Tolnai Népújság, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-11 / 187. szám

Tolnai Népújság 2001. Augusztus 11., Szombat Hétvégi Magazin 9. OLDAL Időben tájékoztatni az állampolgárokat Normális emberi kommunikációval sok mindent meg lehet oldani Szeretnék személyesen is megismerkedni a mé­dia képviselőivel, s az ő segítségüket, igényeiket beépíteni a munkámba. Ők tudják a legjobban, hogy mire kíváncsiak - mondta lapunknak Berlinger Attila, a város­háza új sajtóreferense. Névjegy Berlinger Attila Született: 1971 szeptember 12. Foglalkozása: némettanár Beosztása: a szekszárdi polgár- mesteri hivatal nemzetközi kap­csolatok és sajtó-referense. Családi állapota: elvált Hobby, szórako­zás: zene, számí­tógép, emberek­kel találkozni kezdtem tanítani a német nyel­vet. Másfél évvel ezután egy ügy­védi irodában, utána egy ingat­lan-beruházási cégnél voltam tol­mács. Két éve, rövid budapesti kitérő után kerültem vissza Szek- szárdra. A Garay Gimnáziumban dolgoztam, mint óraadó, majd ta­valy szeptembertől lettem közal­kalmazott ugyanott, mint nyelv­tanár és szabadidő-szervező. Idén tavasszal kerestek meg a polgármesteri hivatalból, hogy mit szólnék ehhez a mun­kához, mert elődöm Szegediné Bodó Ági gyer­meket vár.- Miben látja a sajtórefe­rens munkájának a lénye­gét?- Talán az a legfonto­sabb, hogy időben tájékoz­tassuk a sajtót, mégpedig azért, hogy a polgárok Berlinger Attila el­sejétől köztisztviselő a polgármesteri hivatal­ban, a nemzetközi kapcsolatok és a sajtó­munka referense.- Mi szeretett vol­na lenni gyerekkorá­ban?- A tanári pálya nem vonzott, mert sok sérelem ért azon helyzet miatt, hogy édesanyám abban az isko­lában tanított ahova én is jártam. A sportot nagyon szerettem, mint vidéki gyerek, sokat mozogtunk, sokat voltunk szabad levegőn otthon, Högyészen. Tizenöt hó­nappal idősebb bátyámmal kö­zös szenvedélyünk a gombfoci volt. Olykor húszán is szorong­tunk egy szobában. A nyelveket mindig nagyon szerettem, az lát­szott, hogy ezen az úton indulok el. Szerencsére sok alkalmam nyílott arra, hogy kortársaimmal találkozzam, hazai és külföldi nyári táborokban, s ezeket a ta­lálkozásokat, programokat na­gyon élveztem. Jártam a Szovjet­unióban és az J9DK-ban építő tá­borban. Rengeteg barátom van ma is azokból az időkből.- Hogyan kerül egy pedagógus a hivatalba?- Már eddig is változatos volt az életpályám. Palánkon, a Csapó Dániel Szakközépiskolában megtudják a fontos esemé­nyeket, s részletes in­formációt kapjanak a hi­vatalról. Azt szeretném, ha nem kullog­nánk az ese­mények után. Az állampol­gárok meg nem félelem­mel, fenntar­tásokkal jönnének be a kapun, hanem úgy, mint aki ismerősök­höz jön és tudja, hogy foglalkoz­nak a problémáival, s nemcsak mint ügyet, aktát kezelik. Ráadá­sul nem is vagyok biztos benne, hogy a bürokrácia csak rossz. Szükség van a száraz ügymenet­re, mert különben elkallódnak az ügyek. Normális emberi kommu­nikációval sok mindent meg le­het oldani. Szeretnék személye­sen is megismerkedni a média képviselőivel, s az ő igényeiket, segítségüket beépíteni a mun­kámba. Ők tudják, hogy mire kí­váncsiak. Talán hasznos volna, ha összejönnének a városban működő sajtóreferensek és kicse­rélnék tapasztalataikat, esetleg a média képviselőivel együtt. Arra már csak jövőre lesz lehetőség, hogy a munkámhoz kapcsolódó­an továbbtanuljak, s a tanítást sem szeretném teljesen abba­hagyni. IHÁROSI „A munkám a szenvedélyem” Beszélgetés dr. Sólyom Bódog megyei főügyész­helyettessel Dr. Sólyom Bódog me­gyei főügyész-helyettesnek a legfőbb ügyész, kiváló munkája elismerésekép­pen, nemrégiben címzetes fellebbvitei főügyészségi ügyész címet adományo­zott. A kitüntetett 1960 augusztus elsején kezdte szolgálati viszonyát fogalmazóként a Szek­szárdi Városi Ügyészségen, 1963 decemberében már a Tolna Megyei Főügyészségen főügyészségi ügyész, 7 évig nyomozó ügyész, majd élet elleni ügyekkel foglalko­zott és a nyomozás-felügyelet is ha­táskörébe tartozott, 1975-től cso­portvezető, 1978 óta megyei fő­Névjegy ügyész-helyettes, a büntetőjogi szakterület első számú irányítója.- Falusi gyerek vagyok, egysze­rű családból jöttem, óriási szorgal­mat és kötelességtudatot kaptam örökségül a szüleimtől, ha máshova kerülök, ak­kor is igyekeztem volna a maximumot nyújtani.-Mi a szép az ügyészi munkában, hivatásban?- Az ügyész a társada­lom védelme érdekében érvényesíti az állam bün­tetőjogi igényét, ekként a vádmonopólium illetve esetlegesen a büntetőeljárás meg­szüntetése rendkívüli felelősséget igényel. Különösen kedves terüle­tem a konstruktivitást, operatív gondolkodást igénylő nyomozás­felügyelet.- Melyik volt a legérdekesebb, legizgalmasabb esete?- Sosem akartam nyomozó ügyész lenni, meg sem kérdezték előtte, hogy mit szólok hozzá, de bi­zonnyal ott értem el legnagyobb sikere­ket. Igaz, dolgoztam is kora reggeltől késő estig. Sikerült feltár­nom például egy olyan, Hő-gyészről induló korrupciós, gazdasági ügyet, amelyet a Legfőbb Ügyészség fejezett be, mert Szegedtől Győrig húzódtak a szálai. A letartóztatottak száma meghaladta a harmincat. Ebben az ügyben úgy éreztem, jelentős társa­dalmi érdekek sérültek, fontosnak éreztem hogy ügyészi munkámmal a felderítéséhez, a bűnösök felelős­ségre vonásához hozzájárulhattam.- Nem félt?- Eszembe sem jutott, fiatal vol­tam, meg akartam váltam a világot. Nagyon szerettem és szeretek is dol­gozni. Ma sincs olyan hétvége, hogy be ne jönnék az ügyészégre. A mun­kám a szenvedélyem és a hobbym is.- A sok munka nem ment a csa­lád rovására?- Igyekeztem mindkét területen helyt állni. A már felnőtt, gyógy­szerész lányom és az unokám az életem központi szereplői, szinte naponta találkozunk.- Van úgy, hogy az ügyész saj­nálja a vádbttat?- Ez természetes. Soha sem ha­ragudtam egyetlen vádlottra sem, s arra is volt példa, hogy az elítélt sok éves büntetése letöltése után keresett meg. Mindig az igazság felderítésére törekedtem, ugyanak­kor az ügyész a vádlott érdekében is eljár, nemcsak ellene.- Az ügyész számára mi számít sikernek?- Az rossz érzés, ha tudom ki a tettes, illetve mit követett el, de nem tudom bizonyítani. A siker valószí­nűleg ennek az ellentéte. Az erő­szakot elítélem, mindig az volt véle­ményem, hogy törvényesen felvett bizonyítékok alapján kell bizonyíta­ni a bűncselekmény elkövetését, s az elkövető felelősségrevonását. Határozottan igen, de emelt hangon sosem beszéltem senkivel.- Vezetői munkájában mit tart fontosnak?- Életemben eddig összegyűjtött tapasztalataim átadását. Minden kollégám, s különösen a fiatalok előtt nyitva az ajtóm, örülök, ha a problémák megoldásának szerep­lője lehetek.- Hogyan került kapcsolatba a sporttal?- Fiatal koromban kosárlabdáz­tam, később a munka miatt nem maradt rá időm. Felkérésre jó szív­vel vállaltam azt a közösséget, amelynek körülbelül kétszáz gye­rek a tagja, akikért tenni tudok, s aminek meg is van az eredménye. Sok helyen jártam a világban, sok embert megismertem, sokkal be­szélgettem, szeretek ismerkedni, szeretem az embereket, a sport e területen is sok lehetőséget adott. Ezt a feladatot is csak teljes erőbe­dobással tudom csinálni. El nem tudnám képzelni úgy a szabadsá­gomat, hogy két hetet egy helyen ülök, vagy fekszem a napon és nem csinálok semmit.- Mit szeretne még elérni?- Szeretnék még sokáig egészsé­ges maradni, nagyon jól érzem ma­gam kollégáim, munkatársaim kö­rében, irányító tevékenységemmel jó lenne még sokáig hozzájárulni az ügyészség munkájához. IHÁROSI IBOLYA Dr. Sólyom Bódog, a megyei főügyész büntető helyettese. Született: 1938. május 5, Liptód. Iskolái: Nagy Lajos Gimnázium Pécs, Ál­lam és Jogtudományi Egyetem. Családi állapota: elvált, egy felnőtt lánya egy unokája van. Hobbyja a munkája, elnöke a szekszárdi NB l-es szintű kosárlabda csapatnak, tag­ja a Rotary Klubnak. Barátaink, a tavi denevérek (is) A kis rovarevők „csúcsra jártak” Báni-fokon A Macskafogó című zseniális magyar rajzfilm óta tudható, hogy a denevérek - legalábbis a dél-amerikaiak - érző lelkű, muzikális lények, akik ha kell, a konzerwért is megisszák, és barátaik a bajban mindig számíthatnak rájuk. Tolna megyében élő hús-vér rokonaik lelkivilágáról és zenei képességeiről még keveset tudnak a szakemberek, az viszont biztos, hogy bár még mindig sokan a babonaság, a kitalált rémtörténetek alapján íté­lik meg ezeket a kis repülő emlősöket, a mi denevéreink igen hasznos állatok, mondhatni a barátaink (lehetnének). Tolna megye A Tolna Megyei Természetvédelmi Alapítvány (TMTA) legalábbis mindenképpen a kedves ismerős­nek kijáró gonddal foglalkozik a környékbeli denevérek sorsával. A Duna bogyiszlói szakasza men­tén, Bóni-fokon tegnap fejeződött be az a tíz napos tábor, amely a ví­zi és a tavi denevérek vonulás-ku­tatását szolgálta. (E két faj az árte­rek tipikus denevére. A tavi dene­vér kifejezetten ritka, sőt veszé­lyeztetett, a Gemencben viszont A maga nemében aranyos Európában egyedülálló állománya van.) A táborban Dombi Imre, a TMTA munkatársa vezetésével zajlott a munka, amelynek során a repülő emlősöket - napnyugtától napkelté­ig - a madarakhoz hasonlóan háló­val befogták, feljegyezték legfonto­sabb adataikat és meggyűrűzték őket. Az idén immár ötödik alka­lommal megrendezett táborban egyébként rekordot döntöttek, mondhatni „csúcsra jártak” a dene­vérek, mivel volt olyan éjszaka, ami­kor 168 példányt - vízi, tavi denevé­rek mellett más, pl. törpe denevért, korai denevért is - fogtak be. A tábor má­sik fontos célja a Bóni-fokon horgászó, ki­kapcsolódó emberek és a denevérek kö­zötti „barát­ság” alapjai­nak lerakása volt. Vannak ugyanis, akik nemcsak, hogy nem néznek jó szemmel a kis emlősök­re, de irtják is őket - különösen a kis lakok, bódék réseibe előszere­tettel betelepedő törpe denevére­ket, amelyek egyébként, (élő álla­potban) egy éjszaka alatt például fejenként 800 darab szúnyogot esznek meg. A „denevértábor”, úgy tűnik, ebben a tekintetben is elérte célját. Dombi Imre szerint egyre többen érdeklődnek, ezáltal egyre többen kezdik megismerni ezeket az érdekes és hasznos álla­tokat, amelyek egyébként nem­hogy vért nem szívnak, de a kon- zerwért sem szívesen fogyasztják.-ES­Új együttes született A Bátaszéki Felvidék Néptánc Egyesület és a Kincső Tolna megye több településén németek, székelyek, felvidékiek élnek egy­más mellett. A német nemzetiségnek és a bukovinai székelyeknek hosz- szú múlttal bíró kulturális egyesületeik, művészeti csoportjaik vannak szerte a megyében. A velük együtt élő felvidékiek eddig keveset hallattak magukról. Szálkán, a művésztelepen most egy olyan egyesület tagjai töl­tik kemény munkával napjaikat, akik felvidéki táncok megtanulását és előadását tűzték zászlajukra. Tiszta forrásból merítenek, a zselizi (Szlo­vákia) Kincső Táncegyüttes két vezetője oktatja őket. Bátaszéken új együttes született, a Bátaszéki Felvidék Néptánc Egyesület. Most, nyári pihenőt sem tartva bővítik repertoárjukat, hiszen négy-öt náp - nyolc-kilenc órás kemény munkával - alig elegendő akár egyetlen koreográfia elsajátítására. Az egyesület elnöke, Partiné Harcsa Magdolna intézi a csoport ügyes-bajos dolgait, szervezi programjai­kat, néhány perce azonban jut a beszél­getésre.- A megyében egyedüliként vállaltuk, hogy elsősorban a felvidéki hagyomá­nyokra építünk. Úgy gondolom, az or­szágban is ritka lehet az ilyen együttes. Nemrégiben a felvidékiek kulturális ta­nácskozásán, amit a Rákóczi Szövetség szervezésében Barcson tartottak, egyet­len tánccsoportként vettünk részt. Más­fél év alatt kiderült, hogy mi is csak úgy maradhatunk meg, ha utánpótlás cso­portot szervezünk. Ehhez nem a gyere­kek érdeklődése hiányzik, inkább okta­tót találunk nehezen. Jelenlegi művésze­ti vezetőnk, Farkas Tibor egymaga nem tudja vállalni mindkét csoport szakmai vezetését.- Kik az együttes tagjai, milyen támo­gatásból tudják fenntartani magukat?- Középiskolások, egyetemisták, főis­kolások és dolgozó fiatalok adják a cso­port gerincét, akik szinte valamennyien rendelkez­nek táncos múlttal. A fenntar­táshoz a pénzt a ta­gok hoz­zájárulásából, önkor­mányzati támogatás­ból és pályázatokkal teremtjük elő. Leg­több kiadásunk a kí­sérő zenekarokkal kapcsolatos, a fellépé- ___________ seknél ők nélkülözhe­tetlenek. Ruháink, ci­pőink, csizmáink egy részét a Bátaszéken élő felvidéki családoktól kap­tuk, más részét azok mintájára az együt­tes tagjai maguk készítették, vagy csinál­tatták.- Hogy kerültek kapcsolatba a Kincső­vel?- Bátaszéknek a felvidéki Nagysallóval van testvérkapcsolata, amelynek képvi­selői városunk millenniumi ünnepségére a Kincsőt hozták kulturális csoportként. Innen egyenes út vezetett a jó barátság, a szakmai együttműködés kialakulásához. Mintha érezték volna, hogy róluk van szó, Juhász Eszter és Juhász Sándor, a Kincső együttes vezetői, néhány perc pi­henőt enge­délyeznek a verejtéktől átázott tán­cosoknak. Sándorról is szakad, a víz, árnyé­kot kere­sünk a be­szélgetés­hez.- A mi táncegyüt­tesünk a hat éve működő Tiszta For­rás Alapít- Bodrogközi táncot próbálnak vány cso­portjaként működik. Mások és saját gyűj­téseinket dolgozzuk fel. Néptáncoktatók vagyunk, s elsődlegesen az a célunk, hogy a gyerekeket megtanítsuk a zene és a mozgás szeretetére. Arra, hogy a mu­zsikára úgy mozduljon a lábuk, ahogy a zene azt megkívánja, s a gyerek örömét lelje benne. Az utánpótlással nincsenek gondjaink, az Apró Kincsőben hetven gyerek táncol. Zenekarunk is van, a Pen­gő, amelynek vezetője Mézes Árpád. Ala­pítványunk sok segítséget kap Magyaror­szágtól. A Nemzeti Kulturális Alapprog­FOTÓ: BAKÓ JENŐ ram, a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma, a Magyar Kultúra Alapít­vány pályázatok útján nyújtott támogatá­sával tudjuk ápolni nyelvi, zenei és tánc­kultúránkat. Eszter vet véget a beszélgetésnek, a próba folytatására hívja a fiatalokat. Sán­dor sem maradhat. Be kell fejezni a kelet­szlovákiai magyar táncok tanítását. Köz­ben vendégek érkeznek. A tábor lakóit megtisztelte látogatásával Bognár Jenő, Bátaszék polgármestere.-PÁL-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents