Tolnai Népújság, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-19 / 167. szám

Ill HI 2001- Július 19., Csütörtök MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Mondom a magamét TÓTH FERENC Közel-Kína Kovács János magyar állampolgár megvette élete első kínai torna­cipőjét. Műszálas bélésébe percek alatt beleizzadtak lábujjai, bár valószínű, nem jobban, mint a hatvanas évek termékdíjas ma­gyar dorcóiba. Ha szétmegy a ragasztás, lehet, hogy megveszi a másodikat is. Kétezerötszáz forint, még a minimálbérből is futja. Pontosabban erre futja, másra nem. Ha Kovács úr ellátogat a tol­nai megyeszékhelyre, kétféle tornacipőre köthetne havi apaná­zsából: Adidasra és Kínaira. Utóbbi lehet, hogy nem kínai, ha­nem olasz, tajvani, vagy dél-pesti, csak a neve az, Kovács úrnak tulajdonképpen mindegy. Amikor Szekszárdon az a-betűsnél mérsékeltebb árfekvésű, Tisza névre hallgató magyar termék iránt érdeklődtem, azt mondták, a nevezett méretben éppen nincs, de lehet, hogy nem is lesz, leálltak a gyártással, nem viszik az emberek. Szekszárd, de a legrurálisabb tolnai vidék is igazo­dott a világkereskedelem vasöklű trendjéhez, amely kettészakítot­ta a hazánkhoz hasonló harmadik világ piacait. Kétfajta termék van: a drága és jó, illetve a tömeg és gyenge. Pofára viszont majd­nem ugyanaz. Megvan az illúzió. A középmezőny ugyanakkor töküres, talán még a magyar középosztály is - ha van ilyen - sú­lyosabb csapat. S ennek az általános jómódnak köszönhetően Kína itt van a szomszédban. Kínai nemcsak a dorcó, hanem a processzor, a pi­anínó, az úszószemüveg és a teflon. Kínai a fajáték és a tévéképcső, a tollbetét, a blúz, a kreppmelegítő, nemsokára a pörköltszaft is. A dömpingár mögött nem tudjuk mi van, legfel­jebb sejtjük. Államkapitalista vállalatok, ezrek, (mit ezrek? száz­milliók) munkája - az árból ítélve - éhbérért. Kerékpármilliókat autókra cserélő Tao, extraprofit, olimpia 2008-ban. Ez a Közel- Kína mellesleg Kovácsék és mindannyiunk nagy jótevője. Nélkü­le a tornacipős nemzetté lett magyar a kirakatban bámulná az Adidas-csukákat. Megkérdeztük olvasóinkat: Venne-e gombát házalótól? Talpon maradtak a kommandósok Hetedik hely a hetedik túlélő versenyen A Bakonyban rendezett hetedik nemzetkö­zi túlélő versenyen a csapatok fele arra kényszerült, hogy feladja a küzdelmet, a paksi kommandósoknak azonban sikerült helyt állniuk, annak ellenére, hogy telje­sen új összeállításban álltak rajthoz. Paks - Tapolca A tapolcai honvédségi alakulat rendezte meg a Haditorna 2001. többpróba versenyt, melyen zömmel katonai csapatok vettek részt, de meg­hívtak néhány különleges rendőri egységet is. így lehetett ott immár sokadik alkalommal a Tol­na Megyei Rendőr-főkapitányság Neutron Beve­tési Osztályának csapata. Dr. Lengyel Róbert őr­nagy, az osztály vezetője nagyon fontosnak tartja az efféle megmérettetéseket, hiszen alkalmat ad­nak arra, hogy harcszerű szituációkban tesztel­jék a pszichikai és fizikai felkészültséget. A korábbi évek legjobb eredménye egy második hely volt, most viszont mindössze egy célt tűz­tek maguk elé a Neutron kommandósai: Nem feladni! A sokat próbált, tapasztalt versenyzők ezúttal otthon maradtak, a csapatot „új fiúk” al­kották. Toldi Miklós zászlós ugyan régi munka­helyén többször versenyzett, Zádori József fő­törzsőrmester és Felhősi László törzsőrmester azonban most esett át a tűzkeresztségen. A ver­senyszámok többségét a Bakonyban lévő Ógörögdön és környékén rendezték. A csapatok egyharmada már az első akadálynál elhullott, s a paksiak is számos sérülést szereztek. A feladat ötven kilométernyi menetelés teljes felszerelés­ben, majd másfél órányi pihenés, s utána újabb és újabb megpróbáltatások. Lövészet, úszás, újabb menetelés követték egymás, de volt aka­dályverseny, festéklövészet és váltófutás is. A jól képzett, s edzett kommandósok mindvégig tal­pon maradtak, bár lábukat véresre törte a ba­kancs, két éjszaka alatt öt órányit sem aludhat­tak, harmincöt fokos hőség volt és némi bírói igazságtalanság is nehezítette dolgukat. Az ered­mény minden várakozást felülmúlt: az összetett hetedik hely mellé megszerezték dr. Orbán Péter országos rendőrfőkapitány különdíját, valamint egy ezüstérmet festéklövészetben. E verseny­számban sikerült a nézők elismerését is kivívni­uk, határozottan és magabiztosan léptek pályára, s az ellenfelek többségét a rendelkezésre álló há­rom perc töredéke alatt térdre kényszerítették. A csapat most kissé elgyötört tagjai elégedettek az eredménnyel, s ugyan a verseny után úgy gon­dolták: soha többet, jövőre bizonyára újra meg­próbálják. ___________ ______ ________VT Va dkacsák a Rosmayer-tavon Megállapodás a város és a vadászok között A közelmúltban történt pé­csi gombamérgezés ismét fi­gyelmeztet: a gomba na­gyon finom, egészséges étel, de nagyon veszélyes is le­het, ha nem szakember sze­di és ha nincs bevizsgáltat­va. Olvasóinktól azt kérdez­tük: vennének-e gombát há­zaló árustól? Kolosváry Erzsébet könyvelő (Budapest): Semmi esetre sem tennék ilyet. Nagyon szere­tem a gombát, rengeteg, fino­mabbnál fino­mabb étel ké­szíthető belő­le, de bizonytalan eredetű gom­bát sosem vennék. Erre nagyon kényes vagyok, még a családom szakértő tagjai által szedett gom­bából sem vagyok hajlandó enni. Kalamár Judit kereskedő (Szekszárd):- Nem ven­nék. A csalá­dom és a ma­gam egészsé­gét semmi pénzért nem kockáztatnám azzal, hogy házaló árustól vásárolok. Nagyon felelőtlen, aki ilyet tesz, hiszen a hozzá nem értés, a bevizsgálat- lan gomba minden évben szedi az áldozatait, minden figyelmez­tetés ellenére. Kocsis Edit alkalmazott (Szek­szárd):- Sosem ven­nék gombát, vagy akármi­lyen más élel­miszert házaló árustól. Ki tud­ja, honnan szár­maznak, miből készültek, nem tartalmaznak-e mérgező, vagy fer­tőző anyagokat, nem is szólva a gombáról, abból már pár gramm­nyi elég ahhoz, hogy akár az éle­tünk is veszélybe kerüljön. Ekkora kockázatot sohasem vállalnék. Brackó Csaba (Szekszárd):- Ha jól is­merném azt, aki a gombát árulja, biztosan vennék belőle. Megbíz­nék abban, hogy ért hozzá, nincs közötte olyan, amitől megbetegedhe­tünk. Idegentől azonban nem vásá­rolnék gombát. A tolnai képviselőtestület jóváhagyására vár az a szer­ződés, amely a tolnai önkor­mányzat és a tolnai-fácán- kerti vadásztársaság között tegnap jött létre az úgyneve­zett Rosmayer-tó vadászati célú hasznosításáról. Tolna A tolnai vízmű szennyvíztelepe térségében található, önkor­mányzati tulajdonú Rosmayer-tó vadászati joga eddig is a tolnai-fá- cánkerti vadásztársaságé volt. A Több hatósági eljárást indí­tott a tamási polgármesteri hivatal a közelmúltban az ebtartás szabályainak meg­szegése miatt. Az egyik eset szenvedő alanya nem tartja megnyugtatónak a hivatal figyelmeztetését. Tamási Először tavaly decemberben jöt­tek át a szomszéd kutyái, akkor négy, június 26-án pedig húsz ba­romfit pusztítottak el - állítja a ta­mási Horváth Józsefné. Az asz­mostani haszonbérleti szerződés lehetővé teszi, hogy a vadásztár­saság vadkacsa-nevelést is foly­tasson a területen, közvetetten természetesen szintén vadászati céllal. A város, összhangban az önkormányzat által bérbe adott többi önkormányzati tulajdonú természetes víz bérleti díjával, a Rosmayer-tó révén évi mintegy 40 ezer forintos ilyen jellegű be­vételhez jut. A Rosmayer-tó hasznosításával kapcsolatban egyébként létezik más képviselői elképzelés is, ne­vezetesen, hogy egy szabadidős szony feljelentette szomszédját, akit polgármesteri hivatal július 5- én felszólított a kutyatartás szabá­lyainak betartására. Horváthné azt állítja, hogy a kutyák továbbra is átjárnak, a férje pedig vasvillával kénytelen elkergetni őket. A neve mellőzését kérő szomszéd húsz­ezer forinttal kártalanította az asz- szonyt, aki azonban nem tartja megoldottnak a problémát. A két eb - egy rotweiler és egy közepes termetű nem fajkutya - tulajdono­sa szerint az állatok nem agresszí­vek, jelenlétükkel értékeit óvja. A rotweiler egyébként tavaly egy ke­centrumot lehetne ott létrehozni, például olyan városi rendezvé­nyek ottani megtartására, mint az eddig a tolnai Duna-parton rende­zett Thelena Fesztivál. Dr. Szilák Mihály polgármester véleménye ugyanakkor az, hogy egy ilyen centrum létrehozása a Rosmayer- tó környékén rövid távon leg­alábbis megoldhatatlan. Ettől függetlenül a képviselőtestület még június végén megbízta a Tol­na Vízmű Kft-t a Rosmayer-tó re­habilitációjára vonatkozó előze­tes tanulmány kidolgozásával. rékpáfost megkarmolt. Az önkor­mányzat állattartási rendelete sze­rint a tulajdonosok úgy kötelesek ebet tartani, hogy az másokat ne veszélyeztessen. - Amennyiben valaki visszatérően nem tartja be a szabályokat, a polgármester meg­tilthatja az ebtartást - mondta dr. Schutzbach Ferenc jegyző. A tiltás nem példa nélküli: a közelmúlt­ban hasonló okok miatt a Gárdo­nyi és a Béke utcában tiltott meg a polgármester ebtartást, egy eljárás pedig egy, szintén a Gárdonyi ut­cában lakó tulajdonos ellen van folyamatban._______________ll Pénzt kaptak a partfalra Paks Kilencmillió forintot nyert a paksi önkormányzat a Belügy­minisztérium természetes part­falak okozta veszély elhárításá­ra kiírt pályázatán. Az összeget az Öreghegy u. 9-13-ban, a Kál­vária temető melletti vasbeton szögtámfal építésére kívánják felhasználni. A beruházás első üteme 1996-ban valósult meg, idén a tervek szerint újabb negyven méteres szakasz ké­szül el. ■ Az egyesületé a sportöltöző SlÓAGÁRD Jelképes, 1 Ft-os összegért a sióagárdi önkormányzat a helyi sport egyesület tulajdonába adta a sportpálya melletti öltözőt. A döntéssel a község azt szeretné elősegíteni, hogy az - egyetlen futballszakosztállyal rendelkező- egyesületnek kedvezőbb lehe­tősége adódjon a létesítmény korszerűsítésére, mivel erre az önkormányzat anyagi ereje nem elegendő. A község lépése összhangban van a sportminisztérium azon törekvésével, hogy a sportléte­sítmények tulajdona lehetőleg kerüljön az egyesületekhez. Az idén a minisztérium által kiírt fejlesztési pályázatokra lényegé­ben már csak az egyesületek pályázhattak. Az önkormányzat amellett, hogy átadta a sportöltöző tulaj­donjogát, kikötötte, hogy a léte­sítménynek a sportéletet kell szolgálnia. Amennyiben a sport­egyesület megszűnne, a község- hasonló vételárért - visszave­szi az öltözőt. ■ Monteverdi kórusfesztivál Az első nemzetközi fesztivált 1996 nyarán, Claudio Monte­verdi magyarországi tartózkodá­sának négyszázadik évfordulója alkalmából rendezte meg Esz­tergomban a Budapesti Mon­teverdi Kórus. A neves fővárosi együttes az idén - nyolc európai kórus részvételével - ismét meg­szervezte az eseményt, melynek hangversenyei Esztergomban és Budapesten lesznek július 29-e és augusztus 5-e között. A nyitó koncertre július 29- én, az esztergomi Főszékesegy­házban, szentmise keretében kerül sor. További, esztergomi koncerteket július 30-án, au­gusztus 1-én és 2-án a Víziváro­si templomban, július 31-én a Várszínházban tartanak. ■-s­Veszélyes belvárosi ebek? Eljárások az ebrendelet megsértése miatt- Na, itt lennénk. Tetszik a kég­li?- Nem rossz - vélekedik Zsi­ga­- Ha nem rossz, akkor a kö­vetkező bizniszt ajánlom nektek- mondja Kacsó, miközben a zárral bajmolódik. - Kicsit ki ké­ne pofozni, főleg a tetőt kell rendbe tenni. Ha megcsináljá­tok, amíg itt vagytok, ingyenes a szállás. Totál frí. Érthető? Miután sok választásuk nincs, hamar megegyeznek, és Kacsó elégedetten porzik el ha­tár Cadillacjén. Joci és Zsiga az éj leple alatt bejárják a hatalmas házat, mindenen kellőképp cso­dálkoznak az otthoni gangos, szoba-konyhás lakásuk után - itt külön hálószobát választhat­nak maguknak, hogy ne hallják egymás horkolását! A garázs­ban azonban különös felfede­zést tesznek, ugyanis a hatal­mas helyiség telis-tele van pa­pírral. De mivel már láttak egy irodafélét a szomszédban, józan pesti ésszel arra a következte­tésre jutnak, hogy Gyuri bá bi­zonyára itt szerkeszti az újsá­got. Semmi közük hozzá: ők mától tetőfedők... 16. A következő nap már munká­val kezdődik, annak rendje s módja szerint dolgoznak a tetőn ­már ahogy tőlük telik. A nap hét­ágra tűz, izzadnak is rendesen, amikor az utcán ismét megjelenik Kacsó Cadillacje.- Hé, fiúk! Tud valamelyikőtök főzni? - érkezik a kérdés odalent- ről.- Én éppenséggel a konyhán dolgoztam katonáéknál... - vono- gatja a vállát Joci.- Veri gúd! - örvendezik Kacsó. - Mássz le, és gyere velem. A Mellrose-on van egy magyaros ét­termem. A szakácsomnak ebéd előtt jutott eszébe, hogy kilép. Be- állsz a helyére. Kaja, szállás in­gyen van, fizetés egyelőre nincs, a többit majd meglátjuk. Joci tétovázva nézeget hol Zsi­gára, hol lefelé.- Akkor jöjjek?- Mit gondolsz, mire várok, édes fiam! Búcsúképp átadja Zsigának a kalapácsot, majd lemászik a te­tőről, és azon mód, koszos ruhá­ban beül az autóba, a kocsi el- porzik. 17. A „Karikash” étterem személy­zeti asztalánál ülve Joci szakács­öltözetben ebédel Zsigával együtt, Kacsó telefonál.- Csiken-paprika. Itt így hívják - magyarázza Joci tele szájjal.- Anyám azért jobban tudja - véli Zsiga, de azért tömi magát de­rekasan.- Lehet. De nem is vagyok az anyád.- Volt már valaha fényképező­gép a kezedben, fiam? - bök Ka­csó az állával Zsiga felé. - Kéne egy pár képet csinálnod. Van ked­ved hozzá?- Annyit ehhez is értek, mint a tetőfedéshez - vonja meg a vállát a fiú. Kacsó szó nélkül feláll és be­húzza a fiút az irodájába.- Hát a pofád tudod-e tartam?- Ha kell, az is megy.- Most kell! - Egy drága kame­rát ad a fiú kezébe. - Szuper­gyors filmtovábbító van benne. Vakut tilos használnod. Az én motorommal mész. Négyre légy ezen a címen. Keresd meg a tér­képen. Négy óra tízkor a ház előtt meg fog állni egy UPS teher­kocsi, olyan nagy, barna csomag- szállító, és egy színes televíziót adnak át a ház tulajának. Ehhez persze alá kell írnia az elismer­vényt. Nincs más dolgod, mint hogy mindezt lefényképezd. Ke­ress valami rejtekhelyei, egy ko­csi mögött, vagy a sövény között. Ha észrevesznek, ki vagy rúgva, ha nem érsz oda időben, agyon­verlek. Ha vacak lesz a kép, még a kárt is megfizeted. De ha min­den okésan megy, kapsz egy szá­zast. Világos? Zsiga összehúzott szemöldök­kel méregeti Kacsót..- Ötszázat - mondja aztán ha­tározottan.- Hármat. De igyekezz, mert nincs sok időd. 18. Zsiga motorral haladva keres­géli a házszámot, meg is találja, és elbújik. A mondottak szerint hamarosan megérkezik a UPS au­tó. A sofőr kiszáll, becsönget.- Miszter Backwalter?- Igen. Mi tetszik? - kérdezi egy mogorva, kopaszodó, szemüve­ges férfi.- Meghoztam a küldeményét.- Mi van? Miféle küldemény?- Tessék parancsolni, a szállí­tólevél. Egy darab színes televí­zió.- Én erről az égvilágon semmit nem tudok. Ki küldte? Minek?- Nekem annyi a feladatom, hogy átadjam önnek, rendeltetés­szerűen.- Nem tetszik ez nekem... - for­gatja a papirost a szemüveges.- Itt írja alá - bök oda a tollal a sofőr. Zsiga, aki eddig egy konténer mögül kattogtatta a gépet, hirte­len ötlettől vezérelve átszalad az úton. A szemüveges észreveszi, egy pillanatra eltűnik a házban, majd puskával tér vissza, ordít. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents