Tolnai Népújság, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-17 / 165. szám

I 2001. Júuus 17., Kedd 5. OLDAL MEGYEI TÜKÖR Mondom A Magamét VENTER MARIANNA Város a hálón Izgatottan telefonált Angliában élő ismerősöm a minap: azonnal menjek ki a Garay térre és integessek! Miután felocsúdtam első meglepetésemből, megkérdeztem, nem tartózkodott-e sokat a na­pon és egyáltalán jól van-e. Nagyon jól van, mondta, de szeretne látni az Interneten. Ugyanis a megyeszékhelyen felszerelt Web- kamera „egyenes adásban" mutatja a Garay teret, így a világ bár­mely pontjáról látható, s ha már nézegeti, legyek ott én is. Egyéb­ként neki, Angliába, a Németországban lakó barátnője telefonál­ta meg, hogy kedves városát láthatja az Interneten, a németorszá­gi barátnőnek meg az Amerikában élő ismerőse telefonált, ugyan­ezen okból. A kis történet több tanulságot is hordoz. Egyrészt: a mai hu­szonévesek közül bizony sokan elmentek az országból, s próbál­nak hosszabb-rövidebb ideig külföldön boldogulni. Másrészt: a vi­lágháló tényleg az egész világra ablakot nyitott. Néhány éve még elképzelhetetlen volt, hogy a szülővárost a nap bármely órájában „fel lehet keresni” az Interneten, ha csak egy távoli kép formájá­ban is. Az ilyen kicsinek tűnő dolgok nagyon sokat jelenthetnek azoknak, aki távol vannak, akiknek hiányzik régi környezetük. Erőt, reménységet meríthetnek az oly jól ismert és szeretett város látványából. Mikor mindezt végiggondoltam, természetesen elmentem a Garay térre és kerülve a feltűnést, diszkréten integettem. Remélem, az ismerősöm jól látott és visszaintegetett a messzi Angliából. Megkérdeztük olvasóinkat Mivel hűti magát a melegben? Már egy hete tombol a káni­kula, a lakásokban és a sza­badban is nehéz elviselni a közel negyven fokos mele­get. Olvasóinkat arról kér­deztük, hogyan hűtik ma­gukat ebben a nagy meleg­ben. Péter Józsefné, Szekszárdi Korán reggel, amíg nincs annyira meleg, a ta­nyánk mel­letti szőlőben kapálgatok, vagy szőlőt kötözök. Ahogy telik a nap, bemegyek a szobába, főzők vagy pihenek. Egy-egy fröccsel, hosszúlépéssel hűtöm magamat. A tanyánkban kellemes a hőmér­séklet, még így kánikulában is. Gerszeiné Balaska Enikő, Szekszárdi- Két éves kislányomat viseli meg leg­jobban a me­leg, így neki a teraszon kis medencébe vi­zet eresztet­tünk és abban fürdőzik. Emeletes házban la­kunk, éjszaka szinte elviselhetet­len a meleg. Huzatot is csiná­lunk, de ha áll a levegő, az sem segít sokat. Napokon belül eluta­zunk vidékre a nagymamákhoz, ott - mind két helyen - a családi házban, nagy udvar és kerttel, könnyebb elviselni a meleget. Farkas Attila, Keszőhideg- kút:- Csak ma jöttünk be a családdal, há­rom gyermek­kel és a felesé- g e m m e 1 , Szekszárdra vásárolni. Ott­hon nincs ilyen meleg, mint a városban. Napközben mi felnőttek ugyan­úgy dolgozunk mint máskor, leg­feljebb egy-egy hideg sörrel hűt­jük magunkat. A gyerekek ár­nyékban vannak az udvaron. Es­tére úgy elfáradnak, hogy pilla­natokon belül elalszanak. Cziráki Jánosné, Szekszárdi Éppen táppénzen va­gyok, vigyáz­nom kell az egészségem­re. Csak vizet és zöld teát iszom. Reggel elkészítem a teát, majd le­hűtöm és azt iszogatom egész nap. Panelban lakunk, ventilátor nélkül ki sem lehetne bírni. Parancsnoki döntés, Szekszárd javára Interjú Karman Ferenc ezredessel a kihívásokról Nagy kerülővel érkezett Szekszárdra, de csak földrajzi értelemben. A Tolna Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnoka, Karman Ferenc ezredes korábban Székesfehérváron teljesített szolgálatot, a szárazföldi vezérkarnál, a jelenlegihez hasonló beosztásban: azaz a mozgósítás és a hadkiegészítés területétén. Tolna megye-Szekszárd- Előtte, mármint Székesfehérvár előtt azért még megfordultam néhány helyen - tudjuk meg a pa­rancsnoktól, aki a közelmúltban vette át a staféta­botot nyugalomba vonult elődjétől. - Voltam Na­gyatádon, Zalaegerszegen, tehát a déli végeken. Elég messzire kerültem szülőhelyemtől, Nógrád megyétől.- Mint kalonaember, nyilván fegyelmezetten fogad­ta áthelyezésének hírét.- Már januárban érdeklődött nálam felettesem: mit szólnék hozzá, ha itt, Szekszárdon folytatnám to­vább katonai pályafutásomat? Kellő gondolkodási időt kaptam a döntésre, úgy fél órát. Végzettsége­met tekintve hozzászoktam a gyors döntésekhez, így - a feleségemmel való rövid megbeszélés után- igent mondtam. Névjegy- Tolna megye székhelye mennyire volt ismerős ön előtt?- Az itteni kiegészítő parancsnok­sággal már régóta közveüen kap­csolatban voltam, sőt, személye­sen is ismertem sok munkatársát. Tolna megyében amúgy megfor­dultam több alkalommal: tudom - s ebben csak megerősítettek első benyomásaim -, hogy Szek­szárd rendezett, szép kisváros, a vidék pedig bő­velkedik természeti szépségekben. Már most na­gyon jól érzem magam itt. Persze, az ember saját maga is alakít azon, hogy mennyire, müyen tevé­kenységi formában és kikkel érzi magát jól valahol.- Ez utóbbi mondatához kapcsolódva: müyen célkitű­zésekkel vette át a megyei parancsnokság vezetésrí?- Tudni kell azt, hogy a parancsnokság állománya az elmúlt időszakban negyven százalékkal csök­kent. Ebből következően a legnagyobb szakmai ki­hívás számomra az, hogy mi­ként oldom meg a változaüan feladatokat a megváltozott - ki­sebb - létszámmal. Azt is tud­juk, hogy megváltozik a sorka­tonák behívási rendje, a kilenc hónapos sorkatonai szolgálatról áttérünk a hat hónapos szolgá­latra. Ez újabb tennivalókat je­lent számunkra. S még valami: a nem könnyű helyzet ellenére is bizakodó vagyok, hiszen a pa­rancsnokság állománya már bizo­nyította szaktudását, hozzáértését. Ha eredményesen teljesítem célki­tűzéseimet - amiben bízom -, ak­kor az nem kizárólag az én sike­rem, hanem valamennyiünk sike­re lesz. -szÁ­Név: Kaiman Ferenc. Születési év: 1950. II. 9. Születési hely: Bércéi (Nógrád megye) Iskolai végzettsége: Kossuth Lajos Katonai Főiskola, Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, majd vezérkari tanfolyam Lakhely: Székesfehérvár, amiből hamarosan Szekszárd lesz Családi állapot: nős, két lánygyermek édesapja. Az idősebbik hivatásos katona, a fiatalabbik pedagógus Hobbija: kirándulás, kertészkedés, horgászat, a legnagyobb fogása eddig egy hét és fél kilós ponty volt Friss diplomások: sok a pályaelhagyó Öt helyett hat-hét év az egyetemen Több mint háromezer vég­zős egyetemista veheti át ezekben a hetekben diplo­máját a Pécsi Tudomány- egyetem különböző karain. A frissdiplomások döntő többsége rövid időn belül talál munkát, sokan vannak azonban - főként ápolónők és pedagógusok - akik nem végzettségüknek megfelelő területen helyezkednek el, jobban jövedelmező állást választanak. PÉCS A frissdiplomások döntő többsége talál magának munkát, a szakem­berek tapasztalatai szerint elenyé­sző azoknak a száma, akik egyete­mi éveiket követően munkanélkü­livé válnak. Egyre többen vannak viszont, akik a képzés időtartamá­nak megfelelő öt helyett hat-hét év alatt szerzik meg a diplomát. A kö­zelmúltban záróvizsgázott, több mint háromezer egyetemista közül is - akik ezekben a hetekben vehe­tik át diplomájukat - becslések szerint több százan vannak, akik még 1996 előtt kezdték meg felső­fokú tanulmányaikat.A halasztá­sok egyik oka, hogy sokan külföld­ön vállalnak több hónapra mun­kát, általában legkevesebb fél évet vannak távol. Az Egyesült Álla­mokba például egyre több pécsi egyetemista utazik, hogy konyhai kisegítőként, vagy takarítóként ke­resse meg kenyerét, a diákok négy­öt hónap után több százezer fo­rinttal térnek haza. Vannak azonban, akik egyetemi éveiket a nyelvvizsga hiánya miatt kénytelenek meghosszabbítani. A tapasztalatok szerint a diákok zö­me az utolsó évben kezdi el gőz­erővel a nyelvtanulást, ami nem minden esetben vezet a várt ered­ményre. Évente több száz hallgató­nak kell ezért halasztania tanulmá­nyait. Ocsovay Tamástól, az Egye­temi Hallgatói Önkormányzat (EHÖK) elnökétől megtudtuk, a leginkább keresett szakmákban - például közgazdász - a kezdő kere­setek 160-200 ezer forint körül mo­zognak. Leginkább az informatiku­sok válogathatnak az állásajánlatok közül, a próbaidő alatt is legkeve­sebb 200 ezer forintos fizetéssel számolhatnak. Külföldi cégek is tárt karokkal fogadják őket, a hazai keresetek duplájáért.A tapasztala­tok szerint a jogászok a korábbi évekhez képest nehezebb helyzet­ben vannak, úgy tűnik telítődik a piac. Ügyvédi irodákban gyakor­nokként - ahol a szakvizsga előtt három évet kell eltölteniük - hely­hiány miatt Pécsett egyre keveseb­ben tudnak elhelyezkedni, s kezdő fizetésként minimálbérnél többre nem számíthatnak. A tapasztalatok szerint a frissen végzett ápolónők, orvosok és pe­dagógusok között sok olyan van, aki nem szakterületének megfele­lő munkát vállal. Egy kezdő orvo­si fizetés legfeljebb 60-65 ezer fo­rint, egy diplomás ápoló a mini­málbérnek megfelelő összeget ke­res. Ha gyógyszergyártó cégeknél helyezkednek el orvos-látogató­ként, legkevesebb 160-180 ezer fo­rintot visznek haza havonta. A ta­nári diplomával rendelkezők mintegy hatvan százaléka többek közt titkárnőként, menedzser-asz- szisztensként, tolmácsként he­lyezkedik el, szintén a jobb megél­hetés miatt.Az EHÖK elnöke ki­emelte, a Pécsett diplomázottak közül kevesen vannak, akik hely­ben keresnek munkát. A gazdasá­gi aktivitás hiánya miatt például a közgazdászok nem is igen tudná­nak elhelyezkedni a városban, de más karokon végzettekre is jel­lemző, hogy budapesü állásokra pályáznak elsősorban, walp kata- Dobre, magyarok. További jó utat a napfényes... Lipicába!- Hú... Ez nem lehet igaz! Le­izzadtam rendesen - morogja még Zsiga is, miután a határőr el­hagyja a kupét. Joci térképet vesz elő, azt kezdi el tanulmányozni.- Hol vagyunk?- Valahol itt - mutatja Sári. - Már csak a zöldhatáron kell átjut­nunk sötétedés után.- Nyugi, sikerülni fog. A lipicai lovakra mondom! - jelenti ki Zsiga. A vonat megáll, a három fiatal lekászálódik. 10. A sötét bozótosban sötét árnyak lopakodnak a határ felé. Csak a fű és az ágak zizegése hallatszik és a kora nyári bogárzümmögés. A tá­voli őrtoronyból ekkor hirtelen ref­lektorfény világítja meg a rémült alakokat, akik azonnal lehasalnak.- Sztoj! - hangzik a kiáltás feléjük.- Rohadt életbe - átkozódik Zsiga.- Ne moccanj, mert lőnek! - suttogja Sári.- Mondták?- De hülye vagy. Nem szokták előre bejelenteni. A következő pillanatban meg­jelenik egy jugoszláv határőr osz­tag, farkaskutyákkal megerősítve. 11. Az éjszakai határőrállomáson Zsigáék egy szűk szobában áll­nak, ám az íróasztal mögött külö­nös módon ugyanaz a határőr ter­peszkedik, aldvel a vonaton talál­koztak. Nézegeti az útleveleket.- A híres magyar delegáció, ugyebár... Aztán mi van a lovak­kal, ha szabad érdeklődnöm?- Minden a legnagyobb rend­ben - feleli halkan Sári.- Szóval rendben, azt mondod? Akkor jól van. Reggel mehettek is vissza Magyarországra, ezek sze­rint. Erre nincs mit felelni, ők hár­man még csak egymásra sem néz­nek, hanem a cipőjük orrára, mintha oda lenne felírva, milyen sors várhat rájuk otthon. A határőr egy darabig még fir­tatja az arcukat, majd int, hogy vi­gyék el őket, de az utolsó pillanat­ban felkel a helyéről, és Sárit hát­rahúzva visszaadja az útleveleket és súgva mondja neki:- Innen öt kilométerre. Lekov- nál, ott meg lehet próbálni. Ponto­san éjfélkor, érted? Hajnalra a di- góknál lesztek. Na, indulás, te magyar lány... 12. Az első szökés sikere után hát­ra volt még a következő állomás, az olasz-francia határ. A vonaton utazva Zsiga a térképen próbálja szemléltetni, miképpen is fognak túljárni ezúttal az olasz határőrök eszén.- Tehát idáig megyünk most vonaton. Itt kiszállunk, a francia határ előtt. Világos?- Hát persze. De biztos, hogy az olaszok visszavinnének? - ag­gódik Sári.- Ne akard kipróbálni. In­kább átsétálunk gyalog. Itt kell lenni a határnak pár száz mé­terre.- Vaullair-du-Sur-Meaurille... Ki a franc tudja ezt kimondani? Ekkora baromságot! - hőzöng Jo­ci.- Ne feltűnősködj már a kiejté­seddel! És ideáig kell eljutnunk gyalog. Nincs messze. Mint Tri­esztnél. És akkor onnan már irány - Párizs, aztán Amerika!- Na de itt szép havas hegyek vannak, kisapám! - bámul ki az ablakon Joci.- Jó, vannak. És?- Csak mondom. Felőlem in­dulhatunk. A vonat megáll egy kis hegyi állomásnál, leszállnak, a szerel­vény eltűnik egy alagútban. Ki­csit tanakodnak kezükben a kis térképpel. Már erősen szürkül. Az eget felhők borítják, a szél is élénk. A két fiú a pesti crombi kabátban, fejfedő nélkül, Sári magas sarkú cipőben indul el egy köves úton, az ismeretlenbe, amerre a határt sejtik. 13. A máris félig sötét havasi ösvé­nyen baktatnak egymás után, leg­hátul Sári.- Várjatok már! Ez a nyavalyás cipő!- Törd le a sarkát. Itt nem lehet tűsarkúban ugrálni! Párizsban kapsz újat - adja ki a rendelkezést Zsiga. Barsi Balázs Tolnán Bevezetés a zsoltárok világába •címmel tart előadást a tolnai művelődési házban Barsi Ba­lázs, ferences szerzetes, rend- házfőnök. A Keresztény Értelmi­ségiek Szövetsége (KÉSZ) helyi csoportjának rendezvénye júli­us 21-én,' 19 órakor kezdődik. Nyugdíjasok közgyűlése Zombán A Zombai Nyugdíjasok Egyesü­lete vasárnap tartotta féléves be­számoló közgyűlését. Kauf­mann János, az egyesület elnö­ke beszámolójában elmondta, az első félévben a termékértéke­sítési nyugdíjas akciók mellett a kirándulásokra fordítottak nagy gondot. Máriagyűdre, Pécsre, Abaligetre és Budapestre kirán­dultak a zombai nyugdíjasok, minden esetben három autó­busz indult a községből, mert akkora volt az érdeklődés. Júli­us végén a Dunakanyarba, majd augusztus végén Siófokra, szep­temberben pedig a már hagyo­mányos bodajki búcsúra készül­nek újabb kirándulásokkal a nyugdíjasok. Magyar medikusok Ohióban A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara és az amerikai Ohio állam együttműködésének részeként hat hetes nyári előadássorozatot tartanak orvostanhallgatók számára. Mindkét egyetemről négy-négy medikus vehet részt a foglalko­zásokon. A részvételnek - a négy magyar diák számára - fo­lyékony angol nyelvtudás, mi­nimum négyes tanulmányi át­lag, valamint egy komoly pályá­zati anyag volt a feltétele. Csi­kós Ágnes, a program koordiná­tora lapunknak elmondta, idén ennek első helyszíne Pécs, ahol az amerikai és a magyar medi­kusok a két ország egészség- ügyi rendszerével, finanszírozá­sával ismerkedhetnek, és a fog­lalkoztatásokon a betegközpon­tú orvoslásról hallhatnak elő­adásokat meghívott vendégek­kel. A programban a kórházak látogatása során szerzett ta­pasztalatok megvitatása is sze­repel. Újdonság, hogy a diákok önálló feladatokat is kapnak, amit otthoni anyagfeldolgozás előz meg. Július 21-én már Ohióban folytatódik a tanulás szintén három hétig, a nyolc résztvevő számára. A diákokat csak a vízum költ­sége terheli, hiszen költőpénzt egy amerikai alapítványtól kap­nak.- De piszok hideg van! - jegyzi meg Joci.- Nem a Riviéra, az tuti.- Azt mondtad, pár száz mé­ter. Már gyalogolunk három órá­ja.- Te is láttad a térképet, nem?- Ne nyafogjatok már annyit! - szól közbe Sári. - Tempó, uraim, tempó! Inkább gyönyörködjetek a hóban. A kis csapat újabb elhatáro­zással vág neki a lassan sötétség­be vesző tájnak. A szél is mind inkább feltámad, a sötéttel együtt a hideg is megérkezik. Zsiga is érzékeli, hogy ez a túra sem lesz olyan egyszerű, mint ahogy el­képzelte. Kínjában egy idő után nem tud mást kitalálni, mint hogy forduljanak vissza. De ki tudja már, merre van az a bizo­nyos vissza?- A nyomainkat befújta a hó - jelenti Joci, mintha a sötétben oly sokat számítanának a nyo­mok. (Folyt. köv. j

Next

/
Thumbnails
Contents