Tolnai Népújság, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-11 / 264. szám
2000. November 11., Szombat Tolnai Népújság - 9. oldal Tolnai Népújság Hétvégi Magazin Lúgoson énekeltek a tücskök Szekszárdi gyerekek sikere a testvérvárosban A Tücsök-klub román-Lugos főterén Nemzetközi diák-színjátszó találkozóra kapott meghívást a szekszárdi Tücsök Klub, melyet november elején rendeztek Lúgoson, Szekszárd romániai testvér- városában. ______Szekszárd-Lugos ______ A tücskök Béresné Kollár Éva vezetésével és hat szülő kíséretében indultak Lúgosra. Az első állomás Arad volt, ahol a vértanúk emlékművénél tisztelegtek a szekszárdiak. Némi viszontagság után, melyet a nem éppen gyenge idegzetűeknek való romániai közlekedési szokások okoztak, délután érkeztek a testvérvárosba, ahol már várta őket Kovács László üzemmérnök, a házigazdák képviseletében. A tücskök a helyi agráripari líceumban kaptak szállást, igencsak szerénynek mondható körülmények között. A csapat jókedvét azonban semmi sem tudta megrendíteni. Másnap délelőtt megtekintettek néhány verseny-darabot a szép, kiváló akusztikájú lugosi színházban, s a fellépő diákok tehetsége ellensúlyozta azt, hogy a román nyelvű szövegből egy mukkot sem értett senki. Ezt lugosi városnézés követte, a vendégek megtudták, hogy a Temes folyó két városrésze: a román- Lugosra és a német-Lugosra osztja a várost, meglátogatták az ortodox templomot, a katolikus temetőt, a városközpontot, a séta végén néhány perc kikapcsolódás következett egy nagy játszótéren. Ebéd után a tücskök „megszállták” a színházat. A gyerekek és felnőttek együttes erővel cipelték be az előadás kellékeit, márpedig bőven akadt díszlet, jelmez, kellék, s nem kis munka volt mindezek összeállítása, berendezése sem. Délután öt órakor teltház előtt adták elő a tücskök a Hófehérke című zenés darabot, melyet a Walt Disney-féle ra'jzfilm alapján tanított be és rendezett Béresné Kollár Éva. Az, hogy zömében román anyanyelvű közönség előtt játszottak a szekszárdiak, nem okozott gondot, hiszen ezt a klasszikus Grimm-mesét mindenhol ismerik, a zene „nyelve” pedig egyetemes. A hatalmas siker, a közönség hurrázása és vastapsa azt mutatja, hogy ez a bájos történet és a fülbemászó dallamok, no meg a színvonalas előadás és ének, mindenütt ugyanazt a hatást váltja ki. A tücskök a darab után még néhány slágert is énekeltek a közönségnek, szintén kirobbanó sikerrel, amit az is igazol, hogy a közönség helyéről felállva végigtáncolta a számokat. A Tücsök klub a fesztivál különdí- ját kapta, mint egyetlen nem román nyelvű együttes. Nem csak a zsűritől, hanem a lugosi magyar közösségtől és kaptak ajándékot a gyerekek, édességet és kabala-állatkákat, amik azóta is minden gyerek kedvencei. Szombaton még futotta egy kis erdélyi kalandozásra, megtekintették a monarchia idején épült gyönyörű Buziás-fürdőt, s volt idő egy kis temesvári sétára is, a történelmi nevezetességek megtekintésére. A szekszárdi csapat viszontagságos határátkelés után szombaton késő este érkezett haza a megyeszékhelyre. A lugosi kirándulást a házigazdák szívélyessége, kedvessége tette emlékezetessé. Mindent megtettek, hogy a testvérvárosbéliek jól érezzék magukat, köszönet illeti ezért Pozsár József alpolgármestert, Bangó Ferenc Attilát, az RMDSZ helyi elnökét és Gergely Kálmánt, aki a szervezet motorja még nyugdíjasként is, a fesztivál főszervezőjét, Florian Emescu klubház-igazga- tót, s természetesen Kovács „Laci bácsit”, lelkes idegenvezetőnket. A felsorolást még sokáig folytathatnánk, például a textilipari líceum konyhájának dolgozóival, akik mindent megtettek, hogy a gyerekek finom és bőséges kosztat kapjanak, s még az útravaló- ról sem feledkeztek meg. A jelek szerint az erdélyi utazások folytatódnak, ugyanis a Tücsök klub meghívást kapott jövő nyárra, a Segesváron rendezendő nemzetközi színjátszó fesztiválra. VENTER MARIANNA A monarchia idején épült Buziás-fürdő a századelő hangulatát idézi i*r££SH4.t.t. Az Unión át Nagy-Britanniába Eső télen, eső nyáron, eső ősszel, eső tavasszal, baloldali közlekedés, nemzetközösség, világnyelv. Egyszóval: Nagy-Britannia. Anglia egészen más - mondták ismerőseim, amikor hazatértek brit kirándulásukról, s nem is került sok energiájukba, hogy kedvet csináljanak egy utazáshoz. Főleg azért, mert igazán jutányos áron sikerült összehozni a túrát. Egy angliai turistaút igen drága, de ha az ember vállalja a 30 órás buszozást, no meg az ötcsillagos hotel helyett a diákszállót, akkor elérhető az ár. Csapatunk egy pénteki napon kora délelőtt indult útnak, s másnap késő délután lépett brit földre. Az eredeti tervek szerint komppal szeltük volna át a La Manche-csatornát, de valami műszaki hiba miatt nem indult a kompjárat, így aztán a híres-neves Csalagúton keltünk át. Hatalmas vonatokba vago- nírozzák be a járműveket, buszokat, kamionokat is, aztán szűk félóra múlva már Dover közelébe is érkezik az ember. Az igen szigorú brit útlevél-ellenőrzés, nem ritkán az úticél nem éppen diszkrét firtatásával is, most elmaradt. Francia oldalon megnézték a busz menetlevelét meg a két sofőr útlevelét, másra nem voltak kíváncsiak, a brit oldalon még ennyire sem. Csapatunk a kenti grófság területén, „Anglia kertjében” töltött el egy hetet. A bájos és hangulatos üdülővároska, Margate egyik diákszállójában laktunk, s bár szűkös volt a hely és nem mindenki kedveli az emeletes ágyakat, a szállás így is luxusnak minősíthető. Innen indultak a túrák, Doverbe, Windsorba, Canterburybe, Ramesgate-be, hogy csak néhány helyszínt említsünk. Természetesen nem maradt ki a londoni kirándulás sem, a hagyományosnak mondható nevezetességekkel, úgy mint Tower, St. James park, Westminster, Big Ben, Buckingham- palota, sikerült belesnünk a Downing street-i miniszterelnöki rezidencia udvarába is, s persze nem maradt ki a Picadilly Circus, a Soho, a Nelsonemlékmű sem. Mire elég egy hét, mit tudhatunk meg Angliáról néhány nap alatt? Az biztos, hogy egészen más. Az óceáni éghajlatnak köszönhetően csodálatosan zöld a növényzet, kristálytiszta, pormentes a levegő. Ahol nincs szilárd burkolat, ott növényzet van, főként a híres angol gyep. A kenti részen, ahol mi jártunk, nem jellemzőek a sokemeletes épületek, a jellegzetes, barna klinkeres házak, Jellegzetes angliai utca fehér keretes, kiskazettás ablakok uralkodnak. Egy-egy házról nem lehet megállapítani, hogy 200 éve, 20 éve, vagy 2 éve épült. Ragaszkodnak a tradicionális építkezéshez. Takarékosság és ésszerűség a jellemző, a házak nem nagyok, nem jellemzőek a háromszintes, nagy alapterületű, hivalkodó „kastélyok”. Néha egészen elképesztő, mennyire ragaszkodnak a hagyományokhoz. Az ablakok egyrétegűek, s a fürdőszobákban nincs keverőcsap. Van egy hideg, van egy meleg, az ember bedugaszolja a kagylót, összekeveri a vizet, így legalább nem tud pazarolni. Néha meghökkentő dolgokat is tapasztalhatunk. A nagyobbacska gyerekeket szívesen sétáltatják vezetőkantáron, sőt, csuklójánál fogva bőrszíjon vezetett gyerekeket is láttunk. A mi szemünkben ez meglehetősen furcsa, de tény, hogy igen praktikus megoldás, a két-három éves gyerek nem tud így elkeveredni nagy forgalom- -■ ban, tömegben. * A bol- j tokban az eladók hi- * hetetlenül udvariasak * Windsorban és türelmesek. A vevő bármit tehet, órákig próbálgathatja a ruhákat, mindent megfogdoshat, előszedethet, készséggel rendelkezésére állnak. Ott már megtanulták, hogy a sorsuk a vásárlóktól függ, ha elijesztik a vevőt, hamarosan lehúzhatják a rolót, akkora a harc a keresletért. A nyilvános mosdókban minden praktikus, patikatisztaságú és jó illatú. Bárhol jártunk, ennek ellenkezőjét sehol sem tapasztaltuk, s nem csak Angliában, a többi országban sem, ahol utunk átvezetett. Érdekes út volt ez. A csapat útlevelét egyetlen helyen, Hegyeshalomnál nézték meg a magyar határőrök. Pecsételni ők sem pecsételtek. Innentől kezdve csak a megváltozott közlekedési táblák jelezték, hogy átléptünk egy-egy országhatárt. Ha nem lennének a fényképek, talán el sem hinné senki, hogy Angliában jártunk. így aztán nem csak a Brit-szigetek csücskét ismerhettük meg, hanem egy kicsit „belekóstolhattunk” az Egyesült Európába ; i* is. ízlett. VENTER MARIANNA A híres londoni óriáskerék, amely a millennium tiszteletére készült Petrits család: nemzetközi találkozó Oldalágon a néhai költő is tagja volt a rokonságnak A családfa ágait tartó ős - az 1772-ben született Petrits János - kötélgyártó volt. Fia, József viszont már egy új foglalkozás, a mézeskalács készítés mellett Képezte el magát. Cégét 1825. november 2-án alapította: az évforduló alkalmából - 175 év elteltével - az utódok, a fő- és oldalági leszármazottak, a közeli és távolabbi rokonok Szekszárdon, a katolikus plébánia közösségi házában adtak egymásnak találkozót. venkét Petrits az ország legkülönbözőbb vidékéről érkezett Tolna megye székhelyére, s köszöntötte egymást, akár életében most először. Petrits Lászlóné sok évtized elteltével egyenesen Németországból, Hessen tartomány Kassel vároSZEKSZÁRD- József, Gottfrid, József, István, József, István, Károly és Ferenc - sorolja a mézeskalács készítő ősöket a hagyományt tovább vivő és a mának megőrző Petrits József, aki közismert és elismert művelője Szekszárdon a cukrász szakmának. - Az alapítóra emlékezve gondoltam arra, hogy meghívom valamennyi rokonomat, s egy családi ünnepséggel tesszük emlékezetessé a mai napot. Az invitálást szép számmal el is fogadták a hozzátartozók, s a negyA Petrits család, középen Petrits József sából tette tiszteletét a társadalmi eseménnyé előlépett családi találkozón.- Megkóstoltam persze, hogy meg a Petrits-féle süteményeket! - bólogatott a messziről érkezett, magyarul kiválóan beszélő vendég. - Nagyon finom volt valamennyi, ízlett, legalább annyira, mint a jóféle szekszárdi bor. Baka Istvánná, a néhai költő édesanyja szintén tagja a rokonságnak.- Az én édesanyámat Petrits Máriának hívták - árulta el. - Vásároltam én Petrits Józseféknél, de hosz- szú ideig fogalmam sem volt a családi kapcsolatról. Egy újságcikk elolvasása után a közelmúltban döbbenten rá arra: a megszólaltatott interjúalany - Petrits József - a rokonom lehet. Ugyanis azonos vezetéknevű őse Tolnáról települt át Szekszárdra, akárcsak az én hasonló vezetéknevű ősöm. Mint kiderült, egy és ugyanazon személyről VOlt SZÓ. -SZÁHálószoba komédia Szórakoztató vígjáték a Művelődés Házban November 14-én, kedden 19 órakor Zubornyák Zoltán rendezésében szellemes, könnyed, humorban bővelkedő vígjátékot láthatnak azok, akik felkeresik ezen az estén a művelődési házat. Dunaföldvár A sokat sejtető cím pedig jelzi, miről is lesz szó, mert hogy életünk egyharmadát ágyban töltjük! Ki alvással, ki betegséggel, ki pedig, no hagyjuk, hiszen erről szól ez a színdarab. Négy házaspárt látunk, este van, eljött a lefekvés ideje. A mai éjszaka azonban egyik hálószobában sem úgy alakul, ahogy azt előre eltervezték. Egy váratlan esemény, egy véletlen csók, egy idegbecsípődés sok mindent elronthat, vagy akár helyre is hozhat. Lehet, hogy ezen az éjszakán azokról a dolgokról is lehet beszélni, amikről eddig soha? Lehet, hogy a mi életünk is változtatható, s lehet, hogy soha semmit nem szabad feladni a szerelemben; vélekedik Zubornyák, a színész-rendező. Halász Gábor, Borbáth Ottilia, Kovács Gyula, Mezey Kitti és a többi nagyszerű színész játéka gondoskodik a hosszabbodó esték egyhangúságának megtöréséről, a 700 forintos jegyárpedig mindössze egy kiló hús ára. SZIEGL ERIKA u k
