Tolnai Népújság, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-06 / 5. szám
Tolnai Népújság 2001. Január 6., Szombat Hétvégi Magazin Tolnai Népújság -9. oldal Ihász Zoltán megismerte Brazíliát „A magyar ember túl sokat dolgozik, és túl sokat idegeskedik” Ihász Zoltán a fia, illetve egészen pontosan a sör révén ismerte meg Brazíliát. Véletlenek egészen hosszú sora vezetett odáig, hogy mostanság legtöbb gondolata e körül a távoli ország körül forog.- Hogy jön ide a sör?- A 80-as, 90-es évek fordulóján házi sörfőzéssel foglalkoztam, de ezt a dunaföldváriak nagyon jól tudják. Aztán megváltozott a jövedéki törvény és úgy döntöttem, felhagyok ezzel a tevékenységgel. Egy brazil-magyar vegyesvállalat vásárolta meg a sörfőző berendezést.- Álljunk meg! Hogy kerül ide egy brazil-magyar vegyesvállalat?- A sörfőzés technológiai eljárása során visszamarad egy csomó maláta, ebből mi kinyertük a cukrot, a fehérjetartalma viszont igen magas. Kiváló haleledel, amit mi rendszeresen a hatos út melletti tóba szórtunk. No ennek a tulajdonosa ez a bizonyos cég. A gépet tehát megvették, de kértek egy szakembert, aki betanítja a technológiát. így ment ki Brazíliába a fiam fél évre, majd még egyszer fél évre, mert a brazilok nehezen tanulnak. Úgy esett, hogy közben megismerkedett Simonival - aki azóta a felesége -, és úgy tűnik, végleg ott ragadt Ettől a bizonyos cégtől egy da- dogós olasz multimilliomoshoz került, Barneário Camborioba. Itt is sört főzött, de jött egy gazdasági válság, és a tulaj hozzáállása sem volt megfelelő. Fütyült1 á technológiai fegyelemre, fogalma nem volt a sörfőzésről, így otthagyta. Amúgy Brazíliában nincs hagyománya a sörfőzésnek, általános nemzeti sörük a Scol, ami még a Kőbányainál is rosszabb. Alapvetően túlerjesztik, hogy magasabb legyen az alkoholtartalma (ami nem tudom, mire kell nekik, mert amúgy nem részegesek), ez viszont a zamat rovására megy. Ráadásul hűtve fogyasztják, így pedig nem lehet mást érezni, csak azt, hogy hideg.- Hogy viszonyul egymáshoz a brazil munkás és a technológiai fegyelem?- Sehogy. A sörfőzésnél állandóan ellenőrizni kell a hőmérsékletet, az eltelt időt, de a brazil munkás inkább olvasgat vagy beszélget, kellemesen múlatja az időt.- Mindezért milyen fizetést kap?- 3-4000 reált, ami akkoriban egy az egyben volt váltható a dollárral, de azóta romlott a helyzet. Hogy mire megy ezzel? Elvan, mint Marci Hevesen. Nyolc reálért holtra zabálhatja magát egy vendéglőben, 1,30 reálért kapja a benzin literjét, lakást, házikót bérel, a rezsi viszont drága; a tulajdonszerzés is kényesebb kérdés, erre kevesen képesek, így hát a brazil mindent bérel. Lakás bérléséhez kezes kell, vagyis inkább ajánló, aki szavatolja, hogy megfelelő ember vagy, az adott település, közösség^ bátran befogadhat a soraiba. És ami nagyon tetszett: akinek nincs munkahelye, nem telepedhet le, közüzemi számlákkal kell bizonyítania, hogy eddig is volt valami egzisztenciája. Amikor a fiamék Maringába költöztek, Simoni egy távoli nagybácsija kezeskedett a tisztességük mellett. Maringa 350 ezres város, közel Argentínához és Paraguay- hoz, no és a csodálatos Iguacu- vízeséshez. De kissé előreugrot- tunk, mert előtte még született egy unokám, Leandro, akit a születése után nem sokkal meg i$ látogattam. Rengeteget csavarogtunk, el voltam bűvölve az országtól. A természet gyönyörű: a föld vörös, fű, aljnövényzet nem jellemző, ellenben minden van, amit itthon cserépben tartunk, csak Brazíliában kicsit nagyobb. Mindenfelé pompás virágok nyílnak, a városokban sok a park, de még az autóutak sávjai között is növényzet van, szépen karban tartva. Szúnyog, légy nincs; remek az időjárás. Én kétszer voltam Brazíliában, mindkétszer télen, de tizenegy- néhány foknál nem volt hidegebb, esetleg éjjel. A braziloknak már ez is sok, bundás sapkában, kabátban lődörögnek. Szegény Simoni rosszul is viselte a telet, amikor az olasz milliomost otthagyták és a fiamék 3 hónapra hazajöttek. Keveset sütött a nap, nagy volt a kosz. A brazil igen tiszta nép. Nem szemetel, és Brazíliában már megoldódott a szelektív szemétgyűjtés, ha kissé egyénien is: a szemetet nem többféle edénybe gyűjtik, hanem a lovaskocsival közlekedő szemetes bányássza ki az egyik fajtát, aztán jön egy másik, amíg el nem fogy. Simoni szerint a magyar ember túl sokat dolgozik és túl sokat idegeskedik. Brazíliában nem pattog, aki szolgáltatást nyújt, és az emberek nem ordítoznak egymással. Az egészségügyről meg volt a véleménye. Az ő hazájában az orvosi ellátás (valóban!) ingyenes, a beteg gyerekét nem küldözgetik össze-vissza, és legfőképpen nem tolják le azért, mert nem ismeri a rendszert. Megkönnyebbülve tért vissza Brazíliába.- Ki kellett találni, hogy mihez kezdenek.-Tálcán kínálkozott a lehetőség. Nagyon olcsón megkaptunk egy sörfőző berendezést, kiszállíttattuk, a fiam talált egy jó helyet - régi raktárépületet kibérelte, és már neki is láttunk a söröző kialakításának. A söröző a brazil fogalmak szerint egy olyan hely, ahol enni lehet, de mégsem étterem. A brazil étteremben amúgy roston sült húsokat esznek, salátával. A húst kilóra lehet kapni, hihetetlenül nagy adagokat, kevés pénzért. A brazil nem iszik, csak evés előtt, például limonádét, ami nádcukor citrom vodkával felöntve, rengeteg jéggel. A sört mértékkel fogyasztják, a vendéglőzés leginkább a társasági élet színtere. A munka után szépen megmosakodnak, beülnek valahová, esznek és beszélgetnek, de a bulizást is nagyon szeretik.- Milyen a népesség összetétele?- Nagyon színes a kép. Szőke európaiak, olaszok, portugálok, koreaiak, kínaiak szépen összeférnek. Származási helytől függetlenül brazilnak vallják magukat, erős nemzeti tudatuk abban nyilvánul meg, amiben tud: például a fociban. Vitás ügyeikkel a „sóhivatalhoz” fordulnak, ez nem feltétlenül jogi segítséget jelent, inkább afféle békebíróság. A köz- igazgatás szálai Brazil városban futnak össze, ahol gyakorlatilag nem lakik senki, csak hivatalok és intézmények vannak, bankok, vállalatok székhelyei, meg hasonlók. Olyan, mint New Yorkban Manhattan: éjszakára kiürül.- Milyen a közbiztonság?- Szélsőséges. A rendőrök ugrásra készen járnak, ha gazdag vagy, jobb, ha vigyázol, de például a kerti széket, kint hagyott cuccot nem fogják ellopni. Nem fogják telefirkálni a faladat, nem törik össze a lámpádat, a strandon nem csórják el a pénzed, amíg fürdesz. A közlekedési fegyelem is jó, nincs idegeskedés, dudálás és a rendőrök sem büntetnek ész nélkül. Bevált módszer, hogy a szabálytalankodó bicikliseket ösz- szeszedik, és oktatóbuszokon többórás fejtágítókat tartanak nekik. Amúgy is jó természetűek, türelmesek; ha valami nem jön össze elsőre, nem erőltetik. Ha találkozót beszélsz meg valakivel, ne is lepődj meg, ha késik. Inkább örülj, hogy egyáltalán eljött. S ha nem jött el, másnap nem fog magyarázkodni. Ugyan miről marad le, ami holnap nincs? A brazil soha nem vergődik a pontossággal, mert úgysem megy neki. Majmolja Amerikát, de a civilizációs vívmányoktól nincs elszédülve. A brazil nem hajlandó egy videóért robotolni, inkább társaságba megy és szórakozik. Nem tehetek róla, tetszik az életszemléletük. Nem lusták, hanem bölcsek. Mi értelme van annak, hogy „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!”? Nem jobb az, hogy „Ha ma nem muszáj, akkor inkább holnap.”? _____________ BAKSAY ERIKA Ci gány iskola - magyar iskola? A magyar szülők máshová viszik a gyereket Több kisiskolában határozottan nő a cigány származású tanulók aránya, vagy, ami ugyanazt jelenti, csökken a magyar gyerekeké. A magyar szülők kimondva-kimondatlanul attól tartanak, gyermekük számára hátrányt jelent, ha több roma tanuló jár az iskolába. Megyénk egy ezerháromszáz fős falujában kevesebb mint kétszázan járnak az általános iskolába. A pedagógusok a gyerekek több mint feléről gondolják, hogy cigány származású. Alsó tagozaton ez az arány több mint hatvan százalék, az első osztályban pedig négy kivételével cigány származású gyerekek tanulnak. A szülő tájékozódik Az arány radikális módosulásának lehet népesedési háttere, és lehet az is, hogy a magyar szülők kevésbé szívesen íratják az iskolába gyerekeiket, éppen, mert sok a cigány származású tanuló. Az iskola igazgatóhelyettese egyetért azzal: van ilyen is a háttérben. A pedagógusok hozzávetőlegesen tudják, kik azok a gyerekek, akik már elsőtől másik, „magyar” iskolába járnak. Az iskola igazgatója hozzáteszi: a változásnak betelepülési oka is van, roma családok aránylag olcsón jutnak a községben házakhoz. Azt, hogy az iskolában egyre nagyobb lesz a cigány gyerekek aránya, és egyre kevesebb magyar gyereket íratnak ide, az igazgatóhelyettes szerint a statisztika is alátámasztja. A védőnőtől tudják azt is, milyen az állapotos anyák megoszlása. A felvetésre: ha a tendencia folytatódik, kialakulnak tiszta cigány és tiszta magyar iskolák, az igazgatóhelyettes azt válaszolja:- Nekünk nem sok választásunk van, mi azokat a gyerekeket tanítjuk, akiket ide íratnak be. Programokat igyekszünk adni, ami vonzó is lehet, de a szülőkre igazából nem mi hatunk először, mert már előtte tájékozódnak. Aki úgy gondolja, hogy ide íratja a gyerekét, azért teszi, mert ehhez az iskolához tartozik. A kérdésre: van-e arra alapja a szülőnek, hogy kételkedjen benne, gyereke megkapja ugyanazt a oktatást, amelyet olyan iskolában megkap, ahol kevesebb a cigány származású tanuló, határozottan azt válaszolja: ebben nem hisz. Az igazgató szerint ugyanakkor vannak szülők, akik így gondolják. Szerinte az őszinteséghez hozzátartozik: ha egy osztályban a tanulók nagyobb része gyengébb képességű, nem biztos, hogy a jobb diáknak tud az órán annyit adni, amennyi terhelést elbírna, hiszen a többségnek olvasást, írást, fejben számolást kell tovább tanítani. A fejlesztés maradna délutánra. Emiatt lehet bizalmatlanság. Egyformán tanítanak A kérdésre, tapasztalataik szerint van-e, és ha igen, milyen különbség van cigány származású és magyar gyerek között, az igazgató úgy fogalmaz: - Én elég sokat tanítottam, nem látok különbséget. Arra kell odafigyelni, akire otthon nem néznek rá. Mi mindenkit egyformán tanítunk, de a gyerek sokszor olyan környezetből indul hazulról, hogy több törődést igényel itt. Helyettese szerint a cigány származásúakkal nagyobb türelemmel, több szeretettel, megértéssel kell foglalkozni. Úgy látja: több, egyébként természetes dolgot a pedagógusnak kell megtanítani a gyerekeknek, étkezési kultúrát, beszédet, wc-használatot, tisztálkodást. Mindketten egyetértenek abban: a csoportbontás segítene a cigány származású gyerekek oktatásában, ez azonban pénzkérdés. Az iskolából kikerülő roma tanulók mindegyike továbbtanul, de sokan nem szereznek szakmát. Egy-egy roma tanuló folytatja a pécsi Gandhi Gimnáziumban, nem ritka azonban, hogy nyolcadik osztályos lányok gyermeket szülnek. Bár tervezték, hogy a fenntartó pályázik a hátrányos helyzetű gyerekek oktatását segítő Phare-támogatásra, más kisiskolához hasonlóan mégsem nyújtják be. A pályázat elkészítésére két hét az igazgatónő szerint kevés. 2001-től nem folytatódik az elkezdett kisebbségi oktatási program sem. Az iskola vezetői ezt részben a szülők ellenállásával is magyarázzák. A program keretében az előítéletek leküzdését elősegítendő, cigány népismeretet tanulnának a magyar tanulók is, de az órakeret rovására. Heti két történelemórából egyet cigány népismeretre kellene fordítani, a magyar tananyag viszont nem csökken. Az igazgató elmondta: a cigányság részéről is elutasításra talált, amikor megkért cigány származású- akat, írják le a szertartásaikat, azt, hogy helyben milyen például a keresztelő, es- ketés szertartása. Az iskola jövőjére vonatkozó kérdésre azt hangsúlyozták: a gyermeklétszám ilyen változását a pedagógusoknak és a fenntartónak is el kell fogadni. Ez magával hozza, hogy nem tudnak olyan eredményeket produkálni, mint egy városi iskola, nem valószínű például, hogy tanulói országos tanulmányi versenyekre el tudnak jutni. A sport terén, kézműves szakkörökkel, rajzpályázatokon azonban jó eredményeket érnek, érhetnek el. Végül: a település nevét azért mellőztük, mert ez esetben az igazgatóhelyettes szerint konfliktusoknak tenné ki magát az intézmény e cikk megjelenése után. T. F. Életveszélyes tej csempészés Nemrégiben írtunk arról, hogy holocaust emlékmű felállítását tervezik Tolnán. A hír többekben emlékeket ébresztett, így a Szekszárdon élő képzőművész, Freund Antalban is, akinek néhai édesanyja gyerekkorában sokat mesélt azokról az időkről. Tolna A holocaust-bizottság egyik tagja, a tolnai származású Stem Pál Miksa adatai alapján a tolnai zsidóságot is sújtották a fajvédelmi rendelkezések 1938-tól. Fokozatosan csökkentették kulturális és gazdasági életterüket, a férfiakat munkaszolgálatra vitték, korlátozták mozgásukat. 1944 tavaszán az Árpád utcában nyolc házat jelöltek ki 174 tolnai és 230, a környező településekről összeírt zsidó elhelyezésére. A gettó lakóit 1944. június 29-én hajtották ki a mözsi vasútállomásra, onnan Pécsre, majd Auschwitzba szállították őket, ahol július 6-án gázkamrában ölték meg az időseket, betegeket, gyerekeket és a kisgyerekes anyákat. A többieknek is kevés esélyük maradt a túlélésre. Voltak olyan nem zsidó tolnaiak, akik együttműködtek a végrehajtó hatalommal, mások tétlenül elviselték a jelenlétükben folyó zsidóüldözést. Néhányan pedig lehetőségeik szerint segítették az üldözötteket. Utóbbiak közé tartozott lánykori nevén Váradi Ilona, aki később Freund Antal édesanyja lett.' A család akkoriban a Deák Ferenc utcában lakott, kertszomszédságban az Árpád utcai gettóval. Ez a körülmény segítette valamelyest, hogy az asszony esténként a „kertek alatt” tejet vigyen egy kannában a gettó lakóinak. Ezekben az akciókban egy másik nő is szerepet vállalt, akinek férje azonban egy idő után gyanút fogott, és emiatt meg is fenyegette a tejhordókat. Ez a segítség ugyanis természetesen tilos volt, az életével játszott az, aki ilyet tett. Amikor gyalog kihajtották a zsidókat a vasútállomásra, Váradi Júlia kerékpárral ment utánuk. Az akkor már vagonokba zsúfolt emberektől kérdezte, hogy mire lenne szükségük. A szerencsétlenek nagyon szomjasak voltak, inni kértek. Az asz- szony elment a kerékpárral, valahonnan egy kanna tejet hozott, de azt már nem tudta odaadni az embereknek: az állomáson felügyelő csendőr azt mondta neki, ha nem tűnik el onnan, őt is belöki a vagonba. Az asszony és családja egy másik ügyben is kockáztatta az életét. Budapesti zsidó ismerősük lánya lakott náluk egy nyáron át. A fiatal zsidó nő nagyon szorongott, nemigen mozdulhatott ki, olykor azonban kiszökött, és hogy feszültségét oldja, ivott. A lány gyanússá vált, az őt bújtató családot fel is jelentették. A csendőrségi idézés ma is megvan. A lány azonban kisegítette őket: azt vallotta, hogy a család nem tudta, hogy ő zsidó, budapesti lévén a tüdejét jött gyógyítani vidékre. így aztán a segítők megmenekültek (és állítólag a lány is), bár már a ciánt is beszerezték, arra az esetre, ha koncentrációs táborba akarnák vinni őket a „zsidópártolásért”. Hogy mi vitte rá a tolnai asz- szonyt, hogy tejet vigyen a gettó lakóinak, hogy bújtasson egy zsidó lányt, dacára a veszélynek? Fia szerint egyszerűen emberiességi megfontolások vezették. Mutatja ezt az is, hogy ezekről a dolgokról nem tudott más, később is csak a családban beszéltek róluk, és utólag sem próbáltak semmüyen módon esetleges hasznot húzni az akkori cselekedetükért. Egy írásnyi tisztelet, elégtétel azonban feltétlenül jár a hétköznapi hősöknek. ___________-TS> 4 4 4 7
