Tolnai Népújság, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-16 / 218. szám
I 2000. Szeptember 16., Szombat MAGAZIN Tolnai Népújság - 5. oldal Címek, rangok sosem érdekeltek Németh Miklóssal az értékekről, a közösségekről Németh Miklós, volt miniszterelnök a Szocialista Pártba egyenesen Londonból hazatért politikus hétfőn előadást tartott és válaszolt a kérdésekre Decsen egy lakossági fórumon és Szekszárdon, a Vállalkozói Szalonban. A pillanatnyilag „váll-lap nélküli” politikusról kiderült, hogy nem a tengerparton, hanem a monoki szülőház tetején bámult le. Ki kellett javítani a cserepezés hibáit. A fórumon a leghatározottabban kijelentette, hogy sosem volt bankár. Ők a banki folyamatok szakértő ismerői, d e végrehajtók. A nagy bankok vezetésében akik a stratégiát kialakítják többnyire ókori történelmet és filozófiát végzett emberek. Ő maga az Európai Fejlesztési és Beruházási Bank alelnökeként nemzetközi köztisztviselő volt.- Egy héttel ezelőtt a Heti Hetesben hangzott el a célzás, miszerint angliai fizetésének a felét lóversenyre költötte. Kérdés, mire költötte a másikat?- Az első felét se lóversenyre költöttem. Rosszindulatú, minden alapot nélkülöző a megjegyzés. Az adást nem láttam, telefonokból értesültem róla, először még azt hittem, hogy ismerőseim viccelnek. Beosztásomnál fogva - éppúgy, mint minden Londonban székelő nemzetközi szervezet vezetőjét - többször meghívtak ilyen típusú társadalmi eseményre. Jártam a feleségemmel Epsonban, Ascot-ban. Ilyen esetekben el is várják a meghívottól, hogy fogadjon. Néhányszor költöttem erre 3-4-5 fontot. A válasz tehát: nemhogy a felét, de a fizetésem ezred százalékait sem költöttem lóversenyre. Lelkűk rajta, akik ilyesmit terjesztenek.- Mi szeretett volna lenni gyermekkorában?- Pap. Édesapám nővére apácaként a második világháború legvégén sebesülteket ápolva Kőszegen fertőzést kapott, amibe belehalt. Gyerekkoromban Monokon olyan ember volt a tisztelendő úr és a káplán is, akiket tiszteltek, még ma is tudom a nevüket. Vállukra vették a szegény emberek gondjait, példa számomra, ahogyan a falu problémáival foglalkoztak. Nemcsak én akartam pap lenni, hosszú évekig a játékainkban is helyet kaptak ezek a szerepek. Oltárt építettünk, mondtuk a misét. Most is tudom latinul, az akkor nem értett szöveget. Úgy 14-15 éves koromban változott az érdeklődésem, s édesapám, édesanyám azt szorgalmazták, hogy mielőbb kenyér legyen a kezemben. Ma is vallom a gyerekként megtapasztalt értékeket, de kevésbé tudom elfogadni a vallásosság doktriner és külső jegyeit. Amikor olyan helyzetben voltam, sokat tettem azért, hogy az egyházak és az állam közötti akkori méltatlan helyzeten változtassunk. Azt remélem, hogy az egyház és az állam, a politika nem keveredik össze. Az egyház végezze saját értékei mentén a lelkek ápolását. Ha politikai pártok abban kelnek versenyre, hogy melyiknek jobb a viszonya az adott k ___egyh ázihoz, vagy éppen annak vezetőjéhez, s ezt a bázisuk bővítésre használják, ezzel hosszú távon senki nem jár jól.- Milyen funkcióból szeretne nyugdíjba menni?- Címek, rangok, funkciók soha nem érdekeltek. Az a jó, ha az ember belső elégedettséget érez a munkája kapcsán. Annál jobb érzés nincs, mint ha tudom, hogy valamit hozzátettem a közösségem értékeihez, ha valamit tettem a családomért. Ez mozgat, ez éltet, nem is gondolkodom azon, hogy mikor szeretnék nyugdíjba menni. Addig jó, míg az ember, dolgozik, közösségekhez tartozik.- Éppen kérdezni akartam, ki a felesége, mit csinálnak a gyerekei?- A feleségem 9 évig háztartásbeliként támogatott mindnyájunkat, most a hazatelepülésben, berendezkedésben vállal oroszlán- részt. Ha ezt befejeztük, visszamegy dolgozni. Eljött egy pillanat az életünkben, amikor a sok-sok támogatásért cserébe, amit tőle kaptunk, most nekem is segítenem kell őt az újrakezdésben. Mielőtt kimentünk, a Képcsarnok galériájának a főnökasszonya volt. A képzőművészet és a képzőművészek az ő világa. Már tárgyalásban van, valószínű, hogy ismét ilyen területen fog kikötni. A nagyobbik fiam megnősült 1998-ban, miután Skóciában elvégezte az egyetemet. Itthon él, itthon dolgozik, magyar lányt vett feleségül, a jövő hónap közepe táján qaegajándékoznak bennünket egy unokával.- Fiú lesz, vagy lány?- Azt mondják, kisfiú lesz. Kisebbik fiunk még Angliában marad, ugyan befejezte az az egyetemet, de ráfejel rögtön, s egy emeltebb szintű diplomát is szerez. Tanulmányaiból még másfél év van vissza.- Napi aktualitás, (azóta már találkozott is az MSZP vezetése a KDNP elnökével), hogy a Giczy György féle KDNP közeledni szeretne az MSZP-hez.- Nemrégen voltam Csongrád megyében, Makón az összes ott működő egyház képviselőjével is találkoztam. Ezen a találkozón is hasonló kérdések merültek fel. Véleményem szerint a kereszténydemokráciának és a szociáldemokráciának a szegényekért, a lemaradókért folytatott politikája között óriási átfedések vannak. A szegények, elesettek, lemaradók érdekeit a pártnak sokkal markánsabban kell képviselnie. Programjában is egyértelművé kell tenni, hogy mást és másként akar csinálni, mint eddig.- Amit az átfedésről mondott, az jövendő szövetséget jelenthet?- Ilyesmiről még korai lenne beszélni, majd ennek is eljön az ideje. Előbb a Szocialista Pártnak a saját megújítását kell elvégeznie. Előbb magunk között kell tisztázni dolgokat, annak érdekében, hogy amit majd mondunk, az hitelesen szóljon.- Saját életében is előfordult, hogy egyszer fent, egyszer pedig lent volt. Most megint újrakezd valamit. Melyek voltak ezeknek a váltásoknak a legfontosabb tanulságai?- Azt gondolom, senkinek nem teljes az élete, ha nem megy ehhez hasonló élményeken keresztül. Ehhez az is hozzátartozik, hogy nem volt nálam boldogabb ember, mint amikor átadtam a miniszter- elnöki posztot, hiszen sikerült végigvinni, amit elhatároztunk. Békésen, utcai jelenetek nélkül megvalósítottuk a rendszerváltozást. Soha nem fogom elfelejteni azt a néhány intelmet sem, amiket édesapám akkor írt nekem, amikor miniszterelnök lettem. Nem idézhetem az összesét, de az benne volt a levélben: édes fiam; mi itt vagyunk a faluban. Mint mindennek, ennek is vége lesz egyszer. Úgy végezd a dolgod, hogy én nem bujkálva, nem lehajtott fejjel, hanem úgy, mint eddig, nyugodtan szeretnék ebben a faluban élni. A legfontosabb tapasztalat tehát az, hogy amikor az ember a csúcson van, akkor se felejtse el a gyökereit, akkor se szakadjon meg a kapcsolata azokkal, akik támogatták. Ha az ember a belenevelt, megélt, vagy éppen a megszenvedett értékek mentén éli az életét, akkor tudja ezt megtenni. Sosem egyedül, mindig társakkal, azoknak a közösségeknek a tagjaival, amelyekhez tartozik. IHÁROSI IBOLYA Együtt, Európában; A búvó patak nyomában Népek és államok közös parlamentje, Zrínyi terveiben R. Várkonyi Ágnes a Szekszárdi Fórum keretében ugyan II. Rákóczi Ferencről tartott előadást, de kutatási területe nem korlátozódik a nagyságos fejedelem korára, azaz a XVIII. század elejére. A professzor asszony gyakorta és mélyen foglalkozik a XVII. századdal, a török kiűzésének, az újrakezdésnek az időszakával is. Szekszárd Talán nem erőltetett az a párhuzam, mely az 1600-as évek közepének, végének, valamint napjaink Magyarországa között vonható bizonyos szempontból. R. Várkonyi Agnes számos múltbeli, de a mának is szóló üzenetre hívta fel a figyelmet a vele folytatott beszélgetésben.- Közvetlenül a török kiűzése után megteremtődött a régóta kívánt országegység, nem utolsósorban a korábbi, szellemi előkészítésnek köszönhetően. Ki gondolná például, hogy a XVI. század hozta létre - s építette be a köztudatba - többek között a közjó, közérdek, közteher szavakat? Azt hihetnénk, hogy ezek a szavak XX. századiak, pedig ez nem így van. Jellemző az is, hogy a XVII. század közepén a velencei követ azt írja: a magyarok nem fognak belenyugodni abba, hogy elvágják őket a világkereskedelemtől. S 1664-ben, a rossz emlékű - a győztes hadjáratot előnyök nélkül lezáró - vasvári béke után a magyar elit, Zrínyi Miklós vezetésével kialakít egy tervezetet a továbblépés érdekében. Az Elmélkedés című dialógus szorgalmazza a szomszéd országokkal, így Csehországgal, Lengyelországgal, a román fejedelemségekkel, Horvátországgal - való konföderációt és szabad kereskedelmet. Szinte félelmetes, hogy már akkor felmerült a kérdés: vajon miként is alkotnának ezen országokkal konföderációt, miután annyiszor megbántottuk egymást? A megoldást Zrínyiék egy közös parlamentben látták, ahol minden vitás kérdést meg lehetne beszélni. S olvasható az ugyancsak időszerű sürgetés: az együttműködésre most van szükség, mert később már nagyon nehéz lesz! Nos, ezek a közös Európára, közös dolgainkra vonatkozó elképzelések mint a karsztvidék búvópatakjai, hol eltűnnek, hol pedig újra felbukkannak történelmünkben. Egyébként később, az 1700-as évek elején Rákóczi Ferenc is egy hasonló szövetségi rendszert próbált létrehozni, s ez a terv - különböző kiegészítésekkel, finomításokkal - a XIX., sőt, a XX. században is rendre napvilágot lát. S így van ez napjainkban is, ám most már reméljük, hogy a búvópatak végre folyammá növekedik. -SZÁ„Legyen a zene igazi közösségi élmény!” Interjú Horgas Eszterrel Nagysikerű, forró hangulatú koncertet adott a héten a szekszárdi Művészetek Házában Horgas Eszter fuvolaművésznő és a Class Jazz Band.-Azon neve egy újnak mondható zenei irányzat, a klasszikus zene és klasszikus jazz izgalmas keverékének honi megjelenésével forrott össze. Mi indította erre a kezdeményezésre?- A tanulás, a fejlődés elsőrendű fontosságú a mi hivatásunkban is. Egyéniségemből adódóan mindig érdekelt és izgatott, hogy a különböző művészeti ágak, stílusok hogyan érnek össze. A családi indíttatás is szerepet játszott ebben, a famílián belül többféle művészeti ág képviselteti magát.- Hogyan fogadta a szakma az ötletet?- Nagyon nyitottak voltak a jazz-zenészek erre az elképzelésre. Hiánypótló nálunk ez a fajta muzsikálás, a közönség körében nagy rá a „kereslet”. Úttörő munkának is tekinthető, hiszen nincsenek hagyományai, nincs iskolája,.nem voltak üyen koncertek. A törekvésünk az, hogy egy populá- risabb, de mégis magas szintű és mai zenét hallhasson a közönség.- Mit jelent önnek a zene, a koncertek? Névjegy: Horgas Eszter fuvolaművész A Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola fafúvós tanszékének vezetője, alapítója a Forrás Kamarazenei Műhelynek. Több nagysikerű szólóestet tartott a Zeneakadémián 1995-től, partnerei az elmúlt évek során kiváló művészek voltak. Tavaly két szólólemezt készített Vigh Andrea hárfamüvésznővel. Rendszeresen koncertezik Magyarországon és külföldön szólistaként és zenekari közreműködőként egyaránt. A Class Jazz Band-et 1999. őszén alapította. Családi állapota: elvált. Gyermekei: Anna (10) és Lili (3).- A zene az én felfogásom szerint igazi örömforrás, együttlét, közösségi történés, egy olyan folyamat, ami oda-vissza hat a közönség és a zenészek között. Beszélek a közönséggel, kontaktust teremtek, s minden erőmmel arra törekszem, hogy igazi élmény legyen az este, hogy a végén úgy érezzék, kaptak valamit.- További tervek?- A Hungaroton gondozásában a tervek szerint három év alatt öt lemezem jelenik meg, ezek felölelik az eddigi pályafutásomat, a klasszikus zenétől a populáris irányzatokig. A mostani koncert egy vidélti turné része, melynek Szekszárd a 12. állomása volt. Januárban ismét a Zeneakadémián adok koncertet, Tony Lakatossal. VENTER MARIANNA „Lássátok meg, milyen nagy szerete- tet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” (1 Jn. 3.1) Lev Tolsztoj egyik írásában a következő kis történetet mesélte el: Egy öregember, aki a faluban az öreg „bölcs” hírében állott, naponta kiült a forrás melletti kőre és figyelte a vízhordó embereket. Egyik reggel három asszony jött a forráshoz vízért. Amíg sorjában megtöltötték az edényeket, beszélgettek.- Nekem van egy fiam - mondta az egyik asszony -, az a gyerek olyan ügyes és gyors, hogy senki sem érné utol.- Az én fiam meg - mondta a másik -, olyan szépen énekel, mint a csalogány. így dicsekedtek az asszonyok, csak a harmadik nem szólt semmit. Úgy, hogy a többieknek fel is tűnt a hallgatása.- Hát te nem beszélsz a fiadról?- Nincs semmi különös, amit dicsérhetnék benne - mondta szerényen. - Az én fiam olyan, amilyennek egy rendes, dolgos, istenfélő embernek lennie kell, s akikből talán sok van ezen a világon. Közben megteltek a kannák és az asszonyok elindultak hazafelé. Az öregember utánuk ment, hogy körülnézzen a faluban. Az asszonyok, hogy kissé kifújják magukat, megálltak a falu szélén és a földre rakták kannáikat. A faluból három fiú jött velük szembe. Nagyon érdekes férfiak voltak. Az első, amikor meglátta az asszonyokat, cigánykereket csinált és kézen kezdett járni. Az asszonyok önkéntelenül is felkiáltottak: „Ez aztán az ügyes gyerek, ilyen nincs több a világon.” A másik fiú énekelni kezdett. Az asszonyok szemében könnyek jelentek meg. A második asszony büszkén szólt a többiekhez:- Ugye megmondtam, nincs több ilyen szép hang a világon. A harmadik fiú nem csinált semmi különöset, csupán odament az édesanyjához, megcsókolta őt, aztán lehajolt, fölvette a kannákat és hazavitte azokat. Az asszonyok kíváncsian fordultak a bölcs öregemberhez, aki ott lépkedett mögöttük: - No, mit szólsz a mi derék fiainkhoz? Az öregember csodálkozva így válaszolt: - Hol vannak a ti fiátok? Én csak egyetlen egy fiút láttam itt az imént! Isten tőlünk is elvárja, hogy váóban azok legyünk, amiknek látszanunk kell. Ha keresztyénnek valljuk magunkat, akkor legyünk váóban keresztyén emberek. Ha Isten gyermekei vagyunk, akkor legyen ehhez méltó az életünk. Az előttünk álló hétre vigyük magunkká János apostol gondolatát: „Lássátok, milyen nagy szerete- tet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. SZABADOS REGINA EVANGÉLIKUS SEGÉDLELKÉSZNŐ Jó hír Tolna megyei anekdotatár 35. Bogyiszlói paprikások A rossznyelvű szekszárdiak átá csak Bogyiszláviának becézett nagyközség, ha nem is más országba, de más megyébe tartozott 1936- ig. Arról is nevezetes volt, hogy 1909-ben - mivel nem akartak községházát építem - a képviselő-testületet feloszlatta a belügyminiszter. A történelem ezenkívül számon tartja pusztító árvizeit, s hogy másról is szóljunk, gróf Zichy Gyula 1936-os templomszentelését. Mindezeken fölül azonban Kalo- csává vetekedő paprikatermesztése vitte el messzi földre a község hírét. A cím ígéretével ellentétben nem igazán a paprikásokról, hanem a - táán e fűszer fogyasztásától - felpaprikázódottakról szól az áábbi két történet. A Tolnamegyei Közlöny 1898. szeptember 18-án így borzolta olvasóinak idegeit: „Nagy szenvedélye volt Lépő Ferenc bogyiszlói tanyá lakosnak a borivás. Haragudott is ezért reá a felesége, Tóbi Lídia, aki többször mondogatta iszákos férjének, hogy egyszer csúffá teszi, amint egyszer részegen haza jön. Lépő nem félt az asszony fenyegetésétől, ezért csak ellátogatott a korcsmába, ahonnan, amint legutóbb részegen jött haza, az asszony (álmában) összekötötte kezeit és lábát, azután egy bátává levágta a fülét s összevagdáta a lábát, s vérbefagyva otthagyta. Tóbi Lídia megborzadva tettétől, megugrott, a megcsonkított embert pedig a kórházba szállították.” (Megjegyzendő, hogy Bogyiszlón még most is annyi Lépő és Tóbi nevű csáád él, hogy nyugodtan a másikra foghatják.) Háom év múlva a kompná látták a másik paprikást. „Molnár István bogyiszlói bérlő a minap át akart jönni Tolnára. A külső réven minden baj nélkül áthajtott, ámde a belső révnek váami baja akadt, úgyhogy hosszabb ideig kellett volna vesztegelnie a szigeten. A lovak már türelmetlenkedni kezdtek, szerettek volna otthon lenni, de a gazda is unta már a dolgot. Gondolt egyet, megsuhintotta az ostort, s beleugratott a Dunába. A Duna mindkét partján váakozó népben meghűlt a vér, midőn azt látta, hogy a lovak úsztak teljes erőfeszítéssel, a kocsi meg utánuk. Alig telt bele néhány perc, s Molnár István átúsztatta a Dunát. A tömegből kitört a lelkesedés, megéljenezte a vakmerő válalkozót...” DR. TÖTTÖS GÁBOR
