Tolnai Népújság, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-03 / 53. szám

2001. Március 3., szombat Tolnai Népújság 9. OLDAL A tervek szerint a következő tanévben kétféle formában is megkezdődhet a képzőművészeti oktatás Tolna megyében, ami már régóta meglévő igényeket szolgál, s hiányt pótol. Hasonló oktatás már minden megyeszékhelyen, illetve na­gyobb városban van. Fusz György, Ferenczy Noémi-dí- jas iparművész, főiskolai tanár, a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Karának főigazga- tó-helyettesese, az Iparművészeti Egyetem oktatója két intézmény­ben is művészeti oktatást tervez, illetve szervez.- Végre talán sikerül megoldani a művészeti képzést az egész me­gyében, ami reményeink szerint jótékony hatással lesz a vizuális kultúrára. Ennek hiányát mutatja az is, hogy az utóbbi húsz évben nem jött vissza Tolna megyébe, Szekszárdra művészeti egyetemet végzett fiatal. Lassan már egy egész generáció hiányzik mondta Fusz György. Egyszerre két vasat tartottak a tűzben, s mostanra sikerül is ele­get tenni az igen szigorú szakmai követelményeknek. A Garay gim­náziumban ősztől indulhat körül­belül 15 diákkal a képzőmű vésze- ü osztály, speciális felvételi nél­kül. Hetí négy órában, s délutáni ■ ■ ■ * m ■ szakköri foglalko­zásokon az első két évben alapo­zó képzést nyúj­tanak. Rajzot, művészettörténe­tet, szobrászatot tanulhatnak a di­ákok, s a második évben indul meg a szakosodás. Régi próbálkozás, illetve terv az úgynevezett művészed alapokta­tás megszervezése, a zeneiskola mintájára, a délutáni órákban, 12 évfolyamon. A helyszín a főiskola gyakorló iskolája, s az intézmény végzi az adminisztrációt is. Húsz hallgatóval már érdemes elindíta­ni a képzést. Ez is államüag finan­szírozott oktatás, amelyhez már rendelkezésre állnak a szükséges dokumentumok, a tananyag, a kö­vetelményrendszer. Utóbbiak kö­zé tartozik, hogy az ilyen iskolák­ban csak művész-tanárok tanít­hatnak, s hogy minden szakágnak meglegyen a felsőfokú képzettsé­gű mentora. Az utóbbi időben csak minőségi képzést engedé­lyeznek. Decemberben a Tolna Megyei Képzőművészed Egyesü­let rendezvényén szinte min­denki vállalta a közreműkö­dést, ha az oktatás úgy felfut, hogy több tanárra lesz szükség. Az alapiskolába, az úgyneve­zett előkészítőbe beiratkozhat egy hatéves elsős is, de más szinteken akár felnőttek is be­léphetnek a rendszerbe. Az alap-szakokat, festő, szobrász, grafika, textil, kerámia, kézműves, a főiskola Vizuális Nevelési Tan­székének oktatói már az elején el tudják indítani. Az igény szerint kapcsolódhat az oktatáshoz diák és felnőtt szakkör, s a főiskola szálkai vendégháza hosszabb-rö- videbb táborok szervezését is le­hetővé teszi. Megvannak annak is a részletes szabályai, hogy mely esetekben, illetve plusz szolgáltatá­sért lehet pénzt kérni a hallgatótól. A tervek, illetve az előkészített­ség szintje reményt ad arra, hogy az alapoktatás is megkezdődhet a következő tanévben, a felvételi részletei azonban még nem isme­retesek. IHÁROSI IBOLYA Pszichiátria: amikor segít az elektrosokk Dr. Szűcs Attila: „A tüdőműtéteket is lehetne támadni” Az éles, néha szokatlanul kemény kritikák az elmúlt években nem kerülték el a pszichiátriát sem, a bírálatban kiváltképp egy - ma már hazánkban is jól ismert - szer­veződés jár az élen. A szcientológusok szerint a lélek­gyógyászaiban nem ismeretlenek a visszaélések, illetve azok a módszerek, melyek ma már túlhaladottnak tekint­hetők. Erről is kérdeztük dr. Szűcs Attila professzort, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnökét, aki a pszichiátriai betegotthonok vezetőinek konferenciája alkalmából járt Szekszárdon.- Ezek az úgynevezett tá­madások talán az ötven- száz évvel ezelőtti pszi­chiátriára vonatkozhat­nának, amikor a szakma igazából még nem ren­delkezett hatékony gyógykezelési lehetősé­gekkel - mutatott rá dr. Szűcs Attila. - Ma már azonban olyan szerek léteznek, melyek egyre kevesebb mellék­hatással egyre eredményesebben gyógyítanak...- A kritikák viszont a kiszolgál­tatottpáciens lekötözésének, elek- trosokkolásának elriasztó képét vetítik elénk...- Álljunk meg egy pillanatra! A pszichiátria nem egy erőszak szakma! Ellenkezőleg, egy segítő foglalkozás.-De az előfordul, hogy valami­lyen módon az ágyhoz rögzítik a beteget1 - A pszichiátriai be­tegség alkalmanként járhat kifejezetten sú­lyos magatartás zavar­ral. Áz illető ilyenkor nincs tisztában csele­kedetei súlyával, tu­datzavart állapotában nem tudja, hogy mit csinál. Ilyen esetben, azt gondolom, emberi­leg kötelessége mindenkinek, te­hát nemcsak a pszichiáternek az, hogy a tudatzavaros egyént meg­akadályozza a kártételben. Azaz, hogy akár saját magában, akár másban kárt tegyen.- Ezt szolgálná a gyógyszeres eljárás?- Igen, de ez nem úgy műkö­dik, hogy a gyógyszert beadom a betegnek, aki abban a pillanat­ban meg is nyugszik. Egy pszi- chomotoros roham akár órákig is eltarthat, ilyenkor a páciens a jó szándékú közeledést is ellen­ségeskedésként élheti meg. Te­hát nem lehet mást tenni, ilyen esetekben egy bizonyos ideig korlátozni kell a beteget. De ez a korlátozás inkább védelmet je­lent.- Elektrosokk? Már a hangzása sem túl kellemes...- Tévedés ne essék, ez nem egy borzasztó valami. Ellenünk, pszichiáterek ellen persze ezt gyakorta felhozzák, de én meg­kérdezem: a sebész, amikor szív­műtétet hajt végre, s ezzel meg­menti a beteg életét, talán nem vágja fel az emberi szövetet? Az nem tragikus dolog? Az elektro­sokk egyébként rendkívül leszű­kült eljárás, de ezzel együtt gyó­gyító eljárás a görcskezelésben. Sokan igenis a szóban forgó keze­lésnek köszönhették, hogy hosz- szú esztendők után megfelelő ál­lapotban elhagyhatták a pszichi­átriai intézeteket. Az eljárással szemben egy tudatosan keltett hangulat teremtésről van szó, ilyen erővel a tüdőműtéteket is le­hetne támadni. Jubiláló földvári kertbarátok Erősíteni kell a civil társadalmat - halljuk nap mint nap. Aztán látjuk, hogy egyesületek megalakulnak, majd hamarosan megszűn­nek létezni. Hagyjuk most az okait, álljon itt helyette egy olyan sikertörténet, amely nem csak üdítő kivétel, hanem a maga nemében egyedülálló. A Dunaföldvári Kertbarát Klub nemrég ünnepelte megalakulásának 25. év­fordulóját. Magyarországon 1916 óta működtek kertbarát klubok, 1968-ban hozták létre a Kertbarátok Tár­sadalmi Szövetségét, mely 1989-ben vált jogi sze­méllyé. A szövetség ma 270 klubot tart nyilván, 20.000 taggal, közéjük tartozik a dunaföldvári is. A ma 110 tagot számláló, országos hírű civil szervezet 1976. január 2- án alakult meg, 44 fővel. A kezde­ményező Kovács Győző egykori ÁFÉSZ-tag volt, a klub elnökének Szeleczky Józsefet választották meg, aki 17 éven keresztül látta el az elnöki teendőket. A taglétszám 25 éve 100-130 fő között mozog, s időről időre megújul fiatalokkal. A klubnak bárki tagja lehet, a feltétel csupán az, hogy a tagság elfogadja, s legalább egy cserép virágot ápoljon otthonában. Arra voltam kíváncsi, mi az, ami a szervezetet ne­gyed századon át életben tartotta, mitől tudtak ennyi időn át sikeresen, olyan megtartó erővel dolgozni, hogy népsze­rűségük a településen töretlen maradt, s mind a mai napig megújulni képesek. Beszélgető partnereim az egymást köve­tő 3 elnök, Szeleczky József, Kövics János és a jelenlegi vezető, Szeleczky Sándor voltak.- Sanyi bácsi a klub harmadik elnöke, mióta is?- Én 1999 júniusa óta vezetem a klubot.-A 110 tagból hányán tevékenykednek aktívan? Körülbelül 50-60%, ami jó aránynak mondható, s örülök annak is, hogy egyre több fiatal is bekapcsolódik a munkába. Az aktív mag persze főként nyugdíjasok­ból áll, hiszen ők jobban ráérnek. Most januárban, az első összejövetelünkön ha­tan csatlakoztak a klubhoz, ami jelzi, hogy továbbra is igény van a szervezet által meg­határozott célokra.- Melyek ezek a célok?- Kertészkedj, művelődj, barátkozz, védd a termé­szetet! Szó szerint vesszük, hiszen legtöbb tagunk nak van kis szőlője, kertje, udvara, ahol növényt nevel. Minden télen előadás-sorozatot szervezünk többféle témakörben, neves előadókkal. Rendsze­res találkozásaink, borkóstolóink, kirándulásaink alkalmat adnak a közösség összekovácsolódására, más tájakon élők megismerésére, s gyakran ve­szünk részt a városszépítő munkákban is.- Sikerek, tervek, új programok?- Az egyik legnagyobb sikerünk az 1980-as Or­szágos Mezőgazdasági Kiállítás I. helyezése, de minden termékbemutatónk, legyen az helyi, or­szágos, regionális, vagy akár külföldi, mindig nagy sikert aratott. A 25 év alatt körbejártuk az országot, voltunk Erdélyben, Szlovákiában, Ausztriában, Olaszországban, Németországban, jó néhány hazai társklubbal megismerkedtünk és igyekeztünk mindig jó kapcsolatokat ápolni a vá­ros vezetőivel. Nagy elismerés számunkra, hogy a klub 2000-ben a képviselő-testülettől megkapta a Dunaföldvárért Emlékérmet, mely az egyik leg­rangosabb városi kitüntetés. Az idén a szokásos programjainkon túl ismét Erdély az úti cél, Mi mindig figyeltünk egymásra Csíksomlyó és környéke és szeretnénk valame­lyik hazai társklubot is felkeresni, hiszen a ta­pasztalatcserék nagyon hasznosak. A kertbarát majális és szilveszter az én ötletem volt és úgy lá­tom igényli a tagság, mindig nagyon jó hangula­túak ezek az összejövetelek. A tavalyi majálison Takács Jóska barátunk tanyáján közel százan vol­tunk. Szilveszter éjszakáján meg a Városháza előtti téren második alkalommal osztottunk for­ralt bort az arra járóknak, ami a mi felajánlásunk volt. *** Kövics János bácsi 1993-1999 között volt a klub elnöke. Mire emlékszik vissza legszívesebben eb­ből az időszakból?- Nagyon emlékezetes marad számomra az a történet is, ami­kor a makói társklubot láttuk vendégül. Hogy tele legyen a busz, 6-8 olyan ismerőst is be­szerveztek, akik nem voltak klubtagok. Az itteni vendéglátás hatására már a hazafelé úton be­lépett mindegyik a tagok sorába. Egyébként velük és több más klubbal is jó kapcsolatot ápolunk most is. A má­sik személyes vonatkozású, de annyira megható volt... Az elnöki munkától egy búcsúest keretében kívántam megválni, amelyre mint házigazda meghívtam a tagságot. Ez egybeesett az 50. házassá­gi évfordulónkkal. A rengeteg ajándék és figyelmesség, az őszinte baráti gesz­tusok, a feleségemet és engem övező tisztelet megerősítette bennem, hogy nem volt hiábavaló az együtt töltött idő.- Józsi bácsi volt a klub első elnöke, a sikeres működés feltételeinek megterem­tője. 1996-ban elsőként kapta meg a Dunaföldvár Díszpolgára kitüntetést, mely a város legrangosabb díja. Mit je­lentett Önnek a díj?- A munkám elismerését, nagy örömet és egy kis szomorúságot is. Van ugyan­is még egy civil szervezet, amely 20 éve működüt sikeresen és még semmi­féle elismerést nem kapott. Úgy gondo­lom a Linka Jánosné által vezetett Be­szédes József Vízitúra Szakosztály te­vékenysége is elismerésre méltó.- Kaphatnék egy kedvenc történetet?- Szlovákiában, Hopoknál, a 2000 méteres ma­gas hegy lábánál esett meg. Lanovkával igyekez­tünk fel a csúcsra. Párosával szálltunk be az ülé­sekbe. A csapat végéhez igyekeztem, nehogy va­laki lemaradjon. Láttam, hogy egy asszony visszafelé jön. Ő bizony bele nem ül - mondta. Odamentem hozzá, két kézzel megfogtam és be­leemeltem az egyik ülésbe, mondván haragszik vagy sem, a csúcsra fel kell jönnie. Hónapokkal később az évadzáró ünnepségünkön odajött hoz­zám és azt mondta: „Az Isten áldja meg, amiért beletett abba az ülésbe, életem legizgalmasabb él­ménye marad az a fenyőfák fölötti utazás!”-Mi a negyed század sikerének titka? - kérdeztem Szeleczky Sándortól.- Talán hogy komolyan vettük mindig a négy jel­szót, de ezen belül is a barátságot tartom a leg­fontosabbnak. Az országban működő legsikere­sebb klubok meghívása szintén sokat jelent a tagságnak, hiszen rengeteg hasznos, új ismeretre tehetünk szert. Arra mindig különösen ügyel­tünk, hogy először mindig mi legyünk a vendég­látók. A program és az ellátás pedig színvonalas legyen, olyan, ami nemcsak a klub, de Dunaföldvár jó hírét is messze viszi. SZIEGL ERIKA Vitézek, mi lehet szebb dolog.... A rend jelenleg egyesületként él tovább, kettészakadva (Folytatás az 1. oldalról.)- Egyéb ország, nemzet a múltjában is él, s ma különösen szükségét látom an­nak, hogy valamiféle tisztelet illesse azo­kat, akik nehéz helyzetekben hősies ma­gatartást tanúsítottak, nem tartva a retorzi­óktól sem. A rend tagjai szerintem a nem­zet testében egy olyan réteg, akik génjeik­ben hordozzák a hazaszeretet többletét, a nemzet iránti feltétlen hűséget.- A rend tagsága hosszú ideig az első vi­lágégéshez kötődött; az ott kitüntetett „vité­zek" leszármazottjai vihették tovább e lova­gi címet. Ma mi a helyzet?- Bár a vitézi rendet 1945 után itthon betiltották, külhonban tovább szervező­dött, s a második világháború hősei közül is avattak vitézzé, sőt már az ötvenhatos forradalomban való részvétel jogán, a szovjetekkel való hősies szembenállás jo­gán is avattunk vitézeket. Summázva a dolgot: mindig jöhet egy olyan helyzet - gondoljon a feladatát teljesítő tűzszerész­re, vagy a békefenntartásban résztvevő ka­tonára -, hogy valakinek a hősiességére is szükség van ahhoz, hogy katonai téren helyt álljon. Ekként széles körből meríthe­tünk ma is.- Civilként szóba sem jöhetnék... ?- Dehogynem. Van a rendnek egy ilyen tagozata is, akik azonban megkülönbözte­tő jelvényt viselnek, s jelvényükben érte­lemszerűen a kard nem szerepelhet. Az 1945-ben betiltott vitézi rend újra­élesztését az emigrációban Sónyi Hugó ve­zérezredes, a honvédség egykori főpa­rancsnoka kezdeményezte 1953-ban, akit Horthy megbízott a főkapitány helyettesi teendők ellátásával. Sónyi halála után 1957-ben a rend nyugaton élő tagjai Habs­burg József királyi herceget (akit 1921. au­gusztus 21-én az elsők között avattak vitéz­zé) kérték fel, hogy az új választásra hívja össze a vitézeket, s e választáson a királyi herceg lett a rend főkapitánya. Fontos dátum a magyar rend életében az 1962-es év. A Lovag­rendek Nemzetközi Bizottsága is elismerte a magyar vitézeket, s a Register of Orders of Chivlary-ben lovagrendet rögzítette mégpedig The Knightly Order of Vitéz néven, melléírva magyarul is, hogy Vitézi Rend. Ekként ma a nagyvilágban hiva­talosan elismert és nem önálló - mint például a Máltai Lovagrend - tizennégy működő lovagrend egyi­ke a miénk. Az indoklás szerint azért kerülhettünk az úgynevezett nagy lo­vagrendek közé, mert a Vitézi Rend gondo­lata az ezeréves történelmi múltra vezethe­tő vissza s a Szent Koronában gyökeredzik. A hazai vitézi rend bejegyzésére (s ezt a rend tagjai különös méltánytalanságnak érzik) 1991 után került sor, mint egyesület. Ekként jelenleg a régi hierarchia szerint, ám átmenetileg egyesületi köntösben vég­zik tevékenységüket a rend tagjai, nem kis viharok közepette. Mint azt a Dél-Dunán­A rend A rend legfrissebb tagja a hosszú évek hadifogsá­ga után Oroszországból hazahozott Torna And­rás, aki megkapta a közelmúltban a rend ezüstke­resztjét. A rend legfelsőbb szerve a Vitézi Szék, tagjai József Árpád királyi főherceg mind legfőbb elöljáró, Radnóczy Antal főkapitány, Krasznay Bé­la helyettes főkapitány, Szálka Béla ügyvezető törzskapitány és 22 törzskapitány, köztük a pécsi Horváth Gyula, Dél-dunántúli törzskapitány. A Vi­tézi Rend törzsszékei Magyarországon kívül vala­mennyi földrészen megtalálhatók. túli Törzsszék kapitánya, a Pécsett élő Horváth Gyula, a Vitézi Szék tagja elmon­dotta, néhány éve szakadás történt a szer­vezetben (ez egyenesen az egyesületi jog­állás következménye), s ekként létezik egy legitim hazai Vitézi Rend és létezik az úgy­nevezett szakadárok csoportja. S amint az a rend lényegéből fakad, a rendtől elfordu- lókkal nem lehet kiegyezni, esetleg az el­fordult tagokat megbánás után visszavehe- tik (a tisztségviselőkre legalább 5 évi peni- tencia vár). A szakadárokkal szemben je­lenleg három bírósági per van fo­lyamatban, s Krasznay Béla sze­rint e perek után tisztázódhatnak a dolgok. Bár időről-időre halmo­zódnak a gondok, ugyanis közel annyi szakadár van, mint legitim tag (600-600 fő), s a szakadárok mindenféle jogosítvány nélkül újabb és újabb tagokat vesznek fel a soraikba. Egyébként a nagy- vüágban 1800 körüli tagja van a rendnek. KOZMA FERENC 1 > l r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents