Tolnai Népújság, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-21 / 169. szám

Tolnai Népújság 2001. JÚLIUS 21., SZOMBAT 9. OLDAL Bogyiszlóiak a schiltzi ékszerdobozban ven megszegték, hiszen a testvér-te­lepülésiek táncá­ban már többször gyönyörködhet­tek. Az idén az együttes tagjai a rendezvény egyik fő helyszínén, az iskolaudvarban felállított saját fa­házuknál várták az érdeklődőket, prospektusokkal, képeslapokkal, bor­kóstolót is tartottak, méghozzá zsíros kenyérrel és vörös hagymával. Nagy sikere volt... A schiltzi főtérre, a Markt' platzra négy napra beköltözött a világ. A sok ezres nézőközönség tíz nemzet képviselőinek táncában lelte gyönyö­rűségét. Felléptek brazil, spanyol, dán, mongol, portoricoi, cseh, lichtensteini táncosok és természetesen a hazai TVK táncegyesület is, Anke Schosser vezetésével. Szombaton az Ordenburg kastély díszterme volt a fő helyszín, ahol az együttesek népviseletbe öltözött kép­viselőit és vezetőit köszöntötte Hans- Jürgen Schafer polgármester. Itt adta át Tóth István bogyiszlói polgármester is a község ajándékát, egy nagymére­tű, színes felvételt, amelyen a bogyisz­lói néptáncegyüttes látható a Markt platz színpadán. Ezzel azt is érzékel­tetni szeretnék, hogy Bogyiszló és Schiltz kapcsolata egyre bővül. A fesztivál legjobban várt esemé­nye a vasárnap délutáni felvonulás volt, a városon több kilométeren ke­resztül 79 tánccsoport, hagyományőr­ző egyesület, a különböző szakmákat bemutató csoport vonult fel, nem tö­rődve az esővel. Erre produkcióra több mint húszezren voltak kíváncsi­ak. Csak Hollandiából 1600-an jöttek, tudtuk meg a camping vezetőjétől. A fesztivált egy speciális német „talál­mány” zárta, amikor is hétfőn este, nem 24, hanem 25 órakor az erre az alkalomra fekete ruhába öltözött Mó­zes és a polgármester vezetésével, fák­lyákkal és zenekarok kíséretével, a tö­meg még egyszer körbejárta a várost, így zárva be a fesztivált. ______ GOTTVALD KÁROLY Bogyiszló testvér-települé­sén, a Németországi Schiltz-ben négy napon át szólt a zene, itt tartották ugyanis a település hagyo­mányos hagyományőrző és néptáncfesztiválját. Bogyiszlói idén a néptánce­gyesület tizenkét tagja, politi­kai delegáció és a sok éves kap­csolat alapján kialakult családi barátságok tagjai képviselték. A bogyiszlói együttes ezúttal azért nem lépett fel, mert ezen a rendezvényen az a szabály, hogy egy együttes csak egyszer szerepelhet. A schütziek ezt bő- Bogyiszlóiak az Oldenburg kastélyban A fesztivál megnyitó a Markt platzon Látni, hogy az ember nem hiába dolgozott A restaurátor csak a jelen álla­potot tudja konzerválni, s némi esztétikai kiegészítést végez­het el. A további romlás mini­mális beavatkozással, kevés pénzért mindig egy kicsit ki­tolható. Ellopták a restaurálás alatt álló szek­szárdi Szentháromság szobor Atya fi­gurájának kezéből a lándzsát, s isme­retlen tettesek elgörbítették Mária ko­szorúját is. A lándzsát a fotók alapján egy budapesti ötvösmű­helyben rekonstruálják. Mint Ludányi Gábor­tól, a szoborcsoport resta­Ludányi Gábor szobrászművész 1970 február 13-án született Budapes­ten. Iskolái: képző­művészeti középis­kola és Képzőművé­szeti Egyetem, restaurátor szak. Fe­lesége Rozgonyi Réka grafikus, gyermekeik András, Anna Virág. Hobbi: a munkája urátorától megtudtuk, minden ilyen munkánál részletes foto-dokumentá- ció készül az eredeti állapotról, a munka fontosabb fázisairól, majd az átadási állapotról.- Miért jó restaurátornak lenni1- A munka egésze az érdekes. Van benne egy jó adag szabadság, másrészt pedig nagy kötöttségeket is jelent, hiszen nem kell napi nyolc órát dolgozni, ellenben lehet 12-14- et. Emberi oldalról az is jó, hogy új meg új városdkat ismerünk meg. Másfél-két hó­nap alatt az em­ber magába szív valamit az adott város, most ép­pen Szekszárd légköréből, a restaurált mű­tárgyból. Kicsit kalandos, va­gány életforma a miénk, ugyan­akkor műtár­gyakkal foglalkozni nagyon komoly, fegyelmet igénylő feladat. Vannak analógiák, s megoldási lehetőségek, de mindig más a tárgy, s ha kész van, látni, hogy az ember nem hiába dolgozott.- Mit lát a restaurátor- egy-egy mű­tárgyban ?- Az emberi munkát. Ma már van­nak gépek, percek alatt kivágják, ki­nagyolják a figurát a kőtömbből. Két­százötven- háromszáz évvel ezelőtt ez kőkemény emberi munka volt, s sokkal kezdetlegesebb szerszámok­kal dolgoztak. Heroikusnak tűnik számomra, hogy 250 évvel ezelőtt emberek nekiálltak és égy kőtömb­ből atya, fiú és szendéteket faragtak. Nagy érték számomra az a kultúra is, mely szerint egy pestisjárvány után az emberek egy ekkora szobrot állí­tottak. Van ebben emberi összefogás, kultúra, történelmi emlékezés.- Mint szobrász, miket csinál?- Kőrestaurátor vagyok, de saját munkáimat mindig bronzba képze­lem el. Közben kitanultam a bronz­öntés mesterségét is.- Úgy tűnik, nem is olyan régen újították fel a Szentháromság szobrot, miért kellett megint hozzányúlni?- A megrendelők időnként azt képzelik, ha egyszer egy műtárgyat restauráltattak, akkor az megint száz éveket kibír. Csakhogy 250 évvel ez­előtt a szobrok még tiszta környezet­ben, dübörgő buszok nélkül álltak a helyükön. A múlt század közepétől kezdve azonban folyamatosan meg­indult a gépjárműpark növekedése. A szobrok nem századok alatt, hanem az utóbbi évtizedekben jutottak a ma látható állapotba. Amit most restau­rálunk, az az elmúlt 15 év alatt bekö­vetkezett rongálódás. Mikor fent a szobron dolgoztunk, éreztük, hogy remeg az egész tér, egy-egy dübörgő autóbusz nyomán.- Mi a megoldás?- Végleges megoldás nincs, hiszen a környezeti hatások kikapcsolása le­hetetlen. Az lenne az ideális, ha két- három évente megkapná minden műtárgy a minimális ellenőrző keze­lést. A restaurátor csak a jelen állapo­tot tudja konzerválni, s némi esztéti­kai kiegészítést végezhet el. A továb­bi romlás minimális beavatkozással, kevesebb pénzért mindig egy kicsit kitolható.- Mi lesz a következő munkája?- Egy barátom felkérésére a Gre­sham palota felújításán végzek egy szép munkát, a főerkély restaurálá­sát. _____ IHÁROSI IBOLYA Péter híres ember lesz Milyen lenne az élet felnőttek nélkül Egy tízéves szekszárdi kisfiú, Balassa Péter is a vendége volt tegnap este a Friderikusz Sándor - nevével jelzett Gyermekszáj című nagysikerű műsornak. Péterke egy napra híres ember lett, bár élete egyik legnagyobb célja az, ahogy ő mondta, felnőttként is „híres akarok lenni”. Balassa Péter anyukája segítségével jelentkezett a Gye­rekszáj című műsorba, még tavaly ősszel. Ezt követően négy válogatáson kellett részt vennie, és aki mindegyi­ken túljutott, az került bele a műsorba. Ez azt jelentette, hogy száz gyerekből egynek volt erre esélye. Balassa Pé­ternek sikerült, melyre nagyon büszke. A tv felvételről, a nyárról és a tanulásról beszélgettünk vele.- Miről beszélgettetek a műsorban?- Arról, hogy milyen lenne az élet felnőttek -nélkül. Szerintem, nehéz lenne, de sok jó is lenne benne. Azért lenne nehéz, mert nem lenne aki főzne, mosna, takaríta­na ránk, de jó akadna benne, például azt csinálnánk amit akarunk.- Izgultál a tv felvétel alatt?- Igen, de az rossz volt, hogy az egyik kisfiú, a Dani ál­landóan beszélt. Nem lehetett tőle szóhoz jutni. Még a plafon is tele volt mikrofonnal, kamerával, lámpákkal, szóval nagyon jópofa volt. .- Hogyan zajlott maga a felvétel? - kérdeztem az édes­anyát, Mariettát.- Előtte nap fel kellett utaznunk, hogy a gyerekek, akik a műsorban szerepelnek, kipihentek legyenek. A szállodát, mely nagyon elegáns volt, ők fizették, taxival vittek bennünket a stúdióba is.- Péter milyen értékes ajándékot kapott, hiszen fellép­ti díjat a gyermekeknek nem szoktak fizetni?- Valóban értékes ajándékot ígértek, de mivel ő az utolsó forgatások egyikén szerepelt, addigra már elfogy­tak az ajándékok, így egy három­évesnek való kira- kót (puzzle) ka­pott, amit mi el is ajándékoztunk. De nem érdemes erről beszélni, nem az ajándék,- vagy a pénz miatt vállalta, nagyon örült annak is, hogy bekerült a műsorba. Egyéb­ként négyszer kellett felutaz­nunk Budapestre és egyszer sem fi­zették az útikölt­ségünket.- Hogyan telt a nyár eddig Péter?- Jól, Nyíregy­házán voltam, ahol az országos matek versenyen a hetedik lettem. (Miután a megyeit megnyerte - A szerk.j Hétfőn indulunk anyukámmal Horvátországba egy hétre, majd elmegvünk a Balaton- felvidékre is. Nem panaszkodom, sokat legóztam, szá- mítógépeztem. A nagymamámmal vagyok otthon, mert anyukám dolgozik.- Nem hiányzik az iskola?- Ilyet kérdezni, hogy hiányozna? Ha nagyon muszáj eljárok, de tanulni nem szeretek. Még szerencse, tette hozzá az anyukája, hogy így is tiszta kitűnő. MAUTHNER Balassa Péter fotós bakó jenő „Huszár gyerek, huszár gyerek...” Egy hét Olga, Palkó és Csinos nyergében A bukósisak a gyerekek biztonságát szolgálja, elengedhetetlen kelléke a lovaglás oktatásnak.Foró: bakó A Rády József Huszárbandérium közhasznú egyesület. A magyar hu­szárhagyományok felelevenítése és életbetartása mellett az ismeretter­jesztés és oktatás tartozik fő tevé­kenységi körükbe. Ennek apropó­ján hirdették és szervezték meg 7- 14 éves korú gyerekek számára a huszártábort. Váralja adott otthont július tizenhattól huszonkettőig tíz fiúnak és lánynak, hat huszárnak és öt paripának. A fák árnyékot adó koronái alatt kapott helyet a lovak nyári szállása. Öt nyerítő, fickándozó állat ropogtatja a zabot egy­más mellett. Név szerint: Olga, Palkó, La­ci, Kapitány és Csinos. Míves nyergek sorakoznak a bejárat előtti pádon. Vászon abrakos tarisznyák hevernek régi katonaládákon, itatóvödrök egyenes sorba állítva a sátor belső oldalá­nál. Kívül széna várja, hogy az állatok elé kerüljön. A lovak lakhelye melletti kellé­kes „szoba” nyitott ajtaján látni lehet az egyenruhákat, pitykéiken ragyog a Nap. A táborlakók már jól ismerik a lovakat, s olyan kifejezéseket használnak, ame­lyek zeneként hangzanak a fülnek.- Az előbb abrakoltunk, de most csak felnőttel mehetünk közel hozzájuk, nyug- talanokj összecsípték őket a bögölyök - mondja a csillogó szemű Mónika, aki Bátaszéjcről érkezett.- Holnap reggel én csutakolom Palkót, aztán napestig nyeregben leszek - veszi át a szót aj legöregebb huszár gyerek, aki ti­zenöt éves. Krasznai Józseffel, a bandérium és a tá­bor vezetőjével az ebédlő sátorban beszél­getünk.:- A mi táborunkban nemcsak a lovag­lásról van szó. A mai gyerekektől már tá­vol álló életmódot is szeretnénk megmu­tatni. Fontosnak gondolom a magyar ha­gyományok őrzését, de azt is, hogy meg­tanulják, hogy amíg magukra ölthetik a vonzó huszár egyenruhát, addig nagyon sok fáradtságos munka vár rájuk. Gon­doskodniuk kell egy másik élőlényről, hi­szen a huszár és lova egy lélek.- Milyen konkrét programok szolgál­ják ezeket az érdekes és szép gondolato­kat?- Mivel hét vége van, múlt időben be­szélhetek. Minden szigorú napirend sze­rint zajlott. Az ébresztő és a reggeli után legfontosabb a lovak körüli teendők ellátá­sa volt, mint az abrakolás, az itatás, a csu­takolás, aztán a lószerszámok rendbetéte­le, majd a szénagyűjtés. Aztán követke­zett a lovaglás. Úgynevezett „terepbiztos” lovakon kilovagoltunk az erdőbe is. Csü­törtökön délután egy patkolókovács mu­tatta meg a lókörmölés, patkolás tudomá­nyát. Pénteken dr. Töttős Gábor tartott elő­adást a huszárság történetéről, különös te­kintettel annak Tolna megyei vonatkozá­saira. Esténként tábortűz mellett az egyenruhákról és a huszárok életmódjáról beszélgettünk.- Nem veszélytelen sport a lovaglás, hát még ha a körülmények is a nomád életmó­dot idézik. Ez nagy figyelmet, sok óvintéz­kedést kíván. Kik foglalkoztak a gyerekek­kel, kik ügyeltek a biztonságukra?- Valamennyien pedagógusok, oktatók vagyunk. A környezetet is úgy formáltuk, hogy az a lehető legbiztonságosabb le­gyen a résztvevők számára. Egy hölgy tag­ja is van a csapatnak - Boda Irén óvónő -, így ha egy kis katona anyai simogatásra vágyott, abban sem volt hiány.- Hatalmas munka rejlik a tábor felépí­tésében. Egy hét után lebontják?- Nem, augusztus huszonkilencig ezen a szálláshelyen maradunk. Amíg Krasznai Józseffel beszélgettünk a többiek felnyergelték a lovakat, kezdő­dött az esti lovaglás. Olga, a gyönyörű kan­ca nyugtalan. Gazdája néhány szóval meg- regulázza, s már hívja is Ákos huszárt.- Bátran gyere, nem szabad éreznie, hogy félsz. Ákos határozottan lép a kengyelre, s egyenes háttal, keményen üli a lovat. PÁL ÁGNES h 1 b A *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents