Tolnai Népújság, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-19 / 194. szám

4. oldal - Tolnai Népújság TOLNAI TAJAK 2000. Augusztus 19., Szombat Hármas körjegyzőség, új jegyző Kölesp - Kistormás Szeptember 1-jétől dr. Fazakas Krisztina a Kölesd-kistormási körjegyzőség vezetője - dön­tött együttes ülésen a két település képviselőtestülete, 4 pályázat megismerése után. Az ülésen arról is döntés született, hogy Kistormás is támogatja a körjegyzőség január 1-jével történő bővítését, Udvarival. Jegyzet A titokzatos hangok Heteken át beszédtéma volt a városban. Puskalövés­hez, vagy kisebb távoli robba­náshoz hasonló, másodperc­re pontosan, percenként két­szer, éjjel és nappal, a kert­ben, vagy a szobában is hall­ható hangok voltak ezek. Volt, aki nem tudott aludni tőle, akadt, aki éjszakánként stopperrel mérte a robbaná­sok közötti időt. Az emberek fantáziáját mindenesetre fel­csigázta a jelenség. És mivel a hangok eredetével kapcsolat­ban még a „mindentudó” médiától fid. Népújság) is hi­ába kértek információt, saját elméleteket gyártottak. Töb­bek között volt olyan elképze­lés, amely szerint a palánki Sió-híd cseréjével hozhatók összefüggésbe a hangok. Má­sok geológiai robbantásokra gyanakodtak, míg volt, aki egyszerűen a szomszédjaira fogta ezt a kellemetlenséget (is). A rejtélyt végül egyik olva­sónk, a tolnai Jakab Sándor fejtette meg, mégpedig a le­hető legkézenfekvőbben, úgy, ahogy az egy lusta újságíró­nak még csak eszébe sem jut­na soha: felpattant a biciklijé­re, és elindult a hang irányá­ba. Fácánkertben, Lukácsék portáján aztán pontos infor­mációt kapott: a ház és a 63- as út közötti területen, egy nagy dinnyeföldön a gazda automata karbidágyúval tartja távol a dinnyére ve­szélyt jelentő vadakat. Mindez azonban már a múlté, azóta a dinnyeszezon lecsengőben, a nyárnak is mindjárt vége, és hamarosan az elmúlásra figyelmeztető bús őszi szelek fütyülnek sír­va az emberek fülébe... Ki tudja, talán mégis jobb volt az az idegesítő karbidágyú hang - a nyár közepén?-SK­Szent István és a „laza vadulások Tövisháti Béla: alázat az anyag, a feladat iránt Ma este Szent István emlék­helyet avatnak a sióagárdi templomban. A dombormű alkotójával, Tövisháti Bélá­val beszélgettünk.- Mit érdemes tudni az alkotás■ ról, és annak „előzményei­ről”? Nagy örömmel fogad­tam a sióagár­diak felkérését. Eredetileg bronz alkotás­ról volt szó, de mind a költsé­gek, mind a ha­táridő betartha­tósága miatt egyelőre gipsz­ből készült el a dombormű, ami egy festési eljárás révén elég élethűen imitálja a bron­zot. Ha pedig később lesz pénz rá, bármikor ki lehet majd önteni. Azt lehet mondani, hogy jelen­leg a domborművön szereplő kép él bennem Szent Istvánról. Való­színűleg befolyásolják ezt a képet azok az előkészületek, amelyeket tayaly egy tolnai Szent István szo­bor pályázat kapcsán tettem. Más kérdés, hogy akkor rendesen „ki­zsűriztek” minden pályázót.- Ezt miképp fogadja az alkotó?- A szakmai kritikát, a zsűri vé­leményét el kell tudni fogadni, fő­leg, ha pozitívumokat is említe­nek az alkotással kapcsolatban, ami ebben az esetben velem is történt. Ugyanakkor országos szinten azt látom, hogy a vidéki szobrászok ebben a tekintetben „félre vannak téve”, a fővárosi művészek felosztják maguk között a vidéki munkákat is.- Az Ön „kenyérke­reső” foglalkozása res­taurátor (a szekszárdi Wosinsky múzeum­ban). Ugyanak­kor szobrászként is alkot. Minek vallja magát?- Szobrász a vég­zettségem, és onnan lettem restaurátorrá, a múzeumban régé­szeti tárgyak restau­rátoraként dolgozom, de immár 20 éve köz­téri szobrokat is res- taurálgatok. Magamat szob­rásznak szeretem mondani. A restaurátori munka ugyanakkor nagyon érdekes. A restaurátor sok olyan dolgot tanul meg például az anyag fizikai, ké­miai tulajdonságairól, ami na­gyon sokat segít az önálló alkotá­sok megvalósításában. így együtt nagyon jól kiegészítik egymást. En úgy gondolom, hogy ha a restaurátori munka révén az em­ber belelát a múltba, akkor ez ad neki egyfajta értékrendet, és meg­tanulja becsülni az értékeket. Bár nem hiszem, hogy ebbe nagyon bele kellett tanulnom, hiszen alap­vetően ilyen beállítottságú vagyok.- A restaurátori munkában mennyi a művészet, és mennyi a „mesterség"?- A restaurátor természetesen nem önállósíthatja magát. Az el­ső feladat azt megérteni, hogy nem nyúlhatok bele az anyag éle­tébe és a megjelenésébe sem. Ez mindenképpen egy alárendelt szerep. Úgy látom, hogy a mű­vész-restaurátorok szem­lélete más a művészetről, az alkotásokról. Alázato­sabbak az anyag és a fel­adat iránt is. Aki szemlé­li a múltat, az előtt van példa. Aki főállású szobrász, az hajla­mosabb elmenni „laza vadulá- sokba”. Persze arra is szükség le­het, de ezt például egy Szent Ist­vánról szóló alkotás esetében én nem tudom elképzelni. Az ilyen dolgokban nagyon konzervatív vagyok.- Említette, hogy a vidéki alko­tóknak kevesebb munka jut. A sióagárdin kívtil milyen hasonló jellegű műve látható a megyében?- A bölcskei kőtár névadójának domborműve az én alkotásom. Elképzelhető (ha kapok rá meg­rendelést), hogy a tolnai Selyem- gyár 100 éves jubileumára készí­tendő domborművet is én készít­hetem el.- „Otthoni” munkát is megen­gedhet magának az alkotó?- Ha az idő engedi, igen. Igaz, a szegény szobrász gipsszel, agyaggal dolgozik, a gazdag pe­dig csinál valamit, aztán már viszi is az öntödébe, vagy megveszi a köveket. Csak érzékeltetéskép­pen: az általam elképzelt tolnai Szent István szoborhoz csak a kő 4 millió forintba került volna.- Kielégíti a mostani állapot?- Meg kell mondanom, hogy szeretném, ha több munkám len­ne. Annyi mindent kellene még csinálni, az évek pedig csak úgy zúgnak el. ________________-es­T helena fesztivál 2000 FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Bor (k) út avatás Kölesden A kölesdi millenniumi programsorozat teg­nap délutáni nyitá­nyán dr. Szakács Imre, az ISM politikai állam­titkára adta át a millen­niumi zászlót Kocsis György polgármester­nek. Ezt követően a művelődési ház kertjé­ben felavatták dr. Far­kas Ádám alkotását, a millenniumi emlék­oszlopot, amely egy­ben a tegnap megnyi­tott Tolnai Borvidéki Borút kiindulópontját is jelképezi. FOTÓ: GOTTVALD Besurranok Bogyiszlón Az elmúlt vasárnap, augusztus 13-án Bogyiszlón egy családi házból 300 ezer forint értékű ékszert tulajdonítottak el besur­ranásos lopás révén. A rendőrség az üggyel kapcsolatban keres két, 20-30 év körüli, 160-165 cen­timéter magas nőt. Egyikük vékony testalkatú, hosszú, sötét, ápolatlan hajú, sötét melegítő alsót, sötét topot és papucsot viselt. A másik nő teltebb, rövid, sötét hajú, fekete szűk térdnadrá­got, világoskék felsőt viselt. Az említett személyek több házhoz is benyitottak. A rendőrség kéri, hogy aki az alább leírt két személlyel kapcsolatban valami­lyen információval rendelkezik, értesítse a tolnai rendőrőrsöt (új szám: 540-016), vagy az ügyeletet. __________________■ F ogócskázzunk angolul! Kids Club-tábor 4-13 éveseknek A Kids Club módszeren ala­puló angol nyelvi tábort rendeztek a héten Medinán, szekszárdi és helybéli gye­rekek részére. Medina A módszer a világ sok országá­ban ismert, Magyarországon hét, Szekszárdon két éve „van jelen”. A Medinán először megrendezett ilyen jellegű táborban a nyárral kapcsolatos szókincset dolgozták fel a 4-13 év közötti gyerekek - négy pedagógus, köztük Lovászné Jankó Klára (tábor)vezetésével - játékos for­mában, lényegében észre sem véve, hogy ők tulajdonképpen egy idegen nyelv elsajátításának érdekében tevékenykednek. A lé­nyeg a beszédközpontúság és az „átélés”, ami többek között azt jelenti, hogy például fogócska közben is angolul buzdították egymást a srácok. A délelőtti foglalkozások mel­lett a táborozók számára termé­szetesen más jellegű programo­kat is szerveztek, amelyek között egy igazi különlegesség minden­képpen akadt: „angol táboros” magyar gyerekek szerb tánchá­zon vettek részt. A táborozók a tegnapi búcsú­délutánon szüleiknek adtak ízelí­tőt abból, mit tanultak az egy hét alatt, amit a Kids Club-os gyere­keknek (sajnos, vagy hál’ Isten) nem marad idejük elfelejteni: szeptembertől folytatás az isko­lákban.-TS­Magyar fegyverek bemutatóján FOTÓ: GOTTVALD Egy régi álom megvalósult Széleskörű összefogással lerakták egy múzeum alapjait Három figyelemreméltó ki­állítás nyílt az erre az alka­lomra felújított tolnai zene­iskola épületében. Az ese­mény egyben egy „régi tol­nai álom” megvalósulása is, hiszen immár Tolnának is van állandó várostörténeti tárlata, amely alapját ké­pezheti egy majdani múze­umnak. Tolna A csütörtök késő délután a zene­iskola udvarán megrendezett ün­nepségen a várostörténeti kiállí­tás mellett egyházi tárgyú tárlat­nak, valamint tolnai kötődésű képzőművészek kiállításának is tapsolhatott a szép számú közön­ség. mét fejezte ki, hogy végre a me­gye névadó településén is létrejött egy helytörténeti gyűjtemény, ami - hívta fel a figyelmet - egy le­endő múzeum alapjának tekin­Dr. Szilák Mihály polgármester beszédében kiemelte a várostör­téneti emlékek összegyűjtésének és bemutatásának jelentőségét, kifejezve reményét, hogy a későb­biekben ez a „mag” to­vább bővül pincék, padlások eddig rejtett értékeivel. A különle­ges ereklyéket is bemu­tató egyháztörténeti és a több korosztály alko­tóinak műveiből ízelí­tőt adó képzőművésze­ti kiállítást egyaránt a maga nemében párat­lannak nevezte. Dr. Gaál Attila, - a ki­állítást berendező és szakmailag felügyelő - megyei Wosinsky mú­zeum igazgatója örö- Pauli Anna textiltervező és lánya a kiállítás előkészületei során tendő. Tájékoztatott arról a meg­állapodásról, amely szerint a vá­rostörténeti kiállításhoz felaján­lott tárgyak a múzeum törzsanya­gába kerülnek, de azokat Tolnáról elvinni csak a város kifejezett ké­résére lehet. Az ünnepség keretében emlék­lapokkal is megköszönték a segít­séget mindazoknak, akik valami­lyen formában elősegítették a vá­rostörténeti kiállí­tás létrejöttét. Hu­szonkét, haszná­lati tárgyakat, em­lékeket adomá­nyozó magánsze­mély, tizenhét, a kiállítás létrehozá­sában közremű­ködő magánsze­mély, civil szerve­zet, szerv és cég, valamint nyolc, a zeneiskola épüle­tének felújításában- részben grátisz - közreműködő nyújtó vállalkozás és magánsze­mély részesült ilyen elismerés­ben. A miseruhák és egyházi kegy­tárgyak kiállítása a zeneiskola hangversenytermében látható au­gusztus 20-ig, 9-től 18 óráig. A képzőművészeti tárlatot - Freund Antal, Garay Ákos, dr. Gyöngyösi Béla, Imre Péter, Martinék József, Molnár M. György, Mözsi Szabó István, Pauli Anna, Straubinger Ferenc, Strissowszky Szilárd, Szily Géza, Végh András, Végh Já­nos, Verseghy Ferenc munkái - a földszinten, a volt gimnáziumi ebédlőben lehet megtekintem, augusztus 31-ig, 9-től 18 óráig. A kismesterségeket, halászatot, né­met emlékszobát bemutató város- történeti állandó kiállítás a föld­szinten az előbbihez hasonló idő­ben várja az érdeklődőket, au­gusztus 31. után pedig igény sze­rint látogatható. Tolna és környéke lakossága az alábbi hirdetésfelvevő helyeken adhatja le a keretes és apróhirdetéseit a Tolnai Népújságba: Bencze József Tolna, Babits u. 64. Telefon: 74/442-469 06-60/333-050 Molnárné Gyürki Erika 06-20/310-60-52 Steinbach Zsolt 74/440-660

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents