Tolnai Népújság, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-24 / 171. szám
MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL 111 2001. Július 24., Kedd Pontos, végtelen történet Mészöly Miklós halálára Vasárnapig kortárs író volt, azóta XX. századi. Az irodalmi történetírás, kritika ezzel a szikár különbségtétellel jelzi, ha egy író élete véget ér, s ha életműve új életet kezd. Kegyetlen sors ez, nekrológok prédájává válni, de - sovány vigasz - az író az írással ezt is vállalja. Mészöly Miklós nyolcvan éve önmagáért beszél. Nem mintha kimeríthető lenne ez a nyolc évtized bármilyen kronológia ismertetésével, álljon itt az életút néhány állomása. 1921-ben született Szekszárdon. 1942-ben jogi diplomát szerez Budapesten, 1944-ben rövid frontszolgálat, szovjet fogságba kerül, majd hazatérése után kétkezi munkás. 1947-től ismét Szekszárdon lapszerkesztő, 1951-től dramaturg, 1952 és 1956 között munkanélküli. 1956 után mellőzött író, első jelentős regényét, Az atléta halálát Franciaországban előbb adják ki, mint hazájában. Két évtized, a hetvenes- nyolcvanas évek termékeny írói korszaka, s nem kerülhette el a művészek sorsát, a díjakat, elismeréseket, melyek legrangosabbi- ka az 1990-ben neki ítélt Kossuth- díj. 1975-ben önmagáról írta: „Úgy esett, hogy soha nem tartoztam semmilyen csoporthoz, irányzathoz. Mindig vonzott, hogy igyekezzem a körön kívül belül maradni; azzal a naivitással, hogy így következetesebben maradhatok elkötelezett az emberrel szemben, akármilyen arculatát mutatja is”. Irigylésre méltó: minden szavával körön kívül és belül maradt. Belül, hogy értsük, mindenekelőtt szekszárdi író volt. Pontosabban legalább anynyira volt szekszárdi, amennyire a magyar nyelv kalickájába zárt, és amennyire világirodalmi jelenség. Képzett filológusok dolga lesz kimutatni történeteinek, alakjainak szekszárdi párhuzamait. Mindenesetre mindaz, amit szülővárosáról írt, egyre inkább mitikus - és egyáltalán nem kritikátlan - enciklopédiája lesz egykor a már nem létező városnak, ahol a Hármas-híd állt, mely alatt meglátta a negyedik dimenziót. És kívül is maradt. Pontos történetei sohasem szorultak a magyarázat mankójára, ugyanakkor mindig, a végtelenségig keresni kellett és kell hozzájuk a kulcsot. Amit mostantól kizárólag mi találhatunk meg. Mészöly Miklós végleg bevonult az irodalomtörténetbe, tóth ferenc Mondom A Magamét IHÁROSI IBOLYA Roma remények : Aligha a Magyarországi Roma Összefogás Párt teljesíti be a romák rendszerváltáshoz fűzött reményeit. Például azért nem, mert az etnikai alapú pártok nem léphetnek túl saját korlátaikon, ugyanis eleve diszkriminatívak. Ki fogja eldönteni, ki a cigány, ki nem? Ha mindenkit felvesznek, akkor meg minek a párt? Aki egységes roma pártról álmodik, az mit sem tud arról, hogy a különféle nyelvet beszélő, vagy legalábbis értő cigány csoportok között milyen nagyok az ellentétek. ■ Ha bejutnak a parlamentbe - mondják, akkor követelni fogják a munkanélküliség megszüntetésé, s adókedvezménnyel veszik m a nagyvállalkozókat a romák foglalkoztatására Jó, jó, de tessék mondattá, iái lesz a szintén szakképzélen, alacsony iskolai végzettségű nem roma magyar állampolgárokkal? Vagy rájuk is érvényes lesz az előnyös megkülönböztetés? Legyen kötelező a bölcsőde, óvoda, az általános iskola, s egy szakma elsajátítása Ezt meg hogy tetszik képzelni, elveszik a gyereket a szülőtől, ha nem viszi bölcsödébe, óvodába? Aki pedig nem tanul szakmát, annak először a szüleit, majd nagykorúsága után őt magát elviszik rendőrök? Hova? Munkatáborba? Börtönbe? Egyebekben meg a tankötelezettség ma is 16 éves korig tart. Nemcsak a romáknak, hanem mindenkinek. A gyerekeké, fiatalokat tehetségük és szorgalmuk függvényében támogatni kell középiskolai és felsőfokú tanulmányaikban is. Bizony. A romákat és a nem romákat is. Olyan időkre emlékezhetünk, amikor kötelező volt az állásvállalás, s büntették a munkakerülést. Volt kényszerfoglalkoztatás, aminek a következménye az úgynevezett kapun belüli munkanélküliség lett. így kerültek rendőri felügyelet alá azok a romák, akik nem kaptak munkát. Ez is elősegítette a roma lakosság kriminalizálódását. A rendszer bele is bukott az efféle „hatékony” termelésbe. A munkatáborokat meg hagyjuk, mert ez nagyon messzire vezet. A soros roma párt esetében ismét kiderült: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Kulcsos gyerekek tábora Bonyhádon A drogtól és az idegenektől óvják a gyerekeket A Völgységi Önkormányzatok Megelőzési Egyesülete július Programjukban játszóházak, 23-tól másodszor teremti meg a lehetőségét annak, hogy a vetélkedők, kirándulások szere- nyáron szülői felügyelet nélkül maradó bonyhádi gyerekek pelnek. Pécs nevezetességeivel táborozhassanak. Tavaly egy hétre, az idén már két ismerkednek, gyalogtúrát egymást követő turnusban tudják felvállalni a gondo- tesznek Óbányára, Váraljára, skodást. Meglátogatják a dunaszekcsői Az ellátáshoz szükséges pénzt pályázat útján nyerte az egyesület, így a résztvevőknek nagyon csekély hozzájárulást kellett fizetniük. Nagy segítséget jelentett Adorján Gyöngyi, a bonyhádi Széchenyi István Általános iskola igazgatónőjének hozzáállása, aki intézményében otthont adott a tábornak. A kulcsos gyerekek táborát a drogprevenció jegyében hívták életre, hiszen az egész nap magukra maradt, kényszerűségből önmagukról gondoskodó gyerekek könnyen eshetnek a drogárusok, terjesztők áldozatául. Keremaringó tábort, ahol lovagolhatnak, majd hajóra szállnak, s a Dunán szervezett játszóházban kézművesednek. A szórakozást, a szabadidő eltöltését segítő alkalmak mellett hasznos ismeretekkel is szolgálnak a gyerekeknek. A drogfogyasztás veszélyeiről Kreiner József, a Bonyhádi Rendőrkapitányság századosa tart előadást, természetesen a résztvevők életkorát figyelembe véve. Az idegenekkel való kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás problémáiról Andics Józsefnével, a Szekszárdi Rendőrkapitányság rendőr őrnagyával beszélgethetnek a tábor lakói. ■ A második rendkívüli Egy hónapon belül második rendkívüli ülését tartja a tolnai képviselőtestület. A június 25-i ülésen fogadták el a második féléves munkatervet, és akkor a többség álláspontja az volt, hogy nyáron már egyáltalán ne tartsanak rendes ülést, az esetlegesen halasztást nem tűrő döntéseket rendkívüli ülésen hozzák meg. Mindössze egy héttel június 25-e után viszont már össze kellett hívni egy rendkívüli ülést (amelyen két témát tárgyaltak), míg ma, kedden 15 órától egy hónapon belül már a második, előre nem tervezett összejövetelüket tartják a tolnai képviselők. Ezúttal hat témában kell dönteniük a városatyáknak és - anyáknak. A legfajsúlyosabb kérdés a volt lőtéren folytatandó bányászati együttműködésről szóló megállapodás lesz (a téma hátteréről szombati számunkban írtunk). Egy másik kontraktusról is szó lesz az ülésen, nevezetesen a Rosmayer-tónak a helyi vadásztársasággal megkötendő haszonbérleti szerződéséről. Ezen témákon felül várhatóan állást foglalnak a képviselők abban is - egy konkrét kérelem alapján hogy a helyi védettség alá tartozó épületek homlokzatfelújításához az önkormányzat biztosítson-e pénzügyi támogatást. Mindezen kívül döntést hoznak a Kommunális Kft. könyv- vizsgálója megbízásának meghosszabbításáról, állást foglalnak a Caminus Tüzeléstechnikai Kft. üzletrészére vonatkozó elővásárlási jogról, és megismerik a köz- igazgatási hivatal - jegyzőkönyvek késedelmes elküldése miatti - törvényességi észrevételét. Fejlesztés nélkül nem megy A kamara pénzért, a vállalkozói központ ingyen segített A Széchenyi-terv vállalkozáserősítő alprogramjának a Tolna megyei egyéni vállalkozók közt egyedüli nyertese: János Lajos tamási asztalos-üvegező. János Lajos Dombóváron tanulta az asztalos szakmát, üvegesként kezdte a vállalkozást, amit az magyaráz, ehhez a szakmához nem volt szükség annyi szerszámra, gépre. 1990-ben vállalkozásba adták a Gyulaj Rt.-nél a karbantartást, ekkortól vállalkozóként dolgozik. János Lajos Bár az utóbbi időben kevesebb az építkezés, az asztalosiparban megnőtt az igény az egyedi munkákra, amelyekre nem tudtak a nagy cégek ráállni, az egyéni vállalkozó rugal- masabban tud váltani, és a két szakma ma jól kiegészíti egymást. A kérdésre: ki tudott-e termelni annyi nyereséget, amelyből fejleszteni tudott, azt válaszolja: - Eleinte parkettázni is elmentem, nyílászárói külső passzítását, lambériázást is vállaltam. Ma a minőségi elvárások megnőttek, és megjelent a pénzesebb vásárlói réteg, a németek például kimondottan igényesebbek, mint a környékbeli megrendelők.- Hogy lépést tudjunk tartani a követelményekkel, komolyabb gépeket kellett vásárolni. 1988- ban nyolcezer forintért vettem egy körfűrészt, ma a használt 300 ezer forintba kerül, egy komolyabb pedig másfélmillió forint. A vállalkozónak szakmai téren is fe- jődnie kell, ezért is voltam kénytelen megpályázni a Széchenyi- tervet. A vállalkozó eddig 1990-ben kapott kamattámogatást egy munkahelyteremtő pályázaton. A Széchenyi-pályázat lehetőségeiről az asztalos szövetségnél tájékozódott, a pályázatot a könyvelője készítette és a felesége segített. Először a kamara - amelynek egyébként tagja - kaposvári irodájánál érdeklődött, amely azonban elzárkózott, illetve külön díjért adtak volna tanácsokat. A nyomtatványokkal a vállalkozói központnál kapott segítséget. A félmilliós vissza nem térítendő támogatás révén János Lajos kétmilliós faipari gépet vásárol. Úgy véli: ha az üvegezésnél marad, már tönkre ment volna. - Huszonhárom éve vagyok a szakmában, a lépcsőket végigjártam, úgy érzem, hogy most vagyok olyan vállalkozó, hogy bármit, amit rám bíznak, maximálisan meg tudom oldani. Ezért kell figyelemmel kísérni a változásokat, kiállításokra járni, más termékeket látni, és fejleszteni. i-h-ci 40 éves asztalosmester 1978-ban Dothbóváron szerezte a szakmát 1990-ig a Totév, a Lakisz és a Gyulaj Rt. dolgozója 1990-től vállalkozó 1997-ben mestervizsgát tett- Ne ugrasson! Biblia 1671-ből? - kérdi a rendőr és tátva marad a szája.- Ahogy mondom. Benne az összes adat, évszázadokon át, születés, halálozás. Ennek nincs is értéke, felbecsülhetetlen!- Értem, uram - bólint a rendőr, egyszerre végtelen tisztelettel a hangjában. Az előszobából bekiáltanak:- Megjöttek a biztosítótól!- Na, épp ideje - sóhajt Zsiga, miközben odafordul a rendőrhöz. - De azért keressék a tetteseket, nekem nem a pénz kell, higgye el!- Mindent el fogunk követni, uram. 24.- Látod, látod. Megy ez, csak akarni kell - mondja Moncsicsi ügyvéd úr pénzszámolás közben.- Akartam. Azért ment - feleli Zsiga harciasán.- Jójójó! - csitítja Moncsicsi. - Ez itt pontosan harmincezer.- Drága volt a Biblia.- És az ékszereim? - les fel az ügyvéd.- Megkapod az árukat.- Lecsípek belőle, mondjuk, hatezret. Rendben?- Az húsz százalék - csücsörít Zsiga.- A kis számtanzseni. Igen, húsz százalék.- Rendben. Moncsicsi a pénz nagyobbik felét átadja, a saját részét az íróasztal fiókjába teszi. - Akkor erről ennyit. Jöhet a következő dobás.- Jönni fog, ezt megígérhetem - feleli Zsiga szilárdan, majd feláll és távozik az irodából. 25. Zsiga és Joci a Santa Monica-i mólón lógatják a lábukat. A munkájuk, lassacskán az életstílusuk is eléggé elsodorta őket egymástól, de mindketten úgy érzik: ez a barátság nem szakadhat meg, bármi történjék is, együtt vannak, és a céljaik is közösek. Néha össze kell üljenek, hogy dumálni tudjanak.- Na, kajálják a csiken-paprikást? - évődik Zsiga a maga módján.- Megyeget a bolt.- Galuska, pacal, vesevelő?- Mit izélsz? Azt itt senki nem eszi meg. Kiokádnák a belüket, ha hallanák, hogy vese meg velő!- Én is sok mindentől tudnék okádni - mondja Zsiga hirtelen elkomorulva. Joci alulról a barátja arcába néz. Úgy feleli, lassan, kissé bizonytalanul.- Nem kell akkorákat harapni. Zsigába mintha tűt szúrtak volna, felkapja a fejét.- Igen? Nocsak!- Nem én mondom - szabadkozik rögvest Joci. - Kacsó elvtárs.- A vén gengszter?- Azt mondja nekem ma, ügyes gyerek ez a te Zsiga barátod. Néha már túl ügyes is.- Erre te? - szigorodik el Zsiga.- Mondom, csak teszed a dolgodat.- így is van. Helyes. Mit mondott még?- Hát... lehet, hogy sokra viszed, de lehet, hogy beletörik a bicskád.- Mibe?- Hát... mindenbe.- Szép tőle ez az atyai aggódás - grimaszol Zsiga.- Értem is aggódik. Nehogy elkallódjak. Azt akarja, maradjak nála végleg. A vendégek csípik, ahogy főzök.- Hiába, a Magyar Néphadsereg szakácskiképzése világhírű.- Ad heti ötven dollcsit - vonja meg a vállát Joci.- Ezt nevezem.- Most mi van? Neked semmi se jó?- Jó? Azt kérdezed, mi a jó nekem? - jön most már igazán indulatba Zsiga. - Hát ide figyelj, te lü- kepék! Nekem szükségem van rád. Akármilyen hülyén is hangzik, de így van. Csak te maradtál nekem otthonról. Sári nincs, meghalt, lassan már emlékezni se tudok rá.- Nem emlékszel Sárira? - kérdi döbbent hangon Joci.- Dehogyis nem. Ahogy ott feküdt a hóban... Emlékszel, hogy hagytuk ott? Mikor utoljára hátranéztem, már csak egy kis sötétlő pöttyöt láttam a fehér mezőben.- Elaludt szegény.- Én is elalszom, minden este. És álmomban, látom a teret, a házakat, a gangot, érzem a nyári és őszi szagokat.- Én nem tudok álmodni. Nem tudom, szerencsés vagyok-e ezzel vagy szerencsétlen. Nekem az éjszaka tényleg olyan, mintha nem is léteznék.- Mindegy. Nézd az óceánt. Hogy vágyakoznánk rá otthon. Akkor ez most az élet vagy a halál?- Ezért jó nekem, hogy van munkám. Főzöm a levest, a pörköltöt, és azzal alász-plajbász.- Ez a Kacsó egy undorító féreg! Hagyd ott a fenébe. Nevetséges bohóc, azt hiszi, hogy az együgyű kis zsarolási machinációival zsebre rakhat bárkit is. Ez így túró. - Zsiga feltápászkodik, köveket keres, a laposakat próbálja úgy meghajítani, hogy ugorjának a víz felszínén. - Pedig van ebben lehetőség, több is, mint a hülye fejével gondolná. Csak éppen profi munkát kéne végezni, amire képtelen. Los Angeles első ránézésre nagy, de egész Amerikához képest porfészek. Már pedig itt ez a nagy falat. (Folyt, köv.)
