Tolnai Népújság, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-02 / 128. szám
Tolnai Népújság 2001. JÚNIUS 2., SZOMBAT 9. OLDAL Pedagógusnapon sikerekről, kudarcokról Ma a változáson kívül szinte semmi sincs, ami állandó Pedagógusnap van, e nehéz hivatás művelőit köszöntjük, ünnepeljük. Manapság talán sokan elégedetlenek közülük, anyagi vagy más vonatkozásban nem találták meg a számításukat ezen a pályán. De ne legyünk ünneprontó- ak, hiszen jó példákat is ismerünk valamennyien, akiknek iskoláskorú gyermekeink vannak. Az alábbi nyúlfarknyi portrét olyan pedagógusról rajzoltuk, aki elégedett önmagával, a munkájával, és három évtizedes tapasztalata tanulságokkal szolgálhat szülőknek, pályatársaknak egyaránt. Szommer Imréné - a gyerekeknek Irénke néni - éppen harminc éve tanít a szekszárdi Babits Mihály Általános Iskolában.- Szeretek sikereket elérni, ez pedig ezen a pályán sem könnyű. Keményen kell dolgozni és képesnek kell lenni a sok kudarcélmény feldolgozására és a mindennapi megújulásra. Fontosnak tartom, hogy a gyerekeket is nevelni kell a kudarcok elviselésére, mert erre nincsenek megfelelően felkészülve. Jó példa volt erre nemrégiben, hogy az osztályom - a megyei versenyen továbbjutva - szerepelhetett Pécsen, a X. Országos Gyermekszínjátszó Találkozó területi döntőjén. Erre büszke vagyok, nagy öröm, komoly siker volt számomra ezt ilyen kicsikkel, másodikosokkal elérni. Pécsen már nem jutottunk tovább és ezt sok gyerek nagy kudarcként élte meg, pedig ez Így is nagyszerű kellett igazodnia. Ma az állandó változás okozza a legtöbb gondot a pedagógusnak. Persze haladni kell a korral, szükség van változásokra, de ma a változáson kívül már szinte semmi sincs, ami állandó. Helyi tantervet kell írnunk, amire rengeteg időnk, energiánk megy el. A tananyag túlméretezett, így a kelleténél kevesebb idő jut a gyerekek nevelésére, a személyiségfejlesztésre. Gond van az iskolák közötti átjárhatósággal, mert ma minden Paul L’eautand: „Csakis az a tudás ér valamit, amelyet magunk szerzünk magunknak, velünk született érdeklődésből és szenvedélyes tudásvágyból.” Rényi Alfréd: „Az ember csak azt érti meg, amire maga jön rá; amit készen kap anélkül, hogy lélekben megdolgozna érte, az egyik fülén be, a másikon ki." Szommer Imréné- Önre nem lehet „ráfogni”, hogy belefásult a munkába. Iskolai, iskolán kívüli programokat szervez, mindenre odafigyel, az osztályában mindig történik valami. A gyerekek - bár szigorúan „kézben tartja" őket - nemcsak tisztelik, szeretik is. A város egyik „legendásan” jó tanítója ma is tele van energiával. Hogyan csinálja?- Nyilván egyéniség, alkat kérdése is. Én gyermekkoromtól erre a hivatásra készültem és persze nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek, tanáraimnak. A szülői példa számomra azt jelenti, hogy sok munkával, kitartással lehet sikereket elérni. A pedagógusok közül kiemelném főiskolai csoportvezető tanáromat, Szirmay Endrét, aki mellesleg költő is és akitől nagyon sok útravalót kaptam. Vele és festőművész feleségével ma is tartjuk a kapcsolatot. Az ő egyéniségük, egész életük példa volt számomra. dolog volt. Arra próbálom tanítani a gyerekeket, hogy örüljünk minden kis sikernek, apró, hétköznapi dolgokban is lássuk meg a szépséget. A pedagógus számára pedig a gyerekek sikere, jó teljesítménye - iskolán belül vagy kívül - adja meg az igazi örömet, jutalmat. Szeretném még megemlíteni, hogy a mi hivatásunkban is nagyon fontos a nyugodt családi háttér, a segítség. Szerencsés vagyok, hogy a férjem jól tolerálja, támogatja a pedagógus léttel járó kötelezettségeimet, a sokszor munkaidőn kívüli programok terhét.- Sok szó esik manapság a pedagógusok megbecsüléséről, illetve ennek hiányáról. Ön hogy látja ezt?- Több vetülete létezik a megbecsülésnek. Ami az anyagiakat illeti, úgy érzem nem ez a lényeg. Tény, hogy nem vagyunk túlfizetve, de aki ennek nagy fontosságot tulajdonít, aki folyton ezen háborog, kesereg, az nem tudja jól végezni a munkáját. Ezen túl lehet lépni, el kell fogadni azt, auúHcáP- A szülők részéről nem érzem a megbecsülés hiányát, pedig erre is sokan panaszkodnak. Talán szerencsés vagyok ebben is. Ami még ide tartozik: az elmúlt harminc évben az iskola vezetésétől is mindig megkaptam a terveim megvalósításához szükséges támogatást. Ez is fontos tétel a megbecsülés témakörében.- Lehet-e összehasonlítást tenni a pedagógusok harminc évvel korábbi és mai munkája között?- Régen sokkal egyszerűbb volt az életünk. Központi tanterv volt, mindenkinek ehhez 1971-ben végzett a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán, azóta a szekszárdi Babits Mihály Általános Iskolában tanít. Család: férje, Szommer Imre a Tolnatej Rt.-nél művezető, amatőr borász, Viktor fia 29 éves, rendszerszervező mérnök, Gábor fia 27 éves, élelmi- szeripari mérnök. A család legnagyobb öröme mostanában a kilenc hónapos első unoka. Hobbi: kertészkedés, olvasás. tanár - még ugyanabból a könyvből is - másképp tanít. Ha tehát egy gyerek valamilyen okból átkerül egy másik iskolába, egészen más tudásanyaggal, követelményekkel találhatja szemben magát.- Milyenek a mai gyerekek?- Szépek, okosak, aranyosak és problémásak. Jellemző a túlzott sikerorientáltság, amihez nem mindig párosul kellő akaraterő, kitartás. Arra próbálom nevelni őket, hogy csak az a tudás és eredmény ér valamit, amiért keményen megdolgozunk. Az információs forradalom, a számítógép, a videó, az ezernyi tévécsatorna korában a. gyerekeknek unalmas a beszéd és az olvasás. Ez nem jó. Igyekszem megszerettetni velük a könyveket, rendszeresen járunk könyvtárba már a másodikosokkal is. Az a tapasztalatom, hogy osztályonként négy-öt gyermek válik olvasóvá, azaz olyanná, aki magától leemeli a könyvet a polcról és örömét leli az olvasásban.- Mit üzen a kezdő pedagógusoknak, vagy azoknak akik erre a pályára készülnek?- Feltétel nélkül szeressék a gyerekeket, tudjanak nap mint nap megújulni ezen a szép, de megpróbáltatásokkal teli pályán. De én inkább Szirmay Endre üzenetét adnám át, amit Szemben a messzeséggel című versében így fogalmazott meg: „Ne csak újévkor - naponta . . kezdjünk el. újra mindent, az évek konok szikláiból véssük ki emlékeinket, akaratunkból és hitünkből építsünk biztos sáncokat, hámozzuk ki szemünk késével a kevésből az elég sokat; aztán a testvériség melegével osszuk szét, ami majd elég, hogy emberek maradjunk mindig, s ne nyeljen el a messzeség!” ÁRKI A kályhás az időnek dolgozik Immár a hatodik generáció rakja a kandallókat Nemzedékek óta apáról fiúra szállt a hőgyészi Szűcs családban a kályhás mester ség. A család egyik ágánál az eddigi szokásoktól eltérően nem a fiúgyermek lépett apja nyomdokaiba, hanem a lány, Szűcs Cecília folytatja ősei mesterségét férjével, Toldi Tamással közösen. A férj a kályhák, kandallók belső szerkezetének kiépítését végzi, a feleség tervez, csempéket készít.- Megosztjuk a munkát, a kályhákat én tervezem a vevő kívánsága szerint a megadott helyre. A lakás hangulatához illő színt, mintát, formákat választok, hogy örömmel használják a kályhát. A férjem pedig elkészíti azokat - mondja Toldi Tamásné Szűcs Cecília, aki eredetileg számítógép programozó volt, csempekészítéssel csak akkor kezdett el foglalkozni, amikor kislányával gyesen volt otthon és a hőgyészi családi házban besegített édesapjának. Ekkor szerzett keramikus végzettséget is. Nem volt nehéz dolga, játszva sajátította el a szakmát, amin nincs mit csodálkozni, génjeiben hordozza az agyag formálásának készségét, családja hatodik generáció óta készít cserépkályhákat. Férje, Toldi Tamás se kályhásnak készült, a Kohó- és Gépipari Főiskolán kezdett el tanulni, de aztán választottja családját megismerve^ szakmát váltott és immár tíz éve ő rakja a felesége által tervezett és készített csempékből a kályhákat, kandallókat.- Ahogy megismertem a kály- hásságot, azonnal megszerettem ezt a szakmát, aminek az apósom örült legjobban, mert már azt hitte, nem lesz aki folytassa a mesterségét, mivel a sógorom műszerész lett - mondja Tamás. Bár igaz, ami igaz, Cili édesapja is csak akkor fogott az elei által gyakorolt, szakmába, amikor leszázalékolták. Akkor viszont nagy hasznát vette építész képzettségének, olyan technikai újításokat kísérletezett ki és vezetett be vejével - egyetlen tűztérrel akár egy három- szintes ház is ki- fűthető - amit előtte senki, mondja a lánya. A család ekkor kezdte el a domborműves és a pártás cserépkályhák gyártását is. Az utóbbival a magyar népművészetet próbálták belopni a köztudatba. Cili nagy büszkesége még a barokk, indás, virágos mintájú csempéből rakott kályha, amivel szerinte összhangba hozták azt, ami a régi eljárásban jó volt, a mai kívánalmakkal. Az úgynevezett WelschbacherKözös tervezés eredménye a cserépkályha FOTÓ; BAKÓ JENŐ féle csempék technológiai leírása 1840-ből származik, a család Németországból bevándorolt őse vetette papírra, azóta őrzik.- Összetett szakma a kályhás- ság, nekünk tudnunk kell azt, amit a fazekasnak, értenie kell a belsőépítészethez, szobrászathoz, az iparművészethez és a díszítő- művészethez, mert a kályha ugyan elsősorban használati tárgy, de egyben műremek is. A kályhás az időnek dolgozik. Toldiéknak segítségük is van már, 7 éves kisfiúk a samott téglákat viszi apja után, 12 éves kislányuk korongozik, úgy tűnik, a szakmai folytonosság biztosított. A hetedik generáció is kályhásnak készül. F. KOVÁTS ÉVA Tolna megyei anekdotatár 70. Kaposszekcső szentjeiről A Dombóvár vonzáskörébe tartozó község egyik nevezetessége bizonnyal Szent Erzsébetnek ajánlott temploma, amelyet 1789-ban építettek, majd a kegyes emlékmű Erzsébet királyné meggyilkolása után egy évvel, 1899-ben megújítottak és hallgatólagosan neki is szenteltek. A magyar történelmi tudat különlegessége nemcsak ez, hanem az is, hogy a Bánk bán által megölt Gertrudis királyné leánya, Erzsébet, már 1235 pünkösdjén, alig pár évvel halála után a szentek sorába került. Ma is tanulságos a Karthausi Névtelen XVI. század elején írott históriájából idéznünk róla. „Történék egy napon, mikoron ura honn nem volna, hogy undok poklost (bél- poklost) megfüröszte önnön házában és nyugtatá el az ő urának úrfiú ágyán két lepedő között. És azonközben juta haza az ő vitéz ura, íme, nagy bosszú panasz- szal eleibe esének az öregek; kezdék nagy erősen vádolni az szent asszont, hogy tékozló volna, és nem tartaná takarékosan ő urának jószágát, szolgáit is megöl éhel-szoméhal (azaz: böjtöltette), és mindenestül fogva gonosz életű volna. Mondának annak felette: Ha pedig, nemes uram, szavunkat nem hiszed, menj el bé ágyasházadba és egy nagy, szörnyű undokságos poklost találsz úrfiú ágyadon nyugodni... Mikoron ez jámbor úr azt hallotta volna, megindula rajta és nagy hirtelen mezítelen fegyverét ragadván, mondá: Mi dolog ez, akit hallok, ha immáron jószágomat se kíméli, avagy ennenmagamat kíijnéllene! Nagy haraggal beüté az ajtót, hogy mind az poklost megölje, mind az szent asszont levágja. És mikoron felemelte volna az lepedőt; látá: hát íme, az áldott megfeszült Krisztus nagy vérben keveredvén fekszik az ágyon. Ottan megrettene és bocsánatot kére tőle, és elenyészők Krisztus Jézus őelőle.” A másik szent a Dombóvár és Vidéke 1902. évi május 18-i számából toppant elénk. „Egy vidéki adóigazgató dolgozó szobájába égy öreg atyafi kopogtatott be. Rengeteg (hatalmas) tarisznya fityegett a vállán s a tarisznyából hatalmas kenyéróriás háta feketéllett kifelé. Az öreg gyámoltalanul tipegett az íróasztalhoz, s egy zsíros adókönyvet terített a tanácsos elé. - Tessen látni, tizenkét korona adót kérnek tőlem, de nem tudom fizetni, nagyon szögény vagyok. - Hát, nem tud fizetni, mit akar kend? Az atyafi riszált egyet a vállán: - Hát, könyörgöm, mán csak azért gyüttem, hogy leülöm azt a tizenkét koronát. Könyeret is hoztam, hogy éhön ne pusztuljak.” Azt hiszem, őt is szentté lehetne avatni... □R. TÖTTÓS GÁBOR Felújították az ifjúsági tábort Június 15-től nyaralhatnak a gyerekek a „magyar tenger” partján A város önkormányzata a korábban a József Attila Általános Iskola által működtetett balatonfenyvesi ifjúsági tábort januárban átadta üzemeltetésre a Jóléti Szolgálat Alapítványnak. Dombóvár- Az elmúlt öt hónap alatt az általunk foglalkoztatott - megváltozott munkaképességű és polgári szolgálatos - mesteremberek szinte éjt nappallá téve kijavították a szálláshelyül szolgáló-, valamint a szociális épületek falainak vakolathibáit, majd lefestették azokat, újramázolták a nyílászárókat, felújították a nagyon rossz állapotban lévő vizesblokkokat, elvégezték a parkosítást és a járdák karbantartását is. Egy vállalkozó a villamoshálózatot biztonsági szempontból felülvizsgálta és az észlelt hiányosságokat pótolta - mondta érdeklődésünkre Soponyai Mihályné, az alapítvány ügyvezető igazgatója. A konyha és az ebédlő üzemeltetésére a gyermekétkeztetésben nagy gyakorlattal rendelkező dunaszekcsői Bán Bt-vel kötöttünk szerződést. A „magyar tenger” partján lévő kicsinosított tábort Magyarné Németh Ágnes alpolgármester egy pemzeti színű szalag átvágásával avatta fel, majd dr. Tóth Mária, a Jóléti Szolgálat Alapítvány kuratóriumáMagyarné Németh Agnes (balról) Soponyai Mihányné társaságában egy nemzeti színű szalag átvágásával avatta fel a kicsinosított tábort nak elnöke köszönte meg a szervezet dolgozóinak - Tóth Lajosnak, Igali Józsefnek, Banai Zoltánnak, Schlutt Lászlónak, Nasz Péternek, Hermann Balázsnak, valamint Illés Zsoltnak - az odaadó és lelkiismeretes munkáját. A város önkormányzata 1,6 millió forint támogatást nyújtott a tábor rekonstrukciójához, legutóbbi ülésén pedig úgy határozott a képviselőtestület, hogy újabb 2 mülió forinttal járul hozzá az elavult berendezések - polcok, ágyak, székek, asztalok - cseréjéhez. Az alapítvány vezetője azt reméli, hogy az Ifjúsági és Sport Minisztériumhoz ugyanezen cél megvalósítása érdekében benyújtott pályázatukat is kedvezően bírálják el a szaktárca döntéshozói. A kilencven gyermek kényelmes elhelyezését, pihenését és szórakozását biztosító tábor június 15-én nyitja meg kapuit a Dombóvárról, a városkörnyéki településekről, valamint a Szolnokról, Miskolcról és Sárvárról érkező vendégei előtt. I é i i
