Tolnai Népújság, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-07 / 82. szám

Tolnai Népújság 2001. ÁPRILIS 7., SZOMBAT Tolnai Népújság - 9. oldal A homoszexualitásról, kendőzetlenül Tolna megyei anekdotatár 63. Hőgyészi észbontó esetek A királyi hermelinvadászokról, azaz höl- gyészekről még az Árpádkorban elneve­zett község Várnagy Antal míves monog­ráfiáján kívül is észrevétette magát külön­legességeivel. Időben visszafelé indulva 1909-ben például életmentésre itt használ­tak először autót megyénkben. Két évvel előbb meg azért akart föllázadni a helység jámbor népe, mert nem lehetett sót kapni. (Az alispán még a miniszternek is írt.) A Tolnamegyei Közlöny 1873-ban egy nö­vénytani különlegességről is megemléke­zett: „Figyelmeztetjük a ritkaság s virág­kedvelőket, hogy Hőgyészen Apponyi grófnak díszkerti üvegházában az Aloe vi­rágzásnak indult s pár nap múlva teljes pompájában látható lesz.” A közel négy méteres virág testvéréről írta Arany: „Egy­szer nyit, száz évben, az aloe-virág”... Petőfitől viszont azt tudjuk: „A virágnak megtiltani nem lehet”, de még az egyne­mű virágnak sem - a 2001-es amszterdami nagy eset előtt 117 évvel, ahogy azt 1884. március 2-án megírták: „Az első polgári házasság Hőgyészen köttetett meg farsang utolsó napján két fiatal jóbarát között, akik elhatározták, hogy a következő há­rom év örömét s bánatát megosztják. Nem érdek, hanem kölcsönös rokonszenv vitte őket erre a lépésre s ha ezen idő alatt az meg nem szűnik (azaz meg nem unják egymást), a frigyet ünnepélyesen megújít­ják. Míg a szép számmal összegyűlt ven­dégsereg az új házaspárt éltette, a koszo­rúk, csokrok és sürgönyök egész özöne ér­kezett meg, a tósztok hosszú sorát Hajnyi Antal adótárnok nyitotta meg ismert ékes­szólásával, ezt még számos sikerült és az alkalomhoz illő felköszöntés követte s a zeneszó mellett fokozódott jó kedvnek csak a beköszöntött hajnal vetett véget” - dacára a parlament által elvetett polgári házasságnak. Egy másik észbontó esetre 1899 áprili­sában viszont éppen a hajnal vetett mo­solygó fényt. „Hőgyészen történt ez a nem mindennapi eset. Reggel, midőn a szállodavendégek édes álmukból feléb­redtek s továbbmenni igyekeztek volna, furcsa meglepetésre ébredtek. Hiába prüszköltek, hiába lármáztak, hiánya nyomorították agyon a kis villamos csen­gő fehér gombját, a szobapincér csak nem jött, de nem jött a többi sem. A vendégek a vizespalackot, a szappanos csészéket vagdalták az ablakokba bosszúságukban, de ezzel csak legföljebb saját számlájuk nagyságát emelték, de még mindig pincér nélkül. Úgy történt a dolog, hogy csütör­tökön éjjel a pincér személyzet és a ven­dégek összes ruháit egy csavargó szabóle­gény ellopta...”, ezért nem bírtak felöltöz­ködni. Nem betegség, de nem lehet kigyógyulni belőle Amikor elhatároztam, hogy megpróbá­lok keresni olyan szakembert, aki a sze­xuális problémákkal foglalkozik, kide­rült, Tolna megyében egy sincs ilyen. Bár azt több pszichológus elismerte, hogy nagy szükség lenne rá, mert a lelki bajok gyökere legtöbbször valamilyen (nem feltétlenül homoszexuális) szexuális problémához kötődik. Végül a pécsi tu­domány egyetem szülészeti klinikájánál kötöttem ki, dr. Martin László klinikai szakpszichológus vá­laszolt kérdéseinkre. Van, mikor az újságírót találja meg a téma, még ak­kor is, ha nem készült rá előre. így jártam én ebben az esetben. Egy hozzám írt, névtelen levélről írtam pár sort az újságban, melynek főszereplője egy fiatal, leszbikus leány volt. Ezt követően jöttek az újabb le­velek, telefonok, volt aki névvel, volt aki névtelenül keresett. Mindnyájan homoszexuálisok voltak. Részlet egy 20 éves lány levéléből: „Először én is fiúkkal randizgattam, mint a többi lány. Egy volt a gondom, semmilyen hatással nem vol­tak rám. Ellenben a nőket mindig megnéztem. Gondol­tam, hogy csak úgy, mint a többi nő megnézi egymást. Aztán beugrott, de mindig elhessegettem, hogy ez hülye­ség. így éltem le két évet. Most már nem bírom tovább, bár van egy barátnőm - férjes asszony -, de állandóan bujkálnunk kell.” Részlet egy másik levélből: „A legjobb barátnőmnek 17 éves koromban el­mondtam, mi van velem. Megijedt tőlem, pedig addig azt hittem, bízhatok benne. Soha többé nem akart látni. Megijedtem, mert a szüleimnek hiég mindig nem mondtam el. Ha elmondanám, kitekernék a nyakamat. Egyedül vagyok. Kihez forduljak tanácsért?” Részlet egy 28 éves fiatalember leveléből: „Állandóan azt hallom a szüleimtől, mikor nősülök ■már meg, mikor lesznek majd unokáik. Ha tudnák, hogy soha, szóba sem állnának velem. Néha elutazom Pestre és ott ismerkedem. A kisvárosban, ahol élek, még egy nekem való újságot sem merek megvenni, mert ismernek. Van egy kapcsolatom, bár havonta egyszer ha találkozunk, ő nős, egy gyermek apja. Róla sem tudja senki, hogy buzi. ” DR. TÖTTŐS GÁBOR- Magyarországon nem jellemző, hogy ismert em­berek, sztárok felvállalják a másságukat, még akkor sem, ha már a nagyközönség is sejti az igazságot. Mi lehet ennek az oka?- Nyilván attól félnek, hogy csökkenne a népsze­rűségük, visszatetszést váltana ki az emberekből. Bár vannak kivételek, például Varnus Xavér esete, aki a megjelent könyveiben is nyíltan vállalja homoszexualitását. Az utóbbi években Magyarorszá­gon is csökkenőben van az ezzel kapcsolatos szé­gyenérzet.- Orvosi szempontból mint jelent a homoszexuali­tás, betegség-e, illetve hogyan lesz valaki „más”, míg a többségnek nincsenek ilyen gondjai?- Nem betegség és az esetek többségében pszichi­átriai kezeléseket sem igényel. Vannak kivételek, amikor az érintett, énidegenként éli meg a másságát, ez olyan mértékű szorongást okoz nála, amely már érzelmi zavarokat is kiválthat. Hogy kiből lesz homoszexuális? Többféle szintet, okrendszert jelöl meg az orvostudomány, ilyen lehet a neveltetés, vagy a genetikai magyarázat, de mostanában egyre több elmélet foglalkozik a terhesség alatt, a női test­ben termelődő tesztoszteron nevű hormon mennyi­ségével (ez meghatározza a fiús, illetve a nőies voná­sokat), miközben a magzat agya is fejlődésben van. Mint pszichológus már tapasztaltam azt, hogy a csonka családoknál, adott esetben hiányozhat az apa, vagyis a férfimodell hiánya, vagy éppen fordítva: a túl kemény, durva apa személyének az elutasításá­val válthat ki olyan érzést a gyermekből, hogy inkább az anyával képes azonosulni.-Az én érzésem szerint a világsztárok élete is nagy hatással van a fiatalokra, és mostanában egyre töb­ben vallanak arról, hogy mennyi kapcsolatuk volt a saját nemükhöz tartozó emberekkel, például Madon­nának. Ez nem válthatja ki a „mindent szabad, le a gátlásokkal” szemléletet?- A divat mindig nagy szerepet játszott eddig is az emberek életének formálásában. Ebben nagyon nagy szerepe van a médiának. Ráadásul ennek nagy a koc­kázata is, ha kamaszkorban éri a hatás a gyermeket, amikor még nem dőlt el véglegesen a szexualitása, akkor a homoszexuális élménye meghatározó lehet élete további fejlődésére. Egyéb­ként a sztárok, akiket a kérdésében említett, inkább biszexuálisok. Bu­da Béla pszichiáter egyik előadásá­ban hallottam, aki ebben a témá­ban jóval többet tud mint a kollé­gái, a homoszexualitást nem lehet kigyógyítani. Ahol ez meghatározó az egyén életében, ott az is marad, hiszen a személyiség egyik legmé­lyebb gyökere á nemi hovatartozás.- Mi lehet az oka annak, hogy házasságban élők között is előfor­dul a másság, közben alakult így, vagy ez a hajlam már régebben is megvolt?- Nyilván megvolt, csak megpró­bált a szülői és a társadalmi elvárá­soknak megfelelni. Amíg lehetett, megpróbálta elfojtani magában. Sajnos a homoszexuális többség nem vállalja fel a nemiségét, pedig minél tovább halogatja, annál ne­hezebb helyzetbe hozza magát és a környezetét. Jó lenne, ha a szülők és a gyermekük között olyan jó len­ne a kapcsolat, hogy akár erről is nyíltan tudnának beszélni egymás­sal. De ez csak ábránd, mert a gya­koribb az, amikor a családokban a szex tabu téma marad. Nem illik beszélni, kérdezni róla.- Milyen hatással lehet a gyere­kekre, akik csak szenvedő alanyai az esetnek, ha egy olyan családban nőnek fel, ahol mondjuk az apáról kiderül, hogy inkább nő, mint férfi?- A szakma most próbál erre a kérdésre választ adni. Eddig nem volt elég adat, de tény, bármilyen körülmények között is születünk, azt tartjuk természetesnek, hogy van egy anyánk és egy apánk. Ők a szüléink. Ezt a természetes viszonyt a gyermek agya nem tudja nem tudomásul venni. Nehezen emészti meg, hogy anyából kettő van (lett) neki, apából meg egy sem, vagy fordítva.- Milyen tanácsot tudna adni azoknak, akik ho­moszexuálisok, szenvednek a másságuktól, mert ma még nálunk ezt inkább elutasítják, mint elfogadják?- Általánosságban nem lehet tanácsot adni senki­nek, hiszen ugyanazt másként éljük meg. Ha az egyén érzi az ezzel való együttélés nehézségeit, ke­ressen fel egy pszichológust, vagy pszichiátert. Sze­rintem fontos, hogy felvállalja magat az ember és megpróbáljon ezzel együtt élni. Attól még lehet bár­kit becsülni a munkájáért, tudásáért, emberi értékei­ért, ha nem szokványos a szexuális vonzódása. MAUTHNER o A Liszt Ferenc Tár­saság Szekszárdi Csoportja fennállá­sának negyedszá­zados jubileumát ünnepli. A társa­ság, s ezen belül a szekszárdi csoport történetéről Husek Rezső nyugalma­zott zeneiskola­igazgatóval beszél­gettünk.- Liszt Ferenc emlékét a megye- székhelyen már a társaság meg­alakulása előtt is ápolták.- Amikor 1955-ben megalakult a zeneiskola, magától értetődő fel­adatunk volt Liszt kultuszának ápolása, s természetes, hogy az is­kola Liszt Ferenc nevét vette fel 1956-ban. Szekszárdon 1970-ben rendeztük meg a Liszt Napokat el­ső ízben, hangversenyekkel, zene- történeti tanulmányokkal, illuszt­ris vendégek részvételével. Sike­rült elintézni, hogy levetítsék a FOTÓ: BAKÓ JENŐ moziban a Lisztről szóló Szerelmi álmok című filmet, a vetítés vendé­ge a film rendezője volt. Két évvel később javaslatomra megrendez­tük Szekszárdon a zenetanárok or­szágos zongoraversenyét, mely hatalmas sikernek bizonyult. Az­óta is minden harmadik esztendő­ben megrendezzük a versenyt, idén 11. alkalommal. A népszerű­ségének egyik oka, hogy felér egy mesterkurzussal. A versenyzők­nek természetesen egy Liszt-mű­vet is műsorukra kell tűzniük. A szekszárdi csoport negyedszázada- Mikor alakult a Liszt Ferenc Társaság?- Liszt társaság már a zeneszer­ző életében is működött, az első 1870-ben alakult, kilenc évvel ké­sőbb azonban feloszlott, mert Lisztet akkoriban sok támadás ér­te. A Zenetanárok Országos Szö­vetsége 1893-ban vette fel a Liszt Társaság nevet, majd 1902-ben feloszlatta magát. Gróf Zichy Jánosné kezdeményezésére ismét megalakult a társaság 1932-ben, nagyon jól működött, szinte na­ponta voltak a fővárosban, vagy vidéken rendezvényei. A társasá­got 1948-ban feloszlatták. Hosszú szünet következett ismét, majd a Zeneakadémia professzorainak kezdeményezésére és Forrai Mik­lós szervezőmunkájának eredmé­nyeképpen - ő egyébként Tolna megyei származású - ismét meg­alakult a Liszt Ferenc Társaság 1973-ban. A társaság elnöke a Ze­neakadémia rektora, Kovács Dé­nes lett, főtitkára pedig Forrai Miklós. Büszke vagyok rá, hogy a társaság alakuló ülésére meghí­vást kaptam, s az alapító tagok egyike lehettem. A következő években sorra alakultak meg a he­lyi csoportok, közöttük a szek­szárdi is. A Magyar Rádió 1976- ban országos Liszt műveltségi versenyt hirdetett csoportok ré­szére, amit három szekszárdi gimnazista: Boda Gabriella, Fritz Gabriella és Fenyvesi János nyert meg. Hallatlan dicsőség volt ez a városnak, országos visszhangja volt, rengeteg gratuláló levelet kaptam, mint felkészítő tanár.- Mi a Liszt Társaság célja és mik a szekszárdi c.soport történe­tének főbb állomásai?- A társaság fő feladatának a nagy magyar géniusz szellemi ha­gyatékának ápolását és kulturális közkinccsé tételét tekinti, hazánk­ban és külföldön. A szekszárdi csoport évente több klubnapot tart neves előadóművészek közre­működésével, belépődíj nélkül. Liszt születésnapjának tájékán pedig emlékest­tel adózunk a zeneköl­tőnek. A szekszárdi csoport úgy vélte. Liszt megérdemel egy szob­rot kedves városában, aminek fel­állítására 1979-ben került sor. A csoport megkapta a szükséges en­gedélyeket, majd társadalmi mun­kában, közadakozásból készült el a mű, Borsos Miklós alkotása, mely a zeneiskolával szemben áll, abban a parkban, ahol Liszt sok­szor sétált annak idején. A Szek­szárdi misére, amit Liszt eredeti­leg az Újvárosi templom felszente­lésére írt, 110 évet várt a város, 1978-ban került sor rá végül is, a Babits Mihály Művelődési Ház­ban. A Budapesti kórus ingyene­sen vállalta a közreműködést, sőt, hozzájárultak a költségekhez is. Tábla került Augusz fővárosi há­zára is, ahol Liszt mindennapos vendég volt. A csoport fennállásá­nak 20. évfordulóján a Levéltár jó­voltából megjelenhetett Liszt Fe­renc 117, Auguszhoz írott levele, magyar fordításban, ugyanis né­metül és franciául leveleztek.- Mi a helyzet napjainkban?- A társaságnak jelenleg 52 tag­ja van, azonban egyre idősödik a tagság, s nincs fiatal utánpótlás. Bárki csatlakozhat a csoporthoz, igazán jelképes évi tagdíj befizeté­se mellett. Liszt Ferenc nem csak a zenében volt páratlan, nem csak zongorázott, kapukat döngetett Európában, az ország sokat kö­szönhet neki, hírünket, nevünket elvitte külföldre. Liszt társaságok az egész világon vannak, nem csak Magyarországon, de a buda­pesti társaságot tekintik mérvadó­nak, forrásnak, ez kötelezettsé­gekkel, feladatokkal jár, minden honi zeneszerető számára. A ze­nén kívül Liszt sok mást is adott az országnak, ezt sem szabad elfe­lejteni. Most, a sajnálatos árvizek kapcsán említem meg: Liszt tíz jó­tékonysági koncertet adott 1838- ban a budapesti árvíz idején, s ké­sőbb, a tiszai árvíz idején is több százezer forintot - hallatlan pénz volt akkoriban - gyűjtött a káro­sultak javára, s buzdítására ezt tet­ték külföldi barátai is. VENTER MARIANNA *

Next

/
Thumbnails
Contents