Tolnai Népújság, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-30 / 202. szám

J 2001. Augusztus 30., Csütörtök MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Mondom a magamét MAUTHNER ILONA Megválaszolatlan kérdések Egy évvel ezelőtt, augusztus elsejével vezették be a borral kapcsolatos jövedéki törvényt. Akkor mindenki azon bosszankodott, hogy éppen szüret előtt hárult a termelőkre a megnövekedett adminisztráció, de az­zal vigasztcdták egymást az érintettek, ennek is meglehet az előnye, visszaszorul majd a borhamisítás. Ráadásul a törvényalkotók is azt hangsúlyozták, nem kell mindjárt a büntetésektől tartani, hiszen a vá­mosok, borászok együtt tanulják majd az új feladatokat. Ekeit egy év és ismét szüretre készülődnek a borvidékeken. Soha ilyen nehéz hely­zetben még nem vök se szőlész, se borász. A tartályok tele vannak bo­rokkal. Ráfizetéses lesz a szüret, mert még annyi pénzt sem kapnak a szőlőjükért a termelők, mint amennyit ráköltöttek. Vajon mi az oka annak, hogy a borászok tartályai, hordói tele van­nak1 Kevesebb bor fogyott volna az idén1 Szó sincs erről Fogyott az ren­desen, csak nem a borászoktól vitték a kocsmákba, kereskedelmi egy­ségekbe, hanem sokszor a borhamisítóktól. Jövedéki törvény ide, jöve­déki törvény oda, semmi nem változott ezen a területen. Ahogy az egyik vámos fogalmazott, az valóban jellemző, hogy Bács-Kiskun megyében az érintettek oda-vissza, betéve tudják a törvényt. Tolna megyében vi­szont olyan, hozzá nem értésről tanúskodó sületlenségeket kérdeznek egy-egy előadást követően, hogy egyből látszik, itt a bor termelésével vannak elfoglalva az emberek. Az eredmény magáért beszél, alig akad példa arm, hogy elítélnének borhamisítókat. A legújabb módi az, hogy a fehérbort (vagy annak nevezett valamit) vörös törköllyel alakítják át vörös borrá. Tudják ezt a pénzügyőrök, ismerik ezt a módszert a szak­emberek is. Egyszerűen le lehetne leplezni, csak a bor útját kellene kö­vetni, a kocsmától visszafelé a termelőig. Ki szállította, mennyit, van-e neki szőlője, milyen fajtái vannak, vagy ha nincs, kitől vette a szőlőt vagy a bort, annak mije van? Csak ezekre a kérdésekre kellene megkeresni a válaszokat. De úgy tűnik, valamiért ez nem fontos. A bevétel így is, úgy is csor­dogál az állam kasszájába. ___________Megkérdeztük olvasóinkat __________ Mi t tenne, ha szökött fegyencet látna? Napok óta foglalkoztatja a közvéleményt a miskolci zá­logházi rablás. Az egyik elkö­vetőt a rendőrség elfogta, az­óta a diósgyőri kórházban ápolják. Tettestársa azonban kereket oldott, és bujkál. A géppisztolyos rabló jelenléte a Bükk lábánál lévő falvak la­kóiban nagy riadalmat keltett. Mi is megkérdeztük olvasóin­kat, ha ők ott élnének, vagy itt saját környezetükben hasonlóeset előfor­dulna, mit tennének, félnének-e? Rauf Károly erdész, Németkér: - Ha találkoz­nék vele és tudnám, hogy egy géppisztolyos rablóról van szó, biztos nem állnék az útjába, mert nem egy szokványos bűnö­zőről van szó. Aki rendőrre lő, az mindent megtesz. Fogtam már meg fatolvajt az erdőben, de aki­nek egy kalasnyikov lóg az olda­lán, az mégis más, mint egy fejszé­vel vagy fűrésszel járkáló egysze­rűbb ember. Siklósi Lajos műszaki veze­tő, vadász, Ta­mási: - Nem fél­nék tőle, külön­ben is addig úgy­se lőne, amíg én észre nem ven­ném. Az ilyen ember addig nem tá­mad, míg nem szorítja meg valaki. Erre meg nem vállalkoznék, az el­fogását rábíznám az erre a speciá­lis feladatra kiképzett emberekre. Rompf Gabriella tanár, Paks: - Ha itt történt volna, biztosan jobban felkaptam volna a fejem, így vi­szont nem, hisz’ gyakorlatilag min­den­napos h í r már a gyil­kosság is. Ha ott élnék, nem lennék nyugodt, sö­tétedés után nem men- ______ nék az utcára. Érdi György művezető, Paks: - Sajnos ezt már megszoktuk, Ma­gyarország kész Chicago. Hogy mit tennék, ha én is ott élnék, nem tudom, az mindig az adott pillapat­tól függ. Óva­tosabb len­nék, körülte­kintőbb, de bíznék a hatóságok­ban, a polgármesteri hivatal biz­tosan megtenné a szükséges lé­péseket, van polgárőrség, rendőrség.... ______________■ Fe ltárulnak a Jegeshegy titkai Idén nyáron immár a negyedik évadban „vallatták a földet” a ugyanis csak a keleti és a nyu- régészek Fadd határában, a Jegeshegyen. Az 1998-ban megin- gáti szélét ismertük, dúlt munkálatok ez évi eredményeiről az ásatás vezetőjét, Az államalapítás időszaká- Ódor Jánost, a szekszárdi múzeum régészét kérdeztük. ból származó sírokból előkerült ____ ékszerek alapján a közösség Fad d- A Jegeshegy nevű homokdom­bot az elmúlt évezredek során több alkalommal is temetőként használták letűnt korok népei - tájékoztatott a szakember.-Eddig korai és késő kelta (i. e. 1500 körül), késő római (i. sz. IV. szd.), illetve X-XI. századi magyar sírokat tártunk fel. Az eddig ismert három kü­lönböző korú temetkezéseken kívül újabb időszak sírjai is elő­kerültek. Találtunk például késő Gazdag kelta nő sírja bronzkori (i. e. 2000 körül) ur­nasírt, és kora népvándorlás kori (i. sz. V.-Vl. szd.) germán csontvázas sírokat. Az idei ásatás során a leletben leggazdagabb sírok a kelták közül kerültek ki. Ezúttal is talál­tunk hamvasztásos és csontvázas rítussal elteme­tett egyének maradványait, amelyek mellé túlvi- lági útra szánt edényeket (bennük ételt, italt), va­lamint használati tárgyakat, ékszereket, fegyve­reket helyeztek el. Az elmúlt 3 évben 81 sírt tártunk fel, ez a szám idén 125-re nőtt. Ezek közül 85 a magyar sír, ez­zel a megye hasonló korú feltárt temetői közül ez a második legnépesebb, de így is egyelőre csak a temető 20-25 %-a ismert. Fontos eredmény volt, hogy déli irányban is tisztáztuk a magyar temető határait, eddig ebben az időszakban szegény volt, amit mutat az is, hogy ékszereik bronz drótból készültek. Az első magyar nyelvemléket őrző tihanyi ala­pítólevélben két Tolna megyei települést említe­nek. Az egyik Tolna („Thelena”), a másik Fadd („Fotodi”). A Jegeshegyen feltárt magyar temető használatát valamikor a XI. század közepe táján hagyták fel, amikor István király törvényei értel­mében templom köré kényszerítették a pogány lakosságot. Feltehető, hogy a feltárt temetőt hasz­náló közösség tagjai nagy valószínűséggel azo­nosak az alapító levélben megnevezett Fadd la­kóival. A jegeshegyi ásatást a tervek szerint jövőre folytatjuk - fejezte be a régész. Igazgatókat választanak Tamási Két intézmény élére nevez ki várhatóan vezetőt a tamási kép­viselő-testület ma 15 órakor kez­dődő ülésén. A Könnyű László Városi Könyvtár és a Városi Mű­velődési Központ igazgatói állá­sára egyaránt csak a jelenlegi ve­zetők pályáztak, kinevezésüket a kulturális bizottság egyhangú­an támogatja. Döntenek a képvi­selők egyebek mellett a Bursa Hungarica ösztöndíjrendszer­hez való csatlakozásról, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság részére történő terület-eladás­ról, az állattartási rendelet mó­dosításáról. Az orvosi ügyelet működéséről dr. Bencze Gábor, a Tamási Kézilabda Club tevé­kenységéről Sebestyén Károly leköszönt egyesületi elnök ad tájékoztatást. ____________■ Vi rágos Ozora Augusztus 28-án Ozorát tekin­tette meg a Virágos Magyaror­szágért verseny szervező bizott­ságának elnöke, Kokics Tibor. A község ezer muskátli és több, mint tízezer egynyári virág kiül­tetésével készült a versenyre, amelynek szeptember végén hirdetik ki az eredményét. Zsuzsa néni meséje Zsuzsa néni sokak szerint ki­csit csodabogár, örök vidám asz- szony, de amikor felidézi emléke­it, könnybe lábad a szeme. Nem származik igazán szegény család­ból, de azt, hogy tanuljon, még­sem támogatták. így először csak az öt elemit sikerült elvégeznie, majd dolgozni ment. Azt, hogy képezze magát, nem adta fel, s huszonhárom évesen a bölcskei zárdában kezdett tanulni. Kémé­nyen kellett dolgoznia, v^gül mégis majdnem feladni kénysze­rült. Csupán nagyanyja állt mel­lette, aki odaadta megtakarított pénzét - ötszáz pengőt - és azt, mondta: Itt van lányom, forgasd, és tanulj! Számomra úgy tűnik, Zsuzsa néni szó szerint idézi a hatvan évvel ezelőtt történteket, sőt azt is megmutatja, hogyan bontogatta ki „szüléje” a becses bankókat a zsebkendőből. Ké­sőbb sokfelé vetette a sors, dolgo­zott szigorú, gazdag asszonynál Névjegy cselédként, konzervgyárban, álla­mi gondozott gyerekek között. Áz álma mindig az volt, hogy gyere­kek vegyék körül. Egyszer, ami­kor két hétre bezárták a madocsai óvodát, őt kérték fel, hogy indítsa újra, akkor éppen ott volt dajka. Szakácsot, kézilányt, mindenest keresett és egy évig vezette az óvodát. A gyerekekkel virágot, sóskát, babot vetettek az udvarra. Később, közel negyven évesen szerezte meg a hőn áhított óvónői oklevelet, így több mint három évtizedet valóban ott tölthetett, ahol szeretett, a „gyerekei” kö­zött. Sorban emlegeti őket - már felnőtt emberek, gyerekeik, uno­káik vannak -„Volt egy Kis Péter nevű fiam, vézna, sovány, de na­gyon eleven, úgy csókolgatta mindig a kezemet, úgy nézett rám - azt nem lehet elfelejteni. A Jásper Miklós magas banki tiszt­viselő lett, láttam a tévében, meg­ismertem.” Zsuzsa néninek soha sem volt igazán támasza, egyedül volt, de mindig állta a sarat. Leg­keményebben azért dolgozott meg, hogy tanulhasson, de úgy érzi megérte. Volt, hogy fejére, hátára batyut kötött, gyalog ment a földvári, kalocsai piacra a kezé­ben a német és számtan felada­tokkal - úgy tanulta a leckét. Két éve súlyos betegség után került Paksra az Idősek Otthoná­ba, ahová azért jött, hogy ha egy­szer meghal, nagyanyja mellé te­messék. A sok gond nem törte meg, ma is vidám, gondolatait versbe, balladába önti. ír, ha vala­kinek születés- vagy névnapja van; farsangkor, karácsonykor, ha orvosa nyugdíjba megy. Először tizennyolc évesen írt verset, azt egy református pap prédikációja ihlette, hosszú szünet után csa­ládja történetét foglalta balladá­ba. Mostanra sok kötetnyi írás gyűlt össze, nemcsak saját versei, hiszen mások magvas gondolata­it is összegyűjti, s persze azokat a kedves mondatokat is őrzi, ame­lyeket gyermekei mondtak az évek, évtizedek alatt, amíg köz­tük élt és dolgozott. Legjobban azonban mesélni szeretett, mert akkor a kicsik szemében látta a csodálatot. Mesélni még ma is szeret, s ma is tud, öröm hallgat­ni, ahogyan előadásában megele­venednek életének szereplői.-VT­Baksai Zsuzsanna Született: Madocsán, 1920. február 20-án Iskolai végezettsége: öt elemit Madocsán végzett, majd ma­gánúton négy polgárit a bölcskei zárdában huszonévesen, Budapesten csecsemőgondozói, majd klinikai munka mellett óvónői képesítést szerzett Gyermeke: Béla, 46 éves programozó Budapesten él Aranyrozmaringosok Újvidéken Német anyanyelvűek, magyar érzelmekkel Új járdán az iskolába A Bonyhádi Német Kulturális Egyesület Kórusa nemrégiben Aranyrozmaring díjat kapott. Ezzel a minősítéssel az ország­ban összesen negyven csoport büszkélkedhet. Jutalmuk egy négy napos kirándulás volt, melynek során Újvidékre is el­jutottak, s onnan hazafelé jö­vet meglátogatták a Nemzeti Parkot Opusztaszeren. Bonyhád A Német Kulturális Egyesület szá­mos, hasonló céllal szerveződött civil szervezettel tartja a kapcso­latot, így a szegedivel is. A német hagyományokat őrző csoport eredményes minősítésének híre eljutott az alföldi városba, sőt ha­tárainkon túlra, Újvidékre is. Mindkét helyről meghívást kap­tak, s a közelmúltban nagy sikerű műsort adtak Szegeden és Újvidé­ken. Rónai Józsefné művészeti vezető nemcsak a fellépések adta élményeket, a nézőtérről felhar­sanó vastapsot tartja fontosnak.- Az emberi kapcsolatok, az ér­zelmi megnyilvánulások teszik igazán széppé ezeket a találkozá­sokat. Ezektől válnak felejthetet­lenné. Olyan fogadtatásban, mint Újvidéken volt, ritkán van ré­szünk. Az ottani német egyesület házában zsúfolásig megtelt a te­rem magyarokkal, németekkel. Egy-egy szál rózsával vártak min­ket. Pihenésre időt sem adva, rög­tön feltessékelték az énekkart a színpadra. Három nyelven mond­ták el köszöntőjüket. Ők olyan környezetben élnek, ahol a ma­gyar, a német, a szerb nyelv isme­rete természetes. Érdekes volt, hogy Rittinger Antal, a Bonyhádi Német Kisebbségi Önkormányzat elnökének németül elmondott üd­vözletét kérték, magyarul is ismé­telje meg. Másfél órán keresztül nem engedtek le minket a szín­padról. Összeállított műsorunk után kívánságműsorrá alakult a program. Meglepő volt, hogy az ott élők milyen sok magyar és né­met népdalt ismernek, s hogy tud­ták velünk együtt énekelni. Sze­mély szerint nekem volt egy olyan élményem, amely mély nyomokat hagyott bennem. Abban a pilla­natban, ahogy a pódiumra áll­tunk, összetalálkozott a tekinte­tem egy, az első sorban ülő höl­gyével. Olyan érzésem volt, mint­ha ezer éve ismernénk egymást. A műsor után, én a színpadról lefelé indulva önkéntelenül felé léptem, ő énfelém. Kiderült, hogy Becskerekről érkezett, ahol német nemzetiségi klubot szervez. Hosszas beszélgetésünknek, úgy gondolom barátság lesz a vége, és ez többet jelent a rivaldafénynél. Útban hazafelé meglátogattuk az ópusztaszeri Nemzeti Parkot. Ott ismét rá kellett döbbennem valamire. Arra, hogy mi, magyar- országi németek mennyire ma­gunkénak érezzük a magyar tör­ténelmet, érzelmileg müyen erő­sen kötődünk ehhez a hazához. Német anyanyelvűek vagyunk magyar érzelmekkel. ______-pál­Fe lkészültek az őszre Báta- apátiban. Egyszeri támogatás­sal kezdhetik a gyerekek a 2001/2002-es tanévet. Bátaapáti Az általános iskolások hatezer, a középiskolások üzenkettőezer fo­rint támogatást kapnak, az óvodá­sok pedig egy hónapig térítésmen­tesen vehetik igénybe az intéz­mény szolgáltatásait. Óvodai cso­portfoglalkoztató szobát alakítot­tak ki, a folyamatosan emelkedő gyermeklétszám miatt. Az általá­nos iskola tornaszobáját szertárral bővítették, így megnövekedett a sportolásra használható terület. A könyvtár, amely eddig az iskolá­ban működött, más, felújított épü­letbe került, ezzel az oktatást szol­gáló tér bővült. A Lenin és a Dózsa György utcában befejezték a vízel­vezető árkok kialakítását, az új jár­dák építését. A közeljövőben to­vább folytatják a település ki- sebb-nagyobb fejlesztését. Báta­apáti - Bátaszék, Mórágy, Alsó- nána és Mőcsény mellett - tagja annak a társulásnak, amely a kö­zelmúltban egy pályázaton 963 millió forintot kapott szennyvízbe­ruházásra. A hírről még hivatalos értesítést nem érkezett, de Krachun Szilárd polgármester tájé­koztatása szerint két Tolna megyei országgyűlési képviselő Koppánné dr. Kertész Margit és Potápi Árpád - megerősítette az in­formációt. Újabb pályázat beadá­sára készülnek, amellyel a faluköz­pont helyreállítását célozzák meg. Az egyre szépülő településen az idegenforgalom is fellendülni lát­szik. Szeptemberben, a vadászsze­zon elindulásával osztrák és német vadászokat várnak a faluba, -pál­i > »

Next

/
Thumbnails
Contents