Tolnai Népújság, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-28 / 253. szám

4. oldal - Tolnai Népújság TOLNAI TÁJAK 2000. Október 28., Szombat | '||| Szükség van a kapitányságra Meghatározott Sárköz-menti fejlesztési programok Egy „vidéki” ’56-os visszaemlékezései Megmenteni a települést az anarchiától Tolnán az utóbbi néhány évben az 1956-os forradalomra történő megemlékezések so­rán a szónokok olykor megemlékeznek a hajdani tolnai eseményekről is. Ennek kap­csán kértük meg Kárpáti Andrást, a „tolnai ’56.” egyik főszereplőjét, hogy idézze fel a 44 évvel ezelőtt történteket. Tolna Kárpáti András - 26 évesen - véletlenül csöp­pent bele az akkori eseményekbe, bár, mint mondja, könnyű volt a békát a tóba ugraszta­ni. Október 29-én, a fiatalember szekszárdi mun­kahelyére indult, ám a vasútnál fegyveresek visszafordították. Visszatérve Tolná­ra látta, hogy gyülekeznek az ejnbe- rek, kiabálnak, követelőznek. Ő is beállt az ismerősökkel teli tömegbe, de javasolta, hogy valami rendszert vigyenek az egészbe, írják le a köve­teléseiket, amit végül 14 pontban meg is fogalmaztak. Ezt követően a Hősök terén megrendezett nagygyű­lésre vonultak, ahol ez a csoport őt választotta képviselőjévé. Felmentek a tanácsháza nagytermébe, ahol Kerekes Lász­ló, a gimnázium igazgatója, Müller Ferenc és Kárpáti András tartottak beszédet. Parázs volt a hangulat. Fiatalok érkeztek, akik a korábbi tolnai vezetőket a téren, a tömeg előtt akarták lemondatni. A feszült hangulatban könnyen el­szabadulhatott volna a pokol. Kárpáti András elmondása szerint ezt a veszélyt felmérve kez­dett „intézkedni”. Elhitette a radikális fiatalok­kal, hogy a korábbi vezetők nincsenek az épü­letben (ez részben igaz volt), és őrséget állított a tanácsháza elé. Ezután a teremben levők közfelkiáltással megválasztották a Nemzeti Bi­zottságot, (Kárpáti András titkári tisztséget ka­pott), és a Nemzetőrséget. Az új helyi vezetés a kialakult helyzetben látta, hogy a legfontosabb a település megmentése az anarchiától. A jövővel kapcsolatban valami újat szerettek volna, de hogy pontosan mit, azt sen­ki nem tudta. Azzal viszont tisztában voltak, hogy a dolgok nem Tolnán fognak eldőlni. A tolnai forradalom következő néhány napja is ezen körülmények jegyében zajlott. Őrizték a környék élelmezésében fontos szerepet játszó fácánkerti gabonaraktárat (ebben kapóra jött egy a kalocsai laktanyából „lelépett”, felfegy­verzett katonacsapat, amely szolgálatra jelent­kezett Tolnán). Vigyáztak a lőszerraktárra, élelmiszert szállítottak a fővárosba, igyekeztek a rendet fenntartani, erőszak nélkül. Jellemző momentum, hogy szándékoztak ugyan begyűj­teni a fegyvereket, de szép szóra senki nem ad­ta, erőszakot pedig nem akartak alkalmazni, így aztán egyetlen fegyvert sem gyűjtöttek be. A Nemzeti Bizottság józan magatartását azon­ban sokan bírálták is. Egyrészt azok, akik kezdték visszakövetelni korábban elvett házu­kat, üzletüket, de törvényi alap nélkül ezeket nem adhatták nekik vissza. Másrészt megfogal­mazódtak olyan vádak, melyek szerint ők áru­lók, eladják a forradalmat, engedik szabadon mászkálni a kommunistákat, stb. Kárpáti And­rás emlékei alapján a radikális hangok egyre inkább felerősödtek, és ők megijedtek, nem tudták, megfelelő eszközök híján meddig sike­rül a község békéjét fenntartani, az in­dulatokat megfékezni. Túl sokáig nem kellett kitartaniuk. No­vember 4-én a Nemzeti Bizottság el­nöksége, a Nemzetőrség vezetése összeült, és egyetértettek abban, hogy az ellenállásnak nincs értelme, kényte­lenek átadni a hatalmat az oroszoknak. Ezzel befejezettnek tekintették a fel­adatukat, amelyet végül is sikerrel ol­dottak meg, bár a „befejezést” nyilván másképp képzelték. Kárpáti Andrást ’57 tavaszán letartóztatták. 72 óráig tartották bent, kihallgatása során titkolni- valója nem volt, de állítása szerint alaptalan, „vad” vádakkal szembesítették, amelyeket ter­mészetesen tagadott. Szerinte szerencse kérdé­se volt, hogy milyen büntetést szabnak ki rá. Mint mondja, akkoriban már tele voltak a bör­tönök, talán azért nem csukták le. Három évig azonban rendőri felügyelet alatt állt, és az „ün­nepi begyűjtések” során őt is elvitték, meg­megverték. Három év után levelet küldött az ORFK-nak, amelyben részletesen leírta, mi tör­tént ’56-ban Tolnán, kérve, ha bűnt követett el, állítsák bíróság elé. Rá egy hónapra megszün­tették a rendőri felügyeletét. Kárpáti András végül is sikeres testnevelő taná­ri, edzői pályát tudhat maga mögött. Annak el­lenére, hogy még 1988-ban is megfigyelés alatt állt. ’56-os szerepvállalásáért ma kitüntetés, járadék járna, ő persze ezt soha nem fogja kérelmezni. Az állam sokáig számon tartotta, mint potenci­ális ellenséget, most, „barátként” úgy látszik, nem szerepel a nyilvántartásban. Kárpáti András mégis főként azon tűnődik, hogy ebbe a dologba nagyon könnyen bele is lehetett volna halni. Megállapodás a kompenzációról Egyre több a veszélyeztetett gyermek A közbiztonság javítása, a roma gyerekek középisko­lai oktatása, repülőtér-fej­lesztés is szerepel azok kö­zött a kidolgozandó projek­tek között, amelyek meg­alapozhatják a Sárköz-men­ti régió fejlődését. Bogyiszló A héten Bogyiszlón zajlott a Sár­köz-mente gazdaságfejlesztési programjának kialakítását segítő műhelyfoglalkozások (work shop-ok) harmadik fordulója, amelyen már a konkrét projektek meghatározása volt a cél. A Sárköz-menti Fejlesztési Közhasznú Egyesület és a Sár­köz-menti Települések Önkor­mányzati Társulásának rendez­vényén a különböző szakterüle­tekről érkezett szakemberek két csoportban dolgoztak, külön a társulás a Siótól Északra (Tolna, Bogyiszló, Fadd, Gerjen, Sióagárd) és a Délre (Decs, Őcsény, Szálka Várdomb, Sárpi­lis) fekvő települések képviselői, akik fontosnak tartották, hogy mértéktartó célkitűzések, nagy biztonsággal megvalósítható ter­vek szülessenek. Az „északi csoportban” egyet­értés született arról, hogy az ide­genforgalomban rejlő lehetősé­gek kihasználásának alapfeltétele a térség megfelelő közbiztonsá­ga. Ennek megfelelően egy pro­jektnek a tolnai rendőrőrs kapi­tánysággá történő fejlesztését, az érintett településeken helyi kör­zeti megbízottak munkába állítá­sát kell célul kitűznie. Hasonlóan fontos projekt a roma lakosság helyzetének javítása, mégpedig a középiskolai oktatás erőteljes fej­lesztése révén, amely a cigányság esetében is a polgári létforma megalapozását készítheti elő. Több alprogramból áll az ide­genforgalmi és turisztikai pro­jekt, amely a Duna-holtágak hasznosítását, a horgász-, a va­dász-, a népművészeti, a bortu­rizmust segíti, emellett szükség van a „kínálatot”, a turisztikai le­hetőségeket bemutató, népszerű­sítő kiadványok megjelentetésére is, amelynek megvalósítására ugyancsak külön programot hoz­nak létre. A „déli csoport” konkrétabb célokra összpontosított. Ezek kö­zé tartozik az őcsényi repülőtér, - mint a térség logisztikai központ­ja - fejlesztése, illetve új szállás­helyek, vendéglátóhelyek kialakí­tása. Fontosnak tartják a vállalko­zók felkészítését, és információs adatbank létrehozását is. A negyedik műhelyfoglalko­zásra november 15-én kerül sor, Decsen, ahol a feladat a kijelölt projektek megvalósítási tervei­nek elkészítése lesz. A Tolna Vízmű Kft-vel törté­nő bérleti szerződés, a gyer­mekorvost rendelés és a családgondozó munkája szóba került a szedrest kép­viselőtestület e heti ülésén. Szedres A képviselők elfogadták a Tolna Vízmű Kft-vel kötött bérleti szer­ződést. A bérleti díj tulajdonkép­pen egy kompenzációs bevétel, amely annak ellensúlyozására szolgál, hogy ez év októberig a víz­mű tulajdonos önkormányzatai közül Tolnán alacsonyabbak vol­tak a vízdíjak, mint a többi helyen. Szedresen február óta műkö­dik gyermekorvosi magánrende­lő. (A helyi gyermeklétszám ala­csonyabb annál, mint amely alap­ján körzeti gyermekorvos láthat­ná el a kis betegeket.) A testület úgy ítélte meg, hogy továbbra is igény van erre a szolgáltatásra. A gyermekjóléti szolgálat csa­ládgondozójának beszámolója szerint a legfőbb gondot a veszé­lyeztetett, lelki sérült gyerekek egyre nagyobb száma jelenti. A testület megfontolja egy ilyen irá­nyultságú szakember foglalkozta­tását a jövőben. Kisebb módosításokat hajtot­tak végre a költségvetésben. A község jelenleg is forráshiánnyal küzd, remélik, év végére ezt mér­sékelni tudják. Döntöttek önkormányzati in­gatlan eladásról és az idén a köz­ség által kitüntetendők számáról. Szó esett arról is, hogy elkészült, de még üres az Idősek Klubjában a szolgálati lakás, amelyet az is­kola által meghirdetett tanári ál­lás majdani betöltőjének ajánla­nak fel. ■ Véradás Tengelicen, a művelődési ház­ban véradást rendeznek október 31-én, kedden, 9.30-tól 16 óráig. Széchenyi-nap Parlament-látogatást tervezett az idei Széchenyi-nap kereté­ben a tolnai Széchenyi iskola. A legnagyobb magyar szeptem­ber 21-i születésnapján azon­ban „foglalt” volt az Ország­ház, ezért a túrát e hét közepé­re halasztották. Ekkor az egész iskola buszokra szállt, és a Par­lament-beli vizit előtt az állat­kertben tettek (előzetes felada­tok alapján) „céltudatos” láto­gatást. Köszönet közösségi munkáért Tolna A tolnai nyugdíjas érdekszö­vetség vezetősége nyolc évi dolgos munka után, ezen a hé­ten baráti találkozó keretében, fehér asztal mellett köszönte meg a bizalmiaknak és a nyug­díjas énekkarnak - a szervezet összesen ötven tagjának - azt a lelkiismeretes és önzetlen közösségi munkát, amelyet az idősekért, a nyugdíjasokért vé­geztek. A szövetség vezetői to­vábbra is számítanak aktivis­táik munkájára, mert azt sze­retnék elérni, hogy ne csak a város legnagyobb taglétszá­mú, de a legerősebb civil szervezete is legyen nyugdí­jasoké. Mindezt annak érde­kében, hogy a lehető legjob­ban tudják képviselni a nyug­díjasok érdekeit, amire a mai helyzetben is igen nagy szük- ség van. ___________________■ T olna és környéke lakossága az alábbi hirdetésfelvevő helyeken adhatja le a keretes és apróhirdetéseit a Tolnai Népújságba: Bencze József Tolna, Babits u. 64. Telefon: 74/442-469 06-60/333-050 Molnárné Gyürki Erika 06-20/310-60-52 Steinbach Zsolt 74/440-660-TS­Mindenszentek Tolnán KOSZORÚZÁS. A tolnai képviselőtestület hétfőn délután, a testüle­ti ülés szünetében megkoszorúzza a Hősök terén levő I. és II. világ- háborús, valamint az ’56-os emlékművet. Kedden délután a polgár- mester a Tolna Megye Temetőiért Alapítvány kuratóriumának elnö­kével közösen a temetőben a város elhunyt kitüntetettjeinek sírjánál, valamint a katonasíroknál tiszteleg. MUNKANAP-ÁTHELYEZÉS. Nevének mellőzését kérő olvasónk arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a helyi Tolnatext Bt. (Se­lyemgyár) szövödéjében munkanap áthelyezést rendeltek el, amely szerint szerdán, Mindenszentekkor - idén már munkaszüneti nap - dolgoznia kell az ottani kollektívának, helyette pénteken kapnak sza­badnapot. Olvasónk kegyeleti okok miatt sérelmesnek tartotta az el­járást. Szabó Béla, az üzem vezetője érdeklődésünkre elmondta, hogy őt éppen a szövődé dolgozói keresték meg azzal a kéréssel, hogy szerda helyett péntek legyen a munkaszüneti nap. „Közvéle­mény-kutatást” tartottak, amelynek eredménye szerint két műszak támogatta a szerda-péntek cserét, egy viszont nem. Ezt követően az igazgatóval egyeztetve hozták meg a döntést, amely szerint hét köz­ben folyamatosan dolgoznak. Ez, amellett, hogy a többség akaratát tükrözi, technológiai szempontból is kedvezőbb megoldás. Az üzemvezető meggyőződése szerint a szerdai munka nem sért kegye­letet, hiszen vagy délelőtt, vagy délután bármely műszakban dolgo­zónak lehetősége van elhunyt szeretteit, hozzátartozóit felkeresni a temetőben, a hét végén pedig már péntektől együtt lehetnek az érin­tett dolgozók családjai. KATONA-SÍR. Újabb nem tolnai személynek végső nyughelyét biz­tosító katonasírt újítottak fel a tolnai temetőben. Az SZDSZ tolnai cso­portja a tolnai laktanyában 1945-ben tragikus körülmények között el­hunyt Kovács József - a német katonasírok mellett található - sírját hozatta rendbe, amelyet november 1-jén adnak át az utókornak. MEGEMLÉKEZÉS. November 4-én, jövő szombaton tartják - tech­nikai okok miatt - a városi halottak napi megemlékezést, a mözsi te­metőben 15 órától, a tolnaiban pedig 16 órától. Keményen bírságolt öreg traktorok Rendőri céltévesztés, vagy kritikán aluli közlekedési morál? Rend után áhítozó világunk­ban az állampolgárok részé­ről nagyon sokszor igény­ként fogalmazódik meg a fo­kozott rendőri jelenlét. A je­lek szerint azonban van, amikor a polgárok ennek nem nagyon örülnek. Bogyiszló Ez a helyzet most Bogyiszlón. A helybéliek szerint az utóbbi más­fél hónapban igen gyakran van­nak jelen rendőrök a faluban, de véleményük szerint nem az iga­zán fontos problémákkal foglal­koznak, hanem elsősorban a me­zőgazdasági járművekre (főként traktorokra) „utaznak”, és rend­szeresen kemény bírságokkal sújtják őket. Panaszukkal többször is meg­keresték Tóth István polgármes­tert, hogy próbáljon tenni valamit ez ügyben A polgármester - aki egyébként a helyi polgárőrség elnöke is - lé­nyegében osztja a helyiek vélemé­nyét. Örvendetesnek tartja, hogy a faluban jelen van a rendőrség, és jónak látja azt is, hogy a járműve­ket ellenőrzik. Szerinte azonban a rendőrség célt téveszt Bogyiszlón. Ahelyett, hogy a társadalomra ve­szélyes betörők, „gengszterek” el­len mozgósítanának nagy erőket, meglátása szerint módszeresen „vadásznak” a helybéli közleke­désben résztvevő gépjárművekre, elsősorban a kisvállalkozók által használt öreg traktorokra. A pol­gármester elismeri, hogy ezek a gé­pek nincsenek kifogástalan állapot­ban, de azt tartaná helyénvalónak, hogy az észlelt hiányosságok miatt a rendőrök először figyelmeztes­sék a tulajdonosokat, ne pedig azonnal több tízezer forintos bírsá­got szabjanak ki rájuk. Emlékezte­tett arra, hogy lehetséges: a mező- gazdasági tevékenységből nem is futja nekik gépeik rendbehozatal­ára, amelyek elsősorban munka­eszközök, és csupán néhány mé­tert haladnak velük a közúton. A polgármester úgy fogalmazott, hogy a rendőrség ezen tevékenysé­gét rossz irányúnak tartják, és sze­retné, ha ez az „üldözés” megszűn­ne, elnézőbb magatartást tanúsíta­nának ezekben az ügyekben. A tolnai rendőrs parancsnoka, Szecsei Zsolt és a közbiztonsági alosztály vezetője, Versánszki Csaba leszögezte: csak a véletlen­nek köszönhető, hogy az elmúlt másfél hónapban szigorodni lát­szik a helyzet Bogyiszlón. A bűn­üldözéssel kapcsolatban megje­gyezték: az utóbbi időben elköve­tett valamennyi súlyosabb bo­gyiszlói bűncselekmény tetteseit elfogták. Hangsúlyozták, hogy a községben semmivel sem több a helyszíni bírság és a szabálysérté­si feljelentés, mint Faddon, vagy Tolnán, inkább kevesebb. Ennek ellenére az utóbb említett két tele­pülés részéről inkább a nagyobb szigor igénye fogalmazódott meg a rendőrség felé, nem pedig az el­nézőbb magatartásé. Az őrsparancsnok emlékezte­tett arra, hogy Tolnára kerülése­kor objektív okok miatt körzeti megbízottat ugyan nem tudott Bogyiszlóra helyeztetni, ám igye­kezett úgy eligazítani a járőröket, hogy lehetőség szerint gyakran je­lenjenek meg a községben. A jár­őrözések során viszont szabályta­lanságok tömkelegével találkoz­tak. Amikor először érkezett a jel­zés Bogyiszlóról, hogy túl kemé­nyek a rendőri intézkedések, az őrsparancsnok külön felhívta a járőrök figyelmét a differenciálás­ra. (A figyelmeztetések, 1-2 ezer forintos helyszíni bírságok mel­lett csak elkerülhetetlen esetben jelentsék fel a szabálysértőt.) Ennek ellenére sorra jöttek a feljelentések. Versánszki Csaba a miértre azt mondja: - Nem bünte­tünk minden apróság miatt. De ha egy ellenőrzés során egyszerre 3- 4 szabálysértést is tapasztalunk, azaz, ha valaki például egyszerre jogosítvány nélkül, lejárt műsza­kival (vagy anélkül), zöldkártya, kötelező biztosítás, rendszám nél­kül közlekedik, azt nem lehet fi­gyelmeztetéssel elintézni, kényte­lenek vagyunk feljelenteni. Egyébként mi csak a helyszíni bírságot szabjuk meg, a feljelenté­sek során a szekszárdi igazgatás- rendészet állapítja meg a büntetés összegét. Szecsei Zsolt elárulta, hogy míg a bogyiszlói polgárok túlzott rendőri szigort érzékelnek, addig az Országos Rendőr-főkapitány­ságra olyan panaszlevelek érkez­nek, amelyek szerint a bogyiszlói közlekedés kritikán aluli, ráadá­sul a rendőrök ott valami miatt nem akarnak intézkedni.... Az őrsparancsnok nem titkolja, hogy ez az ügy etikai, erkölcsi, szakmai megfontolások mellett lelkiismereti kérdéseket is felvet benne, hiszen ő is ismeri a súlyos tízezrekkel megbírságolt kisem­berek gondjait. Azt viszont felelős vezetőként sosem fogja mondani a beosztottainak, hogy egy bizo­nyos községben ne dolgozzanak, vagy enyhébb büntetést alkal­mazzanak annál, mint amit alkal­maztak. Erre se jogi, se erkölcsi alapja nincs, hiszen éppen ő kö­vetelte meg - a differenciálás hangsúlyozásával - a határozott rendőri fellépést. _________________________♦ c

Next

/
Thumbnails
Contents