Tolnai Népújság, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-25 / 198. szám

Tolnai Népújság 2001. Augusztus 25., Szombat Hétvégi Magazin 9. OLDAL Két rangos díj, bokatöréssel Mire ezek a sorok megjelennek, Kováts profes­szor úr már szekszárdi otthonában várja a teljes gyógyulást. Csütörtökön este még a megyei kór­ház baleseti sebészetén kerestem fel, a kórházi ágyon is végig mosolyogva beszélgetett, még a balesetet is derűvel idézte fel. Nyoma sincs a nyolcvan eszten­dőnek, a néhány nappal korábbi műtét, a kórterem hangulata sem nyomja el dr. Kováts Jenő vitalitá­sát. A történetet, amely nyomán kórházba került, akár kalandos­nak is nevezhetnénk. A Szekszár- don élő állatorvos, egyetemi ta­nár az elmúlt héten Oslóba re­pült, ahol az Állatorvos-történeti Világszövetség tartotta kongresz- szusát és ahol a szervezet nagydí­ját, a Cheiron kitüntetést vehette át. A szép ünnepséget fogadás kö­vette, a norvég főváros főpolgár­mestere üdvözölte a kongresszus résztvevőit, a díjazottakat a Vá­rosházán. A baj a fogadásról távo­zóban esett, a Professzor úr meg­csúszott a márványlépcsőn - le­repült alólam, idézi fel a történte­ket, csibészes mosollyal - az lehe­tett a baj, hogy nem volt rajtam szemüveg. A bokatörésről, comb­izom szakadásról szót sem ejt to­vább, inkább a norvég mentőket, a kórházat dicséri, az Atlas Bizto­sítót, akik gondoskodtak arról, hogy törött bokával is hazarepül­hessen, orvosi kísérettel, hat he­lyet foglalva a gépen a hordágy­nak. Mert bármily fényes, min­dent igényt kielégítő is volt az osloi kórház, ragaszkodott hozzá, hogy itthon, Szekszárdon végez­zék el a műtétet. Augusztus 19-én este érkezett Ferihegyre, innen mentővel irány Szekszárd, a bal­eseti sebészet, szó sem lehetett arról, hogy másnap egy újabb meghívásnak tegyen eleget. Pedig ez nem akárhová szólt, a Parla­mentbe, ahol Mádl Ferenc köztár­sasági elnöktől vehette volna át a Köztársasági Érdemérem tisztik­Dr. Kováts Jenő eresztjét. Helyette Balázs fia (az atomerőmű tájé­koztatási irodájá­nak vezetője) vette azt át, majd egyből Szekszárdra autóz­va vitte a díjat, ok­levelet és a köztár­sasági elnök, a mi­niszterelnök jókí­vánságait. Tekintsünk kis­sé vissza a díjakra - kértem a kórházi ágyon fekvő Professzor urat. A mindennapi munkám mellett már a pályám kezdete óta foglalkoztam az állat­orvoslás történetével. Ebben a té­mában 1950-ben jelent meg az el­ső cikkem, egy nagyon hétközna­pi témáról, az égetésről. Több mint kétezer éves eljárás, alkal­mazása azonban komoly szaktu­dást igényel. Ettől kezdve elkezd­tem kutatgatni. Rátaláltam a me­gyei levéltárra, aki ott még nem járt, nem is tudhatja milyen érté­kek találhatóak. Hónapokon ke­resztül benn ültem, az anyagaim megjelentek hazai, külföldi szak­lapokban. Ennek lett a következ­ménye, hogy kapcsolatba kerül­tem az Állatorvos-történeti Világ- szövetséggel. Ezt 1966-ban alapí­tották Németországban, az első kongresszus, amelyen részt vet­tem 1981-ben volt. Négy éves tag­ság után meg akartak választani alelnöknek, miután az ellenjelölt jó barátom volt Finnországból, az ő javára lemondtam. 1986-ban Kairóban lett volna a világszövet­ség kongresszusa, ám az egyipto­miak váratlanul lemondták. Két­1921. március 20-án született Lesencetomajon az Állatorvostudományi Egyetemet 1946-ban végezte el Bu­dapesten 1946-49 között magánállatorvos Csonakehegyháton 1949-től 52-ig körállatorvos Pókaszepetken 1952-ben rövid ideig járási főállatorvos Szécsényben 1952-55 minisztériumi főállatorvos 1955-62 járási főállatorvos Pakson 1962-től Tolna megye főállatorvosa, 1967-től a Tolna Megyei Állategészségügyi Állomás igazgatója 1981-ben történt nyug­díjazásáig 1981-től 91-ig a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tudomá­nyos tanácsadója 1991-ben kandidátusi tudományos fokozatot szerzett 1974-től az Állatorvostudományi Egyetem oktatója, címzetes egyetemi docens, 1992-től címzetes egyetemi tanár Első házasságából két gyermeke van, Kováts Balázs a Paksi Atomerőmű Rt. tájékoztatási irodájának vezetője, Kováts Ta­más ismert televíziós bábfilmes ségbeesetten hívott az elnök, tud­nék-e segíteni. Négy hónap alatt megszerveztük, Székesfehérvá­rott tartottuk, jól sikerült. Ez azért is érdekes volt, mert szerve­sen hozzátartozott az állatorvosi oktatás kétszáz éves jubileumá­hoz. Szóval a szövetségben ren­geteg ismerőst, barátot szerez­tem, rengeteget tanulhattam. Most hogy ez a kis „zűröm” tör­tént Oslóban, láttam, hányán is jöttek engem látogatni a kórház­ba. 1991-től számos szervezet vá­lasztott tagjává, így például a New York-i Tudományos Akadé­mia. Tavaly Brnoban döntöttek a kitüntetésről, ez a világszövetség legmagasabb díja, hárman kap­tuk meg, egy japán és holland kolléga mellett én. A Köztársasági Érdemérem tisztikeresztje váratlanul ért. Azt tudtam, hogy felterjesztettek ki­tüntetésre, de erre nem számítot­tam. Úgy tudom a Magyar Tudo­mányos Akadémia terjesztett fel. Nem számítottam rá, azt gondol­tam: ki a fene gondol már rám eb­ben a hazában, legfeljebb a hall­gatóim az egyetemen. Nagyon megörültem, hogy nem így van! Hogy bírom? Mindig szeret­tem dolgozni, a nyugdíjazásom után sem hagytam abba, tudom a tétlenség egyenlő a halállal. Nem cigarettáztam, alkoholt csak módjával ittam, igaz az egyéb örömöket mindig szerettem. Ter­veim? Sok már nem lehet, bár számítanak rám az Állatorvostu­dományi Egyetemen, fordítok, szakkönyvekről írok kritikát, akad még tennivaló bőven. Elége­dett az eddig elvégzett munkával nem lehetek, hiszen arra kell gon­dolnom, mennyi mindent tehet­tem volna, amit nem tettem. Az ember életének mindig vannak olyan szakaszai, amelyről utólag azt gondolhatja: milyen szamár voltam, hogy ezt nem használ­tam ki! RÁKOSI GUSZTÁV A romkert őrzi a ciszterci szellemiséget Az elmúlt hétvégi bátaszéki millenniumi napok kiemelke­dő eseménye volt a ciszterci romkert átadása. Az ünnepi eseményen részt vettek külföldi és hazai ciszterci szerzete­sek, köztük dr. Zakar Polikárp zirci főapát.- Főapát úr ké­rem, mutassa be a ciszterci rendet az olvasóknak!- A ciszterci szerzetesrend majdnem 900 esztendős, fényko­rában a rendnek 728 monostora volt, aztán a francia forradalom és a reformáció ezt megtépázta. Egyházjogilag a ciszterci volt az első olyan szerzetesrend, amely központilag szervezett, generális káptalannal működött, aminek joghatósága volt az egyes rendhá­zak felett. Bátaszéken a cikádori monostort 1142-ben az ausztriai heiligenkreuzi apátság szerzete­sei alapították. Az apátság a tatár­járást még túlélte, de a törököket már nem tudta kiheverni. Szeren­csére most sikerült kiásni a mo­nostort, a romok alól feltámadott Interjú dr. Zakar Polikárp zirci főapáttal a templom lelki­ségében és a romkert őrzi a ciszterci szelle­miséget.- Mikor kezdte a ciszterci rend Magyarországon újra a munkát?- A rendszerváltás után azon­nal elkezdtük Magyarországon a munkánkat, a növendékek képzé­sét, első iskolánkat 1992-ben vet­tük át Pécsett, utána 1994-ben Székesfehérvárott, aztán 1997- ben Budán és Egerben. Jelenleg négy gimnáziumot működtetünk, több mint háromezer diákkal és háromszáznál több tanárral.- Hány tagja van a ciszterci rendnek ma Magyarországon?- Sajnos kevés, mindössze 48 szerzetesünk van, nagyon megér­ződik az elmúlt 40-50 év egyházellenes politikája a rend életében. Amikor én 51 évvel ezelőtt Rómá­ba mentem, akkor 253 - an voltunk ciszterci szer­zetesek.- Hogyan került Rómá­ba és mennyi időt töltött ott?- Tanulni indultam Ró­mába, aztán végül negy­venhat évet töltöttem el ott. Az el­ső években tanuló voltam, aztán a növendékek vezetője lettem, 1960-ban pedig már tanítottam, 41 éves egyetemi tanári munka áll mögöttem. Amikor hazajöt­tem, a Pázmány Péter Egyetemen folytattam a tanítást, amit most, hogy zirci apáttá választottak sem hagyok abba. Igyekszem tovább adni mind azt a szellemiséget, lel­kiséget amit én kaptam annak idején a tanáraimtól, f. kováts éva Lenyűgözött, milyen csoda az ember Dér Miklósáé Wlassics Gyula-díjas Dér Miklósné, a szek­szárdi Városi Mentálhigi­énés Egyesület titkára au­gusztus 20-a alkalmával a Wlassics Gyula-díjat ve­hette át a közművelődés­ben kifejtett kiemelkedő tevékenységéért Rocken­bauer Zoltán minisztertől Budapesten.- Mit érzett, amikor tudomást szerzett a kitüntetésről? •- Nagyon megtisztelőnek érez­tem és természetesen örültem ne­ki. A díjra a Babits Mihály Műve­lődési Ház, a Városi Mentálhigié­nés Egyesület, a Civil Szervezetek Közössége és a Művelődési Intéz­mények és Egyesületek Tolnatáji Szövetsége terjesztett fel, nagyon jól esett, hogy ennyien ismernek és elismernek.- Milyen út vezetett idáig?- A szekszárdi Garay János Gimnáziumban érettségiztem, utána a szombathelyi főiskola népművelő és könyvtár szakán szereztem diplomát. Ez a szak ak­kor indult, igazi újdonságnak szá­mított. Ezt követően posztgraduá­lis képzés keretében az ELTE böl­csészkarán szereztem népművelő diplomát. Első munkahelyem Nagydorogon volt, ahol én lettem az első főállású népművelő 1964- ben. Innen Tolnára kerültem, szintén úttörő feladatra, az első függetlenített könyvtárosnak. Iz­galmas munka volt, több dolgot Névjegy: Dér Miklósné K. Szabó Zsuzsanna Dunaszentbenedeken született, majd gyermekkorában Kölesdre költöztek. Népművelő diplomája van, 1964. óta dolgozik a közművelődésben. Elvált, két gyermek anyja. Idősebbik fia a fővárosban egy multinacionális cég vezetőségi tagja, kisebbik fia még otthon él. Hobbi: a természet és az állatok. Kölesdi tanyájában találja meg az önfeltöltődés és pihenés ideális körülményeit. Szereti a ze­nét, zongorán és orgonán játszik, jelenleg citerázni tanul. A legújabb hobbija a mediáció (a segítő harmadik), mondhatni úgy is: kapcsolatvédelem, amelynek technikáját és módsze­reit a közelmúltban sajátította el. akkor vezettünk be, például a könyvtárhasználat oktatását az ál­talános iskolásoknak. Aztán 1970- ben, amikor a Babits Mihály Mű­velődési Ház elkészült, az alapító gárda tagja lettem, 1998-ig, ami­kor nyugdíjba vonultam. A Ba- bitsban eltöltött évtizedek alatt igyekeztem minél sokoldalúbb, sokrétűbb munkát végezni. Részt vettem a Kertbarátkor megalapítá­sában, kezdeményeztem az Erdé­lyi Magyarok Tolna Megyei Egye­sületének és a Városi Mentálhigié­nés Egyesületnek a megalapítását.- A legtöbben ez utóbbi tevé­kenysége kapcsán ismerik.- Közművelődési munkám so­rán fokozatosan jutottam el a klu­bokon keresztül az egyénig, az egyes emberig, lenyűgözött, mi­lyen különlegesség, milyen csoda az ember, az egyén. Tudatosan gyűjtöttem a tudást és a tapaszta­latot ehhez a tevékenységhez, s fokozatosan alakultak ki azok a segítő szolgálatok, amelyek az egyesülethez kapcsolódnak.- Mit szeret legjobban a mun­kájában?- A változatosságát, a szemér lyességét. Ez abszolút kölcsönös, legalább annyit kapok magam is, mint amennyit adok. Azon sze­rencsés emberek közé tartozom, akinek a hivatása és a hobbija ugyanaz, úgy dolgoztam le tehát az életemet, hogy közben azt csi­náltam, amit a legjobban szeretek. Nappali menedékház az utca emberének Luxemburgi vöröskeresztes tapasztalatok Luxemburgban jártak magyar vöröskeresztesek tanulmá­nyozni az ott folyó karitatív munkát. A delegáció tagja volt Soponyai Mihályné, faddi pe­dagógus. A Magyar Vöröskereszt Országos Ifjúsági Tanácsa idei továbbképző táborát a luxemburgi Berg nevű kis faluban rendezte júliusban. A to­vábbképzésen minden megyéből egy ifjúsági vöröskeresztes diák és egy tanár-elnök vett részt, Tolnából Kutyánszki Vera negyedikes dom­bóvári gimnazista és Soponyai Mihályné faddi pedagógus volt a delegáció tagja. A luxemburgi ta­pasztalatokról Soponyainé Erzsiké­vel beszélgettünk, aki tagja az Or­szágos Vöröskereszt Tanár-Elnöki Csoportjának is.- Mi volt a továbbképzés célja?- Tanulmányozni a luxemburgi vöröskeresztes szervezet munkáját és ezeket a tapasztalatokat felhasz­nálva kidolgozni a vöröskereszt ifjú­sági szervezetének 2001/2002-es tan­évre szóló programját. Gyakorlatilag ez úgy történt, hogy dél­előttönként meglátogattuk a luxemburgi vöröske­reszt által fenntartott in­tézményeket, délután pe­dig 5 fős csoportokban megbeszéltük a tapaszta­latainkat, melyek azok a dolgok, amik nálunk is hasznosíthatók és ezek alapján minta-projekteket készítettünk. Az így ké­szült javaslatokat a Ma­gyar Vöröskereszt összesí­ti és átadja a bázis iskolák­nak felhasználásra.- Miket láttak, ta­pasztaltak?- Luxemburgban az or- Tolna megyei vöröskeresztesek a luxemburgi palota előtt hetnek. A házban internet hozzáfé­rési lehetőség van, az udvaron pe­dig focipálya, mindez természete­sen ingyen. A felügyeletet vöröske­resztes aktívák látják el. Egy dolgot nem lehet a házban, ott aludni.- Ezek szerint ez nappali,. nem éjjeli menedékhely.- így van, az ifjúsági menedék­ház a luxemburgi vöröskereszt „utca emberével” foglalkozó prog­ramjának a része. De ide tartoz­nak például a prostituáltak részére fenntartott pihenőházak is. Az utóbbi létesítményekben az utcá­ról betérő lányok megmosakod­hatnak, átöltözhetnek, lepihen­hetnek és mielőtt visszatérnek az utcára, ha igénylik, ingyenes óv­szert kaphatnak. A házban termé­szetesen állandó orvosi felügyelet is van, amit önkéntesek látnak el.- Mit tanulmányoztak még?- Többek között a szelektív hul­ladékgyűjtést, amiről nálunk még csak jobbára beszélünk, de Luxem­burgban már évekkel ezelőtt meg­valósították, a kis államban nagyon sok gondot fordítanak a környezet védelmére. Mi a steinseli nagyon korszerű hulladék-feldolgozó üze­met néztük meg, ahová az emberek maguk viszik el a szelektíven gyűj­tött hulladékot.- Jártak másutt is?- Igen, Colpackban egy idősek számára fenntartott rehabilitációs központban voltunk. Ez egy olyan utókezelő intézet, ahová a balese­tet vagy agyvérzést szenvedett idős emberek kerülnek anyagi helyzetétől függetlenül. A szana­tóriumnak magyar vonatkozása is van, az intézetet ugyanis a Mainrin-házban hozták létre, ahol Munkácsy Mihály élt és alkotott.- A hivatabs programok mellett város, országnézésre jutott-e idejük?- Ha nem is sok, de jutott. Mó­dunk volt megtekinteni a gyönyö­rű szép középkori városkát, Viadent, meg a fővárost Luxem­burgot, ahol ifjúsági fesztivál volt és a tehenek-hónapját tartották. Az utcákon mindenütt jópofa te­hén szobrok álltak a kicsitől a na­gyig. Nagyon hangulatos volt. ____ F. KOVÁTS ÉVA szág helyzetéből adódóan a karita­tív tevékenység jóval fejlettebb, mint nálunk. Az ottani vöröske­resztes szervezet igen hatékonyan foglalkozik a társadalom elesettjei­vel. Erre jó példa, hogy konténer házakban menedék-otthonokoka alakítottak ki csellengő fiataloknak itt az utcáról betérő fiúk, lányol tisztálkodhatnak, főzhetnek, étkez

Next

/
Thumbnails
Contents