Tolnai Népújság, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-12 / 110. szám

Tolnai Népújság 2001. Május 12., Szombat Hétvégi Magazin 9. OLDAL Ez az igazi Évi! Az egyhangúság kikezdi a lelket Szinte reménytelennek tű­nő, több órás várakozás után végre sikerült telefon kapcsolatot teremteni a Ma­gyar Televízió Híradójának népszerű műsorvezetőjével Barabás Évivel, aki három év után, e hét hétfőjén, az RTL Klub reggeli műsorá­ban köszöntötte a nézőket. A váltás okairól, a döntés előzményeiről és jövőbeni elképzeléseiről faggattuk.- Sajnálom, hogy ennyire megvárakoz­tattalak - kezdi beszél­getésünket Évi, de a hét eleje óta szinte a fülem­hez nőtt a telefonom. Sok-sok ismerős és is­meretlen ember hívott eddig, volt aki gratulált, volt aki bíztatott s volt aki csak egyszerűen a hangomat akarta halla­ni. Ezektől a hívásoktól én csak megerősítést kaptam, hogy jól döntöttem és ez megnyugvással tölt el.- Mióta érlelődött benned a vál­tásgondolata 1- Nézd, én sokáig nagyon jól és biztonságban éreztem magam. A híradós műfaj a televíziózás csú­csa, ám annak ridegsége, monoto­nitása lassan, de biztosan kikezdi az olyan típusú emberek lelkét, mint az enyémet is, akinek létele­me a pezsgés, a személyes kapcso­latok varázsa. Múlt év márciusá­ban forgattam egy filmet a bonyhá­di Perczel Bertalan bácsival, ami szerintem jól sikerült, de semmi visszhangja nem volt. A tiszai ár­víz idején meghívtak egy magazin jellegű műsor vezetésére, ahol fő­nökeim egy másfajta Barabás Évát ismerhettek meg. Akkor azt gon­doltam, elérhető közelségbe kerül a váltás lehetősége. Nem így tör­tént. Azt se mondták: no kislány, ez jó volt! Ez egy kissé elkeserített. Részben ezek a kudarcok, részben az, hogy a híradó már nem jelen­tett kihívást számomra, a legjobb­kor érkezett Radnai Péter megkere­sése egy kötelezettség-vállalás nél­küli próbafelvételre. Nehezemre esett az érzelmeimen uralkodni a felkéréskor, hiszen legszívesebben a nyakába ugrottam volna az örömtől, de magamra erőltetett „közönnyel” elfogadtam az ajánla­tott. Te jól ismersz engem, nem ije­dek meg a saját árnyékomtól, de nagyon be voltam rézéivé, majd­hogynem elbizonytalanodtam a saját képességeim felől. Aztán a felvétel előtti este felhívott a Radnai és azt kérdezte: hogy vagy ? Ez az érdeklődés akkor mindennél töb­bet ért, hihetetlen nyugalmat adott, és akkor már tudtam, rajtam semmi nem fog múlni. A meghall­gatás második perce után már az első adás időpontjáról tárgyaltunk.- A távozási szán­dékodat hogyan fo­gadták a Híradóban ?- Szinte mindenki drukkolt nekem és ez sokkal könnyebbé tette a válás fájdalmas pillanatait. Acél Anna kolleganőm azt mondta: Évi, Te vol­tál televíziós életem legjobb munkatársa, de menj! Büszke va­gyok rád.- Érzem a hangodon, szinte ki­cseréltek.- Jól érzed. Nagyon széles ka­put nyitottam magamnak. Tele va­gyok ötlettel, melyek megvalósítá­sa úgy tűnik, csak rajtam múlik. Éppen a műfaji különbség követ­keztében ez a mostani munkám sokkal felszabadultabbá, sokkal szabadabbá tesz. Nagyon várom a következő adást. Ebben a hónap­ban öt reggeli műsor és nyolc Dele­lő vezetését bízták rám.- A fennmaradó idődben mit csi­nálsz?- Hál' Istennek nem unatko­zom. E hétvégén Oroszlányba uta­zom, ahol az országos Duaüon verseny háziasszonyának kértek fel. Azt követő héten Pakson, majd két hét múlva Bonyhádon szeret­nék a rendezvények sikeréhez hozzájárulni.- Mit szóltak az itthoniak ?- Apukám, miután lépten-nyo- mon megállították a városban, hogy láttuk az Évit és gratulálunk, nem bírta kivárni, hogy anyukám hazajöjjön. Elébe ment elújságolni a jó hírt .amit hallott, s amit négy szóban foglalt össze: ez az igazi Évi. Mit mondjak még, nagyon boldog vagyok! MT Édesek és mostohák- A környezetünkben néhá- nyan valami furcsa szerzet­nek, habókosnak néznek bennünket. Azt mondják, muszáj ezeknek ilyenekkel kínlódni? Hát aki kínlódik, az ne csinálja, aki meg szí­vesen teszi, szeretettel, az neveljen minél több saját családját nélkülöző gyere­ket! Mert akkor nagyobb esély van arra, hogy ezek a gyerekek nem kallódnak el, lesz belőlük valaki. Egy Tol­na megyei nevelőszülő sza­vai ezek, amelyek a múlt hétvégén szekszárdi szociá­lis munkás hallgatók által Domboriban megrendezett nevelőszülői hétvégén hang­zottak el. Erzsi huszonkét éves korától az unokahúga gyámja. Majd másfél évtized múlva saját gyermeke született, ám hamarosan elvált, és a két lányt egyedül nevelte. A nagy 19 évesen férjhez ment, a ki­csi pedig ott maradt 5 évesen egyedül, és annyira vágyott test­vér után, hogy szó szerint annak betege lett. A gyermekgyógyász is segített abban, hogy Erzsi egye­dülállóként is fogadhasson állami gondozott gyermeket. István nem egészen 3 éves, szőke kékszemű, egészséges kisfiú volt, de sokáig nem fogadott el senkit. Erzsiék egyik látogatása után viszont azt mondta a gondozónőnek: mami- kám, itt volt az én anyukám, és engem is hazavisznek. István másfél éve volt náluk, amikor már a két gyerek kezdte rá, hogy kellene egy pici baba, akit lehet még dajkálni. Ezúttal nem a család választott. Erzsiék kint ültek a GYIVI irodájában, amikor bemászott egy pici, szem­üveges kislány, Viki, és beült Er­zsi ölébe. Ez kilenc éve történt. Azóta él a család boldogan, bé­kességben. Az 1997-ben elfogadott gyer­mekvédelmi törvény egyik leg­fontosabb célja, hogy a gyerek le­hetőség szerint a vér szerinti csa­ládjában nevelkedjen. A sors, vagy az édes szülő azonban gyakran mostohán bánik a gye­rekkel: a szülő szeme fénye éhe­zik, mosdatlan, tetves, nem jár is­kolába, esetleg rendszeresen bán­talmazzák. Ilyen és ehhez hason­ló okok miatt kerülnek a gyer­mekvédelmi rendszer alapját ké­pező gyermekjóléti szolgálatok „látókörébe” a veszélyeztetett gyerekek. A rendszer pozitívumai közé tartozik a fokozatossága - mondja Nicki Gabriella, a tolnai családse­gítő és gyermekjóléti szolgálat ve­zetője. Mielőtt ugyanis gyermek- otthonba, vagy nevelőszülőkhöz kerül a gyerek, több, az intézmé­nyes ellátásnál kisebb megráz­kódtatást jelentő lépcsője van a gyermek elhelyezésének, bár tény: sok esetben ezek a lépcsők a gyermek kálváriájának stációit jelentik. Ami viszont nagyon fon­tos: mindig, mindenütt nyitva hagyják az ajtókat a vér szerinti családhoz való visszatérésre. Idén április végén Tolna me­gyében 278 gyerek élt nevelőszü­lőknél, ez a Tolnában gyermekvé­delmi gondoskodásban élő gye­rekeknek 50,7%-a. A családjukból kényszerűen kiemelt, intézményes ellátásban nevelkedő gyerekek nagy többsé­ge valamelyest lemarad a korosz­tályához képest, érzelmileg, fizi­kálisán, vagy a tanulás terén. Megfigyelhető azonban, ha neve­lőcsaládba kerülnek, meggyorsul a fejlődésük. A nevelőcsaládoknál többnyire sikeresen alakulnak a kapcsola­tok. Tavaly különböző okok miatt 6 gyerek került el nevelőszülők­től. Általában a serdülőkor hozza elő azokat a problémákat, amiket már nagyon nehezen tudnak ke­zelni a nevelőszülők. Ezeknél a gyerekeknél ugyanis talán még fokozottabban jönnek elő a fejlő­dés-lélektani problémák, mint kortársaiknál. A nevelőszülők többségénél el­sősorban a segíteni akarás, az el­hivatottság dominál, illetve a gyermek utáni vágy. Vannak csa­ládok, akiknek nincs saját gyere­kük, és akadnak, akik a sajátjaik mellé vállalnak gondoskodásba kerülőket. (A nevelőszülők sok­kal gyorsabban „jutnak” gyer­mekhez, mint örökbefogadás ese­tén. Örökbe adhatóvá ugyanis csak akkor válik a gyermek, ha a szülő önként lemond róla, vagy, ha megszüntetik a szülői felügye­leti jogát.) A nevelőszülők a gyerekek ellá­tására és nevelőszülői díjként is kapnak egy bizonyos összeget. Kis számban - a megyében négyen - vannak hivatásos nevelőszülők is. A szakemberek szerint a jelent­kezők között akad, aki főként a pénzért vállalná a nevelőszülősé- get, van, aki azért, hogy a saját gyerekét el tudja tartani. De egy­általán nem ez a jellemző. A gyermekvédelmi törvény so­kat emlegetett célja a gyerekeket hazasegíteni a vér szerinti család­jukhoz. A laikus számára azonban meglehetősen nehéz elképzelni, hogy egy érző szívű nevelőszülő úgy vesz magához egy gyereket - akiről ráadásul tudja, hogy vér szerinti családjában veszélyezte­tett volt -, hogy még segítse is a gyerek visszatérését oda, ahonnan jött. Farkas Rita, a TEGYESZ (az egykori GYIVI) nevelőszülői igaz­gatóhelyettese szerint ezt a nevelőszülőknek is nehéz elfogadniuk. Mindazonál­tal az újonnan jelentkezők képzésén tudatosan úgy készítik fel őket, hogy szá­mítsanak rá: a gyerek visszakerülhet a családjá­ba. A gyerekeknek fontos az, hogy kapcsolatuk le­gyen a vér szerinti család­jukkal. Identitásproblé­mák adódnak belőle, ha nem tudják, honnan jöt­tek.- A statisztikai adatok ugyanakkor azt mutatják, hogy nem sokan kerülnek vissza a vér szerinti családjukhoz - mondja Vaszariné dr. Főfai Klára, a szekszárdi gyámhivatal vezető­je, - és a gyerekek nagyobb részé­nek nincs is rendszeres kapcsola­tuk édes szüleikkel. Tudja, nem egyszer csak olyankor érdekli a vér szerinti szülőket a gyerekük, amikor 16-18 éves lesz, és az évek alatt már szép összeg összegyűlt a betétkönyvükben. És hiába át­látszó a dolog, ha a szülőnek megfelelőek a körülményei, a tör­vény alapján a gyermek visszake­rülhet a vér szerinti családjához.- Nem az én ötletem volt a ne- velőszülőség, hiszen a gyerme­kem akarta, de nem bántam meg egy percig sem - mondja Erzsi. Én úgy érzem, hogy szerencsés vagyok, és ha Isten is éltet, szeret­ném mindenben segíteni őket, ameddig ők jónak látják. Nekem ők éppen olyan gyerekeim, mint a saját szülöttem. Ezek a gyerekek olyan csodála­tosak egymáshoz, egymást formál- gatják, alkalmazkodnak egymás­hoz, elfogadják, segítik, szeretik egymást. És hihetetlenül hálásak. A gyerekek mindegyike a maga módján értékes, aranyos. Én a szívem szerint arra fordítanék na­gyobb pénzt, hogy mindegyikük kerüljön családba, aki családba adható. Hogy megtanulják, mi az, hogy örömöt szerezni, megbe­csülni egymást, szakmát tanulni, pénzt keresni, önmagunkra, a környezetünkre igényesnek len­ni. Hogy ez a sok értékes gyerek ne kallódjon el, legyen belőlük valaki. -s­Gulyásleves a Reichenstraße 29-ben Asszonyoktól, asszonyoknak, asszonyokkal Végre elmennek a feleségek! Egy hétig nem nagyon kell mosogatni, éjjel kettőig lehet meccset nézni, és senki sem tesz célzásokat a teli szemetesvödörre. Kellemes utat ezért kívántak a férjek, mikor kikí­sérték az asszonyokat reggel hat órakor a megyei önkormányzat melletti parkolóba, ahol már ott állt a kisbusz, aminek majdnem nyolcszáz kilométert kellett meg­tennie, hogy Tolna megye testvér­járásába, Bautzenbe érkezzen. A Tolna Megyei Önkormányzat az év ele­jén meghívást kapott a bautzeni nőcent­rumtól, hogy szívesen találkoznának a megyében dolgozó valamelyik nőszervezet képviselőivel. A választás a Szekszárdi Nő­egyletre esett, amely bár 2000 tavaszán alakult, több jótékonysági rendezvényt támogatott, többek között a Szivár­vány Iskola számára könyveket, játékokat gyűj­tött, rászoruló családokra gondolt, pályázatot írt ki egy jó képességű, de hát­rányos helyzetű szekszár­di középiskolás diák nyári nyelvi táboroztatására. Heten keltünk útra: Szabó Zsoltné az egylet elnöke, Borókay Bamáné az alel- nök, Savanya Gézámé aki titkár, dr. Erdős Zsuzsa, Patakiné dr. Tül Hilda, Laczkó Lászlóné dr. ésD. Varga Mána. Az esti érkezésnél Nauman Czikk Ágnes várt bennünket, aki több mint három évtizede Bajáról jött ide férjhez. Jó homorú, nyílt, remekül beszéli a nyelvet és tudja, hogy a messziről jött magyart egy tányér levessel le lehet venni a lábáról. Nőcentrum a titkosrendőrségen A nőcentrum Bautzen sétálóutcáján, egy olyan lakásban kapott helyet, mely egykor a titkosrendőrség konspirativ helye volt. Sejtelmesen félhomályos a lépcsőház, gyö­nyörű a mennyezeti stukkó, tágas a nappa­li, az étkező. Jól felszerelt konyha, baba­szoba, iroda van a lakásban. A szépen megterített, virággal, gyertyával díszített asz­tal közepére egy fazék kerül. Benne gulyás­leves, mellette hidegtálak, s mindezt az a pár nő készítette, aki vagy főállásban vagy Hárman a szekszárdiak közül pedig ingyen dolgozik itt. Sokféle a mun­kájuk. Amellett, hogy segítenek a munka- nélkülieknek az elhelyezkedésben, az értel­mes időtöltésről is gondoskodnak, hisz elő­adásokat szerveznek, az asszonyok festmé­nyeiből, munkáiból kiállításokat rendez­nek, filmeket vetítenek, tanácsokat adnak és olyan hétköznapi, gyakorlati dolgokban is segítenek, mint a gyermekmegőrzés. Ál­landó telefonszolgálat is létezik, az ismert számon kérhetnek segítséget, ha éjjel a férj elűzi az asszonyt és a gyerekeket a házból. A drezdai kormány tart fenn egy 30 ágyas nővédelmi házat, ahol az asszonyok mene­déket kaphatóak, s addig maradhatnak, amíg el nem döntik: visszamennek-e a fér­jükhöz vagy különköltöznek. Női reggeli: szerdánként A nőcentrum különböző szolgáltatásait évente öt-hat ezren veszik igénybe. A legnépszerűbb ta­lán a szerdai női reggeli, amely tíz éve létezik. Ide az jön aki akar, akinek beszélgetni van kedve, aki kikapcsolódna, fizet­ni is csak jelképes összeget kell érte. Hozzák a gyerekeket, akikre a babaszobában az óvó­nő vigyáz, tisztába teszi, mege­teti őket és játszik velük. Ha­vonta egyszer ül össze a nyi­tott csoport, a nők itt teljesen maguk döntik el, hogy mit csi­nálnak. Filmet néznek, kézi­munkáznak, beszélgetnek mondjuk az öregkorról, arról, Egy bájos portré a nőcentrum kiadványából hogyan kell nevelni a lányokat. Tartanak olyan tornát, ami az ötven évén felülieknek hasznos, az anya-gyerek csoport játszik és énekel, az önsegítők csoportja pedig azo­kat várja, akik valamilyen betegségben szenvednek. A motivációs kurzusra mun­kanélküliek jönnek, tartanak nyelv- és komputer tanfolyamokat, összegyűjtik és szétosztják a gyerekruhákat. De honnan van pénzük? A munkaközvetítőtől, a kormánytól, a já­rástól, a várostól, adományokból és kapnak úgynevezett projektpénzt is. Ahogy mond­ják: sok fazékból kell kiszedni a pénzt. Öten dolgoznak a centrumban, s fizetésük tíz százalékát saját maguknak kell előte­remteni. Ezért hétvégeken bérbe adják a termeket, a tagsági díj havonta 5, azaz öt márka, pénzt hoznak a különböző nemzeti estek is, ahol a nemzeti ételek mellett eljár­ják a kubaiak táncát vagy éppen a magyar csárdást. Boltok, padok, gyerekek Most már semmit sem érdemes Németor­szágban venni, ugyanaz kapható ott is, mint nálunk és az árak is hasonlóak. Sok a kínai boltos, ami azt jelenti, hogy az or­szágnak ebben a csücskében nem veti fel az embereket a pénz. A téren a padokon mindig üldögélnek, láthatóan nem túl jól öltözött emberek. Valószínűleg munkanél­küliek, hisz ebben a járásban minden száz emberből huszonháromnak nincs állása. A munkanélküli segély kiszámítási módja elég bonyolult, hisz az egész család jöve­delmét figyelembe veszik. A fiatalok a nyu­gati részelúe igyekszenek, ahol van munka és több a pénz. így aztán oda a fészek me­lege, a gyerekek messzire kerülnek a szüle­iktől. A gyerekek. Meghívást kaptunk egy integrációs óvodába is, ahol az egészséges és sérült gyerekek együtt vannak. Ha sok mindenre nincs is pénz, erre nagyon ad­nak. A kicsike tolószék minden komforttal felszerelt, a csoportszoba mellett hálóhe­lyiség. Egy külön szobában pedig vízágy, mellette buborékkal teli vízoszlop zuborog. Aki nyugtalan, az hallhatja a tenger halk morajlását. Az iskolás gyerekek egyébként nem nagyon járnak más városba, ahogy azt a vasútállomáson látni, kora reggel nem sok az utazó. A hatalmas várócsarnokban patikatisztaság, csakúgy, mint az utcákon. Reggel fél hétkor már megjelennek az utca­söprők és minden négyzetcentiméterről le- söprik a port. Hiába, a klasszikus német pedantéria századokon és rendszereken átível. Bár hát itt szorbok is élnek, ők az Urál vidékéről érkeztek nagyon-nagyon ré­gen. Lebsa Gabriella is szorb, három gyer­meke van, és most éppen magyarul tanul. Mikor elvitt a babakiállításra, mondtuk ne­ki, hogy ha erre jár, feltétlenül menjen el Keszthelyre, ahol népviseletbe öltöztetett magyar babákat láthat. Ó, hát azt már rég megnéztem - mondta-, hisz hozzánk Magyarország távolságban és lélekben is közel van. -d­4 if *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents