Tolnai Népújság, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-02 / 179. szám

UHU 2001. Augusztus 2., Csütörtök MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Mondom a magamét SZERI ÁRPÁD Balatoni nyár Szemmel láthatóan jókedvű, mosolygós Tolna megyei gyerekek integetnek a képen, s tehetik is, hiszen ott nyaralhattak a Bala­tonon. A még mindig komoly vonzerővel bíró magyar tenger partjára sok iskolás eljutott ugyan szűkebb pátriánkból, de azért nem lebecsülendő azok száma, akik anyagi okok miatt nem en­gedhették meg maguknak az egy-két hetes kikapcsolódást. Az in­gyenes táborozás ugyanis jórészt már a múlté, s ha az egyébként mindig is került valamennyibe - egy kis költőpénzre azért szük­ség volt -, manapság egyenesen komoly megterhelést jelenthet a családi kassza számára. Főleg ott, ahol nem egy, hanem kettő vagy még több gyermek nyári vakációjáról van szó. Ismert az is, hogy sokan eleve a külföldi, tengerparti útra esküsznek, mond­ván, hogy egy-egy mediterrán túra, utazással, szállodával, ellá­tással együtt, szóval mindent összeadva is olcsóbb, mint a Ba­laton. Ha ezen állítások egy része be is sorolható a szokásos túl­zások közé, az biztos, hogy a tónál - turista szezonban - az árak többsége már eléri, sőt meghaladja az Európai Uniós szintet. Igaz, már máshol is, s nem is kell hozzá egy közkedvelt üdülési centrumot felkeresni... Közép-Európa legnagyobb tavára egyébként sajnos rájár a rúd. Az évekkel ezelőtti, megannyi súlyos probléma - szennyező­dés, algásodás, angolnavész - után a minden eddigi mértéket meghaladó párolgás, a vízszint csökkenése okoz gondot. Erről persze nem a tó, hanem az időjárás tehet: az a trópusi hőség, mely az enyhet kereső embereket a vízpart mellé űzi. S drágaság ide vagy oda, természetesen hova máshova, mint a Balaton part­jához. Megkérdeztük olvasóinkat; Mit érdemes termelni? Aki vet, nem biztos, hogy aratni is fog. A mezőgazda­ságból élők, de még azok is, akiknek csak egy kis szőlő­jük, kertjük van jól tudják, a befektetett munka nem mindig térül meg, kiszámít­hatatlan a végeredmény. Ol­vasóinkat arról kérdeztük, szerintük mit érdemes ter­melni. Kocsi Tiborné élelmezés-ve­zető (Szakály):-A mezőgaz­dasági termé­keknek megy le az ára, a terme­lés meg egyre többe kerül, ez már évek óta így van. Termel­ni csak olyat ér­demes, amiben biztos üzlet van, amit mindig ke­resnek és megvesznek: talán a gyógynövény. Szókéné Gábor Mária admi­nisztrátor (Regöly):- A fűszernövé­nyekben látok fantá­ziát, erre mindig van kereslet. A fű­szernövényeken kí­vül még az ipari nö­vényeknek lehet jobb piaca, például a napraforgónak és a repcének. Vidákovics József termelő (Érsekcsanád):- A dinnye nekünk eddig még bejött a kis családi vál­lalkozásunk­ban. Az idén nem túl jó a termés, a pün­kösdi hideg esők sokat ártottak, pont az a faj­ta sínylette meg, amelyet a vevő­ink a legjobban szeretnek. Baksa János polgármester (Miszla):- Manap­ság sem a fel­vásárlás, sem a támogatási rendszer nem olyan, ami­lyennek len­nie kellene. A mezőgazda­ságban nagyon nehéz nyereséget termelni, sok­szor kevesebb pénzért veszik át a terményt, mint amenynyi- be az előállítása került. Az önkormányzatunknak van egy 500 négyzetméteres fó­liasátra, amiben primőr árukat termesztettünk, kis ráfordítással, talán ez az egyetlen, amin a költségek megtérülése mellett egy kis haszon is volt. A város ékességét meg kell őrizni A település hamarosan feléled „Csipkerózsika álmából” Az önkormányzat által meghirdetett városi főépítészi feladatok ellátására öten pályáztak, akik közül a Balatonszabadiban lakó Molnár Árpád nyerte el a meg­bízást. Vele beszélgettünk a településről és céljairól. Molnár Árpád A negyvenöt éves - közgazdászi diplo­mával is rendelkező - okleveles épí­tészmérnök a szintén a szakmában ■ dolgozó feleségével és három gyerme­kével a Balaton-parti faluban lakik, ahol egy tervezéssel foglalkozó irodát mű­ködtet. Dombóvár- Milyen szakmai múlttal rendelkezik?- A diploma megszerzése után Salgótarjánban tervezőként kezdtem a pályafutásomat, majd 1990-ig Siófok főépítészeként tevékenykedtem. Azután négy éven keresztül a Balaton „fővárosá­nak” polgármesteri tisztségét láttam el az ott la­kók bizalmának köszönhetően. Ekkor választot­tak meg az Európa Tanácsban dolgozó magyar delegáció épített és természetes környezet bi­zottságának tagjává, majd alelnöjcévé. Ezen idő­szak alatt szakmailag nagyon sokat fejlődtem, ugyanis számos nemzetközi konferencián vet­tem részt, hallgattam és tartottam előadásokat különböző egyetemeken. A következő helyható­sági választáson már nem indultam, hanem egy budapesti székhelyű építőipari cégnél lettem igazgató. A főváros és Balatonszabadi közti napi ingázást megunva tavaly úgy döntöttem, hogy lakóhelyemen önálló vállalkozásba fogok.- Volt-e már korábban is kapcsolata Dombóvár­ral?- Néhány évvel ezelőtt az általam vezetett fővárosi vállalkozás a szekszárdi Nóvum Kft-vel közö­sen építette fel a Penny Market áruházat, ekkor ismerkedtem meg a településsel.- Az építész szemével nézve milyennek látja a várost? ,- Annak ellenére, hogy a településnek remek adottságai vannak, még nem je­lent meg az a befektetői kör, mely elin­dítaná a gazdaság fejlődését. Előbb- utóbb azonban egészen biztos, hogy megérkezik ide is a magántőke, mely­nek segítségével Dombóvár éledezni kezd majd „Csipkerózsika álmából”. Több ajánlat közül azért választottam a „lehetőségek városát”, mert hiszek abban, hogy néhány évtized alatt ka­tegóriájában az ország egyik legszebb településé­vé lehet alakítani. Dombóvárnak alacsony intenzi­tású a beépítettsége és ennek köszönhetően sok benne a zöldfelület. Ezt az ékességét meg kell őrizni a közterületek mostaninál intenzívebb kar­bantartásával, persze ehhez a jelenleginél több pénzre lesz szükség. A központot - a Hunyadi te­ret - is úgy kell megváltoztatni, hogy az kulturált szórakozásra és bevásárlásra adjon lehetőséget az idővel egyre tehetősebbé váló polgárok számára. A korábban főépítészként itt dolgozó kollégáim és a város vezetői nagy hibákat szerencsére nem kö­vettek el. A korszakváltásokra jellemző problé­mák természetesen megvannak, hiszen a kis ut­cák eltűntek a centrumból és a helyükre elszórtan fekvő, hatalmas épületek - például a művelődési ház, a Molnár György Általános Iskola, valamint többemeletes társasházak - kerültek. Ha „lendüle­tet vesz” a település fejlődése, akkor kompromisz- szumokkal korrigálni lehet az arculaton és egysé- ges városkép teremthető meg. glaub Németség és partnerkapcsolatok A középszint hiánya néha gondokat okoz A testvértelepülési kapcso­latok helyzetéről tájékozó­dott Tolna megyében Klaus Pöhle, Németország belügy­minisztériumának államtit­kára. A Bonnból érkezett vendég - kollégája, Peter Wíschnewski minisztériumi tanácsos kíséretében - teg­nap Szekszárdon, a Szent István Házban találkozott és cserélt eszmét a megye alel- nökével, valamint Bonyhád, Györköny és Szekszárd pol­gármestereivel. SZEKSZÁRD Milyen szerepet játszanak és játszhatnak a magyarországi né­metek ezen partnertelepülési kapcsolatok kiépítésében és meg­erősítésében? A megbeszélés fő témakörének számító kérdést az államtitkár a következőkép­pen összegezte: - Mély benyo­mást tett rám az, hogy a kap­csolatoknak kö­szönhetően mi­lyen szoros gazdasági, kulturális, de emberi kontaktusok is terem­tődnek. Miután a német szövetsé­gi kormány támogatja a magyar- országi németséget, . kidolgoz­tunk egy olyan programot, mely­nek révén az általuk is szorgal­mazott kapcsolatok részesei lesz­nek egy komoly finanszírozási tervnek. Ez természetesen nem jelenti az eddigi együttműködé­sek kiváltását, de jelenti egyes esetekben az anyagi segítséget. A tárgyaláson résztvevő Heinek Ottó, az Országos Német Önkormányzat elnöke mindeh­hez hozzátette: a német vendé­gek az itt töltött három nap alatt - Budapesten kívül - Baranya, il­letve Tolna megyét keresték fel. A testvértelepülési kapcsolatok mellett szó esett arról a Pécsett építendő, de regionális feladatot betöltő-középiskolai kollégiumról is, mely az ONÖ fenntartásában működne, s az elkövetkező két év alatt hétszázezer márka támoga­tás révén valósulna meg. Ami a gondokat illeti, ebben a vonatko­zásban a kisebbségi önkormány­zatiság középszintjének hiánya érdemel említést. Tolna megyé­ben ugyan létezik ilyen szervező­dés, ám nem közjogi, hanem egyesületi jogosultságokkal. Orvosi műszer a gyerekosztálynak Szekszárd A Szeretet és Gondoskodás Moz­gássérült Gyermekekért Alapít­vány félmillió forint értékű infú- augusztus 14-én, kedden, 13 óra- ziós pumpát adományoz a me- kor kerül sor Szekszárdon, a kór­gyei kórház gyermekosztályának, ház kultúrtermében. Az ajándék ünnepélyes átadására ________: ■ ' _______S Erő síti az erőmű a régiót? Szavazhat az olvasó: www.tolnainepujsag.hu A Paksi Atomerőmű Rt. a Dél- Dunántúl gazdasági központja akar lenni. Mi erről az Ön véle­ménye? Álláspontját elmondhatja te­lefonon péntekig az 511-531-es és 511-536-os telefonszámon, naponta 9 és 16 óra között. A megadott feleletekből választhat lapunk internetes honlapján: www.tolnainepujsag.hu . íme a válaszlehetőségek: 1. Az erőmű már eddig is a régió gazdasági motorja volt, nincs je­lentősége a bejelentésnek. 2. jó­tékony hatással lesz a térség éle­tére, ha az erőmű jobban „be­dobja magát”. 3. A változás megszüntetheti a térség elmara­dottságát. 4. Szemfényvesztés az egész.__________________■ Festik a jelzéseket a földvári hídon A dunaföldvári híd kivite­lezése - az esős időszakok ellenére - ütem szerint ha­lad. Dúzs György, a kivite­lező Közgép Rt. vállalkozá­si mérnöke az alábbiakról számolt be: Augusztus 20-ig a pályaszint alatti korrózióvédelem, az elekt­romos- és a hajózási jelzések ki­vitelezésének munkálatai zajla­nak. Ezekkel párhuzamosan az útpálya fölött az úgynevezett szélrácsok korrózióvédelme, szigetelési munkák és a burkolat építése folyik. A déli oldalon a Solt város felőli pályaszakasz burkolása után végre mindkét oldalon megindulhat a forga­lom. A kétirányú forgalom au­gusztus 20-a után várható. Ezt követően lebontjuk az állványo­kat és kezdődhetnek a járdaépí­tés munkálatai a hídon és a fel­hajtó út mindkét oldalán. Folya­matosan javítjuk az apróbb sé­rüléseket, így az eredetileg ter­vezett időpontban, szeptember 15-én átadjuk a földvári hidat a forgalomnak. _____________■ Ha sznosítanák a termálvizet A nyolcvanas évek elején Bólyban melegvizű forrás után kutatva egy érre találtak, ezer- háromszáz méter mélységben. A város vezetése úgy határozott, hogy kincsüket nem az idegen- forgalom fellendítésére használ­ják fel. Az egyik elképzelés szerint a településen lévő intézmények fűtését oldanák meg a termál­vízzel. Az önkormányzat olyan befektetőt is keres, aki palackoz­ná a vizet.- Hogy hívják ezt az ipsét? - kérdi kidülledő szemmel Kacsó.- Kérlek szépen, Vándor Zsig- mond a neve. Kacsó úgy az asztalra csap, hogy táncolnak a kupicák.- Ó, hogy az a...- Ismered?- Az egy strici! Beállított ide, ki­nyaltam mindenét a szegény ül­dözöttnek, és hogy hálálta meg? Elhappolta a legjobb bizniszeket, és játssza itt a Itiskirályt.- No nézd csak - mormolja Kántor.- Rátette a kezét a papírra, ami­ről a múltkor röviden már mesél- tem.-Ő az?- Ő hát, a rohadék! Kántor vállat von.- Nagy ügy. Meg kell büntetni.- Meg is fogom! Épp azon va­gyok, hogy letöröm a szarvait.- így is kell - bólint Kántor. - Csak keményen. Kemény idők járják. Mi nem hibázhatunk. 35. Kacsó a Karikash étterem ren­detlen irodájában, székén hátra­dőlve telefonál, lába az íróaszta­lon, nyakkendője félrecsúszva.- Zsiga, te vagy az, édes fiam? Na végre. Téged elérni kész mű­vészet... Hogyhogy mi van? Hal­lod az otthoni híreket, nem? Ne­kem van egy-két egészen bizal­mas információm... Hát hogy mi lesz, hogy lesz... érted. Te, otthon most lehet keresni valamit, ha okosan belevágunk. Rád gondol­tam, lenne egy nagyon jó kis buli, amihez nem csak az én tapaszta­latomra, hanem a te nagy eszedre is szükség lenne... De, de, csak ne szerénykedj, én elismerem, ha va­laki jó. Összejöhetnénk egyszer megbeszélni a dolgokat. Mit szólsz hozzá? He...? Na, ennek igazán örülök. Mit szólnál, mond­juk, a csütörtökhöz. Oké? Délután fél négykor, itt nálam, egy kávéra szívesen látlak... Akkor megbe­széltük... Báj-báj. Csütörtök délután fél négykor Zsiga krómozott, régimódinak ál­cázott, de láthatóan méregdrága sportkocsija lassan bekanyarodik a Melrose Avenue-ra és megáll az étterem előtt. Paty ül a volán mö­gött, Zsiga szótlanul szívja szi­varját. Mögöttük egy hosszú fe­kete limuzin fékez. Jacobs és Moncsicsi kászálódnak ki a hátsó ülésről.- Itt semmi se változott - mondja Zsiga, mintha magát is meg akarná győzni.- Ez az a híres magyar étterem?- kérdezi Paty.- Kacsó mester sasfészke - vá­laszolja a férfi.- Miért nem megyünk be? - to­porog a kocsi mellett Moncsicsi.- Levegősebb idekint. Bent mindig sötét van és fokhagyma­szag - válaszolja erőltetett nyuga­lommal Zsiga.- Otthoni illatok! - szimatol só­várogva Moncsicsi.- Ha beszólna Kacsó úrnak Andrew - fordul Jacobshoz Zsiga- hogy itt vagyok. Egy kávéra, ahogy megbeszéltük. Úgyhogy várom.- Az utcán? - bosszankodik Ja­cobs - Itt rengetegen sétálnak.- Akkor nem az utcán, hanem az étterem előtt. így jobb? - mo- solyodik el Zsiga. Jacobs kellet­lenül bemegy. Közben a limóból előmászik két tagbaszakadt fia­talember, zakójuk alól kiduz­zadnak a pisztolyok. Napszem­üvegük mögül élénken figyelik az utca forgatagát. A hosszú li- mó két oldalának támaszkodva várakoznak. %- És mit főznek itt olyan na­gyon jól? - kérdezi Paty.- Mit? Sok mindent kifőztek itt már, kiscsibém...- De most ebédelni jöttünk, vagy nem?- Az attól függ, mit látunk az étlapon. Lehet, hogy mi eszünk, de az is, hogy minket akarnak fel­szolgálni. A háttérben felbukkan Kacsó, maga hozza a kávét, mögötte Ja­cobs.- Kit látnak szemeim? - mond­ja túláradó nyájassággal Kacsó. - Egy régi kedves ismerős...- A munkatársaim - mutat kör­be Zsiga.- Üdvözlet a szép hölgynek - hajlik meg színpadiasán Paty előtt Kacsó. Zsiga elveszi a kávét:- Látom, minden a legnagyobb rendben.- Ahogy tőlünk telik. Öregesen kicsit...-Ugyan már. A beszélgetés elakad, kínos fe­szengés. Zsiga a kávét kortyolja, szivarozik. Kacsó homloka gyön­gyözik, lopva órájára pillant. Mindkét irányból rendőrautók ka­nyarodnak a Melrose-ra, mint egy karmesteri pálca intésére. And­rew Jacobs azonnal futásnak ered. Moncsicsi kihátrál a képből. Kacsó a földre veti magát.- A jó kurva életbe! - mondja Zsiga és egy erélyes mozdulattal kirántja Patyt a vezetőülésről.- Gyerünk, gyerünk, befelé! Karon fogja Patyt és belép az étterembe. Háttal a bejárat oldal­falához lapul, mellette a lány. Az utca északi oldalán közeledő vil­logó fényű rendőrautóból kiug­rik két fegyveres rendőr. Az el­lenkező irányból érkező kocsik nyitott ajtajai mögött már harcál­lásba helyezkedett néhány egyenruhás. (Folyt, köv.) i

Next

/
Thumbnails
Contents