, .akár kettőnek is szerezhetnék állást. De akkor mi lenne a többivel? Aztán meg­szólal a kisördög, hogy ennyi erővel ő maga is kereshetne valami­lyen munkát. Biztos megvan annak az oka, ha oda került ahol van, hiszen hányán és hányán jutnak életük során nehéz helyzet­be, mégis kimásznak belőle valahogy. Egy csomó embert ismerek, aki többször is újrakezdte az életét. Anyagilag és érzelmileg is a nulláról. De az is igaz, hogy voltak, akik segítették őket. Ha kel­lett, akkor pénzzel is. Megvannak a szociális gondoskodásnak a fómmai, igen sok pénzt költenek az én adóforintjaiból is arra, hogy akit lehet vissza­vezessenek a munka világába. Miért adjak a már adózott forintja­imból? Azért mégis sajnálom már így utólag, hogy legutóbb nem ad­tam. Azt meg különösen, hogy azért nem tettem, mert csak egy tí­zezres volt nálam. Talán látta is hajléktalan, amikor kivettem a pénzt az automatából. Dübörögtek a lóerők Hányán fémek el egy Trabantban? Remekül érezte magát az a többszáz érdeklődő, aki el­látogatott vasárnap a lovaspályára, hogy végigiz­gulja a helyi és környékbeli településekről érkezett so­főrök versengését. Kurd A sportkör által rendezett vetél­kedőre szériaautókkal, terepjá­rókkal és saját készítésű járgá­nyokkal egyaránt jöttek vállalko­zó kedvű fiatalok, akik különbö­ző próbákon mérték össze veze­tői tudásukat, illetve gépkocsijaik erejét. A „benzingőzt imádó” né­zők gyakran hangos üdvrivalgás­sal köszöntötték kedvenceiket egy-egy nehéz feladat teljesítése után. A sofőrök a kitűnően előké­szített pályákon bóják közt szla- lomoztak, kereket hajítottak, pa­takon keltek át és kipróbálták azt is, hogy hányán férnek el egy Trabantban. A remek hangulatú rendezvény hatalmas sikert ara­tott a közönség körében, ezért Végvári László főszervező jövőre szeretné megismételni az autó- sok találkozóját. _________ -gr­Va rgáéknál a hagyomány kötelez Ropogós harcsafiak fűszerszámokkal Roskadásig telt asztalok, illatozó kemencék, maskarába öltözött emberek, zene, valódi középkori hangulat. Nagyszakácsiban kilencedszer tartották meg azt a reneszánsz rendezvényt, melynek fénypontjaként átadták a legjobb királyi szakácsnak járó díjat. Nagyszakácsi Alaposan felborult a négyszáz lelkes Somogy megyei falucska, Nagyszakácsi nyugodt élete szombaton. Kilencedik alkalommal veselkedtek neki ugyanis az ország legjobb mesterszakácsai, hogy nemes versenyben eldöntsék: 2001-ben kit illet a királyi fakanál. Egy napra valóban újjáé­ledt Mátyás király udvara, hamisítatlan XV. szá­zadi hangulat lopta be magát az árnyas fák sűrű­jében megbúvó kis falucskába. Kézműves sát­rak, borudvarok, vásárosok mindenütt. Nélkü­lük ma már szinte elképzelhetetlen a királyi sza­kácsok versenye. S ugyancsak elképzelhetetlen a rengeteg vendég nélkül, akik közül többen Né­metországból, Szlovákiából, Csehországból, sőt Olaszországból is érkeznek. Hiába no, a falu hí­re mára szinte a fél világot bejárta. Lehetett negyven fokos hőség, a mintegy tizenötezer láto­gató kedvét semmi sem tudta elvenni. Mindenki bele akart csöppenni a varázsba, Mátyás korá­nak misztikumába. Az 1998-ban az év királyi szakácsának választott szekszárdi Faddi Varga János, és fia II. Varga János - aki nem melléke­sen ezúttal egymaga képviselte a családot a kirá­lyi szakácsok versenyében - által kreált rene­szánsz udvart szinte megközelíteni sem lehetett, aki tehette, igyekezett minél közelebbről meg­csodálni a valóban különleges étkeket. Külön szerencsésnek vallhatta magát, aki bele is kós­tolhatott a jóba, hisz manapság nem minden ét­teremben szolgálnak fel „Ropogós harcsafiakat fűszerszámokkal”, s „Nyúlfit fokhagymában, tej­fölös lével”. Persze, mint ahogy Mátyás korában, úgy az ínycsiklandó étkek mellől ezúttal sem maradhatott el a jó bor. A szekszárdi Vesztergombi Ferenc és Dúzsi Tamás nem is volt rest, valóban a vidék legjobb nedűivel káp­ráztatta el a nagyérdeműt. A Var­ga család sikere estére vált teljes­sé. Bár a királyi szakács címet még korai lett volna odaítélni a versenyen először részt vevő if­jabb Vargának, a szigorú zsűri által megméretett ételek közül a reneszánsz ud­varban készült vadak találtattak a legízletesebb- nek, így Vargáék büszkesége a „Vadételek királyi mestere” címmel térhetett haza Mátyás udvará­-i. Ifjabb Varga János folytatta a családi tradíciót ból. A hőn áhított királyi szakács cím ezúttal egy hatvani fiatalembernek jutott: 2001-ben Nagy Zoltán vehette át a királyi fakanalat. RÓNAI GÁBOR Bautzeni vendégek a művésztelepen A szorboknál is hasonlóképp festik a hímes tojást A német testvérmegyéből, Bautzen Kreis-bői érkezett Szálkára, a művésztelepre az a fiatalokból álló csapat, melynek tagjai több mint egy hétig szűkebb pátriánk kultúrájával, hagyományai­val is nevezetességeivel is­merkedtek. A többség első alkalommal járt hazánk­ban, illetve Szálkán, ám olyan diák is akadt, aki már harmadszor tért vissza a te­lepülésre. Bautzen­SZALKA Rosi Hedwig pe­dagógus, a csapat vezetője olyan he­lyen lakik Bautzenben, ahol a német mellett a szláv nyelvű szorb kultúra is erő­teljesen jelen van. Számára ki­váltképp érdekes volt összeha­sonlítani lakóhelye, illetve Szálka és környéke népművészetét.- Nagyon örültem, amikor a kézműves foglalkozáson tanúja és részese lehettem a tojásfestés­nek. Ez a tevékenység a szor­boknál is ősi, de ma is élő hagyo­mány. A technika, tehát a kivitele­zés az szinte ugyanúgy, ugyan­olyan eszközökkel zajlik, mint nálunk, sőt a motívumok is majdhogynem megegyeznek. De ugyanígy élményt jelentett, s bi­zonyos vagyok benne, hogy mindannyiunk számára, a he­lyi néptánc, népviselet. Szinte minden hasonló, csak egyva­lami tér el nagyon: a nyelv. Anne-Marie Lach két évvel ezelőtt, illetve tavaly is járt már Magyarországon, mind­annyiszor Szálkán. Most, te­kintettel eddigi kiváló munká­jára, nyaralása díjmentes a tá­borban. A tizenöt éves diáklány - aki a sörgyártásáról ismert Rade- bergben lakik - mindenekelőtt a kellemes időt említi, mint vonzerőt.- Az em­berek na­gyon barátsá­gosak, a kör­nyezet, a szőlővel tele­pített dombok látványa megkapó. A tábor művészeti programjai ugyancsak sok örömet szereztek számomra. A rajzolás tetszett leg­inkább. Anne-Marie a magyar fiatalok­ról is meglehetősen kedvező véle­ménnyel van. Kedvesek, sokat fá­radoznak azon, hogy németül be­széljenek.- Igen, mehetnék a vüág sok szép vidékére - erősíti meg vége­zetül erre vonatkozó kérdésün­ket. - De engem az a művészet ér­dekel, amivel itt ismerkedhetek meg. S persze Magyarország, ami gyönyörű.-SZÁ­Kezdődik a hídépítés Szekszárd-Bogyiszló Várhatóan ezen a héten kezdőd­nek meg konkrétan a szekszárdi Duna-híd építésének „érdemi” munkái - tudtuk meg a fővállal­kozó konzorcium képviselőjé­től. Mint ismeretes, eredetileg június második felére ígérték, hogy megkezdik a híd építését. A konzorcium ettől függetlenül többször is jelezte az elmúlt idő­szakban, hogy nincs veszélyben a híd és a hozzá tartozó útsza­kaszok 2003. júliusi átadási ha­tárideje; __________________■ „K ét keréken - drogmentesen” Augusztus 8-án, szerdán, Bátaszéken, a sporttelepen ke­rül sor a „Két keréken - drog mentesen” elnevezésű rendez­vényre. A helyszínen lehet ne­vezni a versenyre, délelőtt fél tízkor, majd ezt követi a gyer­mek show, melyre Levente Pé­tert és Grillus Jánost is várják a szervezők. Délutántól estébe hajló családi programokat kínál­nak az érdeklődőknek. Este tá­bortűz mellett szalonnasütést és énekes, táncos szórakozást kí­nálnak a szervezők. A nap folya­mán különböző bemutatókra is sor kerül, a helyszínen lesz lég­vár, vidámpark, büfé, autó-, motorcross és oldmobil kiállítás. A rendezvényre nem csak a bátaszékieket, de a környékbeli település apraját és nagyját is várják sok szeretettel, mauthner Infúziós pumpa az alapítványtól A Szeretet és Gondoskodás nevű, a mozgássérült gyermekekért lét­rejött alapítvány több, mint fél­millió forint értékű infúziós pumpát ajándékoz a Tolna Me­gyei Ónkormányzat gyermekosz­tályának. A műszer ünnepélyes átadásra július 8-án kerül sor. ■ Múzeumi tolvajok Csaknem 20 tételt loptak el, és számosat megrongáltak a múze­umi betörők Szigetváron május­ban, az akkori Vár utcai helytör­téneti kiállításon, amelynek most ismételt megnyitására ké­szülnek. A betörés után Pécsre, a me­gyei múzeumi központba szállí­tották a megmaradt és megron­gált anyagot. Az önkormányzat most 1 millió 100 ezer forintot adott a Vár utcai várostörténeti kiállítás helyrehozatalára, ami így hamarosan ismét látogatha­tó lesz. Az eltűnt és a rendőrség által még mindig keresett tár­gyak helyett más anyagot fog­nak a tolvajok-járta múzeumban elhelyezni. ________________■- Mindegy. Az élet nem áll meg. És itt most minden pillanatban nagy dolgok történnek, barátaim.- Dörzsölgeti a kezeit Moncsicsi. 37. A Mátyás tér nem sokat válto­zott, csak az ecetfák nőttek nagy­ra és a vakolat hámlott le egészen a falakról. Zsiga elegáns kabrióval fordul be a régi utcájukba. Lepar­kol az ütött-kopott ház előtt, kicsit megindultan, de ugyanakkor ámuldozva is száll ki, megy be a kapualjba. Megáll a félhomály­ban, néhány másodpercig tanul­mányozza a horpadozott, girbe­gurba postaládákon a feliratot. Felmegy az első emeletre, végig a gangon. Egy hokedlin ücsörgő fáslis lábú, szódásüveg-szemüve­gű, nejlonotthonkás öreg nénit ki­kerül, majd visszafordul:- Kezicsókolom, Varga néni!- Jó estét!- Nem ismer meg, persze, hogy nem...- Kit keres? Maga nem itt lakik. Kit keres?- De valaha itt laktam...- Nem lakik itt! Mit akar? Ide nem lehet csak úgy bejönni! - Kezd kiabálni a néni. - Lali, gyere ki! Lali!- Csak nyugalom... - nyugtatja zavartan Zsiga. Egy tagbaszakadt férfi lép ki a lakásból, borostásan mackófelső­ben, rövidgatyában, műanyag pa­pucsban, sörrel a kezében.- Mi van, mutter? Megy a meccs! Meglátja Zsigát, összehúzza a szemét:-Na?- Vándorékat keresem... A he­tes lakásból...- Itt semmiféle Vándorék nin­csenek.- Nincsenek? Hiszen itt laktunk!- Ja? De elmentek rég. A papa halála után hamarosan bedugták az Ilonka nénit valami szocott- honba. Talán Erzsébeten - vála­szol Lali valamivel enyhültebben.- Bedugták?- Ja. Ilyen világban élünk. És ők is emberek. Mi meg lakunk itt a mutterral öten, hatvan négyzet- méteren.- Hát igen...- De én nem fogom magamat negatívan lejáratni. Bennem még van szív... Csak azért, mert minden a feje tetejére állt, én nem fogok. Közben bentről Knézy hangja: ....Simon kapja az átadást, kicsit megtolja a labdát, Dzurják elé tá­lal, Dzurják lő - gól!”- Gól! A kurva életbe, berúgta! Ezzel visszarohan Lali a lakásba.- Kezicsókolom, Varga néni... - búcsúzik Zsiga. Ugyanúgy távo­zik, ahogy bejött. Az öregasszony nem néz utána, valahova maga elé bámul. 38. Egy rettenetesen levedlett szo­ciális otthonban, az igazgatónő kíséretében lépdel fel a lépcső­kön Zsiga. Csodálkozva és iszo­nyodva figyeli a hol bottal, hol járókerettel közlekedő öregeket, a félhomályból felsejlő zsúfolt szobákat.- A harmadik emeletre tették?- Vándor néni jó fizikai állapot­ban van. Sajnos, kell a hely az al­só szinteken az elesetteknek.- És... mióta él itt?- Pontosan megmondom. Az­nap hozták be, amikor a Brezs­nyev temetése volt. Mindenki azt nézte a tévén.- Annak majdnem tíz éve! Felérnek a harmadikra, az igaz­gatónő benyit egy szobába.- Vándor néni! Meglepetést hoztam! Egy fotelból mosolygós, so­vány, gyér hajú néni áll fel.- Nekem? - kérdezi kerekre nyílt szemmel. Abban a pillanat­ban amint meglátja a belépő Zsi­gát, felkiált:- Kisfiam! Zsiga hozzálép, némán megöle­lik egymást. A szocotthon kertjében egy árnyas pádon folytatódik a beszélgetés.- Hidd el, jó itt nekem - győzkö­di fiát Zsiga anyja.- De ne bolondozz, anyukám. Veszek neked egy szép kis házat kerttel. Emlékszem, mindig arra vágytál, hogy egyszer az életben ribizlit szüretelhess, mint gyerek­korodban!- Hm, bizony... Mik meg nem maradtak abban az okos kis fejed­ben! - simogatja meg fia haját. - De most már késő.- Késő? Dehogy van késő.- Hidd el, ha mondom. Nem kell nekem már semmi.- Hogyhogy semmi? Mindenki akar valamit!- Jól megvagyok én itt. Szeret­nek, mindenldt ismerek. Nem akarok új életet kezdeni hetven­négy évesen. Én már csak üyen vagyok. Majd néha meglátogatsz, ha jut rám időd... Várni, azt az egyet nagyon megtanultam, kisfi­am. Mindig csak várni.- Többet nem kell várnod. Most már itt vagyok 39. TRICEPSZ felirattal fekete ano- rákjukon, kigyúrt testű, kopasz fi­atalemberek állnak szenvtelenül, az Üllői úti stadion nézőterén, a szurkolók színes forgatagában. 1990 tavaszának politikától átfű­tött légkörében járunk, a Fradi- Dózsa meccsen. (Folyt, köv.) r » )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents