Tolnai Népújság, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-14 / 189. szám

MEGYEI TŰK Ö R Tol,na] Népújság - 3. oldal 2000. Augusztus 14., Hétfő Mondom A Magamét VENTER MARIANNA A mi huszárjaink A magyar huszár fogalom volt annak idején, nem csak Európa-, hanem világszerte. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc le­verése után külföldre menekült magyar tábornokok irányításával szerveződött több országban, közöttük az Egyesült Államokban a könnyűlovasság, mely annyira „magyar huszáros” volt, hogy a ve­zényszavak egy része is a mi nyelvünkön honosodott meg. Nem csoda ez, hiszen a magyar lovas nemzet, hadi sikereit a honfogla­lás óta fürge paripáinak, s az azokat megülő bátor harcosoknak köszönhette, no meg annak, hogy úgy értettek a ló nyelvén a gaz­dáik, mint kevesen. A ló nem csak hasznos és szeretett állat volt, a pogány magyarságnál a szent állat szerepét is betöltötte. Fontos­ságát mi sem mutatja jobban, hogy a ló színének meghatározásá­ra több mint 200 szót ismertek. A lovas hagyományok tehát a legtisztább nemzeti hagyománya­ink közé tartoznak, s megőrzésük nagy fontossággal bír. Az ügy je­lentőségére már több mint egy évtizede rájöttek a lovat szerető em­berek, s egy évtizede pedig sorra alakulnak a lovas hadi hagyo­mányőrző alakulatok, a huszárbandériumok, egy esztendeje pe­dig nálunk, Tolna megyében is megszerveződött a huszárok egye­sülete. Ezek a fiatalok nemcsak a lovakat szeretik, hanem mélyen, őszintén tisztelik mindazt, amit a huszáregyenruha jelent, s ami­kor ebben az egyenruhában lóháton ülve végigmasíroznak egy-e- gy utcán, vagy hajszálpontosan végigjátsszák egy-egy volt csata minden jelenetét, mintha egy időgépbe kerültek volna: élővé válik a múlt, nemzetünk múltja. A mi megyei huszárjaink nem fő állásban hagyományőrző vité­zek. Mindannyian dolgoznak, s szabadidejük, no meg pénzük jó részét fordítják szeretett kedvtelésükre. Jóbarátok fogtak össze egy esztendeje, hogy létrehozzanak egy lovasbandériumot. Nem kérte fel őket erre senki, sem politikai, sem gazdasági erő nem áll mö­göttük, csak a barátság, a hagyománytisztelet. Ha valami kiér­demli az igazi, önszerveződő, civil szervezet titulust, akkor ez a Tolna megyei huszárbandérium, amely egy szép, igaz hagyomány életben tartását és továbbadását tűzte ki célul, maguk és mások örömére, gyönyörűségére. Pörkölt, rock'n'roll Kovács Tamás tamási versenyző Néhány fiatal és idős asszony volt a közönsége szomba­ton délután két óra után röviddel a Rock and Roll Radio Band nosztalgia­koncertjének a pári teleház udvarán: a Pári Nemzetiségi és Ifjúsági Egyesület pörköltfőző verse­nyének közönsége el nem ítélhető mó­don vagy árnyékba, vagy a művelődési házba húzódott a 33 fokos hőség elől. A ház hátsó udvarán ekkor már alapos pörköltfőzési előké­születek folytak ser­téscomb, lapocka, zsír, paprika és vöröshagyma fel- használásával. Az egyesület ta­valy rendezett először hasonló versenyt, ami nagy népszerűség­nek örvendett, korábban pedig családi délutánra invitálták a páriákat. A mostani e kettő ötvö­zete - mondta Gere Zoltán, az egyesület elnöke. A pörkölteket három fős zsűri öt szempont alapján bírálta el, és ezúttal kö­zönségdíjat is kiosztottak: ezt an­nak a pörköltnek a készítője kap­ta, amelyből este hattól félnyol­cig a legtöbbet sikerült eladni. A rock'n'roll után fellépett a Szalat- naki Nemzetiségi Egyesület kó­rusa is, amely a pári német nem­zetiségi férfikórus látogatását vi­szonozta. Schäfer Józsefné, pári nyugdíjas asszony egyébként a Rock and Roll Radio Beatles-slá- gereit hallgatva azt mondta: tet­szik a műsor, csak az ő idejében trombitán játszottak a bálban. Nemzetiségi napok Györkönyben „A múltadból élj, de a jelenben és a jövőnek” Györköny (Folytatás az 1. oldalról.) A méltán ismert és elismert györkönyi pincefalu díszterén gyülekeztek a forró dél­utánon a település lakói és a háromnapos rendez­vényre érkezett vendé­gek. A zászlóátadási ün­nepség térzenével kezdő­dött a nagymányoki fú­vósok előadásában. A Himnusz elhangzása után Rohn Mátyás pol­gármester köszöntötte a résztve­vőket. Mint elhangzott „ Az elmúlt ezer év igen mozgalmas és gyak­ran nagyon szomorú volt. Egyálta­lán nem magától értetődő, hogy mi ma egy szabad, független or­szágban 13 nemzetiséggel közö­sen, békében élhetünk. Mindezért büszkék és hálásak vagyunk és meggyőződésem, hogy a magyar nemzetnek ez a teljesítménye ele­gendő ok az ünneplésre.” A pol­gármester ezután köszöntötte az egybegyűlteket. Az ünnepségen részt vett: Wilfried Gruber, Né­metország nagykövete, dr. Hende Csaba, az Igazságügyi Minisztéri­um államtitkára, Heineck Ottó, az Országos Német Nemzetiségi Ön- kormányzat elnöke, dr. Józan- Jilling Mihály, az Országos Német Nemzetiségi Önkormányzat alel- nöke, Tóth Ferenc, a körzet or­szággyűlési képviselője, Szauer Ágnes, az Országos Kisebbségi Hi­vatal képviselője, Artur Kleinhans, Willstätt polgármestere, Helmut Beiner, Eckartsweier elöljárója (a két németországi település part­nerkapcsolatban áll Györkön- nyel). Részt vett az ünnepségen a németországi Annaberger-Land régió négytagú delegációja is, Christa Schwenke vezetésével. Rohn Mátyás köszöntőjét kö­vetően dr. Hende Csaba adta át Györkönynek a millenniumi zászlót. Az államtitkár ünnepi be­szédében kiemelte, milyen kivé­teles adománya a sorsnak, hogy megérhettük ezt az évet, mikor a kereszténység felvételének és a magyar állam megala­kulásának ezer éves évfordulóját ünnepel­jük. Magyarországra Szent István óta a kul­turális és nemzetiségi sokszínűség jellemző, s a kulturális sokszínű­ség kicsiny, de szép színfoltja Györköny, s ennek a gazdagságnak a megőr­zése hosszú távú nemzeti érdek. A millenniumi zászlóra a köz­ség köztiszte­letben álló pol­gára, Kiág Mátyásné zász­lóanya kötötte fel a szalagot. A lobogóra dr. Z s e d n a i Józsefné evan­gélikus lelkész, Böttger Antal református tiszteletes és Landrau Leru katolikus plé­bános mondott áldást. Az át­adási ceremó­niát követően Wilfried Gru­ber nagykövet szólt az egybe- gyűltekhez. Mint elhang­zott, a német- A gyerekek mindjárt ki magyar kap­csolatok már ezer éves múltra te­kinthetnek vissza, s most, ezen a különleges évfordulón remény van rá, hogy újabb ezer évig foly­tatódik a két nemzet baráti kap­csolata. A várható uniós csatlako­zás, s német és magyar települé­sek közötti partnerkapcsolat, mint itt, Györkönyben is, garan­cia erre. A nagykövet úr végeze­tül sok szerencsét és minden jót kívánt a györkönyieknek. Ezt kö­vetően a két németországi part­nertelepülés vezetői adták át ajándékukat az ünnep alkalmá­ból a györkönyieknek, az adomá­nyozott összeget az iskola felújí­tására fordítják majd. Az átadási ünnepséget millen­niumi emlékműsor és folklórmű­sor követte a nagymányoki, a decsi és a györkönyi tánccsoport­ok, Peller Anna, az Eckartsweier-i kórus és a györkönyi kórus fellé­pésével. Este 8 órakor a Szondi két apródja című színházi elő­is próbálták a felújított játszóteret fotó: ok. adás várta a közönséget, amit helybéli My Rock együttes kon­certje követett. VENTER (Mai számunk a helyi önkor­mányzatnak köszönhetően jut el minden györkönyi háztartásba.) AMERIKAI AUTÓK PAKSON. A Fortuna Rádió és a Dunaparti Közalapítvány szombat este utcabált ren­dezett a művelődési ház melletti parkolóban. Ezt megelőzően amerikai autók bemutatóját láthatta a több száz érdeklődő. Nyolc gépkocsi érkezett erre a bemutatóra Dunaújvárosból, ahol a V8-as klub tartotta eb­ben az időben többnapos amerikai autóstalálkozóját. A bálban a Madarak nevű fővárosi együttes szóra- koztatta a közönséget. _________________________________ fotó: gottvald károly F elemelte a parfümöt. Bele is sza­golt. Kellemes illat, el kell ismerni. Csak nincs ízlése annak a fickó­nak...? Még maga előtt látta az arcát, hát nem egy kellemes társalgó, az biztos. A feszültség csak úgy árad belőle... Utána kell nézni ki is ez? Teltek á percek. Ha csak egy csokor érkezett megint, hol van Kinga? Úgy állt a férfi, akár egy vadat szimatoló kutya. Aztán elin­dult a kapu irányába... Már biztos volt benne, hogy nem téved. Az ellenség ott volt a kapu előtt, és nyugalmára tört...! ❖ ❖❖- Hát... én vagyok az.- Köszönöm az ajándékokat.- Maga gyönyörű... Kinga. Valami egészen furcsát érzek, ha itt lehe­tek. Nem is tudom, hogyan mondjam...- Azért mondja csak1- Ne nevessen rám ilyen csúfondá- rosan... mert akkor még inkább összezavarodok. így is elgyengü­lök, ha a szemébe nézek. Hogy le­het valakinek ilyen szép szeme? Soha nem éreztem ilyesmit. Tudja, én... szóval én egészen másfajta ember vagyok, úgy általában. Sen­ki nem ismerhet ki engem úgy iga­zán, erre mindig vigyáztam. De most valahogy minden más lett.- Én meg itt élek a fenyők között. Az apámra azt is mondják, hogy bolond... Pedig nem igaz! Nagyon jó ember!- Engem mégis el akart üldözni.- Mert betolakodónak tartja. És félt engem.- Igaza van. Magát tőlem félteni kell.- Ne beszéljen így, kedves... Nem is tudom a nevét!- Flóri . Flórián. Még sohasem láttam senkit, akit így hívtak volna. Flórián!- Én sem találkoztam Kingával, de most már örülök neki, nagyon örülök. Eljöhetek egyszer?- Mikor?- Tán legjobb lenne, amikor Kal­lós úr nincs itthon... ❖ ❖❖ Erre a végszóra bukkant fel az apa. Eddig úgy jött, mint a moka- szinos indián vadász, nesztele­nül, láthatatlanul. Egyszer csak ott állt mellettük, zajtalan szét­nyíltak a fenyőágak. Nem volt kétséges, hogy hallotta az utolsó mondatokat. Ez különben az ar­cára volt írva. A feje megint lila volt, csaknem szétvetette a düh!- Kingaaa! Mars be a ház. Maga meg tűnjön el, de gyorsa: Lezá­rom a kaput és többet n nyi­i ■ VU M.íj- '' Hónapokra el vagyunk látva vi­rágcsokrokkal, rózsával, szegfű­vel, dáliával és minden egyéb zöldséggel! Kőpúder és parfüm sem kell több, évekre elég lesz! A viszontlátásra, fiatalember! Becsapta a kaput, fenyegető pillantással fordította el a kulcsot a zárban. Dühe tetőfokára hágott, volt egy pillanat, amikor Flóri meg is ijedt, visszahőkölt. Viszont egy másodpercre még észrevette, hogy Kingát egyáltalán nem izgat­ta apja dührohama, nevetve intett neki, és úgy mentek el ketten, a fák közé. Szóval talán nem is olyan veszélyes az öreg, mint amilyennek mutatja magát? Vagy - és ez látszott valószí­nűbbnek - Kinga nem fél tőle, nincs rá oka, ám annál inkább tar­tania kell Kallóstól?... V *♦* V Flóri visszament a városba. Egyelőre kifogytak cselei. Küldött tíz táviratot, hét nagy csokrot, két szép ajándékot, és egyszer sze- mélyec?pr Is mpqíplpnt A főtéren sétált. Ibolya és Mag­dolna egyszerűen eszébe sem ju­tott, ez pedig bajt jósolt. Nem az annyira rettegett lebukást, nem. Hi­szen a hölgyek nem ismerhetik fel, még ha egyikük itt jönne vele szemben a téren, akkor sem. A baj az ő egész életrendjét és „foglalko­zását” fenyegette. Miképpen éljen ezután? Nem akart tisztába lenni vele, kerülgette a gondolatot, de az csak beférkőzött tudatába, és ott rombolt. Végre Flóri leült egy pád­ra, a sátorszerűen szétterülő platán alá. A kis parkban kutyákat sétáltat­tak, gyermekkocsikat toltak, ő volt az egyetlen, akinek se kutyája, se gyereke, se párja nem volt. Egyedül ült és nézett maga elé. A kavicsos út nem adhatott választ tépelődéseire. A tét nagy volt, eddig a legna­gyobb. Ha Kinga úgy hat rá, mint egy kábítószer, akkor tényleg baj van. Ha emiatt felhagy egész tevé­kenységével, miből fog élni...? Tud­ta persze, hogy a milliókból, amiket eddig összegyűjtött, megélhet most különösebb erőfeszítés nélkül A Jazz Quartett jubileumi lemeze A szekszárdi Jazz Quartett tize­dik, jubileumi nagylemezét a simontornyai régiós fesztivál nyitónapján mutatta be, kiváló hangulatú, nagysikerű koncert keretében . Mint azt az együttes vezetője, dr. Hulin István el­mondta, ez egy „vendégeskedő” lemez, a quartett tagjai mellett három meghívott előadó is sze­repel rajta: Domány Anikó (ének), Varga Gyula (hegedű) és Körtés József (fuvola). A ven­dégművészek változatosságot, kellemes színfoltot visznek a ze­nei anyagba. A jubileumi lemez anyagát S2:eptemberben mutat­ják be a szekszárdiaknak, októ­ber közepén a szegedi jazz-na- pokra hivatalosak, október 20- án pedig a Magyar Rádió már­ványtermében lesz az együttes produkciójának nyilvános felvé­tele. Hírek TÜZEK. A Baranya megyei Hi­dason a szeméttelep mellett mintegy 3 hektárnyi területen fogott tüzet az avar és az aljnö­vényzet tegnap délután. A hely­színre a szekszárdi tűzoltók vo­nultak oltani. Késő délután a szekszárdiaknak otthon akadt dolguk, a városi szeméttelepen keletkezett tűz. A tűzoltóság munkáját a városi köztisztasági cég is segítette egy erőgéppel. Az oltási munkák lapzártakor még tartottak. SZEKSZÁRD. Az Illyés Gyula Megyei Könywtár és a Gyermek- könyvtár a mai naptól ismét vár­ja olvasóit. A nyári szünet után kibővült választékkal, többek között az Ünnepi Könyvhéten bemutatott újdonságokkal áll­nak az olvasók rendelkezésére. VÉRADÁS. A dombóvári kór­ház munkatársai kedd reggel fél nyolctól délután két óráig vér­adásra várják aizokat, akik segíte­ni szeretnének embertársaikon. Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz,,mely éltünk dolgozott. Számunkra Te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok. Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismer­ték és szerették, hogy TUSA JÁNOS volt fuvaros életének 79. évében hosz- szú szenvedés után el­hunyt. Temetése 2000. augusztus 16-án 16 óra­kor lesz a bonyhádi katoli­kus temetőben. A gyászoló család is. De ez a perspektíva még túl ko­rai volt számára. Igaz, gyakran megfordult a fejében, hogy ez az „elbújás” mérhetetlen biztonságot adna, hiszen ha tovább folytatja ed­digi tevékenységét, előbb-utóbb le­bukik. Így viszont, ha megelégszik az eddigi bevétellel és nem űzi to­vább a szélhámoskodást, talán még valamilyen becsületes üzletbe, vál­lalkozásba is foghatna... De hol van olyan vállalkozás, ahol hetente megkereshet háromszázezret is? Mint például a traktorok eladásá­val. Igaz, azt is abba kell már hagy­ni, eddig három megyében csinál­ta, hamarosan megjelenik a sajtó­ban az időrendben az első megyé­ben elkövetett stiklik leírása, és a fi­gyelmeztetés a falusi gazdákhoz... Hát ez is befuccsolt, újat kell kitalál­ni. De még érdemes-e? Bármire is gondolt, mindig Kin­ga arca bukkant fel előtte, a lány vidáman nézett rá, a szeme ugyanakkor komoly volt. Mintha figyelmeztetni akarná valamire... De mire? ifolvt»t hjk.i r f i i Szerelmes szélhámos Nemere István kisregénye - 31. rész

Next

/
Thumbnails
Contents