Tolnai Népújság, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-13 / 188. szám

MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL > jH 2001. Augusztus 13., Hétfő Mondom A Magamét SZERI ÁRPÁD Kiútkereső kamara /Íz egykor jobb napokat látott megyei agrárkamara - mint a nem­rég megjelent írásból kiderül - ma már csak vegetál, s csak azért nem szűnik meg, mert ezt tiltja egy vonatkozó jogszabály. Az ember a csőd szélén álló köztestület múló dicsőségén mélázva legfeljebb azt kérdezi magától: miként lehetséges ez az ellehetetlenülés egy olyan kormányzat idején, melynek több minisztere - s természetesen min­denekelőtt az illetékes tárca minisztere - a vidék iránt elkötelezett kis­gazdaként tett és tesz hitet a mezőgazdaság, annak felvirágoztatása mellett? Úgy tűnik tehát, hogy - legalábbis szűkebb pátriánkban - a korábban megkerülhetetlen tényezőnek nyilvánított agrárkamará­nak nem jut szerep ebben a felelősségteljes munkában. De félre a po- Utikával. Tény, hogy a kamarák egy része annak idején egyfajta kényszer- kötelező tagság - révén jött létre, s mindez most, ezen kö­telező tagság megszűnésekor bosszulja meg magát. Bár egynémely kamarai vezető sűrűn bizonygatta, hogy az általa irányított, egyéb­ként ténylegesen hasznos szolgáltatásokat nyújtó köztestületre szük­ség van, az úgynevezett egyszerű, magánvállalkozóként, de sokkal inkább magánemberként beléptetett tagoknak az ígért előnyökben nem igazán volt és a dolgok természetéből adódóan nem is lehetett részük. Sokan nem tudtak megszabadulni attól a kellemetlen érzés­től, hogy „ezek” csak az ember pénzére utaznak, s ezt a benyomást támasztották alá azok a gyakona udvariatlan, dörgedelmes levelek, melyek a tagdíj hátralék befizetésére szólítottak fel. Ez utóbbi példa - a félreértések elkerülése végett - nem az agrár­kamara háza tájáról származik. Sőt, nagyon is egyetértőleg lehet idézni éppen a megyei agrárkamara elnökének kiútkereső terveit: olyan szakmai feladatokkal vonzóvá tenni a köztestületet, melyek rúrén bővíthető lenne a tagság köre. Mármint az önkéntes tagságé... Az eső sem mosta el Nemzetiségi napok Györkönyben A szakadó eső sem tudta el­rontani a hangulatot, szom­bat este még esernyők alatt is táncoltak a pincefalu fő­terén. Vasárnapra aztán ki­sütött a nap és a jókedv is fokozódott. Györköny A hagyományos német nemzeti­ségi napok a falu legnagyobb rendezvénye az idén is sok ven­déget vonzott. Sokan érkeztek Németországból, az elszárma­zottak, a Györkönyben gyakran megfordulók, hiszen a falu nem csupán a jeles eseményeken vonzó a külföldiek számára. So­kan vásároltak közülük itt házat és még többen vannak, akik rendszeresen visszatérnek, itt töltik szabadságukat. A pénteken kezdődött rendezvényre természe­tesen küldöttség érkezett a partner­településről, Baden-Württemberg tartományból, Eckartsweierből. A szombati szakadó eső az ő prog­ramjukat, a térzenét sajnos elmos­ta, a műsor további pontjait azon­ban az égi áldás ellenére megtartot­ták. Fotókiállítás nyüt a szép pince­falu egyik présházában régi családi fényképekkel emlékezve a tabló­kon a régmúltra, esküvőkre, csalá­di eseményekre, az iskolai életre, sorozásokra, a katonaéletre. A pice­falu központja, a Május tér kézmű­ves bemutatók és hajdan volt mes­terségek felidézésének színhelye is Kapca- és tutyikötés. Bemutatják: Pámer Andrásné, Kővári Jánosné, Krausz Mártonné és Szegedi Andrásné fotó: bakó Szégyenkeznie csak az időnek kell Elsőre sikerült a lengyelt Pollen Rockfesztivál Szombati lapszámunkban olvashattak ked­ves olvasóink a lengyeli Pollen Rockfesztivál­ról. Szervezői, mintha érezték volna, hogy szombaton esni fog. Beszélgetésünkkor fel­hívták a figyelmemet, mindenképpen tudas­suk, hogy akkor is megtartják a rendezvényt, ha megnyílnak az ég csatornái. Sejtésük be­igazolódott, ígéretüket megtartották. Lengyel A fesztivál előkészületei már pénteken megkez­dődtek. A bulira készülő fiatalok rekkenő hőség­ben állították fel a vállalkozótól szívességből ka­pott színpadot. Arról is gondoskodtak, hogy fe­dett legyen, mert soha nem lehet tudni mit hoz a holnap. Igazuk lett. Szombat reggel csatakos, őszies időre ébredtünk. Fújt a szél, időközön­ként eleredt, és nem is esett, hanem szakadt az eső. Lengyelen este hétkor rázendített, s tizen­egyig meg sem állt. A Pollen Rockfesztivál szer­vezői azonban - ígéretükhöz híven - megtartot­ták a fesztivált. Belépőből háromszázötven fo­gyott el, amit szép eredménynek tartanak, hi­szen először vállalkoztak a nagy bulira. Bíznak abban, hogy majd, amikor már olyan múltjuk lesz, mint Csörgének Lengyelen is több ezren fognak szórakozni. Már most érkeztek barátok, érdeklődők messzebbről (Budapestről, Mohács­ról, Pécsről) is. A szomszédos falvak fiataljait kö­téllel sem lehetett volna otthon tartani. A falu is kíváncsi volt kezdeményezésükre. Ott volt idős és fiatal. Mivel semmiféle rendbontás nem tör­tént, örömmel nyugtázták, hogy ismét egy jól si­került rendezvény színhelye volt településük. Rózsa József, Lengyel polgármestere is jelen volt a hajnalig tartó koncerten. Elismerően beszélt a fiatalok szervezőmunkájáról. Elmondta, örül, hogy a képviselőtestület támogatta az ötletet és a megvalósulást, s hogy szégyellni valója csak az időjárásnak van. Huszti Gábor főszervező a si­kert a szíwel-lélekkel játszó zenekaroknak, és a szakadó eső ellenére kitartó közönségnek tulaj­Éngk és tánc az esőben fotó: bakó jenö donítja. A folytatásra készülnek. Úgy tűnik a Pol­len Rockfesztiváltól senki sem kapott allergiát, terveik szerint 2002-ben újra megrendezik, és is­mét Lengyelen.-PÁL­A testvértelepülésre látogattak A helyi templom hatszáz éves évfordulóját ünnepelték A napokban a kézdi- szentléleki templom építésé­nek 600. évfordulója alkal­mával rendezett falunapon vendégeskedett egy hivata­los alsónyéki delegáció. Alsónyék- Kézdiszentlélek A Bogár Dezső polgármester ve­zette küldöttséget a testvértelepü­lésre elkísérte az Alsónyéki Ha­gyományőrző Néptáncegyüttes is, akik két alkalommal is adtak mű­sort a község erdélyi testvértelepü­lésén. A kiérkező csoportot a szo­kásoknak megfelelően román de­legáció fogadta a falu általános is­kolájában, majd egyik este a mű­velődési házban műsort is adtak a nyékiek tiszteletére. A templom ünnepén az alsónyékiek hagyo­mányos táncaikat - köztük a Ját­szót, és a Szőlőtaposót - adták elő, de a helyi felnőtt és gyermek tánc­csoport is színvonalas műsorral kedveskedett yendégeinek. A har­minc fős alsónyéki delegációnak a hivatalos program mellett kirán­dulásra is volt ideje, így többek kö­zött eljutott a Medve-tóhoz, de egy közeli kézműves faluba is elláto­gatott. A kézdiszentlélekiek várha­tóan jövőre teszik tiszteletüket Al­sónyéken. iRÓNAII Jól kifőzte a német vendég Három kilogramm sertés­hús: ebből az alapanyagból kellett a legfinomabb pörköl­tet elkészíteniük a múlt hét végén Páriban tartott főző­verseny résztvevőinek. A he­lyi Ifjúsági és Nemzetiségi Egyesület immár harmadik alkalommal rendezte meg a kultúrház udvarán ezt a nép­szerű megmérettetést, me­lyen most tizenegyen indul­tak. Pári A 16 órai kezdést követően csakhamar már lángok nyal­dosták a háromlábú tartóra szerelt bográcsok alját, s a résztvevők serényen aprították a húst, s szórták a fűszereket a forró lébe. A zárást 19 órában határoz­ta meg a zsűri, mely testület feladatát mindenekelőtt a va­csorajegyekkel felszerelkezett helybeli lakosok vették át, ötle­tes módon, automatikusan ki­hirdetve a közönségdíjas csa­patot. Ezt az elismerést ugyan­is a leggyorsabban kiürülő bogrács tulajdonosai - Novák Mihályné és Hohner Józsefné - vehették át. A bírálóbizottság a név nélküli minták végigkósto- lása után - részrehajlás tehát kizárva - a szakmai fődíjat a testvértelepülésről, Burgstadtból érkezett Michael Novaknak ítélte. A kiváló étel­lel bemutatkozó Novak úr a fő­zés kezdésekor mindenesetre azzal keltett némi feltűnést, hogy a zsebéből előhúzott re­cept alapján igyekezett megal­kotni gasztronómiai remekét. Mint elárulta, életében most először készített sertéspörköl­tet...-SZA­FKGP: küzdelem, keresztény módon Maczó Ágnes a földkérdés újratárgyalását szorgalmazza A Független Kisgazda, Föld­munkás és Polgári Párt a te­levízióból értesült arról, hogy Martonyi János kül­ügyminiszter aláírja azt az egyezményt, melynek alap­ján három év múlva külföl­diek is vásárolhatnak termő­földet Magyarországon - mutatott rá G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az FKGP alel- nöke a múlt hét végén, Szek- szárdon tartott sajtótájékoz­tatóján. Szekszárd Ez azt jelenti, hogy az FKGP-nek semmi köze sincs a megállapo­dáshoz - folytatta az alelnök. Sőt, a párt szorgalmazza ezen EU-s egyezmény újbóli megnyitását, újratárgyalását és megváltoztatá­sát, kedvezőbbé tételét a magyar gazdák javára. Ha a miniszterel­nök most azt mondja, hogy vége az osztrák vircsaftnak, akkor ezen szavaival éppen ellentétesen cselekszik - húzta alá G. Nagyné dr. Maczó Ágnes. Ha a bankokat eddig minden alkalommal tudták - súlyos milliárdokkal - konszoli­dálni, akkor ugyanezt meg lehet tenni a földvásárlás terén is. Ha ez nem történik meg, akkor a földet el fogják kótyavetyélni: ám ezért szól még időben az FKGP, hogy senki se hivatkozhasson később a tájékozatlanságára. A párt - keresztény lévén - ke­resztényi eszközökkel tiltakozik a szerinte megengedhetetlen hely­zet ellen: augusztus 15-én min­den megyében, több helyszínen könyörgéseket tart a termőföld­ért, a hazáért. Ha a püspöki kar úgy érzi, hogy mindez egyház el­lenes lépés - utalt az alelnök a megfogalmazódott fenntartások­ra - , úgy mindenekelőtt magába kellene néznie. Ám az alsópapság tagjai közül nagyon sokan örültek a párt felhívásának. Ezen kívül az FKGP az országos földvédő bi­zottság után megalakítja megyei földvédő bizottságait is. Ez utóbbi testületnek szűkebb pátriánkban Pálinkás István az el­nöke, Baksa János az alelnöke, a tagok között pedig dr. Tollár Tibor és Nagy Ferenc található - adott tájékoztatást a megyei helyzetről Pálinkás István, az FKGP megyei Pálinkás István és Maczó Ágnes fotói bj szervezetének elnöke. A 18 óra­kor kezdődő könyörgés szekszár­di helyszíne pedig a belvárosi ró­mai katolikus templom lesz.-SZÁ­- Némi tapasztalat, némi szeren­cse.- Isten éltessen, fiam - emeli a poharát az öregúr.- A közös feladatokra. Felhajtják a konyakot.- No éppen erről akarok veled pár szót váltani, ha van még egy kis időd.- Számodra, Feri bátyám, mindig.- Nem akarnálak nagyon leköt­ni, mert tudom, hogy neked is ter­veid vannak. De örülnék... na­gyon örülnék neki, ha elvállalnád a Privatizációs Rt. tanácsadói posztját. Van itt egy szép kis iroda az első emeleten, azt megkapnád. Végül is a feladatot ismered. Nem más, mint összehozni az embere­ket, vagyis az üzleteket. Olyan korrekt, tisztességes módon, ahogy az tőled megszokott.- Feri bátyám, nem is tudpm, mit mondjak erre - mondja Zsiga pironkodva.- Jó, ne mondj most semmit. Aludj rá egyet. Tudom, hogy aj­tóstul rontottam a házba.- Dehogy is...- Nézd, én már néhány rend­szerváltozást megértem. Eleget lát­tam ahhoz, hogy tudjam, kik azok, akikre ilyenkor szükség van. Akik­re az országnak szüksége van.- Értem.- És szilárd meggyőződésem, hogy veled nem csak én, de az or­szág is jól járna. Zsiga lesütött szemmel hallgat­ja, mintha nehezére esne ennyi dicséretet elviselnie. 46. Az események felgyorsulnak. Zsiga elfoglalja hivatalát. Az irodából elszállítják a kolóniái bútorokat, és a legutolsó kali­forniai divat szerint rendezik be. A csinos titkárnő a legújabb számítástechnikai berendezé­seket kezeli és az amerikai ügy­felek zöménél jobban beszéli az angolt. Sok régi ismerős megfordul Zsiga irodájában és köt „előnyös” üzletet. Jönnek, tárgyalnak, ajánlatot tesznek - és nem csak hivatalosat - al­kusznak és boldog parolával, távoznak egy-egy zsíros ma­gyarországi konc megszerzése után. Zsiga szorgalmasan dol­gozik. A hivatali órákon túl fel­bukkan a legkülönbözőbb foga­dásokon, áldomást iszik, vacso­rázik elégedett, vagy reménybe­li ügyfeleivel, koktélt szürcsöl zárt klubokban magas rangú kormányhivatalnokokkal. De saját birodalma is szépen gya­rapodik. Érdekeltséget szerez luxusbordélyokban, játékter­mekben és ingatlanokat vásá­rol. Nem idegen a lendületesen fejlődő autópiacon se. Igazgató tanácsi tagja több tőzsdei cég­nek, minden politikai párt sora­iból vannak jeles barátai. Aki számít valamit is a „felsőbb kö­rökben”, szívesen jelenik meg házában egy-egy fogadáson, vagy mosolyog a fényképező­gép lencséje előtt Zsiga vállát barátian átkarolva. Társaságában többnyire fel­feltűnik Moncsicsi is, birodal­mának „intézője”, bizalmasa, stratégiai tanácsadója. Ő ellen­őrzi többek között a Bakonyban épülő kastély építkezését, tartja a kapcsolatot az itthoni ügyvédi hálózattal, bírók, jogászok, biztosítási szakemberek, orvo­sok tartoznak szűkebb társasá­gába, de ő foglalkozik a pénzki­helyezési és behajtási ügyek­kel, önbetörésekkel, csődökkel és cégalapításokkal is. Paty ma­gyarországi színészi karrierjé­nek ápolása is az ő reszortja. Ő mutatja be televíziós- és filmproducereknek, divatos rendezőknek, ügynököknek a csinos színésznőt, aki hamaro­san a budapesti társasági élet kedvence lesz. Moncsicsi sohasem vette át Joci szerepét, kapcsolatuk üzle­ti, érzelmeikről, vágyaikról soha nem beszélnek. A viszonyuk a hosszú, kalandos évek után is felületes maradt. 47. A Tricepsz őrző-védő cég főha­diszállásán Lenyó kezeli a frissen felszerelt lehallgátóberendezés billentyűit. Mint a kisgyerek, ha új játékot kap, boldog mosoly te­rül el arcán.- Ezt a kristálytiszta felvételt hallgassátok meg! A régi szovjet gépek úgy sisteregtek, hogy ketté­állt a füled, míg valami értelmes mondatot kihámoztál a dumájuk­ból. Kántor és Kacsó figyelmesen hallgatják magnóról Zsiga és Ma­tus szalagra rögzített telefonbe­szélgetéseit.- És mi van ezzel a Márffyval, meg a Schultheisszal - hallatszik Zsiga. - Nem is beszélve Vancsu- ra uraságról. Csak kérdezem. Ló­szart fizetnek.- Én épp csak nevüket isme­rem. Ülnek az adósságban, mi? - válaszolja Matus.- Nyakig, öregem. Mikor kérni jöttek, még más volt a leányzó fekvése.- Mit akarsz tenni?- Kéne ide egy rendes csapat, amelyik ezeket az ügyeket keze­lésbe tudja venni.- Van neked embered elég, nem?- Öt-hat srác. Nagyot tudnak ütni, ha kell, de ez már nem elég. Harminc emberre van szüksé­gem, minimum. (Folyt, köv.) volt. Láthattak az érdeklődők fo­nást rokkán, tutyikötést, forgács­fánk sütést és megkóstolhatták a helyi készítésű süteményeket. Az óvodások előadása után a svábbál sem maradt el, még ha esernyővel is kellett ropni a táncot. Vasárnapra kiderült az ég, így az ünnepi istentisztelet előtt a eckartsweieri fúvósok pótolhat­ták a térzenét. Délután a Május téren folytatódott a program a györkönyi, németkéri, kajdacsi és nemesnádudvari csoportok kulturális műsoraival, a német fúvósokkal, a hagyományos jó hangulattal. _________________________________ RÁKOSI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents