Tolnai Népújság, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-31 / 177. szám

m 2001. Július 31., Kedd M E GYEI TÜKÖR 5. OLDAL Mondom A Magamét VENTER MARIANNA Rejtett szépségeink Néhány évvel ezelőtt egy finn vendéget faggattam arról, hogy tet­szik neki Szekszárd és Tolna megye. Válasza nagyon meglepett, mint mondta, nem győz betelni a kőépiiletek látványával. Náluk minden fából van - amit mi szoktunk irigyelni tőlük - míg itt any- nyiféle szebbnél-szebb épület van, két egyformát alig találni köz­tük. Számára egzotikus látvány volt a szőlőültetvény, mivel az ő éghajlatukon csak a boltban látni ilyesmit, nem ott, ahol terem. Bizonyára nem véletlen, hogy több finn család is vásárolt a megye- székhelyen szőlőt, tanyát, s egyetlen nyarat ki nem hagynak, ide járnak pihenni. Ennek a régi beszélgetésnek a kapcsán jutott eszembe: me­gyénkről mindig elismerően nyilatkoznak azok, akik először jár­nak itt. Nem mindenki szereti a zordon hegyeket, vagy a végtelen síkságokat, a mi szelíd dombjaink között pedig gyönyörű tájak bújnak meg. Mondhatom, munkám során a megyének szinte minden zugát bejártam, s nem egy olyan vidéket ismerek, amit meglátva, még századszor is elakad az ember lélegzete. A teljesség igénye nélkül említenék néhányat, remélem, nem neheztelnek majd, akik kimaradtak. Egészen különleges élményt nyújt a Völgység, az erdők Gyulajnál és Tamásinál, Dombóvár környéke, Dombon, a Gemenci erdő, de említhetném a simontomyai, az ozorai, vagy a dunaföldvári várat, a somolyi templomromot, a számos kastélyt, kúriát, és a barátságos, rendezett falvakat. Van mit megmutatnunk, van mire büszkének lennünk, ez nem vitás. Csak azt kellene már valahogy megoldani, hogy ezt a sok, nem szenzáció számba menő, de annál kellemesebb, hangulato­sabb, tincset érő szépséget minél többen meglássák, megszeres­sék, s rendszeresen felkeressék. Megkérdeztük olvasóinkat; Megkérdezik-e gyógyszerészüket? „A kockázatokról és mel­lékhatásokról kérdezze meg háziorvosát, vagy gyó­gyszerészét”- halljuk nap mint nap a reklámban. Arra voltunk kíváncsiak, vajon olvasóink tájékozódnak-e a gyógyszertárban. Steininger Mihályné nyugdí­jas (Szek­szárdi:- Többféle gyógyszert szedek na­ponta, ezért ha valami újat írnak fel, ter­mészetesen megkérdezem a gyógysze­részt, ez mellett szedhetem-e a többit. Részletesen ki szoktam őket kérdezni az új gyógyszerek­ről és a recept nélkül kapható pa­tikaszerekről is. Cseh Mártonné kereskedő (Őcsény): Nem szoktam a pa­tikában érdek­lődni. Egy­részt azért, mert elég az, amit az orvos elmond, más­részt azért, mert nagy szerencsémre ritkán szedek gyógyszert. Bazsonyi Józsefné alkal­mazott (Tol­na):- Igen, meg szoktam kér­dezni a gyógy- szerészeket, legtöbbször a mellékhatásokról,' az új gyógy­szerek hatásáról, vagy arról, hogy milyenek mások visszajel­zései. Mindig nagyon kedvesek és szívesen adnak felvilágosítást. Mezei Má­ria szakgyógy­szerész (Tol­na):- Gyakran kérdeznek meg minket a bete­gek a gyógy­szerekről. Ha többféle gyógyszer receptjét váltják ki, ál­talában megkérdezik, lehet-e együtt szedni őket, vagy nem. Gyakran érdeklődnek a mellék­hatásokról, sokszor kérnek taná­csot tőlünk, milyen gyógyszert javasolnánk ilyen vagy olyan pa­naszukra. Ha olvasnak, vagy hal­lanak új gyógyszerekről, azokról is kikérik a véleményünket. Felvételi után: albérlet-keresés Többszörös a túljelentkezés a kollégiumi helyekre ÁTLAGOS, FÖBÉRLÖ NÉLKÜLI ALBÉRLETEK ÁRAI (EZER FT) Pécs Szeged Debrecen Budapest 1 szobás 20-25 18-25 18-28 35-40 2 szobás 25-35 25-40 20-40 40-60 3 szobás 35-50 35-50 30-60 60-80 dl A főiskolai, egyetemi felvételik izgalmai után újabb drukkolni való akad: sikerül-e bekerülni a kollégiumba. A férőhelyekre általában többszörös a túlje­lentkezés, bár vannak irigylés­re méltó kivételek. Szekszárd- Pecs-Szeged-Debrecen-Budapest A Pécsi Tudományegyetem szekszárdi Illyés Gyu­la Főiskolai karának 200 férőhelyes kollégiuma van. Mint Szabó Ernőtől, a főigazgatói hivatal ve­zetőjétől megtudtuk, az eltelt évek tapasztalatai szerint 220-230 jelentkező van ezekre a férőhe­lyekre, tehát az igénylőknek csak nagyjából 10 százalékát kell elutasítani. Pécsett mintegy ötezer egyetemista él albérlet­ben, a 3500 kollégiumi férőhelyre minden év­ben legalább kétszeres a túljelentkezés. A ta­pasztalatok szerint az elsőévesek 80-90 százalé­ka megpróbál diákotthonba kerülni, döntő többségüket azonban elutasítják. Ocsovay Ta­mástól, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnökétől megtudtuk, Pécsett a Pollack főiskolai kar ellátottsága a legjobb, a jelentkezők csak­nem felét fel tudják felvenni a kollégiumba. A jogászok vannak a legnehezebb helyzetben, a férőhelyekre pályázók 80 százalékának kérel­mét kénytelenek visszadobni. A magasabb fel­vételi pontszámot elérő elsőéveseknek nagyobb az esélyük, hogy felveszik őket a diákotthonba, a felsőbb éveseknél a magasabb tanulmányi át­laggal bírók vannak előnyben. Ezen kívül a lak­helytől való távolság, valamint a család anyagi és szociális helyzete is mérvadó a kérelmek el­bírálásakor. Akiket helyhiány miatt elutasíta­nak, lakhatási támogatást igényelhetnek, ennek összege a Pécsi Tudományegyetemen karon­ként változó. Egy, az egyetemhez közeli gázfű­téses, két szobás bútorozott lakás bérleti díja legkevesebb 25-30 ezer forint, ehhez jön még a 10-12 ezer forintos rezsiköltség. Távfűtéses la­kások esetében ennél 7-8 ezer forinttal több ha­vi kiadással kell számolni. A belvárosi lakások bérleti díja 30-50 ezer forint körüli, a Mecsek- oldalban azonban ennek a többszörösét kérik a tulajdonosok, a 120-150 ezer forintos albérletek sem ritkák. A kollégiumi férőhelyek hiánya más városokra is jellemző. A diákotthonokba bekerülés feltét­elei és a kérelmek elbírálásának szempontjai mindenütt hasonlóak a pécsihez. Hazánkban e tekintetben Szegeden a legrosszabb a helyzet: a nappali tagozatosok legfeljebb negyedét tudják az egyetemi kollégiumok elszállásolni, a 4000 ágyra háromszoros a túljelentkezés. Albérletet azonban mindenki találhat magának; ha például négyen vesznek ki egy kétszobás lakást, rezsivel együtt fejenként 10-15 ezer forintból megúsz­hatják a havi kiadásokat. A lakhatási támogatás 5-7 ezer forint, az igénylők zömének odaítélik az összeget. Debrecenben és Budapesten a pé­csihez hasonló a nappali tagozatosok és a kollé­giumi férőhelyek aránya. Míg azonban Debre­cenben egy 2 szobás lakás már 20 ezer forintért kivehető, addig a fővárosban ugyanezért legke­vesebb ennek a dupláját kell fizetni: A tapaszta­latok szerint a főbérlők zöme nem jelenti be az adóhivatalnál, hogy kiadta a lakását. így az al­bérlők is jól járnak, hiszen az adót a tulajdonos nem számolja fel, ami havi több ezer forint meg­takarítást jelent. Az általunk megkeresett ügyvé­dek azt mondják: nem jellemző, hogy a szom­szédok esetleg feljelentést tennének. Ez esetben is kibúvót jelenthet, ha mind a fő-, mind az al­bérlő azt állítja, hogy rokonai, barátai egymás­nak, a lakást ingyen használja a benne lakó. Etnoparádé a fesztivál végén A Boban Markovié Orkestra frenetikns sikere A Boban Markovics Orkestra Mintegy nyolcszázan voltak kíváncsiak vasárnap este a simontornyai Régiók Összművészeti Fesztiváljá­nak zárókoncertjére; az est két főszereplője a jugoszláv Boban Markovié Orkestra és a Besh O Drom híréhez hí­ven elkápráztatta a közön­séget. SlMONTORNYA Sodró lendületű balkáni szerb, ro­mán cigány, törökös ritmusok és dallamok tíz fúvósra és egy éne­kesre: Boban Markovié és zenész­társai azzal a muzsikával lettek a világzene színpadok sztárjai, amit évtizedekkel ezelőtt játszottak szerb lakodalmakon. A világhírű szerb trombitás és tíztagú együtte­se félkilenc után röviddel „balkáni expresszel” robogott be a simon­tornyai színpadra, és híréhez mél­tón másfél órás koncertjükkel el­kápráztatta a közönséget.- Magyarországon már számos városban felléptünk, itt, Simontomyán először vagyunk, de reméljük, hogy visszatérünk még ide. Szeretem a magyarokat, mert nagyon érzik a zenénket. Jó játszani nekik! - mondta a csapat vezetője, Boban Markovic, aki azt is elárulta, hogy az együttesről éppen most ké­szül egy dokumentumfilm, s hol is máshol, mint Magyarországon. A Besh o Drom ott folytatta, ahol a Markovic Orkestra abba­hagyta, annyi különbséggel, hogy a szintén világszerte keresett ma­gyar együttes nagyobb és szaba­dabb merítést adott balkáni és ke­leti népek zenéjéből. Az éppen Párizsból érkezett Besh O Drom koncertjén délszláv, zsidó, cigány és magyar népzene találkozott ki­lenc dzsessz-, rock-, népzenész, prímás hangszereivel. A simon­tornyai fesztivál vasárnap esti etnoparádéját alighanem Tolna megye és a térség legemlékezete­sebb zenei eseményei közt tarhatja nyilván az utókor. -tf­Rehabilitáció a Bezerédj kúriában Szedres Egykori szenvedélybetegek re­habilitációjára kívánja használ­ni a jelenleg romos állapotban levő szedresi Bezerédj kúriát a Bezerédj-Kastélyterápia Alapít­vány! Márciusban lapunk rész­letesen beszámolt a szervezet terveiről. Azóta már az alapít­vány birtokába került a koráb­ban a szedresi mezőgazdasági szövetkezet tulajdonában levő kúria. Az Ifjúsági és Sport Mi­nisztérium által ígért anyagi tá­mogatás is „folyamatban van”, az épület felújítása várhatóan ősszel megkezdődhet - tájékoz­tatta lapunkat az alapítvány el- nöke, Sándor Zoltán. ________■ Hé tvégén: szakályi lovasnapok Negyedik alkalommal rendezi meg hétvégén fogathajtó­versenyét a Szakályi Lovas Egye­sület. A meghívásos versenyre negyven-negyvenöt egyes- és kettesfögat nevezését várják. Szombaton délelőtt kilenc órakor a maratonhajtás kezdődik, vasár­nap reggel nyolc órakor a díjhaj­tást, délben pónifogatok verse­nyét tekinthetik meg a szakályi lovaspályán. A 13 órakor kezdő­dő ünnepélyes megnyitót 14 óra- kor követi az akadályhajtás. ■ Szünidei tábor Tolnanémedi _______ Jú lius 30-tól egy hétig hatvan di­ák - a helybéliek mellett Nagy­székelyből, Simontornyáról és Pincehelyről - vesz részt a tol­nanémedi általános iskola ha­gyományos szünidei táborában. Az elmúlt hétvégén tizenkét tol­nanémedi, tamási, gyönki és simontornyai fiatal úttörővezető vett részt a MÚSZ csillebérci ve- zetőképző táborában. ■ Alsónyékről Kézdiszentlélekre A község erdélyi testvértelepülé­sére Kézdiszentlélekre utazik az alsónyéki képviselő-testület né­hány tagja holnap, augusztus el­sején. Az öt napos látogatásra a hivatalos delegációt elkíséri az Alsónyéki Hagyományőrző Néptáncegyüttes is, akik többek között fellépnek a kézdi- szentléleki tánccsoport 25 éves fennállására szervezett ünnep­ségen. Az alsónyéki delegáció vasárnap részt vesz a katolikus templom alapításának 400. év­fordulója alkalmából szervezett emlékünnepségen.- Nem, nem és harmadszor is nem! Nem fogjuk hagyni, hogy a kommunista piócák, akik negy­ven gyászos éven át szívták a drága magyar nép vérét, még most, hitvány életük utolsó órá­jában is a nemzetet, a nemzeti vagyont harácsolják, és csak azért, mert ők ültek ott a húsos­fazekak körül, mindent ellopja­nak, amit oly szépen „privatizá­cióként” kezdenek emlegetni. Ez az ország, ez a nép annyit szen­vedett e dicstelen században, hogy most már végképp megér­demli, hogy egy kicsit a napfény is süssön rája! Ez pedig csakis úgy lehetséges, ha a demokrati­kus politikai erők minél előbb ki­kényszerítik a szabad parlamen­ti, majd pedig helyhatósági vá­lasztásokat, és a szovjet csapatok ezzel egyidejűleg elhagyják az országot. A bűnösöket pedig meg kell nevezni, ne mondhassa azt senki, lám, ilyen fajta ez, még sa­ját lelkiismeretével sem képes el­számolni! Az elhangzottakat hosszú taps és éljenzés követi. A szónok ve- rejtékes homlokát törölgeti, majd három pohár vizet iszik. Szinte vele versenyben izzad Kacsó is, aki házigazdái minőségben, meg­eresztett nyakkendővel itt is, ott is feltűnik.- De jól befűtöttek itt - lihegi az eléje furakodó férfi arcába.- Szeretnék magának bemutat­ni valakit - mondja amaz, és ma­ga elé tuszkol egy cserzett arcú, bajuszos idegent.- Tessék, csak tessék.- Kántor Ferenc úr, otthon­ról. Az Országos Rendőr-főka­pitányság technikai szakértő­je. Tapasztalatszerzésen van itt.- Szép jó napot - köszön Kán­tor, és egyre inkább méregetik egymást Kacsóval. - Tévednék, hogy mi nem először találko­zunk?- Kántor Feri! A Drótfonóból! - kiáltja, mint akinek megvilágoso­dása támad. Kántor szégyellősen elneveti magát.- Jézusom, mikor volt az!- A rézangyalát neki! Ezt meg kell ünnepelni! - rikoltozik to­vább Kacsó.- Kicsi a világ, öreg harcos - bó­logat Kántor.- De hát te... A DISZ-nél voltál, nem?- Az ellenforradalomig. Aztán berukkoltam.- Értem - bólint nagyot Kacsó. - De most azt mondjátok, mégis forradalom volt. Kántor továbbra is mosolyogva ingatja a fejét. - Azért ez így túl­zás. Népfelkelés. Maradjunk eny- nyiben. Kacsó kerít gyorsan két poha­rat.- Nekem úgyis jó. Akkor hát fe­nékig! Isten hozott itt, minálunk.- Egészségünkre.- Aztán meddig maradsz?- Még egy hetet. Van egy-két tárgyalásom.- Helyes - veregeti meg Kacsó Kántor vállát. - Ez nagyon helyes. Aztán majd mi is elbeszélgetünk. Ha gondolod...- Régi harcostársakra mindig van időm.- Meg bemutatnálak néhány barátomnak. Talpig úriemberek. Egy ideje már fontolgatjuk, hogy kéne tenni valamit ezért a mi kis magyar hazánkért. Én itt egy ha­zafias újságot gründolok, a Ma­gyar Ház elnöke vagyok, ezeket a szónokokat én hívom meg ott­honról, többnyire nálam lak­nak... egyszóval a magyarság a mindenem. De már kéne tenni valamit az óhazáért is, nem igaz?- Nagyon így van - helyesel sű­rűn Kántor. - Rátok is szükség van ma. Mindenkire. Ezek már más idők.- Látom, megértjük mi egy­mást, akár csak régen. A távolból megint Kacsót hív­ják:- Gyuri bácsi, egy pillanatra!- Na, mennem kell. Látod, szét­szednek - tárja szét a kezét. - Mindent nekem kell csinálni, tisz­ta bolondokháza.- Azt hittem, ez a Magyarok Háza - jegyzi hamiskásan Kántor. Kacsó ezen egy pillanatra meg- hökken, de aztán ő is elvigyoro- dik.- Ez jó, ez nagyon jó. Bolondok­háza - Magyarok Háza... Tetszik. 33. Ezúttal is Kacsó étterme a nagy­szabású találkozás színhelye. A sa­rokasztalt hatan-heten ülik körbe. Az asztalon boros- és ásványvizes- üvegek, kávéscsészék. Egyetlen kis lámpa ég csak. Az asztalfőn * szokás szerint Kacsó és a maga mellé ültetett díszvendég, Kántor viszi a szót. Az érdeklődés kolosz- szális, a jelenlévők alig akarják el­hinni, amit hallanak.- És fogják ezt hagyni? - rázza a fejét egy kifent bajuszú, ko­pasz öregúr. - Úgy értem, nem lesz senki, aki egyszer csak meg­álljt parancsol, aztán elkezdi, hogy elvtársaim, ez itt már a fe­hérterror?- Ezek már eldöntött tények - fe­leli halkan Kántor, miközben a gyufaskatulyával játszadozik. - A keményvonalasak, Grószék telje­sen a háttérbe szorultak, s ha bár­mi ilyesmit kezdenének hangoztat­ni, már sokkal inkább nevetsége­sek lennének, mint félelmetesek. (Folyt, köv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents