Tolnai Népújság, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-30 / 304. szám

10. oldal - Tolnai Népújság SZILVESZTE Rl M A G A Z I N 2000. December 30., Szombat Szekszárd a XXI. század küszöbén Tudományos igényű, információs kötet Művészi munka és kultúrdiplomácia Interjú Dávid Zsuzsával, a Deutsche Bühne Ungarn igazgatójával Kétszáz-kétszázötven oldalas monográfia Szekszárdról. A teljes sorozat, 200 magyar- országi településről, körülbelül 3 év alatt készül el. A Közép-Európai Üzleti szö­vetség CEBA kiadója folya­matosan jelenteti meg A XXI. század küszöbén című soro­zatát. A Szekszárdról készült kötet koordinátorát, Illés Tamást, a Vállalkozói Szalon vezető­jét kérdeztük a részletek­ről, aki elmondta, hogy a Millenniumi kiadványrendszer A millenniumi kiadvány- sorozat célja az ország bemutatása, megis­mertetése külfölddel és belfölddel, a befek­tetők alapos és szakszerű informálása, az ELI csatlakozás előkészítése céljából. Darabjai: Magyarország kézikönyvtára, 25 kötet. Ma­gyarország megyéi, kisrégiói összesen több, ■ mint 100 kötetben. A XXI. század küszöbén sorozat, a legfontosabb, legfejlődőképesebb településekről. megyeszékhelyhez kötődik a kiadvány annyi­ban is, hogy a teljes, 200 magyar településről szóló sorozat a Szekszárdi Nyomdában készül. A több, mint 200 oldalas kötet monográfikus le­írásban fotókkal, ábrákkal illusztrálva számot ad Szekszárd múltjáról, ismereti a jelenkor folya­matait és betekintést nyújt a közeljövő fejlesz­tési terveibe. A magyar nyelvű leírást angol és I német nyelvű összefoglalók egészítik ki.- Hiánypótló a kiadvány, jó néhány éve nem készült ilyen átfogó elemzés. Örvendetes módon a turizmusról, a szekszárdi borról, a gasztronómiáról az utóbbi időben több szakkiadvány is készült, de ezek egyike sem fogja át a város egészét. Természetesen ebben a kötet­ben is kiemelt helyet kap a bor és az ehhez hasonló iparágak, turizmus, borturizmus. Ezen kívül bemutatkoz­hatnak a város iparban, szolgáltatás­ban dolgozó cégei. A könyv eljut az ország összes könyvtárába, ha valaki például Sárospa­takon Szekszárd iránt érdeklődik, akkor vélhe­tően ezt a könyvet adják majd a kezébe. Az el­képzelések szerint a kötet egyfajta befektetői kalauzként is működik. A könyv tervezett hivatalos sajtóbemutatóját a jövő évi szüreti fesztivál idejére tervezik. ________________ ______________________ ihárosi T áncosok, „cifra kötényben” A szerb hagyományokat ápolják Medina a megye egyetlen olyan települése, ahol vi­szonylag nagyobb létszámú szerb nemzetiségű közösség él. A helyi ifjúsági klub ke­retén belül létrejött szerb hagyományőrző egyesület nevét - Sárenác - egy tradi­cionális női viseletről kapta, ami magyarul körülbelül annyit tesz: cifra kötény. Medina A helyi fiatalság közösséggé formálását, a szabadidő értelmes kihasználását, kulturális rendez­vények szervezését célul kitűző Medinai Ifjúsági Klub hat éve kezdte meg tevékenységét. Te­kintve, hogy a kis faluban ki­csiny, mégis számottevő szerb ki­sebbség is él, a klub vezetése úgy döntött, hogy a civil szervezet a szerb hagyományok őrzését és ápolását is feladatának tekinti. Bár a Sárenác szerb hagyomány- őrző tánccsoport a korábbi évek­ben is létezett, tavaly fordult iga­zán „komolyra” a dolog: ekkor jött létre az ifjúsági klubon belül a Sárenác Hagyományőrző Egye­sület, amely mára egy harminc fős gyermek csoporttal és egy 18 fős ifjúsági csoporttal büszkél­kedhet. Hogy a büszkélkedésnek valóban van alapja, azt többek között bizonyítja az is, hogy eb­ben az évben tíz alkalommal lép­tek fel a medinai fiatal táncosok, akik többek között ropták már az Országház épülete előtt, vagy a Szekszárdi Szüreti Napokon is. Szívesen hívják őket, hiszen a szerb népzene, (amit a Sárenác- nak a dusnoki Ráckezsice zene­kar húz), a néptánc és - a csoport - idén, a szedresi varroda, egy szekszárdi varrónő és a szülők összefogásával elkészült - visele­té unikumnak számít tulajdon­képpen az egész országban. A hagyományőrzők tevékeny­sége azonban nem csupán azért hasznos, mert Medina hírét elvi­szik más településekre, hanem mert a dusnoki Kovács Gergely művészeti vezető által irányított tánccsoport megmozgatja és va­lóban összefogja a helybéli fiata­lokat, az 1. osztályosoktól a fiatal házasokig. Az egyesület, Parrag Istvánná, Bitzné Sereg Gabriella, Konrád János és Siklósi Andrásné vezeté­sével a szülők, a táncosok látogat­ta iskolák és az önkormányzat bi­zalmát és segítségét is bírja. Utóbbit jelzi például, hogy a helyi művelődési ház felújítását azért is szorgalmazza a falu vezetése, hogy a Sárenác megfelelő körül­mények között léphessen fel ha­zai pályán is. Erre egyébként néhány napja, a december 23-i évadzáró táncbe­mutatón nyílott alkalmuk a fiata­loknak, igen szép sikert aratva. A jövőt illetően is bizakodók az egyesületben és az a körül mun­kálkodók. Remélik, hogy pályáza­tok, újabb támogatók segítségével sikerül jobb feltételeket teremteni a szakmai munkához és a bemu­tatkozásokhoz, amelyekből jövőre hatot terveznek, immár a tágabb régióban is. Bíznak benne, hogy egy-két éven belül kifejezetten szakmai megmérettetésre is lehe­tőségük lesz: minősítést szeretné­nek szerezni. Hogy még cifrább lehessen az a bizonyos kötény. _______ -TS­S zent család, szent családok Milyen gyámoltalan, milyen esélyeden egy fészkéből ki- potytyant madárfióka! Milyen gyámoltalan, milyen esélytelen egy anyátlan-apátlan árva! Mi­lyen gyámoltalan, mennyire esélytelen az emberpalánta, akit „tehernek” éreznek, aki­nek nem lesik-várják szívrepes­ve első moccanását, akit ké­sőbb sem dédelgetnek, babus­gatnak! Persze, kinő majd a ha­ja, foga, megnyúlik keze, lába - ám a szeretet érintése nélkül aligha válik teljes em­berré. Jézus nem szánalmas, gyámoltalan, fészkéből kihullott fióka. Nem didergő-vacogó lélek a hideg­rideg betlehemi éjszakában. Benne az Isten lett emberré. Valóságos, boldog, kiegyensúlyozott - teljes emberré. Nem valami kozmikus baleset folytán zuhan ki a szentháromságos szeretet fé­szek-melegéből. Tudatosan, az isteni jóság nagy elszánásával választ új fészket magának, s költö­zik egy emberi család: Mária és József védőszár­nyai alá. Istenségét hozza magával, embersége nap nap után épül-szépül Mária és József emberségé­ből. „Jézus pedig növekedett bölcsességében, kor­ban és kedvességben Isten és emberek előtt” - ol­vassuk Lukács evangéliumában (2,52). Növeke­dett, igen, növekedett: az emberi szeretet minden­napi érintésétől, simogatásától. A szeretet: akár a napfény. Nélküle sohasem csírázik ki a mag, nem szökken szárba a növény, nem hajt zöldellő leveleket, nem érlel termést, íz­letes gyümölcsöt. A teljes ember, a harmonikus személyiség kibontakozásához „bölcsességben és kedvességben” való felnövekedéséhez sem csu­pán az anyaméh biológiai védelmére van szükség, hanem a szeretet fényére, melegére is. Az üdvösség bölcsőjét két - szeretetben eggyé forrt - em­ber: Mária és József ringatja. A sorsunkban osztozó, védtelen, természeti és emberi szeszé­lyeknek kiszolgáltatott Isten­gyermek köré a Szent Család féltő-gondoskodó szeretete épít meleg,' biztonságos fészket; ez lesz majd kiindulópontja az Üdvözítő nagy ívű röptének. Véletlen-e, hogy a magyar tör­ténelem hajnalán is ott áll egy szent család: István király, Bol­dog Gizella, Imre herceg? A Krisztusban hozzánk hajló isteni szeretet érinti meg őket, nyitja meg szívüket-lelküket, hogy rajtuk keresztül immár né­pünk életében is felragyogjon az üdvösség Napja. Mert egy népnek is szüksége van a szeretet fényé­re, melegére. Egy népnek is szüksége van arra, hogy „bölcsességben és kedvességben” növeked­jék Isten és emberek előtt. Egy népnek is szüksége van reményre, távlatok­ra. Charles Péguy szerint minden gyermek születé­se „reményből fakadó tett”. Úgy tűnik: ma kevés a remény. Gyenge a hit, vézna a szeretet. Fogyatko­zik a nemzet, sorvad a haza. Egyre inkább látjuk, egyre többen mondjuk: egy új évezred küszöbén, annyi változás, megráz­kódtatás,_ elbizonytalanodás, annyi gyötrelem és szenvedés után megint csak a család lehet a meg­újulás záloga. Szükségünk van a fészek melegére, röptető biztonságára. Szükségünk van a szeretet érintésére, hogy ne csak korban, hanem „bölcses­ségben és kedvességben” növekedjenek az új nemzedékek. Szükségünk van békés, boldog, ki­egyensúlyozott családokra. Szükségünk, égető szükségünk van ismét szent családokra! KIRSCH JÁNOS DIAKÓNUS A szekszárdi Deutsche Bühne Ungarn számára a 2000. esztendő művészi és szakmai szempontból egy­aránt sikeresnek értékelhe­tő. Ez még akkor is így van- mutat rá Dávid Zsuzsa igazgató - , ha az anyagi ne­hézségek miatt évközben néhány előadást el is kellett hagyni. Tolna megye-Szekszárd- Ez tekinthető az egyetlen nega­tívumnak - folytatja az igazgató.- Már csak azért is, mert miután az 1998-as évhez képest tavaly sikerült megdupláznunk a néző- és előadás számot is, a szépen gyarapodó közönség jönne, de adott esetben, szerencsére na­gyon ritkán, hiába. De remélem, hogy a jövő évben ez a tendencia már nem folytatódik, s képesek leszünk tartani az elért eredmé­ebben a darabban debütál Frank Ildikó, aki Temesváron, az ottani német nyelvű színi iskolában végzett. Természe­tesen ezen kívül is tervezünk bemu­tatókat, megpró­bálunk újabb ér­dekességgel szol­gálni és többet ját­szani a szerencsé­re megnagyobbo­dott igényeknek megfelelően.- Ebben a hó­napban a közön­ség egy olyan Ril­ke esten vehetett részt, melyen a versek a német mellett magyarul is elhangoztak... zatot a jövőben sem kí­vánjuk megszakítani. Ezek az előadások meg­győződésünk szerint kedvet csinálnak nem­csak a versekhez, ha­nem a német nyelv ta­nulásához is.- Idén a Deutsche Bühne Ungarn külföld­re, legutóbb Bulgáriába is elvitte művészetével a megyeszékhely, illetve a megye hírét.- Gyakorta kapunk meghívásokat nemzet­közi színházi fesztivá­lokra, ám ezeknek saj­nos anyagi okok miatt nem mindig tudunk ele­get tenni. A részvétel mindenesetre rendkívül fontos: mindenütt meg­kérdezik tőlünk, hogy miként, milyen körülmények közepette működik Tolna megyében a Né­met Színház, mi a szerepe ebben a magyarországi németségnek és így tovább. Az ilyen európai fesztiválokon nemcsak magának A SZEKSZÁRDI DBU NÉZŐSZÁMA 1998 6398 fő 1999 12999 fő 2000 10752 fő* (* nem végleges adat) DL nyékét minden tekintetben. Az elkövetkező időszakot tekintve rengeteg célkitűzést szeretnénk megvalósítani. Számos olyan pá­lyázati lehetőséggel kívánunk él­ni, mely az intézmény működé­sének bővítését és szélesítését szolgálja. A különböző tárcáktól érkező támogatásokat is felhasz­nálva, több lábon szeretnénk áll­ni a jövő esztendőben. Ezt azért is lehetségesnek látom, mert re­ményeink szerint egy jelentős német alapítvány révén is komo­lyabb pénzhez juthatunk.- A 2001. év milyen premierek­kel szolgál a közönség számárai- Mindenekelőtt A műselyem lánya című monodrámát ajánla­nám az érdeklődők figyelmébe,- Kétnyelvű irodalmi estjeink­nek hagyománya van, ezt a soro­a színháznak a létezését tudato­sítjuk, hanem azt is, hogy az in­tézménynek az a Tolna megye a fenntartója, ahol sok német ajkú honfitársunk él. Tehát, óhatatla­nul egyfajta kultúrdiplomáciai tevékenységet látunk el, ami leg­alább olyan fontos, mint a művé­szi-szakmai ered­ményesség.- A fenntartás­sal, működtetéssel, I intézmény átadás­I sál kapcsolatos |í kérdések mennyi­ben befolyásolják a í színházi alkotó I munkát?- Én nem foglal­kozhatom azzal, ami majd csak egy vagy két év múlva következik be. Ne­kem az a felada­tom, hogy a man­dátumom lejártáig, a mindenkori adott körülmények kö­zött a lehető leg­jobban vezessem a színházat. S ha megkérdeznek, mint színházi szakember, termé­szetesen örömmel segítek bármiben, amiben csak tudok.-SZÁ­____________Tolna megyei anekdotatár 49._______ D úzsi a muzsika Ha valamit meg lehet tanulnunk a derék kisköz­ség múltjából, azt bizonyosan, miként éljünk tel­jes csöndben: alig akad hír a helyi sajtóban az 1741-ben gróf Mercy Claudius Florimund által új­játelepített községről. A később az Apponyiak birtokába került helység dohánytermesztéséről és meglehetős boráról lett híressé. Bár a mai időkben a Dúzsi (Tamás) bora már híresebb, mint a dúzsi bor, álljon itt egy Vas Gereben-tör­ténet a hajdanból: „A szőlőbe vezető úton két ko­csi találkozott: a földesúr könnyű hintája lefelé futott s egy nyomorult paraszt szekér nagy csi­korgások közt fölfelé, megrakodva egypár hordó­val. A földesúr emberséges ember volt s kitért a paraszt szekere elől, ennek gazdája pedig retten­tő káromkodással serkenté gébéit új erőre. - A ti­éd, fiam, az a sok bor? - Nem ilyen gyalázatosán találna akkor engem itt, jó uram! - Tehát ho­gyan? - Szekeremet az út egyik felén - üresen; magamat az út másik felén - teli borral!” A régi Üstökös című élclap 1860-ban azt me­sélte el, miért nincs Dúzson ürge, noha egykor oly sok akadt, hogy meg is rendelték a kiirtását. „A cigányok még aznap megjelentek az úrnál, ki elmondta, ha az ürgekompániát kifogdossák, vagy bármi módon kipusztítják, akkor ő minden darabért két váltógarast fog nekik fizetni. A cigá- nyok nagy megelégedéssel fogadták az ajánlatot s haza indultak, hogy az ürgeháborúra szüksé­ges munícióval ellássák magukat, midőn egyik közőlük a kapuból visszafordul. Az úr látván kö­zeledni a cigányt, kérdi: - Mi baj, more, tán már megbántátok az alkut? - Nem bizs mi nagyságos uram, igen meg vagyunk vele elégedve, de még­iscsak jobb, ha egisen tistába lesünk: azsirt instállum alássan, azst tudom, hogy egy darabért kit garast kapunk, de hát a húsa kié les?” A Tolnamegyei Közlöny 1874-ben írt a címbeli muzsikáról is: „Panaszra ment a d-i vén cigány a paphoz: - Ugyan édes, kedves tisztelendő uram, intse meg az én házsártos rossz feleségemet, nem bírok vele már semmiképp sem. - Ejnye, öreg, nem illik ilyen vén emberekhez a civako- dás; térjetek eszetekre! - Jaj, jaj, édes lelki atyám - kesergett a cigány -, de mikor az én feleségem olyan mint a k-i pap cremonai hegedűje, mentül vénebb, annál jobban szól.” DR. TÖTTÖS GÁBOR t i k I «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents