Tolnai Népújság, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-05 / 182. szám
Tolnai Népújság 2000. Augusztus 5., szombat Semmi nem mutatta, hogy valaha politikus lesz Mosolyával bűvölte el a feleségét Egy fotó 1977-ből, amikor a még kicsik voltak- Olyan igazi leánykérés emlékezetem szerint nem volt. Az egyetem alatt végig együtt jártunk, de csak a diploma megszerzése után házasodtunk össze, az anyósom vette meg a jegygyűrűket. Abban az időben a szülők anyagi helyzete nem tette lehetővé nagy lakodalom tartását. Két év telt el a választások óta. Ez idő alatt számtalanszor írtunk Tolna megye ország- gyűlési képviselőiről, így olvasóink jól ismerik valamennyinket. Ezért most nem őket interjúvoltuk meg hétvégi sorozatunkban, hanem a számukra nyugodt hátteret biztosító házastársukat. Névjegy Név: Solymosi Józsefné. Életkor: egyidősek vagyunk a férjemmel. Foglalkozás: agrármérnök. Munkahely: Pannónia Mezőgazdasági Szövetkezet, Bonyhád (1970. jan. 1-étől) Férj: Solymosi József országgyűlési képviselő (MSZP) Gyerekek:- Zsuzsanna 28 éves, 1990. óta Németországban él, a Humbold Egyetem német-angol szakán szerzett diplomát. 1999. májusában volt az esküvője, a férje német közgazdász.- Gabriella 24 éves a székesfehérvári Kodolányi Főiskola idegenforgalmi-szálloda szakos hallgatója Lakhely: Bonyhád, sorház. Házasságkötés időpontja: 1970. február 21. Sárospatak Hobbi: nagyon szeretek verseket olvasni- Mi az ami megtetszett benne?- A mosolya és talán az, hogy annak idején semmi jelét nem mutatta annak, hogy valaha is politikus lesz. Utált például nyakkendőt viselni.- Mi a munkamegosztás a családban?- Nálunk különösebb munkamegosztás nincs, a fűnyírást kivéve a háztartási munkákat, a bevásárlást én végzem.- Ki a főnök?- Kezdettől fogva a családfő a főnök.- Ki a szigorúbb a gyerekekkel?- Lányaink már felnőtt, önálló emberek, de azt hiszem, annak idején én voltam a szigorúbb szülő.- Mit mondott, amikor házastársa politikai pályára lépett?- Igazából már nem tudom, mivel a férjem 1985. óta politizál. Akkor örültem ennek, de most már jobban szerettem volna, ha a szakmában dolgozik.- Mi a legszebb ajándék amit kapott tőle?- A külföldi utazások. Először 1981. nyarán Angliába repültünk, azóta Európa sok országát bejártuk autóval.- Közös életük legemlékezetesebb pillanata?- Harminc év alatt sok szép pillanata volt közös életünknek. Azon túl, hogy a gyerekeink megszülettek, a legemlékezetesebbek azok a közös kirándulások voltak, amiket a lányokkal közösen Magyarországon tettünk. _________________ F. KOVÁTS ÉVA- Mi a házastársa legszeretnivalóbb tulajdonsága?- A megfontoltsága és a családhoz való ragaszkodása.-Mi a legidegesítőbb?- Ilyenből több is akad, de úgy gondolom, 30 év házasságban eltöltött idő után az üyen tulajdon- • ságok kölcsönösek. De ha rangsorolni lehetne, talán számomra az a legidegesítőbb, hogyha elfelejti a közös évfordulókat.- Mikor, hogyan ismerkedtek meg?-1965. szeptemberében Debrecenben ismertük nlég egymást, akkor kezdtük mind a ketten az Agrártudományi Egyetemen a tanulmányainkat. Egy évfolyamra jártunk és egyszer csak elkezdtünk együtt járni.- Hogy történt a lánykérés? Zsuzsanna lakodalmán 1999-ben Németországban Jó volt a „csapat”, spanyol, francia, olasz, dél-amerikai fiatalok, együtt Vadai Mihály 20 éves, öntudatos, határozott és nagyon melegszemű fiatalember. Abból a fajtából, aki tudja hol keresse a helyét a világban, céljai vannak és azokat szeretné megvalósítani. Abban a szerencsében volt része, hogy egy évig Angliában, Cambridge-ben tanulhatott. Amikor először telefonon megkerestem, hogy szeretnék vele egy riportot készíteni az angliai tapasztalatairól, szabadkozott, hogy mért pont őt. A volt „garays” osztályában sokkal érdekesebb fiatalok is voltak, mondta. Végül abban maradtunk, legalább próbáljuk meg, és majd meglátjuk mi születik ebből a beszélgetésből. íme:- Két évvel ezelőtt érettségiztem, majd ezt követően egy győri főiskolára nyertem felvételt. Az első félév után úgy döntöttem (a családommal egyetértve), hogy várjunk egy évet, mert nem éreztem igazán azt, hogy ott lenne a helyem. Ezt az évet töltöttem el úgy, hogy Cambridge-ben tanultam.- Hogyan került ki Angliába?- Még a főiskolán láttam egy felhívást, hogy lehet jelentkezni, nyelvet tanulni Cambridge-ben, megpróbáltam és elfogadták a jelentkezésemet.- Voltak-e magyarok a közelében és mennyire beszélte addig az angolt?- Az apám Szekszárdról felvitt Budapestre, a reptérre, ott elköszöntünk egymástól és irány London. Amikor megérkeztem a vámnál voltak gondjaim, egyrészt a nyelvet sem beszéltem jól és nagyon megnézik, hogy kit engednek be az országba. Ezt követően azonban, az ott tartózkodásom alatt egyszer sem kérte el senki még az útlevelemet sem. Innen utaztam tovább Cambridge-be, amely olyan százezres lakosú város, ebből legalább 30 ezer a diák. Egy családnál lettem elhelyezve és innen jártam be az órákra. Nagyon kedves emberekhez kerültem, a feleség indiai származású volt, a férj angol katonatiszt, családjuk még nem volt. Én ebből a szempontból szerencsés voltam, mert akadt olyan csoporttársam, aki olyan tipikus angol családhoz került, ahol a hidegebb, távolság tartóbb vonások jobban megmutatkoztak.- Hányán tanultak egy csoportban?- Az egész iskolában 300-an tanultunk angol nyelvet, de egy csoportban 14-en voltunk. Hasonló korú, de a világ különböző pontjáról érkező fiatalok. A mi csoportunkban voltak spanyol, olasz, francia, dél-amerikai, fiúk és lányok. Órák után is sokat volt együtt a csapat, nagyon jól megismertük egymást és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Volt törzshelyünk is, ahová gyakran betértünk, az úgynevezett pub-ok odakint nagyon népszerűek. Több városba, és tartományba (Skócia, Wales, Windsor, Oxford, Nottingham, London) szerveztek kirándulásokat a részünkre, így gyönyörködhettünk az angol építészetben, irodalomban és a történelmi helyszínekben.- Milyennek ismerte meg az angolokat?- Az túlzás, hogy megismertem őket, de azt tapasztaltam, hogy nagyon különbözőek. Az átlagember kevésbé széles látókörű, sőt, talán még mi, magyarok is többet tudunk az ő történelmükről, irodalmukról, mint ez a réteg. A királyság státusza viszont pont ebben a körben népszerű. Nagyon sokféle náció él itt együtt, ezért toleránsak az angolok. De azt is tapasztaltam, hogy náluk inkább a problémák célirányos megoldására törekednek, igaz, több évszázados jogszabályaik vannak, melyek segítenek ebben, míg nálunk az emberek a probléma megoldása közben, inkább a szabályokba kapaszkodnak.- Milyenek az angol lányok?- Nem szépek, az írek már sokkal inkább. Nekem személy szerint inkább a déli típusúak tetszenek. De végül is az a lényeg, hogy mi van belül. A helyes választást általában ráérzéssel döntöm el.- Hol folytatja a tanulmányait immár itthon?- Az ELTE filozófia szakára nyertem felvételt, és ősztől ott kezdem el a tanulmányaimat. Idővel még egy másik szakot is szeretnék hozzá felvenni. Sok olyan etikai és tudományos kérdés foglalkoztat, melyre jó lenne ha megtalálnám a választ. A fiatalok egy életre szóló élménnyel gazdagodtak AII. Géza Gimnázium két tanulója, Gyúgyi Zsuzsanna és Hegedűs Vera is meghívást kapott a belgiumi Mechelen városában évente megrendezésre kerülő „Ifjúsági Parlamentbe.” A két 17 éves hölgy a mecheleni SITO gimnázium és a bátaszéki gimi jó kapcsolatának köszönhetően vehetett részt - ötven társával egyetemben - az ifjúsági parlament programjain. A lányokat kissé váratlanul érte a meghívás, hisz ezidáig nem volt szokás tanulók részvétele, a múltban - évente két alkalommal - a gimnázium tanárai utazhattak. Az eseményen való részvételnek két feltétele volt, a 17 éves korhatár és a jó angolnyelv tudás, aminek mindkét hölgy megfelelt, hisz iskolájukban az eminens tanulók közé tartoznak. A lányok - akik kíséret nélkül, ketten vágtak neki a nagyvilágnak - a kiérkezést követően egy röpke „műsorba” csöppentek, ahol mindenki bemutatta azt a várost, ahonnan érkezett. Ezután rövid ismerkedésre, s a szállások elfoglalására került sor. Zsuzsanna és Vera egy öt tagú belga családnál lakott, ahonnan a legkisebb fiú is résztvevője volt az ifjúsági parlamentnek. Az összejövetelre Svédországból, Hollandiából, Olaszországból, Horvátországból, sőt Izlandról is érkeztek tanulók. „Vasárnap egy mecheleni városnéző túra volt a program, miközben egy játékos vetélkedő feladatait is meg kellett oldanunk. Mindennek az volt a célja, hogy még jobban megismerjük egymást, sazta várost, ahol az elkövetkezendő napokat töltjük. Hétfőn a fővárosba, Brüsszelbe utaztunk, ahol a város nevezetességei mellett megtekintettük az Európai Parlament székházát is. Az igazi munka kedden kezdődött, amikor öt tíz fős csoportba osztottak bennünket, s különböző feladatokat adtak, amiket meg kellett beszélnünk, fel kellett dolgoznunk” - mondja Zsuzsanna, akiknek az „oktatás” megvitatása jutott. Csütörtökön Bruges-i városnézés szerepelt a programban - itt egy rövid bevásárló körútra is jutott idő. Pénteken, Mechelenben a városháza tanácstermében került sor a parlamenti ülésre. „Az ülésen minden csoport elmondta a tapasztalatait, az adott témában, s utána közösen megvitattuk, megbeszéltük a kérdéseket, s a javaslatokat. ” A lányok kétnaponta egy újság készítésnek is részesei lehettek, melyben a napi tapasztalatokról, érdekes történetekről, élményekről, a csoportot legjobban foglalkoztató témákról írtak. A két hölgynek nem volt újdonság az újságírás, Jiisz ők ketten készítik a bátaszéki gimnázium lapját is. Zsuzsanna inkább a rajzolásban van otthon, ám Verához hasonlóan neki sem okoz problémát a betűvetés. A lányok a szervezők figyelmességének jeléül pólót, hátizsákot, és kitűzőt kaptak emlékbe, ám az az élmény, amivel gazdagodtak, az apróságok nélkül is örökre emlékezetes marad számukra. (RÓNAI) L gyutt a csapat. Bal oldalon guggol Gyugyi Zsuzsanna, elöl Hegedűs Vera taszélkiek az ifjúsági parlamentben
