Tolnai Népújság, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-09 / 288. szám

Tolnai Népújság 2000. December 9., Szombat Hétvégi Magazin Tolnai Népújság - 9. oldal A ma embere zeneileg is művelt legyen Beszélgetés az első és negyedik igazgatóval Husek Rezső és Pecze István fotó: bakó jenő Negyvenöt éves a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola. A kezdetekről Husek Rezsőt, az intézmény első igazgatóját kérdeztük, aki el­mondta, hogy 1950-ben gyökeres fordulat állt be a hazai zeneokta­tásban. Ekkor indult az áramlat, amit később Kodály koncepció­ként ismert meg a világ. Az akko­ri népművelési minisztérium osz­tályvezetője Fasang Árpád kérte fel az alakuló szekszárdi intéz­mény vezetőjének. Mi tagadás, a frissen végzett zeneakadémisták nem tülekedtek ezekért az álláso­kért.- Életem első 32 évét Budapesten töltöt­tem el, ahol akkor is volt két opera, négy szimfonikus zenekar, vidéken meg volt a nagy semmi, a provincia. Kezdetben valahányszor leszálltam a Déli pályaud­varon, elbőgtem magam. Sokezer hang­versenyt hallgattam meg. A gyerekkor iránti nosztalgia és honvágy is nehezí­tette kezdetben Szekszárdon az élete­met. Később jöttem rá, amikor már be­nőtt a fejem lágya, hogy Szekszárdon legalább olyan tehetségesek a gyerekek, mint Pesten. A tanárok - ahogy fiatal fejjel neveztem őket, az öreglányok - te­li voltak lelkesedéssel, munka- és gye­rekszeretettel. Ma is példaképül lehetne az ő alakjukat felidézni. Füzesi Erzsi né­ni még vasárnap is tanított otthon a la­kásán, mert kevesellte az óraszámot. Polgár Manci néni arról volt nevezetes, hogy első látásra minden elébe rakott kottát lejátszott. Ha valaki idejött ven­dégszerepelni, mindig ő kísérte, szinte próba nélkül. Élete utolsó percéig dolgo­zott. Csütörtökön este hatig tanított, majd hazament, meghallgatta Mozart Requiemjét, majd összeesett és meg­halt. Szép zenetanári halála volt. Lassan kezdett kikristályosodni bennem, ha nincs zenei élet, akkor csinálni kell. Sze­rencsére olyan segítőtársaim lettek mint Tucsni László, aki egymaga volt egy egész hangversenyiroda.- Mi a véleménye a város mai zenei életéről? Miért éppen Szekszárdon?- Most ott tartunk, hogy amennyire nem volt akkor zenei élet, most olyan sok a jó zenekar, a kórus, ugyanakkor a közönség meg egyre kevesebb. Vélemé­nyem szerint az újabb tanár generáció­nak az a legnagyobb feladata, hogy kö­zönséget neveljen. A zeneiskolának nemcsak az a dolga, hogy profi szakze­nészeket képezzen, hanem az is, hogy zeneszerető, koncertlátogató közönsé­get formáljon.- Ha újrakezdené, hogyan döntene?- Áldom azt a pillanatot, amikor a sors kegye megengedte, hogy ide kerül­hettem. A gyerekkoromban Pest még más volt. Most már utálok odamenni, nem szeretem az iszonyú forgalmat, tü­lekedést, a rohanást, a hajszát a pénz után. Pecze István nemrég vette át a zeneis­kola vezetését, őt a jelenről kérdeztük.- Sajátos helyzetben vettem át az in­tézmény vezetését, mert az általános és a középiskolákban demográfiai hullám­völgy van. Ott folyamatosan csökken a növendéklétszám, a zeneiskolában meg egészen tavalyig növekedett a jelentke­zők száma. Kilencszázötven növendé­künk van, harminchat tanár dolgozik velük, ami azt jelepti, hogy a megye- székhely legnagyobb iskolája vagyunk.- Mivel magya­rázza ezt a jelen­séget?- A magyaráza­tot a szülői neve­lésben megjelent igényességben lá­tom. Egyre na­gyobb az igény, hogy a gyerek ze­nét is tanuljon. A mozgatója az a felismerés lehet, hogy a modern vi­lágban alapvető igény, hogy a mérnök, a man­ager, a bróker ze­nei szinten is mű­velt ember le­gyen. Mi pedig örömmel állunk a feladat előtt.- Ismert, elismert művész, tanár, mi­ért vette a nyakába még az intézmény vezetését is?- A negyedik igazgató vagyok, Husek Rezsőt növendéke Thész László követ­te, az ő halála után pedig az akkori he­lyettes, Szily Lajos volt tíz évig igazgató, mellette voltam helyettes. Az utóbbi tíz év alatt azonban a világ nagyot válto­zott. Ezt megelőzően még azt sem tud­tuk mi az a manager, vagy vállalkozó. Ezeket a fogalmakat a munka során ne­künk kellett tartalommal megtölteni. A mai világban már a vezetők nem kineve­lődnek oly módon, hogy a legjobb esz­tergályosból lesz az idők során a legjobb vezérigazgató. A vezetés tudomány lett, egy mai manager nyelveket beszél, ve­zetéselméleti és technikai tudással ren­delkezik, semmiképpen sem szakbar­bár. Ma egy vezetőnek más tulajdonsá­gokkal kell rendelkezni, mint tíz évvel ezelőtt. Ennek a kihívásnak nem lehe­tett ellenállni, annak ellenére, hogy elő­döm szakmai kvalitásait elismerem. Szeretném, ha egyszer majd olyan vezetés kerülne hatalomra az ország­ban, amelyik átlátja, hogy a kulturáltság fegyver, amit Kodály Zoltán már évtize­dekkel ezelőtt átlátott. Németországban például a legkisebb faluban is van fú­vószenekar, dalárda. Ők már tudják, hogy sok pénz mellett is támadhatnak hiányérzetei az embernek. Itt Szekszár­don a pozícióinkat mindenképpen tar­tanunk kell, mert egy bizonyos szint alá nem mehetünk. Ilyen zeneiskolát, ze­nei életet nagyságrenddel nagyobb vá­rosok sem mondhatnak magukénak. Valószínűleg a kisvárosi létből követ­keznek a különleges emberi kapcsola­tok. Jobban tudunk közeledni egymás­hoz, s könnyebben oldunk meg problé­mákat. Örülnék, ha a zeneiskola a régi­ón belül is megtartaná a kiemelkedő helyzetét. Az is biztos, hogy sokkal nyi­tottabbá kell tenni az iskolát a helyi kö­zönség számára és persze nemzetközi szinten is. ihárosi ibolya Egy történet jól példázza a korabeli viszonyokat, Fasang Árpád, a népművelési minisztérium főosztályvezetője mesélte el Husek Rezsőnek. Amikor 1955-ben bekerült a minisztériumba elhatározta hat újabb vidéki zeneiskola létesítését, köztük Komlón Salgótarjánban és Szekszárdon. A bányászvárosokat értették, Szekszárddal kapcsolatban az ellenvetés az volt: miért éppen egy ilyen kulák városban legyen zeneiskola? A talpraesett válasz szerint ahol kulákok vannak, ott van­nak szegények is. A Szekszárdi Állami Zeneiskola első felvételi vizsgája 1955 december 12-én volt, 190 növendéket vettek fel. Kezdetben nemcsak saját épületük, de még helyiségük sem volt. A tanárok otthon, majd százfelé tanítottak, csak 1957-ben kapták meg a Kereskedelemi Kaszinó épületét, a Kála áruház helyén. 1973-ban költöztek a felújított Augusz házba. A munkája és a hobbija is ugyanaz Dr. Jarisits József Ericsson-díjas A közelmúltban átadott Ericsson- díjak egyik tulajdonosa dr. Jurisits József, a szekszárdi Garay János Gimnázium igazgató-helyettese, ma­tematika-fizika szakos tanár. Névjegy: Dr. Jurisits József Nagyhajmáson (Baranya megye) született 1940-ben Végzettsége: ELTE matematika­fizika szak, 1964-ben. Fizikából doktori címet szerzett. Munkahelye: Bonyhád Petőfi Gimnázium, Pécs Széchenyi Gimnázium, 1994-től igazgatóhe­lyettes a szekszárdi Garay János Gimnáziumban. Nős, két felnőtt gyermeke van. Dr. Jurisits József- Mikor kezdődött ez a hosszan tartó és meghitt kapcsolat ön és a fizika között?- Az első fizika tanárom Kaltenbach Ádám volt, ő sze­rettette meg velem a tantárgyat, a mai napig mind pedagógiai, mind emberi szempontból példaképemnek tekintem.- Nem véletlen tehát, hogy ezt a pályát választotta, de úgy tudom, soha nem ér­te be „csak" a tanítással.- Szaktanácsadói feladatokat 1970 óta látok el Tolna megyében. Tíz évig tevé­kenykedtem a TIT-ben, mint szakosz­tály-elnök, megalakulása óta néhány éves megszakítással elnöke vagyok az Eötvös Loránd Fizikai Társulat megyei szervezetének és tagja voltam az orszá­gos elnökségnek, több országos ver­senybizottságban is dolgoztam. Rend­szeresen készítek versenyfeladatokat, több tankönyvet írtam, most éppen egy gimnáziumi másodikos fizika tan­könyvön dolgozom.- Ezek fényében tehát nyugodtan el­mondhatja: a munkája és a hobbija egy és ugyanaz.- Szerencsés vagyok, mert egész éle­temben azzal foglalkozhattam, amit szeretek. Néha persze egy kicsit sok a kötelezettség, megfordul a fejemben, hogy ezt vagy azt lemondom, nem foly­tatom tovább, de valahogy mindig meg­oldódik a helyzet és nincs szívem egyiktől sem megválni.- Ennyi elfoglaltság mellett nem sok mindenre maradhat ideje, ha mégis akad, mivel foglalkozik legszívesebben? Mi az Ericsson-díj? Az Ericsson cég magyarországi Kutatás- Fejlesztési Igazgatósága által tavaly alapított díj, melyet matematikatanárok nyerhetnek el az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Ericsson- díjbizottságainak ajánlása alapján. Minden évben két kategóriában ítélik oda, általános iskolában, gimnáziumban, speciális tagozaton tanító tanárok körében 1. tehetség-gondo­zásért, 2. a két tantárgy népszerűsítéséért.- Hobbinak is nevezhetjük, bár ez is a fizikához kapcsolódik a szemléltető eszközök tervezése és készítése. Az is igaz, hogy eredetileg a kényszer vitt rá, nem lévén megfelelő szemléltető esz­köz a fizika tanításához. A zenét is sze­retem, tangóharmonikázni magam is tudok, néha, baráti társaságban még ma is játszom.- A most kapott Ericsson-díj egyfajta életmű-díjnak is tekinthető. Van-e olyan eredménye, melyre különösen büszke?- Minden diák minden eredményére büszke vagyok. Két tanulóm nemzetkö­zi diákolimpián szerzett arany-, illetve ezüst fokozatot, sokan szerepeltek si­kerrel OKTV-n és a legkülönfélébb ver­senyeken. Két évtizeden át vezettem a megyei központi fizika szakkört, mely­nek célja elsősorban a versenyekre való felkészítés volt. A kollégák jó hozzáállá­sa mellett talán ennek a központi szak­körnek is a következménye, hogy a fizi­ka tantárgy Tolna megyében felzárkó­zott a matematika mellé, legalább is, a versenyek szintjén. De örömet jelent nekem minden olyan tanóra, ahol sike­rült a tanulók érdeklődését felkelteni, lelkesíteni őket. Szép emlék számomra az a Socrates-program, amelyet egy 25 fős csoportom egy olasz iskolával közö­sen valósított meg „Harmónia a termé­szettel, az ezerarcú energia” címmel.- Mi foglalkoztatja mostanában?- Büszke vagyok rá, hogy kollégáimmal jól együttműködve a gimnáziumban szinte tömegmozgalommá vált a Közép­iskolai Matematikai és Fizikai Lapok­ban (KÖMAL) tanulóink folyamatos munkája. Ennek következtében az or­szágos pontversenyben im­már évek óta az első három között végzünk, többször az élen. Nem szorosan a tan­anyagra épülő, az egész fizi­kát átfogó versenyt a szakma rangosnak tartja és nagyra ér­tékeli az elért eredményeket. Örülök annak, hogy ebben is üyen sikeres a Garay János Gimnázium. VENTER MARIANNA Zombára került a Szamel-díj Fábián Adrián az interneten keresztül értesül az itthoni dolgokról Dr. Száméi Lajos jogtudós emlékére és tiszteletére létrejött ala­pítvány minden évben azon joghallgatók részére biztosít anya­gi és erkölcsi elismerést, akik jó tanulmányi eredményük mel­lett az államigazgatási jog elméleti alapjainak kutatásában is elismerendő eredményeket értek el. Továbbtanulás, 2001 A felsőoktatási felvételivel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, változásokat és néhány jövőre induló új szakot is megismerhetnek az érdeklődők a Továbbta­nulás évkönyv 2001 címmel szombaton megjelenő ki­adványból. A tájékoztató­ban a diákok az elmúlt há­rom év felvételi ponthatára­it eddig egyedülálló módon a képzés szakiránya szerin­ti bontásban találhatják meg. Az olvasónak lehető­sége nyílik a felvételi pont­határok mellett a jelentke­zési arányok összevetésére is. A könyv bemutat né­hány külföldi nyelvtanulási lehetőséget, felvételi előké­szítőt. A tájékoztatóban a felsőoktatási intézmények mellett helyet kaptak az akkreditált iskolarendszerű, valamint érettségi után szakképzést folytató intéz­mények. Ez évben - megosztva - Szamel- díjban részesült Zombáról Fábi­án Adrián a Pécsi Tudomány­egyetem Állam- és Jogtudomá­nyi Karanak IV. évfolyamos ma­gántanulója, aki jelenleg Német­országban, a Re-gensburgi Egye­temen Uniós ösztöndíjjal folytat tanulmányokat. Telefon hívtuk fel a díjazottat:- Gralúlálunk a Szamel-díj elnye­réséhez.- Köszönöm szépen. Én is nagy megtiszteltetésnek érzem. Az alapítvány elé ter­jesztett tanulmányaimban első­sorban az önkormányzati szer­vezetrendszer területfejlesztési aspektusú továbbfejlesztés ének elméleti kérdéseivel foglalkoz­tam.- Hogy érzed magad Regensburg- ban?- Sikerült beil­leszkednem. A város szép, az egyetem min­den igényt ki­elégítő. Elsősorban nemzetközi jogi tárgyú stúdiumokat vettem fel, különösen a nemzetközi ma­gánjog fogott meg. A német nyelvvel nincs gondom, de az an­golszász jognál - melyet termé­szetesen angolul adnak elő, tekin­tettel a szakjog nyelvezetéi - mindig megizzadok. A k ha vonatkozásában még van gond a fogadókészségemmel, a török konyha az, amitől jól tudok lakni. Az otthoni eseményekkel termé­szetesen az internet segítségével „képben” vagyok.- Hogyan fogadtak a német hall­gatótársak?- Nagyon kedvesek és segítőké­szek. Meghívtam őket Zombára annak érdekében, hogy lássák: nem lóval, ostorral a kezünkben közlekedünk és a gulyáson kívül mást is ismer a magyar konyha. Több magyar egyetemről va­gyunk itt magyarok, büszkék va­gyunk arra, hogy tudásunkkal e környezetben is versenyképesek vagyunk, minden szempontból.- Mivel töltőd a szabadidődet?- Legutóbb a Bayern München- -Frankfurt meccset láttam, fan­tasztikus volt. Persze, ezt köve­tően az Interneten megnéztem a Vasas hétvégi meccsének ered­ményét is. Mert bármilyen rossz is a magyar foci, legalább annyi­ra érdekel az is, hiszen az a mi­énk. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents