Tolnai Népújság, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-11 / 264. szám

2000. November 11., Szombat Tolnai Népújság - 9. oldal Tolnai Népújság Hétvégi Magazin Lúgoson énekeltek a tücskök Szekszárdi gyerekek sikere a testvérvárosban A Tücsök-klub román-Lugos főterén Nemzetközi diák-színjátszó találkozóra kapott meghí­vást a szekszárdi Tücsök Klub, melyet november ele­jén rendeztek Lúgoson, Szekszárd romániai testvér- városában. ______Szekszárd-Lugos ______ A tücskök Béresné Kollár Éva ve­zetésével és hat szülő kíséreté­ben indultak Lúgosra. Az első ál­lomás Arad volt, ahol a vértanúk emlékművénél tisztelegtek a szekszárdiak. Némi viszontagság után, melyet a nem éppen gyen­ge idegzetűeknek való romániai közlekedési szokások okoztak, délután érkeztek a testvérváros­ba, ahol már várta őket Kovács László üzemmérnök, a házigaz­dák képviseletében. A tücskök a helyi agráripari líceumban kap­tak szállást, igencsak szerénynek mondható körülmények között. A csapat jókedvét azonban sem­mi sem tudta megrendíteni. Másnap délelőtt megtekintet­tek néhány verseny-darabot a szép, kiváló akusztikájú lugosi színházban, s a fellépő diákok te­hetsége ellensúlyozta azt, hogy a román nyelvű szövegből egy mukkot sem értett senki. Ezt lugosi városnézés követte, a ven­dégek megtudták, hogy a Temes folyó két városrésze: a román- Lugosra és a német-Lugosra oszt­ja a várost, meglátogatták az or­todox templomot, a katolikus te­metőt, a városközpontot, a séta végén néhány perc kikapcsoló­dás következett egy nagy játszó­téren. Ebéd után a tücskök „meg­szállták” a színházat. A gyerekek és felnőttek együttes erővel cipel­ték be az előadás kellékeit, már­pedig bőven akadt díszlet, jel­mez, kellék, s nem kis munka volt mindezek összeállítása, be­rendezése sem. Délután öt óra­kor teltház előtt adták elő a tücs­kök a Hófehérke című zenés da­rabot, melyet a Walt Disney-féle ra'jzfilm alapján tanított be és rendezett Béresné Kollár Éva. Az, hogy zömében román anyanyel­vű közönség előtt játszottak a szekszárdiak, nem okozott gon­dot, hiszen ezt a klasszikus Grimm-mesét mindenhol isme­rik, a zene „nyelve” pedig egyete­mes. A hatalmas siker, a közön­ség hurrázása és vastapsa azt mutatja, hogy ez a bájos történet és a fülbemászó dallamok, no meg a színvonalas előadás és ének, mindenütt ugyanazt a ha­tást váltja ki. A tücskök a darab után még néhány slágert is éne­keltek a közönségnek, szintén ki­robbanó sikerrel, amit az is iga­zol, hogy a közönség helyéről fel­állva végigtáncolta a számokat. A Tücsök klub a fesztivál különdí- ját kapta, mint egyetlen nem ro­mán nyelvű együttes. Nem csak a zsűritől, hanem a lugosi ma­gyar közösségtől és kaptak aján­dékot a gyerekek, édességet és kabala-állatkákat, amik azóta is minden gyerek kedvencei. Szombaton még futotta egy kis erdélyi kalandozásra, megte­kintették a monarchia idején épült gyönyörű Buziás-fürdőt, s volt idő egy kis temesvári sétára is, a történelmi nevezetességek megtekintésére. A szekszárdi csapat viszontagságos határátke­lés után szombaton késő este ér­kezett haza a megyeszékhelyre. A lugosi kirándulást a házi­gazdák szívélyessége, kedvessé­ge tette emlékezetessé. Mindent megtettek, hogy a testvérváros­béliek jól érezzék magukat, kö­szönet illeti ezért Pozsár József alpolgármestert, Bangó Ferenc Attilát, az RMDSZ helyi elnökét és Gergely Kálmánt, aki a szerve­zet motorja még nyugdíjasként is, a fesztivál főszervezőjét, Florian Emescu klubház-igazga- tót, s természetesen Kovács „Laci bácsit”, lelkes idegenvezetőnket. A felsorolást még sokáig folytat­hatnánk, például a textilipari lí­ceum konyhájának dolgozóival, akik mindent megtettek, hogy a gyerekek finom és bőséges kosz­tat kapjanak, s még az útravaló- ról sem feledkeztek meg. A jelek szerint az erdélyi utazások foly­tatódnak, ugyanis a Tücsök klub meghívást kapott jövő nyárra, a Segesváron rendezendő nemzet­közi színjátszó fesztiválra. VENTER MARIANNA A monarchia idején épült Buziás-fürdő a századelő hangulatát idézi i*r££SH4.t.t. Az Unión át Nagy-Britanniába Eső télen, eső nyáron, eső ős­szel, eső tavasszal, baloldali közlekedés, nemzetközös­ség, világnyelv. Egyszóval: Nagy-Britannia. Anglia egészen más - mondták is­merőseim, amikor hazatértek brit kirándulásukról, s nem is került sok energiájukba, hogy kedvet csi­náljanak egy utazáshoz. Főleg azért, mert igazán jutányos áron sikerült összehozni a túrát. Egy angliai turistaút igen drága, de ha az ember vállalja a 30 órás buszo­zást, no meg az ötcsillagos hotel helyett a diákszállót, akkor elérhe­tő az ár. Csapatunk egy pénteki napon kora délelőtt indult útnak, s más­nap késő délután lépett brit földre. Az eredeti tervek szerint komppal szeltük volna át a La Manche-csa­tornát, de valami műszaki hiba mi­att nem indult a kompjárat, így az­tán a híres-neves Csalagúton kel­tünk át. Hatalmas vonatokba vago- nírozzák be a járműveket, buszo­kat, kamionokat is, aztán szűk fél­óra múlva már Dover közelébe is érkezik az ember. Az igen szigorú brit útlevél-ellenőrzés, nem ritkán az úticél nem éppen diszkrét firta­tásával is, most elmaradt. Francia oldalon megnézték a busz menet­levelét meg a két sofőr útlevelét, másra nem voltak kíváncsiak, a brit oldalon még ennyire sem. Csapatunk a kenti grófság terü­letén, „Anglia kertjében” töltött el egy hetet. A bájos és hangulatos üdülővároska, Margate egyik diák­szállójában laktunk, s bár szűkös volt a hely és nem mindenki ked­veli az emeletes ágyakat, a szállás így is luxusnak minősíthető. Innen indultak a túrák, Doverbe, Windsorba, Canterburybe, Ramesgate-be, hogy csak néhány helyszínt említsünk. Természete­sen nem maradt ki a londoni ki­rándulás sem, a hagyományosnak mondható nevezetességekkel, úgy mint Tower, St. James park, West­minster, Big Ben, Buckingham- palota, sikerült belesnünk a Downing street-i miniszterelnöki rezidencia udvarába is, s persze nem maradt ki a Picadilly Circus, a Soho, a Nelson­emlékmű sem. Mire elég egy hét, mit tudha­tunk meg Angli­áról néhány nap alatt? Az biztos, hogy egészen más. Az óceáni éghajlatnak kö­szönhetően cso­dálatosan zöld a növényzet, kris­tálytiszta, por­mentes a leve­gő. Ahol nincs szilárd burkolat, ott növényzet van, főként a hí­res angol gyep. A kenti részen, ahol mi jártunk, nem jellemzőek a sokemeletes épületek, a jel­legzetes, barna klinkeres házak, Jellegzetes angliai utca fehér keretes, kiskazettás ablakok uralkodnak. Egy-egy házról nem lehet megál­lapítani, hogy 200 éve, 20 éve, vagy 2 éve épült. Ragaszkodnak a tradicionális építkezéshez. Taka­rékosság és ésszerűség a jellemző, a házak nem nagyok, nem jellem­zőek a háromszintes, nagy alapte­rületű, hivalkodó „kastélyok”. Né­ha egészen elképesztő, mennyire ragaszkodnak a hagyományok­hoz. Az ablakok egyrétegűek, s a fürdőszobákban nincs keverő­csap. Van egy hideg, van egy me­leg, az ember bedugaszolja a kagylót, összekeveri a vizet, így legalább nem tud pazarolni. Néha meghökkentő dolgokat is tapasztalhatunk. A nagyobbacs­ka gyerekeket szívesen sétáltatják vezetőkantáron, sőt, csuklójánál fogva bőrszíjon vezetett gyereke­ket is láttunk. A mi szemünkben ez meglehetősen furcsa, de tény, hogy igen praktikus megol­dás, a két-három éves gyerek nem tud így elkeve­redni nagy forgalom- -■ ban, tö­megben. * A bol- j tokban az eladók hi- * hetetlenül udvariasak * Windsorban és türelmesek. A vevő bármit te­het, órákig próbálgathatja a ru­hákat, mindent megfogdoshat, előszedethet, készséggel rendel­kezésére állnak. Ott már megta­nulták, hogy a sorsuk a vásárlók­tól függ, ha elijesztik a vevőt, ha­marosan lehúzhatják a rolót, ak­kora a harc a keresletért. A nyilvános mosdókban min­den praktikus, patikatisztaságú és jó illatú. Bárhol jártunk, en­nek ellenkezőjét sehol sem ta­pasztaltuk, s nem csak Angliá­ban, a többi országban sem, ahol utunk átvezetett. Érdekes út volt ez. A csapat útlevelét egyetlen helyen, He­gyeshalomnál nézték meg a ma­gyar határőrök. Pecsételni ők sem pecsételtek. Innentől kezd­ve csak a megváltozott közleke­dési táblák jelezték, hogy átlép­tünk egy-egy országhatárt. Ha nem lennének a fényképek, ta­lán el sem hinné senki, hogy Angliában jártunk. így az­tán nem csak a Brit-szi­getek csücskét ismer­hettük meg, hanem egy kicsit „belekós­tolhattunk” az Egyesült Európába ; i* is. ízlett. VENTER MARIANNA A híres londoni óriáskerék, amely a millennium tiszteletére készült Petrits család: nemzetközi találkozó Oldalágon a néhai költő is tagja volt a rokonságnak A családfa ágait tartó ős - az 1772-ben született Petrits Já­nos - kötélgyártó volt. Fia, József viszont már egy új foglal­kozás, a mézeskalács készítés mellett Képezte el magát. Cé­gét 1825. november 2-án alapította: az évforduló alkalmából - 175 év elteltével - az utódok, a fő- és oldalági leszármazot­tak, a közeli és távolabbi rokonok Szekszárdon, a katolikus plébánia közösségi házában adtak egymásnak találkozót. venkét Petrits az ország legkülön­bözőbb vidékéről érkezett Tolna megye székhelyére, s köszöntötte egymást, akár életében most elő­ször. Petrits Lászlóné sok évtized el­teltével egyenesen Németország­ból, Hessen tartomány Kassel váro­SZEKSZÁRD- József, Gottfrid, József, István, Jó­zsef, István, Károly és Ferenc - so­rolja a mézeskalács készítő ősöket a hagyományt tovább vivő és a má­nak megőrző Petrits József, aki köz­ismert és elismert művelője Szek­szárdon a cukrász szakmának. - Az alapítóra emlékezve gondoltam ar­ra, hogy meghívom valamennyi ro­konomat, s egy családi ünnepséggel tesszük emlékezetessé a mai napot. Az invitálást szép számmal el is fogadták a hozzátartozók, s a negy­A Petrits család, középen Petrits József sából tette tiszteletét a társadalmi eseménnyé előlépett családi talál­kozón.- Megkóstoltam persze, hogy meg a Petrits-féle süteményeket! - bólogatott a messziről érkezett, ma­gyarul kiválóan beszélő vendég. - Nagyon finom volt valamennyi, íz­lett, legalább annyira, mint a jóféle szekszárdi bor. Baka Istvánná, a néhai költő édesanyja szintén tagja a rokonság­nak.- Az én édesanyámat Petrits Má­riának hívták - árulta el. - Vásárol­tam én Petrits Józseféknél, de hosz- szú ideig fogalmam sem volt a csa­ládi kapcsolatról. Egy újságcikk el­olvasása után a közelmúltban döb­benten rá arra: a megszólaltatott in­terjúalany - Petrits József - a roko­nom lehet. Ugyanis azonos veze­téknevű őse Tolnáról települt át Szekszárdra, akárcsak az én hason­ló vezetéknevű ősöm. Mint kide­rült, egy és ugyanazon személyről VOlt SZÓ. -SZÁ­Hálószoba komédia Szórakoztató vígjáték a Művelődés Házban November 14-én, kedden 19 órakor Zubornyák Zoltán rendezésében szellemes, könnyed, humorban bővel­kedő vígjátékot láthatnak azok, akik felkeresik ezen az estén a művelődési há­zat. Dunaföldvár A sokat sejtető cím pedig jelzi, miről is lesz szó, mert hogy éle­tünk egyharmadát ágyban tölt­jük! Ki alvással, ki betegséggel, ki pedig, no hagyjuk, hiszen erről szól ez a színdarab. Négy házas­párt látunk, este van, eljött a le­fekvés ideje. A mai éjszaka azonban egyik hálószobában sem úgy alakul, ahogy azt előre eltervezték. Egy váratlan esemény, egy véletlen csók, egy idegbecsípődés sok mindent elronthat, vagy akár helyre is hozhat. Lehet, hogy ezen az éjszakán azokról a dol­gokról is lehet beszélni, amikről eddig soha? Lehet, hogy a mi életünk is változtatható, s lehet, hogy soha semmit nem szabad feladni a szerelemben; véleke­dik Zubornyák, a színész-rende­ző. Halász Gábor, Borbáth Ottilia, Kovács Gyula, Mezey Kitti és a többi nagyszerű színész játéka gondoskodik a hosszabbodó es­ték egyhangúságának megtörésé­ről, a 700 forintos jegyárpedig mindössze egy kiló hús ára. SZIEGL ERIKA u k

Next

/
Thumbnails
Contents