Tolnai Népújság, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-09 / 133. szám

Tolnai Népújság 2001. Június 9., Szombat Hétvégi Magazin 9. OLDAL lYlostanában találkozom nem olvasó, nagyon műveletlen, tanár szakos egyetemi hallgatókkal is, szép számban - mondja Kamarás István szociológus, egyetemi docens, író, akinek a napokban jelent meg Apuapu és a leleplezett rakoncaficán- ka című, kiskamaszoknak és íelnőt- teknek íródott kisregénye. Kamarás Istvánt az ünnepi könyvhét alkalmából rendezett egyik író-olvasó találkozó alkalmával kérdeztük olvasásról és nem olvasásról, valamint a Harry Potter-jelenségről. A „nem olvasás”, mint kulturális ózonlyuk lataim is vannak. Egyetemen is oktatok, és bizony szép szám­ban találkozom nem olvasó, nagyon műveletlen egyetemi hallgatókkal, tanár szakosok­kal is.- Én pedig ismerek egy kisfiút, aki kétévesen ismerte a betű­ket, kb. négy éves korában ol­- Engedje meg, hogy egy, a ’80-as évek első feléből szár­mazó Bikini dalszöveget idézzek: „Keresztrejtvény megfejtésből szerezted a műveltséged/, annyit tudok ajánlani, ké­pezd magad, olvass többet, könyvet, köny­vet. .. ” Eltekintve attól, hogy ebben a szö­vegben mennyi a cinizmus, mit mond erre- jó másfél évtizeddel később - egy olvasás- szociológiával is foglalkozó, író ember?- Bármennyire is próbálunk toleránsak len­ni a nem olvasókkal, nem valószínű, hogy a kultúrát át lehet örökíteni olvasás, könyv nélkül. Ha a kultúra áthagyományozása nem menne, ilyen értelemben az emberi­ség fejlődése leállna, ennek pedig előre nem látható katasztrofális következménye lehetne, legalább olyan, mint mondjuk az ózonlyuk. Másfelől pedig, mint a veszpré­mi egyetemen embertan szakot alapító, és a Nemzeti Alaptantervben az emberisme­ret tantárgyat megfogalmazó tanár úgy gondolom, hogy az ember kifejezetten ér­telmező lény, (még akkor is, ha sokan nem értelmeznek). A beleélő képességet, az al­kotó fantáziát - amely nélkül nem tudunk emberi kapcsolatokat építeni, illetve bár­milyen területen alkotni - az olvasás na­gyon segíti, és az olvasás-hiány erősen blokkolja. Ezt tudnám a Bikini együttes bölcsességéhez hozzátenni. Amerikában egyébként rengeteg nem olva­só iratkozik be az egyetemre. Nekik ott el kell végezniük egy olvasás tanfolyamot, hogy azért a legfontosabb kötelező olvas­mányokat el tudják olvasni. Amerika nem rosszabb, mint Európa, de kétségkívül ott regisztráltak először nagy mennyiségben diplomás nem olvasókat.-Es mi a helyzet ezen a téren Magyarorszá­gon?- Lehet azt mondani, kész csoda, hogy ennyi olvasó van még. De lehet azon is el­mélkedni, hogy miközben az iskolai vég­zettség fokozatosan növekszik, ahhoz ké­pest folyamatosan csökken a rendszeresen könyvet, szépirodalmat olvasók aránya, és az olvasmányok között egyre több az ér­téktelen, vagy a kevésbé értékes irodalom. Ez a trend egyértelmű. Közvetlen tapaszta­A Harry Potter könyvek írója tehetséges, de nem egy Lázár Ervin vásott, 6 évesen már kereszt- rejtvényt készített, most 8-9 évesen pedig olvassa a regénye két. Ugyanakkor számára a legnagyobb büntetés mégiscsak az, ha megvonják tőle a számítógépes játékokat. És ő ráadásul messze nem egy átlaggyerek. Ön szerint egy ilyen világban, mint a mostani, mikép­A ul I A ul I Kamarás István FOTÓ! SOTTVALD KÁROLY pen lehet rávenni a gyerekeket az olva­sásra?- Sok könyvtáros­sal, pedagógussal találkoztam, akik panaszkodtak, hogy az ő gyereke­ik sem olvasnak, pedig hát ők aztán tényleg olvasó kör­nyezetben nőttek fel. Tény, hogy van­nak egyéni sajátos­ságok, van, aki csak 15-20 évesen kap rá az olvasás ízére. De én mégis azt mondom, hogy igenis a minta a döntő. Ha a szülők olvas­nak, ha fontos az olvasás otthon, ha fontos volt a mesélés, ha a családi beszélgetés tár­gya lehet egy könyv, ha közösen válogatják ki a megnézendő tévéműsorokat, akkor ez a dolog működik. Ez egy értékrend, egy habitus, egy emberkép, amiben benne van az értelmező ember, a képzeletvilág­nak fontosságot tulajdonító ember. És mindebbe természetesen belefér a jó film és a számítógép is.- Az eddig elmondottak után különösen érdekelne, mit gondol a Harry Potter-jelen­ségről, hiszen sokan azt mondják: a Harry Potter könyvek érdeme, hogy a gye­rek egyáltalán hajlandó könyvet venni a kezébe.- Valóban, és ez tagadhatatlanul nagy do­log, úgy gondolom. Ez a regény messze nem olyan rossz, mint amilyen rossz híre van bizonyos körökben, főleg fundamen­talista vallási körökben, Magyarországon is. Tehát ez a regény nem ártalmas. Mondhatnám persze azt is, kár, hogy nem sokkal jobb az esztétikai értéke, kár, hogy a Rowling nem egy Lázár Ervin, vagy egy Exupery, de hát ez butaság. Ő egy tehetsé­ges ember. A regény az angol tündérmese világra épít, és nagyon telibe találja az ol­vasási igényeket. Akciódús, van benne krimi, kaland, fantasztikum, ott van a leg­kisebb fiú, a szegény, az elnyomott gye­rek, ott van a jó és a rossz küzdelme. Ezek így együtt nagyon ritkán jönnek eny- nyire össze. Ilyen szempontból ez egy ní­vós tömegkultúra termék. És ha ezt olvas­sák, azok, akik már leszoktak az olvasás­ról, annak örülni kell. Hogy ez megy-e to­vább, rá lehet-e venni, hogy mást is olvas­son, az egy nyitott kérdés. Szülői, pedagó­gusi, könyvtárosi bravúr, hogy lehessen folytatni ezt az újra felvett szálat. Jogsértő fegyelmik, megvehető vizsgák Nemcsak diákok, hanem pedagógu­sok, szülők okta­táshoz fűződő állampolgárt jogainak sérelméről is be­számol Aáry Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa hi­vatalának első évéről szóló jelentésben. Nem egy eset­ben fordultak hozzá testi fé- nyítés miatt, de a pedagógu­sok panaszainak többsége is az emberi méltóság meg­sértését jelezte. Az oktatási jogok biztosához 1999 decemberétől 2000 december 31- ig 630 panaszt juttattak el, de több ezren keresték telefonon hivata­lát. Az intézmény azonban csak írásos megkeresést követően kez­deményez egyeztetést, illetve in­tézkedik. Az esetek 29 százaléká­ban nem állapítottak meg jogsé­relmet, 19 százalékában viszont kimutatták az oktatási jogok sé­relmét. A megkeresések nagy ré­sze, 63 százaléka a közoktatás te­rületéről érkezett; közel azonos arányban jelezték tanulók és pe­dagógusok oktatási jogainak sé­relmét. Ezek közt különösen sú­lyos az emberi méltóság megsér­tése, a testi fenyítés, amelyre több példa volt. Az ombudsman ez ese­tekben nemcsak arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a pedagógus a testi fenyítéssel bűncselekményt való­síthat meg, hanem, hogy az iskola felelőssége kiterjed arra is, hogy a felügyelete alatt álló tanulók egy­mást se bántalmazzák. A pana­szok egy nagyobb csoportja fe­gyelmi eljárásokkal foglalkozott. Egy ügyben például fegyelmivel tanköteles korú tanulót tiltottak el a tanév folytatásától. Figyelemre méltó, hogy a pedagógusoktól ér­kezett panaszok többsége is em­beri méltóságuk sérelmét jelezte. Egy tanár azért fordult az ombudsmanhoz, mert az igazga­tó az általa íratott dolgozatokat a tanulók jelenlétében bekérte el­lenőrzésre, kétszer ellenőrizte a pedagógus által az adott félévben íratott összes dolgozatot, és köte­lezte, hogy a szülői értekezlet té­máját előzetesen írásban ismer­tesse vele. Az ellenőrzések nem önmagukban voltak jogsértőek, hanem a körülmények által váltak azzá, mivel az igazgató hatásköré­vel visszaélve végezte azokat. A pedagógusokéval összefüg­gő szülői jogokkal kapcsolatban KI NYÚJTOTT BE PANASZT Aáry Tamás Lajos több ügyben fordult iskolaigazgatókhoz azzal, hogy az értékelés elveiről a tanév kezdetén a szaktanárok érdem­ben tájékoztassák a szülőket és tanulókat. Az ombudsmani je­lentés rámutat: az értékelés nem fegyelmezési eszköz. A szülők tájékoztatáshoz való jogának ki­emelkedő szerepét nemcsak a ta­nulók értékelésével összefüggés­ben fogalmazták meg, hiszen ez a jog valamennyi további joguk gyakorlásának biztosítéka. A felsőoktatásból szintén érke­zett súlyos jogsértésről szóló pa­nasz. Egy oktató például az írás­beli vizsga után közölte a hallga­tókkal, hogy az utóvizsga díjának megfelelő összeg fejében azon­nal beírja a leckekönyvekbe a kettes osztályzatot. A dolgozato­kat ki sem javította, a hallgatók­nak sorba kellett állniuk a pénz­zel és a leckekönyvekkel. Maga­sabb összegért hármas, négyes, illetve ötös osztályzatot is lehe­tett vásárolni. A vizsgálat ered­ményeképp az intézmény veze­tője a jogsérelmet saját hatáskör­ében orvosolta: a hallgatók bi­zottság előtti vizsgalehetőséget kaptak, az oktatóval szemben fe­gyelmi eljárás indult. Több pa­nasz forrása volt, hogy mind a hallgatóknak, mind az egyete­meknek, főiskoláknak nehéz el­igazodni a díjakra és térítésekre vonatkozó jogszabályokban. Sok hallgatót érzékenyen érintett a költségtérítés mértéke is, a térítés összegét sokalló panaszok alap­ján azonban nem állapítottak meg jogsértést. T. F. A vadászat szenvedély. Nem is lehetne más, hiszen ennek hiányában ki vállalná, hogy rekkenő hőségben, vagy éppen esőben, fagyban kitartóan cserkel (vad után oson) árkon-bokron át vagy ül hosszú órákon át mozdu­latlanul, hangtalanul „hosszú, méla, lesben”. A legtöbb puskás ember ezen okból megszállott, a természet, a vadak megszállottja. Olyan ember, aki nem csak érti, ismeri az erdők, mezők állatait, annak szokásait, hanem tiszteli is a vadat és vadásztársait. És emellett - a horgás­zokhoz hasonlóan - természetesen szívesen mesél is maga vagy mások vadászkalandjairól. Egy teherautónyi disznót lőttünk! Vadászok, történetek Ilyen megtörtént esetet mesélt el Farkas Dénes, a Tolna Megyei Vadász­kamara vadgazdálkodá­si bizottságának elnöke. Dolgozott Tolna megyében két vadőr, akik nemcsak munkatársi viszonyban, hanem jó barátság­ban is voltak, gyakran mentek vaddisznólesre a gemenci vadgaz­daság határának közelébe, ahon­nan a vaddisznók rendszeresen kijártak az apróvadas területre, ahol bővebben volt takarmány. A történet aratás előtt játszó­dott, amikor is kellemes nyári éj­szaka ígérkezett, ezért a két cim­bora aznap nem ment haza, ha­nem egy szalmakazal tövében vackoltak el az esti les után. Más­kor is tették már ezt, mivel távol volt a vadászterület határa a lakó­helyüktől, ezért estétől reggelig kint maradtak a leshelyen vagy vannak közelében, így hajnalban, az erdőbe visszaváltó disznók si­keres vadászatára nagyobb volt az esélyük. Most is a kazal tövében üldö­gélve szép komótosan megvacso­ráztak, a csípős kolbász, szalámi után jól esett a hazulról hozott baktai és az őcsényi borocska, amit nagy kedvvel kóstolgattak, majd kellemes álomba merültek. Hajnaltájban disznó röfögésre ijedtek fel.- Gyere Józsi, jönnek vissza a disznók!” - mondta a fürgébb Já­nos és felkapta golyós fegyverét mert a négylábúak már ott röfög­tek a közelükben, csak még nem voltak láthatók a magasabb búzá­ban. János izgatottan várta, hogy kilépjenek a füves árokpartra, ahol lövéshez juthat, Józsi is oda­mászott János mellé, de neki csak sörétes puskája volt, ami csak kö­zeire biztos, ezért nem is gondolt a lövésre, bízott cimborájában és annak öreg Mauserjében. Néhány perccel később vagy harminc méter távolságra meg is jelentek a sötétszínű, sáros sül­dők, egymás után tolakodtak kife­lé a búzából. János nem sokat ha­bozott, kilőtte a tárban lévő ösz- szes lőszert, de a disznók még to­vábbra is jöttek annak ellenére, hogy a már meglőttek előttük ver­gődtek. A nagy vadásznak gya­nússá vált a helyzet, ezért nem is nagyon sietett az újratöltéssel, gondolkodott mitévő legyen. Az­tán egyszerre csak a csodát bámu­ló társa kezébe nyomta fegyverét mondván: Lőj már te is, ne csak én szórakozzak, látod, még van belőlük! Azért vannak, akik vaddisznót lőnek A másik vadőr nem habozott, lőtt, mert neki még nem volt go­lyós fegyvere és emiatt ritkán ju­tott vaddisznó lövéshez.- Ez igen, ez jó nagy teríték, na menjünk, nézzük meg mit lőt­tünk! - mondta elégedetten, miu­tán elfeküdt a nyolcadik disznó is. János lassan tápászkodott fel, hagyta, hogy társa érjen előbb a zsákmányhoz. Akkor már Józsi is gyanút fogott, de hiába, mindket­ten jól látták, hogy a süldők szőre csak a sártól volt szürke, testükön látszott, hogy azok nem vad, ha­nem házi disznók. Már emlékez­tek is arra, hogy a közeli erdésznél láttak ezekhez hasonló süldőket. A rafinált Já­nos nem esett kétségbe, arra gondolt, hogy a disznókat nem lehet feltámaszta­ni, de itt hagyni sem, hanem mi­nél előbb el kell tüntetni, ezért az­tán gyorsan in­tézkedett. <=yy Kdyidiib- Siess be a pusztára Józsi, tele­fonálj az elnöknek, küldjön ki egy teherautót! Józsi így is tett, sietett az irodá­ba, hívta a vadásztársaság elnö­két, aki egyben a tsz elnöke is volt.- Miért kell teherautó, hát mit lőttetek?” - kérdezte az elnök.- Lőttünk egy teherautónyi disznót, de jobb lesz, ha te is ki­jössz, mert ketten nem tudjuk in­tézni a dolgot! - mondta Józsi és ezzel sietve letette a telefonkagy­lót, nehogy tovább kérdezősköd­jön az elnök. Aztán magában hoz­záfűzte, ráérsz akkor is megtudni amire kíváncsi vagy, ha majd ide­érsz a teherautóval! VdUrkdl I Hatszázharminc panasz az oktatási jogok biztosa előtt

Next

/
Thumbnails
Contents