Tolnai Népújság, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-28 / 278. szám

m 2000. November 28., kedd K E R T B A R ÁTOKNAK Tolnai Népújság - 7. oldal Kicsipkézik a tűleveleket Jó tanácsok a zöld vonalon Praktikák a pincében Veszedelmes kártevő a fenyőpohók A hazánktól nyugatra és északra fekvő országok egyik legveszedelmesebb fenyőkártevője a fenyőpo­hók. Ismert rovarkártevő­ről van szó, amely nálunk sem ritka. Főként a száraz, rossz homok­ra telepített állományokban szaporodhat el, így a kedvezőt­len termőhely-adottságú fekete- és erdeifenyö állományokban számíthatunk megjelenésére. Különösen a kiritkult, idős fe­nyőültetvényeket veszélyezteti. Nagytestű, vörösbama alap­színű lepkéi júniusban és július­ban repülnek. A nőstény a fe­nyőtűkre vagy a törzsekre rakja le petéit (mintegy háromszázat egyszerre). A néhány hét múlva kikelő hernyók csipkésre rágják a tűleveleket, majd az őszi hide­gek beálltával a törzsek tövénél a talaj felső rétegébe húzódnak vissza A harmadik-negyedik lárva- stádiumú hernyók tavasszal is­mét felmásznak a koronába, és tovább rágnak jóval nagyobb károkat okozva, mint az előző ősszel. Kezdetben az idős tűle­veleket rágják meg, majd a friss hajtások leveleit veszik sorra. Egyetlen hernyó a fejlődése folyamán mintegy 900 fenyőtűt pusztít el! A vörösesbarna alap­színű, kékesfekete rajzolatú, szőrös hernyó kifejletten 60-80 milliméter hosszú is lehet. Fő­ként a bábozódás előtti hetek­ben okoz tetemes károkat. A hernyók júniusban bábozód- nak be a fa koronájában vagy a törzsön. A tarra rágott fenyők a kárté­telt képtelenek kiheverni. Tö­meges fenyőerdő-pusztulásról akkor beszélhetünk, ha a meg­rágott, legyengült fákat más kártevők és kórokozók is meg­támadják. Az időszakosan je­lentkező hernyódúlás általában 3-4 év alatt zajlik le. A fenyőpohók természetes ellenségei a fürkészlegyek, a fürkészdarazsak, valamint a bábrabló bogarak. Ezek több­nyire a téli pihenőre vonult hernyókat tizedelik meg a fenyőfák alatti nedves alomré­tegben. Tavasszal hernyófogó enyv- gyűrűkkel lehet védekezni. Piretroidos vagy foszforsav- észteres, tehát vegyszeres per­metezést csak végső esetben le­het bevetni. Együnk sok bimbóskelt Télen, a hóban is frissen szedhetjük Már javában szedhető a bimbóskel. A tömör, ízle­tes, könnyen elkészíthető kelbimbó kilóját jóval drágábban mérik a pia­con, mint a kelkáposztát, vagy a leveles kelt. Ez azért van, mert még min­dig különlegességnek szá­mít. A kelbimbó könnyen termeszt­hető, bár hosszú tenyészidejű és igen sok helyet foglal el az ágyúsokban. Szeptembertől márciusig szedhető. Értékes C-vitamin forrás, nö­vényi rostokban gazdag, nem szükséges tárolni, mélyhűteni, hiszen fagytűrő és a tél köze­pén is a tőről frissen szedhet­jük. A levelek hónaljában ülő csukott kis levélrózsákat hasz­náljuk párolva, hússal vagy burgonyával lerakva, köret­ként, vagy főzelékként. Amellett, hogy jól jövedel­mez maga a kelbimbó is, a nö­vény visszamaradt lombja és felszecskázott szára jelentő­sen növeli a tehenek tejhoza­mát. Azok a gazdák, akiknek nincs tehenük, a kelbimbó nö­vényi maradványait etessék fel a baromfival. A káposztafé­lékhez hasonlóan kell ter­meszteni. Kétéves növény, mely csak a második évben hoz magot. A nálunk termelt bimbóskelek azonban java­részt hibridek (a tasakon ezt FI jelzéssel látják el), tehát magjuk nem alkalmas tovább- termesztésre. A magot márciusban-április- ban kell vetni 15 centiméterre, futó vetőbarázdába. Az 5-8 centiméteres palántát 50x50 centiméteres sor és tőtávolság­ra kell szétültetni. Kedveli a középkötött, kissé meszes talajokat. Homokot, sok öntözést igényel. A kert­ben mindig frissen trágyázott ágyásban kapjon helyet. Nagyon fontos betartanunk a zöldséges vetésforgót, mert a káposztafélékre jellemző plaz- modiofórás gyökérgolyva meg­támadhatja. Ez a kórokozó 5-7 éven át is fertőzőképes marad a talajban és a keresztesvirágú- ak családjába tartozó növénye­ket is megfertőzheti. A bimbóskel nagyon érzé­keny a túltrágyázásra, aminek következtében laza, apró ró­zsákat nevel. Az alsó sárguló leveleit ilyenkor ősszel azon­nal szedjük le, mert veszedel­mes kórokozók martalékává válhat az egész állomány. Kimosta az asszony a permetezőgépet! Tegnap ismét Kelemen Lajos kertészmérnök várta az Önök hívásait, pontosan 30-an kér­deztek és kaptak választ arra, hogy mit kell tenniük, ha kertjükben, gyümölcsösükben, pincéjükben valamilyen probléma adódott. Néhány humoros kérdés is érkezett, ismerőstől persze, amire nem késlekedett a frappáns vá­lasz. Kiderült, hogy nem jó az, ha a nők bele- kontárkodnak a férfiak dolgába, mert például képesek a gyomirtós vizet ráönteni a pázsitra. Mit tegyek - kérdezte olvasónk -, az asszony tavaly kimosta a permetezőgépet, amivel a gyomirtást vé­geztem és természetesen idén nem termett azon a területen egy szál fű sem. Teljesen ki kell cserélni a földet, s a helyére szer­ves trágyában gazdag talajt tenni, amit érdemes fellazítani tőzeggel. Ugyanez a válasz annak a Kedves Olvasónknak, akinek a Kedves Felesége a konyhakertre borította a sonka sós páclevét. Minthogy a sóban lévő nátrium és klór egyaránt mérgező, várni kell mindaddig, amíg a kicserélt, rendszeresen öntözött talaj teljesen rendbe jön és a gyommagvak kikelnek. A gaz ebben az eset­ben jelzőnövény, vagyis ha mutatkozik, nyugod­tan vethetünk, ültethetünk bármilyen kultúrnö­vényt a meggyötört földbe. Ennyit némely höl­gyekről. Várkonyi Gyula igen sajnálja a 15 éves diófáját, mert pontosan 33 centiméter hosszan megrepedt a kérge. A hőség, a szárazság, majd az eső miatt szakadt meg a kéreg, azt most nem lehet tudni, hogy megmarad-e a fa vagy elpusztul. A fát gom­baölő szerrel kell mihamarabb lepermetezni, hogy a seb ne fertőződjön el. Patkóné Bálaszékről hívott, mert a Sváb-hegyen, ahol idén paprikát termesztettek, mindent lerágott a nyúl és az őz. Nem csoda, mert közel van az erdő. Most egy másik területen akarnak paprikát termelni, ám ezt a föl­det fertőtleníteni kell. Mivel? El kell vetni, s amikor kezd kikel­ni, Finale-val kell permetezni a földet. A szer a gyomokat ki­pusztítja, de ettől függetlenül a paprikát kapáim kell, főleg az első kapálás fontos. Ha férges a sárgarépa, a petrezselyem, vetés előtt Basudin 5G-vel kell fertőtleníteni a talajt. Csősz István Dalmandon a gyümölcsfákkal bajló­dik. A nyári alma idén pókhálósodba, pedig any- nyit metszi, hogy lassan elfogy róla az ág. Ha vat­taszerű a lepedék, akkor vértetűről van szó, de a japán pajzstetű is hasonló tünetet produkál. Mospilánnal többször le kell permetezni a fákat, de a Bi-58 is hatásos. A körtefán a körtelevélbolha termeli a ragacsos folyadékot, amit a darazsak igen szeretnek nyalogatni. Ezt mézharmatnak hív­ják, amelyen a korompenész megtelepszik. A Basudin 600 és a Mospilán nevű szer hatásos vé­delmet nyújt, de fontos, hogy tavasszal Nevikénnel jó alaposan mossa le a fákat. Most ősszel gereblyézze össze a leveleket és égesse el. Szentgyörgyiné Pincehelyről azért telefonált, mert hiába van naspolya fájuk, nem nagyon tudják mi­lyen a gyümölcs íze. A savanykás ízű naspolya ugyanis mire beérik, tele van kukaccal. A védeke­zést már virágzás után el kell kezdeni. Rendszere­sen, 10 naponta kell permetezni, mégpedig felvált­va Mospilánnal és Chees-el. Ha van a környéken más almaféle, mondjuk birs, azt is szórjuk meg alaposan. A permedébe Dithane M-45 nevű gom­baölő szert is érdemes tenni. Őszi teendők a kertben A fagyok előtt ültessük el a tulipánt Ahhoz, hogy kertünk jól ápolt, szép legyen, jövőre is gyönyörködhessünk benne, igen sokféle munkát kell mostanában elvégezni. Az egynyári virágokat az első dér­csípést követően tövestől szedjük ki, helyüket a gyomoktól tisztítsuk meg, majd trágya-műtrágya kiszó­rása után ássuk fel. A kétnyári virá­gokat, az árvácskát, a százszorszé­pet, a nefelejcset gondosan előké­szített talajba - balkonra, erkélylá­dába is - fagyokig ültethetünk. Az évelő virágokról az elvirágzott, el­száradt részeket vágjuk le, a gyo­mokat távolítsuk el. A terjedő tövű évelők - margaréta, sásliliom, cic­kafark stb. - terebélyes nagy töveit kiemelve szétoszthatjuk, szaporít­hatjuk. A muskátlit a kertből fel­szedve, esetleg cserépbe ültetve vi­lágos, fagymentes helyre vigyük - ott áttelel. A fagyérzékeny évelők közül a kardvirágot tövestől ki­emelve, szárát 10 centire vágjuk vissza és száraz, fagymentes he­lyen teleltessük. Ha teljesen leszá­radt a szára, tisztítsuk meg. A sarj- gumóit szaporításra használhatjuk. A dália fagyokig virít. Az első fa­gyos éjszaka után a tövet kiemel­jük, szárát 10 centire visszavágjuk és fagymentes pincében teleltetjük. A virághagymákat a fagyok előtt még ültethetünk. Csak a jól begyö­keresedett hagyma fog virágozni. Mit és hová ültessünk el? Ha kicsi a kert, ne legyen nagy a gyümölcsfa Nincs még fagy, tehát ültethetünk gyümölcsfa csemetét. Kis kertben a nagyobb gyümölcsfák sok árnyékot vetnek, az ott termeszthető más növények körét erősen korlátozzák. Ilyen helyen törpe alanyra oltott fákat telepítsünk, melyeket tám- rendszer mellett nevelünk majd. Tájolástól függetlenül minden fal­és kerítésfelületet díszíthetjük ezekkel a gyümölcsfákkal. Termé­szetesen a legelőnyösebbek a déli oldalak. Mindenek előtt a kényes őszibarack vagy a nektarin szá­mára. A sövények megfelelő met­széssel néhány év múlva csinos fallá sűrűsödnek és üdén kerete­zik a növényágyakat, vagy utakat. De vajon melyik facsemetét hová, milyen talajba, mekkora tőtávol­ságra ültessük? A -cseresznyét és a meggyet jó vízelvezetésű vályog talajba, a ma­gas törzsű fajtát és a legyezőkor­dont 4-6 méterre, az alacsonytör­zsűt pedig 3-4 méterre. Ezek 4-5 év múlva fordulnak termőre. A nekta­rint, a kajszibarackot és az ősziba­rackot napos helyre jó vízelvezeté­sű, nem túl tápdús talajba ültessük. Mély rétegű, jó vízelvezetésű ta­lajt és kimondottan napos fekvés igényel a körte, az alma, a birs és az eper (bár ez az utóbbi minden talajon jól terem). Az almatermésű gyümölcsfa faj­tái 2, vagy legfeljebb 3 éven belül hozzák az első termést. Nem így az eperfa, melynek termőre fordu­lására 10 év elteltével lehet számí­tani. Mellesleg a magas és az ala­csony törzsű eper igen terebélyes, 9 méter tőtávolságot követel meg. Újabban az alacsony törzsű alma és birs termesztését tartják a leg­gazdaságosabbnak. Ez esetben az ajánlott tőtávolság 6-6 méter. A derítés a bor tükrössé tételére szolgáló művelet, melynek fo­lyamán olyan, finoman eloszt­ható anyagot adunk a borba, melyek ülepedésre hajlamosak. Ezek felületükön megkötve a bor zavarosságát okozó, szabad szemmel nem látható, lebegő részecskéket, a borból mintegy „kiválasztják”. A legrégebben használt derí­tőszerek a fehérjék csoportjába tartoztak. Ezek oldata a borhoz keverve a bor kolloidjaival és le­begő anyagával pelyhesedik, ki­csapódik. Ide tartozik az ismert zselatin. Ma már korszerű, víz­ben oldódó - pl. Erbifix - vagy folyékony zselatin - pl. gelisol - is kapható a szaküzletekben. A derítő hatás fokozásáa tannint, csersavat vagy korszerű kova- savszolt hasznának. Ismert még a friss tojás alaposan felvert fe­hérjéje, elsősorban vörösborok­nál, mert kíméli a bor színanya­gát. Az ásványi eredetű szerek csoportjának legismertebbje a bentonit, melynek fehérjestabili­záló hatása kiemelkedő. A derí­tőszerek külön csoportja a sárga- vérlúgsó - a káium-ferro-cianid -, melynek használata külön, szigorú vizsgához kötött. A kis­termelők által leginkább hasz­nát bentonitok zamatanyagokat is kivonnak a borból, valamint növelik a nátriumtartámát is. KÖRNYEI BÉLA Magbank Patkó Istvánná Alsónyékről hosszú ideje piros hüvelyű zöldborsómagot keres, olyat, amilyet régebben termeltek és törpe, nem pedig magas, futó borsó. * k ie * D. Varga Márta Szekszárdon krizantémumot gyűjt, ám az idei nyáron kiszáradt majdnem minden tő. Szívesen elfogad szaporítóanyagot. Cserébe cukkini, patisszon és laskatök magot küldene. Borbarátnők Siklóson, a bortermelő csalá­dok hölgy tagjá megalakították a Borbarátnők Egyesületét. Első nyilvános rendezvényük de­cember 8-án lesz, ahol klubest keretében az új borokat mutat­ják be és beszélik meg. * * * Katalin napján rendezték a pécsi Hotel Palatínus Bartók Termében a Magyar Hölgyek Gasztronómiai és Borrendjének éves bálját, amelyen sor került új tagok avatására is. A bál dísz­vendége Jekl Béla borász volt. Becsüljük meg az avart! Természetes, meleg takaró lesz télen A közhiedelemmel ellentétben a kert éve nem tavasszal, ha­nem ősszel kezdődik. Ennek két fontos oka van. Az egyik az, hogy novemberben valóságos vagyon hullik le a fákról. A másik oka pedig az, hogy ősszel könnyen művelhető a föld. Kizöldült már az őszi mák Többet terem és június végére beérik De lássuk sorjában: Vajon honnan szerezzük be azt a rengeteg táp­anyagot (nitrogént, foszfort és káli­umot), mely nélkül nincs növény- termesztés. A vegyszeres gazdál­kodás hívei természetesen műtrá­gyát vásárolnak a szaküzletekben. Csakhogy a morzsalékos, talajlakó élőlényektől hemzsegő humuszos talajszerkezethez nem elegendő a műtrágya. Sokkal kedvezőbb a biokerté­szek által jól ismert komposzt. Aki már vásárolt vagy készített magá­nak komposztot, az tudja igazán miről is van szó. Nevezetesen ar­ról, hogy a természetes alapanyag­okból természetes úton keletkezett komposztot nem lehet túladagolni. Ezzel szemben a drága műtrá­gyákkal csínján kell bánni, mert túladagolás esetén könnyen meg­perzselhetik, sőt el is pusztíthatják a növényeket. Ezért mondják a bio-gazdák, hogy ősszel hull a ta­lajfelszínre a talaj termékenységé­nek legtökéletesebb alapja - a min­denütt bőven található ingyenes avar. Az évelő növények alatt hagy­juk ott a lehullott leveleket mert természetes meleg takarót képez­nek a kemény téli éjszakákon. Ha­sonlatosan az erdőhöz, az avar táplálja azt a több tízezer fajra te­hető talajlakó baktériumot és egyéb élőlényt, melyek cserében humusszá alakítják az ősszel le­hullott, vagy a földön hagyott nö­vényi maradványokat. A gyepről és az ágyások közötti utakról azonban söpörjük össze a levele­ket, mert azokra ott nincs szükség. Az így betakarított „vagyont” 10-15 centiméteres rétegben terítsük szét a fák tányérjában és az új ágyúso­kon, majd fedjük kevés kerti föld­del, hogy a szél szét ne hordja. En­nek tetejére ajánlatos szarulisztet is szórni, hogy az avar tavaszig el­bomoljon. Tavasszal ezt a talajta­karást majd be kell dolgoznunk a vetőágyba. Talajtakarás előtt azon­ban ne feledjük fellazítani, meg­munkálni a kertet. Idén ugyanolyan szeren­csénk volt az őszi mákkal, mint a búzával. Októberben a vetés idején nem volt ele­gendő csapadék ahhoz, hogy a porba vetett magok kikel­jenek. November elején kezdtek csíráz­ni, mostanáig pedig már kizöldül- tek a sorok. Mindmáig ugyanis nem volt talaj menti fagy, ami fej­lődésében megállította, vagy káro­sította volna mind a búzatáblákat, mind pedig a mákot. Sok kertész, a nagyüzemek pe­dig szinte kivétel nélkül tavasszal vetik a mákot. Nagy előnye az őszi máknak a tavaszival szemben az, hogy többet terem, kevesebbet szenved a kártevőktől és már júni­us végére beérik. Az októberben elvetett őszi máknak remélhetőleg lesz elegendő ideje arra, hogy megerősödjön (4-6 leveles áttelelő tőrózsákat fejleszszen) és tavas­szal virágzása megelőzze a mák- tok-barkó rajzását, mely nagy ká­rokat tud okozni. Mégis érdemes házi kertben néhány sort vetni. Szép a virágzata, még a termése is dísze akár a virágágyásoknak is. Fényigényes növény és kezdetben sok vizet igényel. A szárazságot és a meleget a fejlődés és az érés idő­szakában kívánja meg. Fiatal nö­vényeinket védjük a széltől. Leg­jobban a tápanyagokban bővelke­dő mélyrétegű középkötött talajon díszük. Sok betegsége és kártevője van, ezért legföljebb 5-6 évenként ajánlatos ugyanarra a helyre vetni. Ezzel szemben a tavaszi mákot, mely egyébként 3-4 fokon csírá­zik, minél korábban el kell vetni. Mélyen felásott, morzsalékos, jól megmunkált földbe kerüljön az apró mag. Tíz négyzetméterre 2 gramm (12-16 ezer szem) vetőma­got vessünk 30 centiméteres sortá­volságra, legfeljebb másfél centi­méter mélyen. Van ahol a gazdák más növényekkel, például takar­mányrépával vagy sárgarépával együtt vetik, viszont ha kerítés mellé 2-4 sort szántunk, a vegyes ültetésre nincs szükség. Akkor kell kiegyelni a mákot, amikor már négy levelet kifejlesztett. Elő­ször egymástól 25-30 centiméterre alakítsunk ki csomókat, azután a csomókból csak a legfejlettebb nö­vényeket hagyjuk meg. Mindezzel az őszi mák esetében várjunk ta­vaszig. ?

Next

/
Thumbnails
Contents