Tolnai Népújság, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-27 / 23. szám

2001. Január 27., Szombat MEGYEI TŰKOR Tolnai Népújság - 3. oldal Mondom A Magamét VENTER MARIANNA: Szobrok, fémgyűjtők, vandálok Az utókor tiszteletét leglátványosabban szobrokkal tudja kifejezni kiemelkedő művészek, államférfiak, személyiségek, történelmi események előtt. Ennek a civilizációval egyidős szokásnak köszön­hetjük, hogy megismerhettük fáraók arcát, tudjuk milyenek voltak a római császárok, a nagy hadvezérek. Lehet, hogy csupán azért van ilyen szerencsénk, mert akkoriban márványból volt szokás szobrot faragni? A középkortól ugyanis divatba jöttek a fémből készült szobrok, a máig legnépszerűbb anyag a bronz lett, ami ugyebár színesfém. A színesfémnek pedig igencsak jó ára van a kereskedőknél. Az utóbbi években futótűzként harapódzott el az országban a szobor­lopás, csonkítás. Az éj leple alatt a szorgos gyűjtők fömßrösszel felszerelkezve ólálkodnak a köztereken és tömött zsákokkal távoz­nak, levágott karú és fejű alakokat, netán csak a márványtalap­zatot hátrahagyva. Az illető fémszobor-lopókat nem minősítem, tettük minősíti őket. Hasonlóképpen gondolkodok az átvevőről, akinek nem gyanús, hogy a „fémhulladék" egészalakos, illetve alak(ok), tárgyak rakhatók össze durván szdtßrdszelt darabjai­ból, netán még valami nevet is rávéstek. Az ország több városában került már hulladéktelepre Erkel Ferenc, Kodály Zoltán, csonkítot­ták meg Petőfi Sándort. A megye városaiban is szép számmal akadnak fémből készült köztéri szobrok, eddig, szerencsére, senkinek sem jutott eszébe, hogy ártson nekik és reméljük ezután sem fog. Mert ha tovább foly­tatódik ez az igencsak káros fémgyűjtési mánia, lassan oda ju­tunk majd, hogy ismét csak márványból készülhetnek szobrok, mert azt legalább nem lehet beolvasztani. Csakhogy ez sem lehet megoldás, hiszen nem csak a köztéri szobrok tűnnek el, hanem a temetői síremlékek, sírkövek is tünedeznek, főként, ha nemesebb anyagból vannak. Hogy ezek tolvaja hogyan számol el a lelkiisme­retével, rejtély. Nem tudom, hogyan védhetnénk meg a szobrokat, a síremlékeket, s hogy tovább menjek: a parkokat, a köztéri pado­kat, a buszmegállókat, a nyilvános telefonfülkéket. Mostanában gyakran hallani a fentiekkel kapcsolatban a „vandálbiztos” kifeje­zést. Vandálbiztos telefonfülke és hasonlók, amit sok-sok pénzért hoznak létre, hosszabb élettartamra számítva. Csak az a baj, hogy a vandálok találékonyak és mindig újratermelődnek. A minden­kori többség nagy-nagy bánatára. Megkérdeztük Idén megy-e farsangi mulatságba? Szabó Bettina ta­nuló: - Miután ti­zennégy évig tán­coltam a szekszár­di Bartina Nép­tánc-együttesben, nemcsak, hogy kedvelem a báli szezont, de sok farsangi bálnak is voltam a részt­vevője. A megnyitók alkalmával palotást, keringőt, de még kán­kánt is táncoltunk. Idén is készü­lünk a farsangi bálba, de, hogy eb­ből lesz-e valami, azt még nem tu­dom. Kaczián Rudolf biztonsági őr: ­Csak egy farsangi mulatságba me­gyek el idén: abba az iskolai bálba, amelyikben ott lesz a kilenc éves kislányom is. Jó­magam soha nem voltam különö­sebb bálozó, nem igazán az én esetem a farsang. Jenei Sándor tanuló: - Valószínű, hogy elnézünk egy farsangi bálba, akárcsak korábban, az elmúlt években. Ed­dig sok Uyen rendezvény­nek voltam már részese, mindig tet­szett maga a mulatság, a- zene, és tér- -------------------­mé szetesen nagy vonzerőt jelente­nek a lányok is! Varga Sándomé adó- tanácsadó: ­Kedvelem a far­sangi bálo­kat, de idén már nem fo­gok elmenni egyre sem. A férjem ugyanis nem nagyon szeret táncolni. Ezzel együtt lakóhe­lyünkön, Kölesden több alka­lommal is szerveztünk utca­bált, azokon természetesen résztvettünk. De miután már nem vagyunk fiatalok, nélkülünk telik el a farsang: igaz, én szívesen rop­nám, de alkalmazkodom a férjem­hez, ahogy ő is alkalmazkodik hozzám hasonló helyzetekben. ■ Bemutatkozott a vezérigazgató A munkavállalóknak a jövőképről A paksi atomerőmű munka- vállalóinak tegnap délelőtt mutatkozott be az új vezér- igazgató, Baji Csaba. A fóru­mon a jövőképről esett szó. Paks A Paksi Atomerőmű Részvénytár­saság igazgatóságának elnöke, dr. Mészáros György mutatta be pénteken délelőtt a cég munka- vállalóinak az új vezérigazgatót, Baji Csabát, aki csütörtökön kap­ta megbízását. A vezérigazgató 36 éves, közgazdász, két gyer­mek édesapja. Eddig a magán­szférában tevékenykedett, leg­utóbb saját tulajdonú részvény- társaságának volt elnök-vezér­igazgatója, ezt a céget a paksi megbízás miatt felszámolta. A mintegy ötszáz résztvevővel zajló munkavállalói fórumon dr. Mészáros Györggyel összhang­ban elmondta a vezérigazgató, hogy a hosszú távú elképzelések között mind a négy paksi blokk teljesítőképességének növelése szerepel, a biztonsági elemzések által behatárolt mértékig. Az ere­detileg egyenként 440 megawatt teljesítőképesség ma 470 mega­watt, amelyet a reaktorok hőtel­jesítményének növelésével 500- 510 megawattra lehet emelni, mint azt a testvérerőmű, a finn Loviisa példája bizonyítja. A má­sik cél a négy blokk üzemeltetési élettartamának 10-20 évvel törté­nő meghosszabbítása, alkalmaz­kodva a nemzetközi gyakorlat­hoz, mindehhez bírják a minisz­terelnök személyes támogatását. Az atomerőmű privatizációjá­nak kérdése szóba sem kerülhet ­Portré Baji Csaba FOTÓ: OTTVALD mondta el a részvénytársaság két vezetője - továbbá létszámleépí­tés és a karbantartási tevékeny­ség „kiszervezése” sem szerepel a megújult vezetés tervei között. RÁKOSI GUSZTÁV A megyeszékhely tisztifőorvosa Dr. Sudár Géza 1991 óta látja el Szekszárd város tisztifőor vosi tisztét. Az orvosi hivatásról, a tisztiorvosi munkáról beszélgettünk.- Kezdjük a sztereotip kérdéssel: már gyermekko­rában orvos szeretett volna lenni?- Humanista környezetben nőttem fel, ahol a másik ember önzetlen segítése a mindennapok része volt, az ismeretségi körbe orvosok is tartoztak. Később úgy alakultak a csa­ládi körülményeim, hogy egy pap nagy­bácsimnál nevelkedtem, ami akkor, az öt­venes években, nem igazán számított sze­rencsés körülménynek, „klerikális” szár­Névjegy: Dr. Sudár Géza belgyógyász-szakorvos, a megyeszékhely tisztifőorvosa. Harc községben született, diplomáját Pé­csett szerezte 1964-ben. A megyei kórházban, majd a rendelőintézet­ben dolgozott, 1991-től pedig az ÁNTSZ megyei intézetének munkatársa. Három felnőtt gyermeke van. mazásom rányomta bélyegét középiskolai éve­imre. Nem véletlen tehát, hogy négy év teológiát végeztem, s e kitérő után döntöttem az orvosi pálya mellett. Az egyetem elvégzése után 1964- ben kerültem Szekszárdra, a megyei kórházba, ez volt az egyetlen munkahelyem, 1970-től a rendelőintézetben dolgoztam, 1991-ben pedig megkértek, hogy legyek a város tisztfőorvosa.- A rendszerváltás után az addigi Köjált felvál­totta az ÁNTSZ. Mi indokolta a változást?- A Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, népszerű nevén Köjál, a feladatát ellátta, nem is rosszul. Csak éppen szovjet mintáról másolták és teljesen más hagyományú országra próbálták adaptálni. A tisztiorvosi szolgálatnak hagyomá­nyai voltak az országban, 1991-ben ezt támasz­tották fel a köjálok és a közigazgatás egészség- ügyi osztályainak tevékenységét ötvözve.- Mennyiben lett más az ön munkája, amikor tisztifőorvos lett?- A betegekkel való napi kapcsolatról le kellett mondanom, talán ez hiányzott a legjobban. Hi­ányzott a szociálpolitikai tevé­kenység is, mindig szerettem tisztában lenni egy-egy beteg ese­tében az emberi tényezőkkel, a háttérrel is. A háziorvosokkal hivatalból és sze­mélyesen is jó viszonyban voltam, ez továbbra is megmaradt, hitem szerint, a tisztiorvosi pozíció­ban is tovább taníthattam, ez sokat jelentett. Több mint 30 éve veszek részt a nő­vérképzésben. A tanítás öröme mel­lett ez arra is jó, hogy az órákra ké­szülve a szakmában is mindig friss tudtam maradni.- Véleménye szerint mik most az egészségügy problémái?- Az a félelmem, hogy az egészség­ügyben egyre inkább csak a finanszí­rozás lesz a téma, nem pedig az em­beri tényező. A finanszírozással kell foglalkozniuk az orvosoknak, kórházigazgatótól háziorvosig, holott az orvosnak a beteggel kell foglalkoznia. A másik nagy fájdalmam, hogy las­san nincs kit tanítani, nincsenek nővértanulók, s lassan elfogynak a nővérek is. Tartok tőle, hogy nem is olyan sokára, a kórházakban kritikussá válik a helyzet. Ez egyébként néni csak nálunk, Nyugat-Európában is probléma.- Mivel foglalkozik még szívesen a munka mel­lett?- Mindig érdekelt a szociálpolitika, ebben szíve­sen elmélyedek, nem is nehéz, ugyanis felesé­gem a tengelici szakosított szociális otthon veze­tője, tehát ha úgy tetszik, napi kapcsolatom van ezzel a szakmával és tudománnyal. Helytörténe­ti tanulmányokkal is szívesen foglalkozom, 1995-ben készítettem el Harc község monográfi­áját és megírtam Szekszárd közegészségügyének történetét.- Januártól lemondott tisztségéről. Mi volt az oka?- Erősen nyugdíjképes korban vagyok, sok az új követelmény, körülmény, ebben a mai fiatalok otthonosabban mozognak. Úgy érzem, most ér­kezett el az ideje, hogy felálljak. Ugyanakkor nem köszönök el, a megyei tisztifőorvos felkéré­sére jövendő utódom mellett maradok, tanács­adóként. VENTER MARIANNA Járványhelyzet * A járványos megbetegedé­sek száma nem változott jelentősen a megyében. Tolna megye Mint az ÁNTSZ megyei intézeté­től megtudtuk, azokban az okta­tási intézményekben, ahol már felütötte fejét a járvány, általá­ban emelkedett a hiányzók szá­ma. A megyeszékhelyen azok­ban az általános iskolákban is nőtt a betegek száma, ahol a hét elején még egyáltalán nem volt beteg gyerek. Az V. számú álta­lános iskolában 740 tanulóból 280 hiányzott tegnap, a Babits Mihály Általános Iskolában a di­ákok fele, a Katolikus Általános Iskolában a tanulók harmada, a II. számú általános iskolában pedig negyede nem jelent meg tegnap a tanításon. Elmondható, hogy azokon a településeken, ahol megjelent a járvány, a bete­gek száma folyamatosan emel­kedik, ám a megye igen sok tele­pülésén egyáltalán nem jeleztek eddig jelentős számú influenza­szerű megbetegedést. Az eltelt egy hét tapasztalata azt mutatja, hogy továbbra is a 7-14 éves kor­osztály a veszélyeztetett, a be­tegség viszonylag enyhe lefolyá­sú, nem jár túl magas lázzal, rit­ka a szövődmény, s általában egy hét alatt heverik ki a kórt a gyerekek, ami igen szerencsés­nek mondható. vem Testületi ülés lesz Bátaszéken Január 30-án, kedden tart­ja idei évi első ülését a bátaszéki képviselő-testü­let. Több mint 24 napiren­di pontban születik majd döntés. Bátaszék Az év első testületi ülésén vitat­ják meg a város oktatási intéz­ményeit érintő idei évi feladato­kat, így az alapfokú közoktatás kiegészítésére kötött megállapo­dást, az óvoda hiányzó torna­szobáinak kialakítását, valamint az alapító okirat módosítását, kiegészítését. Tájékoztató hang­zik majd el a szennyvízberuhá­zás közbeszerzési felhívásának közzétételéről, arról, hogy a vá­rosi köztemető idei évi fenntar­tásához mennyivel járul majd hozzá az önkormányzat, az egészségügyi alapellátáshoz kapcsolódó létesítmények átépí­tésének lehetőségeiről. Döntés születik majd többek között ar­ról is, hogy a helyi önkormány­zati képviselők és bizottsági ta­gok mennyi tiszteletdíjat és mi­lyen juttatást kapnak az idei év­ben, illetve az önkormányzati tisztségviselők milyen fizetésre számíthatnak. Landesselbstverwaltung der Ungamdeutschen Magyarországi Németek Országos Önkormányzata Kedves Magyarországi Német Honfitársaink! Az új évezred első heteiben, 2001. februárjában smét népszámlálásra kerül sor hazánkban. Számlálóbiztosok kopogtatnak be hozzánk, megkérdezik hol, hogyan és miből élünk, melyik nemzetiséghez tartozunk, milyen nyelven beszélünk. 1990-ben tartott utoljára népszámlálást a Központi Statisztikai Hivatal. Nagyot változott a világ az­óta. Európai demokráciát építünk, jogállamot, mely tiszteletben tartja és védi polgárai emberi és kisebb­ségi jogait. Ezt akartuk egy bő évtizeddel ezelőtt, végbement a békés rendszerváltozás, melyért mi, ma­gyarországi németek is megdolgoztunk. Az Alkotmány, nemzetközi egyezmények, a magyar-német barátsági szerződés védik jogainkat. Tör­vények garantálják, hogy ne lehessen visszaélni személyes adatainkkal, hogy ne szenvedjünk hátrá­nyos megkülönböztetést azért, mert német a nemzetiségünk, az anyanyelvűnk. Sokat változtunk mi is. Újraszerveztük egyesületeinket, éltünk a kisebbségi önkormányzatiság lehe­tőségeivel, megerősödtek intézményeink. A világ és a magunk számára is bebizonyítottuk, hogy meg akarjuk őrizni anyanyelvűnket, keresztény gyökereinket, hagyományainkat, kulturális értékeinket. Kedves Magyarországi Német Honfitársaink! Mindezekre hivatkozva mindenkit arra kérünk, bátran vállalja hitét, származását, anyanyelvét a 2001. évi nép- számlálás során. Lehetőség van a kettős kötődés kifejezésére is. Valljuk meg büszkén, emelt fővel és tiszta szív­vel: Magyarország lojális polgáraiként akarunk németek maradni közös európai hazánkban! Liebe ungarndeutsche Landsleute! O ó ' dr. Józan-Jilling Mihály Tolna Megyei Német Önkormányzatok Szövetsége elnöke Heinek Ottó Országos Német Önkormányzat elnöke Dr. Michael Józan-Jilling Vorsitzender der DMSV in der Tolnau Otto Heinek Vorsitzender der Landesselbstverwaitung In den ersten Wochen des neuen Jahrtausends, im Februar 2001, kommt es in unserer Heimat wieder zu einer Volkszählung. Zahler klopfen bei uns an und fragen uns, wo, wie und wovon wir leben, welcher Nationalität wir angehören, welche Sprache wir sprechen. Die letzte Volkszählung hat das Zentralamt für Statistik im Jahre 1990 abgehalten. Seitdem hat sich die Welt stark verändert. Wir bauen eine europäische Demokratie auf, einen Rechtsstaat, der die Menschen- und Minderheitenrechte seiner Bürger achtet und schützt. Das haben wir vor gut einem Jahrzehnt gewollt, deshalb haben wir den friedlichen Systemwechsel mitgestaltet, dafür haben auch wir Ungamdeutschen gearbeitet. Die Verfassung, internationale Abkommen, der ungarisch-deutsche Freundschaftsvertrag schützen unsere Rechte. Gesetze garantieren, daß mit unseren persönlichen Daten kein Mißbrauch getrieben werden kann, daß wir keine nachteilige Unterscheidung erleiden müssen, weil deutsch unsere Nationalität, deutsch unsere Muttersprache ist. Auch wir haben uns viel verändert. Wir haben unsere Vereine gegründet. Wir haben von den Möglichkeiten des Minderheiten-Selbstverwaltungssystems Gebrauch gemacht. Unsere Institutionen sind erstarkt. Der Welt und auch uns selbst haben wir bewiesen, daß wir unsere Muttersprache, unsere christliche Wurzeln, unsere Traditionen, unsere kulturellen Werte erhalten und bewahren wollen. Liebe ungarndeutsche Landsleute! Bekennen wir uns mit dem gleichen Glauben und derselben Verpflichtung auch bei der Volkszählung im Jahre 2001 zu unserer Identität und Glauben, bekennen wir stolz, mit erhobenen Hauptes und reinen Herzens: Als loyale Bürger Ungarns wollen wir Deutsche bleiben in unserer gemeinsamen europäischen Heimat! *23905* =#

Next

/
Thumbnails
Contents