Tolnai Népújság, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-05 / 182. szám

Tolnai Népújság 2000. Augusztus 5., szombat Semmi nem mutatta, hogy valaha politikus lesz Mosolyával bűvölte el a feleségét Egy fotó 1977-ből, amikor a még kicsik voltak- Olyan igazi leánykérés emlékezetem szerint nem volt. Az egyetem alatt végig együtt jártunk, de csak a diploma meg­szerzése után házasodtunk össze, az anyósom vette meg a jegygyűrűket. Ab­ban az időben a szülők anyagi helyzete nem tette lehetővé nagy lakodalom tartá­sát. Két év telt el a választások óta. Ez idő alatt számtalanszor írtunk Tolna megye ország- gyűlési képviselőiről, így olvasóink jól is­merik valamennyinket. Ezért most nem őket interjúvoltuk meg hétvégi sorozatunk­ban, hanem a számukra nyugodt hátteret biztosító házastársukat. Névjegy Név: Solymosi Józsefné. Életkor: egyidősek vagyunk a férjemmel. Foglalkozás: agrármérnök. Munkahely: Pannónia Mezőgazdasági Szövetkezet, Bonyhád (1970. jan. 1-étől) Férj: Solymosi József országgyűlési képviselő (MSZP) Gyerekek:- Zsuzsanna 28 éves, 1990. óta Németországban él, a Humbold Egyetem német-angol szakán szerzett diplomát. 1999. májusában volt az esküvője, a férje német közgazdász.- Gabriella 24 éves a székesfehérvári Kodolányi Fő­iskola idegenforgalmi-szálloda szakos hallgatója Lakhely: Bonyhád, sorház. Házasságkötés időpontja: 1970. február 21. Sáros­patak Hobbi: nagyon szeretek verseket olvasni- Mi az ami megtetszett benne?- A mosolya és talán az, hogy annak idején sem­mi jelét nem mutatta annak, hogy valaha is politi­kus lesz. Utált például nyakkendőt viselni.- Mi a munkamegosztás a családban?- Nálunk különösebb munkamegosztás nincs, a fűnyírást kivéve a háztartási munkákat, a bevá­sárlást én végzem.- Ki a főnök?- Kezdettől fogva a családfő a főnök.- Ki a szigorúbb a gyerekekkel?- Lányaink már felnőtt, önálló emberek, de azt hi­szem, annak idején én voltam a szigorúbb szülő.- Mit mondott, amikor házastársa politikai pályá­ra lépett?- Igazából már nem tudom, mivel a férjem 1985. óta politizál. Akkor örültem en­nek, de most már jobban szeret­tem volna, ha a szakmában dol­gozik.- Mi a legszebb ajándék amit ka­pott tőle?- A külföldi utazások. Először 1981. nyarán Angliába repültünk, azóta Európa sok országát bejár­tuk autóval.- Közös életük legemlékezetesebb pillanata?- Harminc év alatt sok szép pilla­nata volt közös életünknek. Azon túl, hogy a gyerekeink megszü­lettek, a legemlékezetesebbek azok a közös kirándulások vol­tak, amiket a lányokkal közösen Magyarországon tettünk. _________________ F. KOVÁTS ÉVA- Mi a házastársa legszeretnivalóbb tulajdonsága?- A megfontoltsága és a családhoz való ragaszko­dása.-Mi a legidegesítőbb?- Ilyenből több is akad, de úgy gondolom, 30 év házasságban eltöltött idő után az üyen tulajdon- • ságok kölcsönösek. De ha rangsorolni lehetne, ta­lán számomra az a legidegesítőbb, hogyha elfelej­ti a közös évfordulókat.- Mikor, hogyan ismerkedtek meg?-1965. szeptemberében Debrecenben ismertük nlég egymást, akkor kezdtük mind a ketten az Agrártudományi Egyetemen a tanulmányainkat. Egy évfolyamra jártunk és egyszer csak elkezd­tünk együtt járni.- Hogy történt a lánykérés? Zsuzsanna lakodalmán 1999-ben Németországban Jó volt a „csapat”, spanyol, francia, olasz, dél-amerikai fiatalok, együtt Vadai Mihály 20 éves, öntu­datos, határozott és nagyon melegszemű fiatalember. Abból a fajtából, aki tudja hol keresse a helyét a világ­ban, céljai vannak és azokat szeretné megvalósítani. Ab­ban a szerencsében volt ré­sze, hogy egy évig Angliá­ban, Cambridge-ben ta­nulhatott. Amikor először telefonon megkerestem, hogy szeretnék vele egy riportot készíteni az angliai tapasztalatairól, sza­badkozott, hogy mért pont őt. A volt „garays” osztályában sokkal érdekesebb fiatalok is voltak, mondta. Végül abban maradtunk, legalább próbál­juk meg, és majd meglátjuk mi születik ebből a beszélge­tésből. íme:- Két évvel ezelőtt érettsé­giztem, majd ezt követően egy győri főiskolára nyertem felvételt. Az első félév után úgy döntöttem (a családom­mal egyetértve), hogy várjunk egy évet, mert nem éreztem igazán azt, hogy ott lenne a helyem. Ezt az évet töltöttem el úgy, hogy Cambridge-ben tanultam.- Hogyan került ki Angliá­ba?- Még a főiskolán láttam egy felhívást, hogy lehet je­lentkezni, nyelvet tanulni Cambridge-ben, megpróbál­tam és elfogadták a jelentke­zésemet.- Voltak-e magyarok a köze­lében és mennyire beszélte ad­dig az angolt?- Az apám Szekszárdról fel­vitt Budapestre, a reptérre, ott elköszöntünk egymástól és irány London. Amikor megér­keztem a vámnál voltak gond­jaim, egyrészt a nyelvet sem beszéltem jól és nagyon megné­zik, hogy kit engednek be az or­szágba. Ezt követően azonban, az ott tartózkodásom alatt egyszer sem kérte el senki még az útleve­lemet sem. Innen utaztam tovább Cambridge-be, amely olyan szá­zezres lakosú város, ebből leg­alább 30 ezer a diák. Egy család­nál lettem elhelyezve és innen jár­tam be az órákra. Nagyon kedves emberekhez kerültem, a feleség indiai származású volt, a férj an­gol katonatiszt, családjuk még nem volt. Én ebből a szempont­ból szerencsés voltam, mert akadt olyan csoporttársam, aki olyan ti­pikus angol családhoz került, ahol a hidegebb, távolság tartóbb vonások jobban megmutatkoz­tak.- Hányán tanultak egy csoport­ban?- Az egész iskolában 300-an ta­nultunk angol nyelvet, de egy cso­portban 14-en voltunk. Hasonló korú, de a világ különböző pont­járól érkező fiatalok. A mi csopor­tunkban voltak spanyol, olasz, francia, dél-amerikai, fiúk és lá­nyok. Órák után is sokat volt együtt a csapat, nagyon jól megis­mertük egymást és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Volt törzs­helyünk is, ahová gyakran betér­tünk, az úgynevezett pub-ok oda­kint nagyon népszerűek. Több városba, és tartományba (Skócia, Wales, Windsor, Ox­ford, Nottingham, London) szerveztek kirándulásokat a részünkre, így gyönyörköd­hettünk az angol építészet­ben, irodalomban és a törté­nelmi helyszínekben.- Milyennek ismerte meg az angolokat?- Az túlzás, hogy megis­mertem őket, de azt tapasztal­tam, hogy nagyon különböző­ek. Az átlagember kevésbé széles látókörű, sőt, talán még mi, magyarok is többet tu­dunk az ő történelmükről, iro­dalmukról, mint ez a réteg. A királyság státusza viszont pont ebben a körben népsze­rű. Nagyon sokféle náció él itt együtt, ezért toleránsak az an­golok. De azt is tapasztaltam, hogy náluk inkább a problé­mák célirányos megoldására törekednek, igaz, több évszá­zados jogszabályaik vannak, melyek segítenek ebben, míg nálunk az emberek a problé­ma megoldása közben, inkább a szabályokba kapaszkodnak.- Milyenek az angol lá­nyok?- Nem szépek, az írek már sokkal inkább. Nekem sze­mély szerint inkább a déli tí­pusúak tetszenek. De végül is az a lényeg, hogy mi van be­lül. A helyes választást általá­ban ráérzéssel döntöm el.- Hol folytatja a tanulmá­nyait immár itthon?- Az ELTE filozófia szakára nyertem felvételt, és ősztől ott kezdem el a tanulmányaimat. Idő­vel még egy másik szakot is sze­retnék hozzá felvenni. Sok olyan etikai és tudományos kérdés fog­lalkoztat, melyre jó lenne ha meg­találnám a választ. A fiatalok egy életre szóló élménnyel gazdagodtak AII. Géza Gimnázium két tanulója, Gyúgyi Zsuzsanna és Hegedűs Vera is meghívást kapott a belgiumi Mechelen városában évente megrendezésre kerülő „Ifjúsági Parlamentbe.” A két 17 éves hölgy a mecheleni SITO gimnázium és a bátaszéki gimi jó kapcsola­tának köszönhetően vehetett részt - ötven társával egyetemben - az ifjúsági parlament programjain. A lányokat kissé váratlanul ér­te a meghívás, hisz ezidáig nem volt szokás tanulók részvétele, a múltban - évente két alkalommal - a gimnázium tanárai utazhat­tak. Az eseményen való részvételnek két fel­tétele volt, a 17 éves korhatár és a jó angol­nyelv tudás, aminek mindkét hölgy megfe­lelt, hisz iskolájukban az eminens tanulók közé tartoznak. A lányok - akik kíséret nélkül, ketten vág­tak neki a nagyvilágnak - a kiérkezést köve­tően egy röpke „műsorba” csöppentek, ahol mindenki bemutatta azt a várost, ahon­nan érkezett. Ezután rövid ismerkedés­re, s a szállások elfoglalására került sor. Zsuzsanna és Vera egy öt tagú belga családnál lakott, ahonnan a legkisebb fiú is résztvevője volt az ifjúsági parla­mentnek. Az összejövetelre Svédország­ból, Hollandiából, Olaszországból, Horvát­országból, sőt Izlandról is érkeztek tanulók. „Vasárnap egy mecheleni városnéző túra volt a program, miközben egy játékos vetélkedő feladatait is meg kellett oldanunk. Minden­nek az volt a célja, hogy még jobban megis­merjük egymást, sazta várost, ahol az elkö­vetkezendő napokat töltjük. Hétfőn a fővá­rosba, Brüsszelbe utaztunk, ahol a város ne­vezetességei mellett megtekintettük az Euró­pai Parlament székházát is. Az igazi munka kedden kezdődött, amikor öt tíz fős csoport­ba osztottak bennünket, s különböző felada­tokat adtak, amiket meg kellett beszélnünk, fel kellett dolgoznunk” - mondja Zsuzsanna, akiknek az „oktatás” megvitatása jutott. Csütörtökön Bruges-i városnézés szerepelt a programban - itt egy rövid bevásárló körút­ra is jutott idő. Pénteken, Mechelenben a vá­rosháza tanácstermében került sor a parla­menti ülésre. „Az ülésen minden csoport el­mondta a tapasztalatait, az adott témában, s utána közösen megvitattuk, megbeszéltük a kérdéseket, s a javaslatokat. ” A lányok két­naponta egy újság készítésnek is részesei le­hettek, melyben a napi tapasztalatokról, ér­dekes történetekről, élményekről, a csopor­tot legjobban foglalkoztató témákról írtak. A két hölgynek nem volt újdonság az újság­írás, Jiisz ők ketten készítik a bátaszéki gim­názium lapját is. Zsuzsanna inkább a rajzo­lásban van otthon, ám Verához hasonlóan neki sem okoz problémát a betűvetés. A lá­nyok a szervezők figyelmességének jeléül pólót, hátizsákot, és kitűzőt kaptak emlék­be, ám az az élmény, amivel gazdagodtak, az apróságok nélkül is örökre emlékezetes marad számukra. (RÓNAI) L gyutt a csapat. Bal oldalon guggol Gyugyi Zsuzsanna, elöl Hegedűs Vera taszélkiek az ifjúsági parlamentben

Next

/
Thumbnails
Contents