Tolnai Népújság, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-12 / 161. szám
MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL 2001. Jűuus 12., Csütörtök Mondom a magamét MAUTHNER ILONA Újrakezdés Tolna megye egy kis településén találkoztam a minap egy házaspárral. A férfi 87, az asszony 74 éves. Négy évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy ismét változtatnak addigi - amúgy nagyon is kényelmes - életükön: Amerikából visszaköltöztek, ötven év után, a szülőhazájukba. Beszélgetésünk során nem is ez gondolkodtatott el leginkább, hanem az a szemlélet, hogy az általunk nagyon irigyelt nyugati világban az'ember hányszor kezdi újra az életét. És nem is mindig kényszerűségből. Józsi bácsi például elmondta, a városban, ahol élt, elismerték, megbecsülték, de ő többre vágyott, ezért olyan településre költöztek tovább, ahol az ő vállalkozása még tovább fejleszthető.'Nem ült a babérjain, noha megtehette volna. Váltott és ez bejött. Ott, Amerikában mindenki így tesz, van aki kényszerből, van aki a jobb élet reményében, mondta, és nézett rám értetlenül, min csodálkozom. Nem kell Amerikát utánozni ebben is. De gondoljuk csak végig, mi magyarok negyven évig abban nőttünk fel, hogy az az érdem, ha valaki egy munkahelyről ment nyugdíjba. Ez akkor azt jelentette, megbízható, nem ugrabugrál egyik helyről a másikra. Ilyen előzmények után „tört ránk” a demokrácia. Munkahelyek szűntek meg, kényszer szülte vállalkozók lettünk jó néhányan. Sajnos a legtöbben képtelenek felvenni a „ritmust". Váltani kellene, újrakezdeni, de hogyan?! Nemrégiben egy gyár vezérigazgatója arról panaszkodott nekem, hogy az üzemben előre bejelentette, felére kell csökkenteni a létszámot, azok maradnak, akik a legjobban dolgoznak. Abban bízott, mindenki belead apait, anyait. Tévedett, semmi nem változott. Aki addig trehány volt, azután is az maradt. Meg kell tanulni szemléletet váltani, újrakezdeni mindent. így kell nevelni a gyermekeinket, hogy képesek legyenek rá. Ők már ne rokkanjanak bele, ha a helyzet úgy adódik. Mert az önsajnálat , kevés, nagyon kevés. Megkérdeztük olvasóinkat Szokott-e Ön álmodni? Olvasóinktól ezúttal azt kérdeztük, szoktak-e álmodni és ha igen, akkor miről. Töttős Eleonóra (21) eladó, Szekszárd: Igen, majd minden este álmodom. Arra pontosan nem emlékszem, hogy álmomban mit csináltam, merre jártam, de arra igen, hogy mindez nagyon kellemes emlékként marad bennem, reggelre. Tehát az álmaim szépek lehetnek, főleg így nyáron, amikor ilyen jó meleg van. Imádom a nyarat. Rémálmaim is vannak, de azok nagyon ritkák, ilyenkor zuhanok lefelé. Ezeket igyekszem gyorsan elfelejteni. Bárány Zita (22) eladó, Szekszárd:- Amikor nehéz nap áll mögöttem, akkor biztosan álmodom, de az cseppet sem kellemes. Ilyenkor újraélem a nap minden problémáját. Szerencsére ez ritkán van. Mostanában a nyaralásról álmodok, már nagyon várom, no és arról amit szeretnék, Bár ez már inkább ábrándozás, mint álom. Müller Mátyásáé, a paksi Stella cukrászda tulajdonosa:- Az életem maga a megvalósult álom! Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer legyen egy kis üzletem, így ez a cukrászda, ahol magam is dolgozom, számomra egyenesen a csoda! Kiss Eszter tanuló, Paks:- Kellemes álmaim vannak, mindig másról és másról. Mostanság nyaralásokról, hiszen itt a nyár, néha persze fiúkról is, valóságosokról, nem kitalált személyekről. Általában jól is ébredek az álmok után. ■ A házasság két klán harca A kapcsolatépítés és a gyereknevelés tanalható A jó házasság titka, ha a felek el tudnak szakadni a régitől, de képesek annak értékeit továbbvinni. Szekszárd Folytatódott tegnap a családóvó nyári egyetem programja. Dr. Kapitány Ágnes és dr. Kapitány Gábor szociológusok tartottak előadást a családi együttélés művészetéről. Dr. Koltai Mária, családterapeuta, a Baranya Megyei Kórház Mentálhigiénés Intézetének pszichiátere tartott előadást a generációs hatásokról a családokban. Egy kérdésre válaszolva hivatkozott arra, hogy már az ókori mitológiában felosztották az eget, a földet és tengereket maguk között a férfi istenek. A nőknek már akkor is az en> Generációk béri kapcsolatok maradtak. Az előadást követően beszélgettünk vele arról, hogy ma nemhogy egy generációsak a családok, hanem igen gyakran még csonkák is. Mint mondta, a körülményektől függetlenül, a fiú és a lány a kapcsolatba hozza magával a családja egész történetét. Van olyan családterapeuta, aki úgy fogalmaz: minden házasságban két klán harcol egymással. Akkor marad működőképes a kapcsolat, ha egyik sem győz, hanem a kettőt sikerül összeegyeztetni. A pszichiáter úgy látja, hogy az egygenerációs családoknak megvannak a maguk előnyei is, hiszen nagyon fontos a családi élet szempontjából, hogy a nemzedékek között legyenek generációs határok. Amikor felnő a gyermek, szakadjon le eredeti családjáról, hogy képes legyen saját határait kialakítani, s önálló családot alapítani és alakítani, ahol már nem az édesanyukája mondja meg, mi legyen a vasárnapi ebéd. Ugyanakkor viszont nagyon fontos, hogy tartsa a folyamatosságot, a kapcsolatot, ismerje az eredetet, az értékeket, s amikor szükség van rá, képes legyen azokat használni. Egy másik kérésünk kapcsán fotóí bakó jenö elmondta, hogy ő ugyan beteg családokkal foglalkozik, de ott is megmutatkozik, s más tapasztalatok is alátámasztják, hogy a családsegítőknek két területen kellene többet segíteni. Jó lenne, ha a fiatalok megtanulhatnák, melyek az emberi kapcsolatépítés szabályai, hogyan kell egymáshoz idomulni, de saját egyéniségünket megtartani. A másik, talán még fontosabb terület, mondta az előadó, hogy megtanulják a fiatal párok, hogyan kell gyermeket nevelni. Tapasztalataikat jól, rosszul, hozzák a saját családjukból, de sokkal többet kellene tudniuk a fiatal szülőknek a nevelés szabályairól, az emberi kapcsolatokról, azok építéséről, a gyermek- lélektanról. Kölcsönösen támogatva egymást Új plébános Pakson Jó kedvvel fogadtak, nyílt szívvel hallgatták a prédikációmat. Ez számomra mindent jelent - mondja Nemes József, a paksi és dunakömlődi katolikus egyházközség új plébánosa. Paks Telefonhívást kaptam a vikárius úrtól, amelyben közölte, Mayer Mihály püspök úr úgy látja jónak, hogy engem Paksra helyez - emlékezik Nemes József. Mit válaszolhattam volna mást, mint szentelésemkor Márton Áron püspök úrnak anno Gyulafehérváron: engedelmességet fogadok. Paksot nem ismertem, annyira csak, hogy valamikor júniusban egy zarándok csoportot vezettem Mohácsról Budapestre, akkor visszajö- vet megnéztük a Makovecz-tem- plomot. Ideérkezésem után első benyomásom, hogy jó kedvvel fogadtak, nyílt szívvel hallgatták prédikációmat a katoli- ^aÍÉ^, kus hívek. Nemes József Köröstarjánban (Románia, Bihar megye) született 1944. március 2-án. Gyulafehérváron végezte a Római Katolikus Kántoriskolát (kis szemináriumnak nevezett középiskola) 1958 és 1962 között, majd szintén ott a Hittudományi Főiskolát. 1968. április 21-én szentelte pappá Gyulafehérváron Márton Áron püspök. Szilágysomlyón volt káplán, majd 1972-től 78-ig szlovák nyelvű plébániákon a Rézhegységben. Szentjobbon plébános 1982-89 között, majd 1996-ig Nagyvárad-Velencén. 1996- ban került Döbröközre plébánosnak, majd egy év múlva a Baranya megyei Lánycsókra. 2001. július 1-től Paks és Dunakömlöd plébánosa. Anyanyelvén kívül latinul, szlovákul, románul és németül beszél. Dunakömlődön is nagy szeretettel fogadtak. Jelenleg a berendezkedésnél tartok, így még nem volt időm találkozni a két másik felekezet, az evangélikus és református lelkészeivel, ha ezen túl leszek megyek vizitálni a kollégákhoz. Nekem nem lesz problémám az ökume- nizmussal, hiszen ahol én születtem, ott a lakosság fele-fele arányban magyar és román, utóbbiak ortodoxok. Gyermekkorom óta tapasztalom így, hogy nem csak egy felekezet van a világon. Alapelvem, hogy akkor építjük igazán az ökumenét, ha kölcsönösen támogatjuk egymást abban, hogy mindenki a legtökéletesebben gyakorolhassa vallását. Hogy egy hasonlattal éljek: a párhuzamos vonalak a végtelenben találkoznak. Hála Istennek nagyon jó szándékú hozzáállást tapasztaltam a püspökség részéről - válaszolta a katolikus iskola kérdésében az egyház és a város önkormányzata közötti ismert vitát firtató kérdésemre a plébános úr. - Reményeim szerint az önkormányzat részéről is ilyen lesz a fogadtatás, hiszen nekem ezen kell dolgoznom. RÁKOSI GUSZTÁV Lelkigyakorlat a Pécsi Caritasban Lelkigyakorlatot tart augusztus elején a Pécsi Caritas. A programra e hónap végéig lehet jelentkezni. Augusztus 3-án, pénteken 4 órakor kezdődik a Pécsi Caritas szokásos lelkigyakorlata, amelynek a helye a Caritas épülete, Pécs, Janus Pannonius u. 4. A gyakorlatot Szentgyörgyi Kristóf ciszterci tanár vezeti. A program pénteken körülbelül 18.30-ig, tart, szombaton reggel 9 órától este hétig, ebédszünettel. Augusztus 5-én vasárnap 9-10.30- ig tart a lelkigyakorlat, majd szentmise lesz a Szent Ferenc templomban. A részvételi szándékot július 30-ig lehet jelezni a 72/532-207-es telefonszámon, vagy a Caritas címén. Az irányító szám 7621. ■ Attalai diákok Kölcsey nyomában Egy hetes kerékpártúrát szerveznek felső tagozatos diákok számára Szatmárcsekére. A szép program megvalósításához 300 ezer forint támogatást nyert el a képviselőtestület az Ifjúsági és Sportminisztériumtól. Kalocsa Jenő polgármesternek személyes baráti kapcsolatai vannak Szatmárcsekén, amelyeket a két község vezetői igyekeznek településeik javára kamatoztatni, illetve kiterjeszteni. A csoport a hónap végén autóbusszal indulnak, s a Himnusz költőjének szülőföldjén tesznek kerékpáros kirándulásokat, majd augusztus 5-én indulnak vissza Attalára. Hogyan tovább, kisgazdák? Kisgazda képviselők fóruma lesz Tamásiban pénteken este hattól a Diákcentrumban. Koppánné dr. Kertész Margit országgyűlési képviselő lesz a házigazdája annak a fórumnak, amelynek a témája: Hogyan tovább, kisgazdák? A fórum meghívott vendége Szabó János honvédelmi miniszter, Boda Ilona, a Környezet- védelmi Minisztérium politikai államtitkára, Tamás Károly, az FVM volt közigazgatási államtit- kára, Kurucsai Csaba és Orosházi György országgyűlési képviselő. A kötetlen beszélgetés július 13-án, pénteken este hat órakor kezdődik. Am ekkor szól bele a játékba Zsiga. - Ne izguljon, doktor úr. Nálam még van egy kis aranytartalék, ha arról van szó.- Ó, nem. Mondtam, kisnyugdíjas vagyok, kérem szépen.- Bízza csak rám, mit csinálok a pénzemmel. Csak figyelje a lapokat.- Na mi az, má’ meg kibice- lünk? Anyád ne sirasson... - hördül fel rögtön Feri bá.- Azt csak bízza az anyámra. Zsiga Szolnoki mögé hajolva figyeli a lapjárást, tippeket ad. Feri bá emeli a tétet, előbb tíz, majd tizenöt forintra, amit Zsiga, Szolnoki úr csöndes tiltakozása ellenére is tart.- Adj még egyet! - csikorgatja a fogát Feri bá.- Itt a nyerő lap! - nyújtja át Lenyó.- A francba! - fúj egyet Feri bá. - Sok lett, te baromagyú! Innentől Feri bá veszi kezébe az ügyeket, ő oszt. De a szerencse, úgy tűnik, végképp elpártolt tőle, ahogy néhány perce még Szolnokinak nem jött össze semmi, most neki sem.- A doktor úréknak a Waterloo bridzset adja, Feri bá! - ökörkö- dik tovább Lenyó. De ez sem segít. Feri bá izzad, egyre-másra húzza a lapokat, miközben a licit már húsz forintnál tart.- Anyád ne sirasson. Ha többed van, megöllek. Húsz - hörgi.- Azért csak nem fog megölni - vigyorog most már Zsiga is. - Huszonegy!- Rohadt stricik! - kiáltja Feri bá, és Zsiga arcába vágja a lapokat.- Ugyan már! Nemes küzdelem volt, vagy mi. Van ez így néha, amikor a teknősbéka megveri a nyulat futásban. Régi bölcsesség - nevet Zsiga, miközben feláll az asztaltól. De Feri bá eléje ugrik.- Rajtam mersz röhögni, te tetű? Te nem fogsz rajtam röhögni, megértve? Gyere csak, most megkapod... Óriási lendülettel, ököllel Zsiga arcába akar vágni, de a fiú elkapja a kezét, megrántja. A hatalmas test meginog, majd a férfi fejjel a betonasztal sarkának esik. 2. Feri bá bekötözött fejjel fekszik a kórházi ágyban, körülötte gépek csipognak-zümmögnek, lassan csöpög az infúzió. Mellette ül a felesége, Törökné, aszott, jelentéktelen külsejű asszony. Mögötte két fapofájú, egyenöltönyös férfi áll, láthatólag rettenetesen unatkozva. Zsiga érkezik beteglátogatóba, vele van barátnője, Sári is. Zsiga kezében becsomagolt ajándékot szorongat.- Jó napot kívánok. Csókolom. Az egyik öltönyös hozzá lép, és szinte kitépi a kezéből a csomagot.- Ez volt az, Török elvtársnő? - kérdezi durva hangon.- Ő az, a Zsiga gyerek. A lányt nem ismerem - feleli halk, fáradt hangon az asszony.- Maga agyonverte a Török elvtársat - esik neki az öltönyös Zsigának. - Igen? Zsiga megkövültén áll, alig jut szóhoz.- Tessék? Török elvtársat? Csak nem a Feri bácsiról beszél?- Török elvtárs civil rendőrként dolgozott. Akár csak én, meg ott a társam. Maga szolgálatteljesítés közben agyonverte őtet. Zsiga a meglepettségtől és a kezdődő félelemtől csak dadogni tud.- Sejtettük, hogy izé... valami ilyesmi. Mindig lent volt a téren, nem járt melózni. Nem is nagyon hívtuk zsugázni, de ő akaratosko- dott. De nem verhettem agyon, hiszen szerencsére él még! Láthatják maguk is. Különben sem ütöttem meg, csak kitértem az ütése elől. A lendülettől esett el és verte be a fejét abba a betonasztalba. Tisztára véletlen volt. Én hívtam ki a mentőket. Meg szóltam a feleségének is.- Ez igaz, a Zsiga jött fel hozzám azzal, hogy a Ferit idehozták - fűzi hozzá az asszony a sarokból.- Ez mindegy - folytatja az öltönyös sziszegve. - Szögezzük le: maga agyonverte Török Ferenc rendőr zászlóst. Tanúk vannak rá. Amióta behozták, nem tért eszméletre. A dokik nem sok jóval biztatnak, azt mondják, nincs sok neki hátra. De az a perc, amikor meghal a Török elvtárs, az lesz a maga utolsó szabad pillanata. Rendőrgyilkosság miatt lecsukatom, és nincs az a védő, aki kihúzza a nyakát a hurokból! 3. Néhány nappal később csöngetnek Zsigáék ajtajánál a gangon. Zsiga anyja nyit ajtót, két rendőrrel találja magát szemközt.- Na végre. Itt lakik Vándor Zsigmond 21 éves egyén? '- Csak nincs valami baj?- Velünk kelletik jönnie. A Népköztársaság nevében letartóztatom Török Ferenc rendőr zászlós meggyilkolására tett kísérlet vádjával. Zsiga, aki a szobából kerül elő, nem akar hinni fülének.- Micsoda? Engem? De hiszen nem is ütöttem!- Édes istenem. Zsiga, Zsiga! Mi lesz így velünk? - kezd keserves óbégatásba az anyja.- Ne rendezzen itt nagyjelenetet - szól rá a rendőr foghegyről. - Na, tartsa a csuklóját. Úgy. Jöjjön, ne ácsorogjon. Indulás. (Folyt, köv.) Á d
