Tolnai Népújság, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-12 / 188. szám

Hl 2000. Augusztus 12., Szombat MEGYEI TÜKÖR Tolnai Népújság - 3. oldal Mondom A Magamét VENTER MARIANNA Iskolatáska Közeledik a tanév, a beiskolázás, a szülők már számolgatják a várható költségeket, különösen azok, akiknek egyszerre több gyer­meke is tanai. Az anyukák már titokban szemrevételezték a tás­kákat, tolltartókat, azt firtatva, kibírnak-e még egy szezont, s az sem túl nagy baj, ha a csemetének esetleg nem nőtt a lába június óta, mert akkor még egy darabig használható a régi tornacipő. Persze nem mindig válnak be a szülők titkos „számításai”. Emlékszem, egyszer felhívott egy anyuka, mint mondta, tudja, hogy jelentéktelen az ő panasza, de muszáj valakivel megosztani a bánatát. Kislánya azzal jött haza egy szeptemberi napon az is­kolából, hogy „leszólták” az új táskáját az osztálytársak, mert nem „márkás”. Megmagyarázták a gyereknek, s az meg is értette, miért nem „menőbb” terméket vettek, de azért csak látták rajta, hogy bántja a dolog, ha többé nem is említette. Karácsonyra, nagyszülői összefogással, megvették a drága táskát, nagy volt az öröm, év végére persze az is tönkrement, csakúgy, mint az olcsó. Miért van erre szükség? Miért kell a családokat ilyen költségekbe lovalni, ilyen ostoba okokból? - kérdezte a telefonáló. Nem tudtam rá válaszolni, s ma sem tudok. Talán sohasem volt a gyerekek igénye olyan meghatározó a családok életében, mint manapság. Nem mintha a régebbi generációk tagjait nem szeret­ték volna annyira a szüleik, mint a mostaniakat, de valahogy nem volt ilyen nagy a különbség családok és családok között, s nem a tárgyakon, a „márkás cuccokon” mérték egymást az embe­rek. A méregdrága taneszközökkel is ugyanannyi idő alatt tanul meg a gyerek ími-olvasni, mint az olcsóval, s nem lesz attól tehet­ségesebb, ha az ország legdrágább iskolatáskáját vásárolják meg neki. Mégis, néha úgy teszünk, mintha mindez számítana, mint­ha csak ezen múlna a dicsőség, no meg a boldogság is. Nem tu­dom, jót jelent-e az nekünk, ha valóban csak ezen múlik majd. Fesztivál: amit látni kell A lehető legegyszerűbben a Régiók Összművészeti Fesz­tiváljának produkciói há­rom csoportra oszthatók: amit leginkább hallani, amit nézni és amit látni kell. Ez utóbbiak között említendő nyolc képzőmű­vészeti kiállítás. A simontornyai Beszédes úti későbarokk iskolaépület önma­gában is művészet, a bolthajtásos termek ezúttal galériaként adnak helyet képzőművészeti műfajok­nak. A galéria „nyitánya” Szurdi Éva keramikusművész millenni­umi kerámia-faliképe az épület folyosóján, amelyen eredetünk mitikus fája „boldogságvirágok­kal”, a művésztől már ismert ke- rámiavirág-mécsesekkel nyújt lí­rai látványt. Egybenyíló termek­ben találkozhatunk két külön vi­lággal: Baky Péter és Bicskey Zsolt tárlatával. A szekszárdi fes­tőművész ötven éves jubileumi tárlatán a tőle megszokott stílus­ból, színvonalból ad ízelítőt. Pasztellképei, grafikái a grotesz­ket, a szürreálist és a reneszánsz­ra játszó klasszicitást ötvözve egy csepp a huszadik század mű­vészetének párlatából. Bicskey Őrzők című kiállításának képei ismét egy mitikus-misztikus vi­lágba visznek, amelyben összeol­vad alakjainak szuggesztív tekin­tete a gyertyafénnyel és a füstölő illatával. A Petőfi úti iskola épületében két fiatal simontornyai alkotó mutatkozik be. Sarkantyú Már­ton a Képzőművészeti Főiskola harmadéves hallgatója plakátjai­val, emblémáival elsősorban ter­vezőgrafikusként állít ki. Márkus Regina, - ő a Magyar Iparművé­szeti Egyetem hallgatója - pedig a mltikus-mesei látásmód naivitá­sából merít grafikáin. Simontornya több csatornán is jelen van a kiállításokon. Reisz Tamás, simontornyai festő szin­tén ötven éves jubileumi tárlatán elsősorban a hely szellemét, a vá­roska régi épületeit, hangulatát megöröldtő pasztellképeit állítot­ta ki. Értékmentés optikán ke­resztül Tolna megyében - ez a cí­me Tímár László és Barbalics Miklós közös fotókiállításának, amely Simontornyát és Tolna megyei feszületeket, egyházi mű­emlékek kőszobrait mutatja be színes felvételeken. t. f. NAGY MAGYAR PRÉDIKÁTOROK. A sorozat újabb állomásaként augusztus 13-án, vasárnap 17 órai kezdettel Szekszárdon, a Bezerédj utcai Református Gyülekezeti Házban az érdeklődők Gyökössy Endre, Újpest református lelkipásztorának Mindennapi kenyerünk című - hangszalagról bejátszott - igehirdetését hallgathatják meg. Kerékpárral mentek táborozni Ozora - Kisszékely Immár ötödik alkalom­mal tették meg kerékpár­ral az utat az ozorai gye­rekek a kisszékelyi tá­borba. A legtöbben az összes túrán részt vet­tek, de Ruzsáné Gergely Erzsébet tanárnő, a tábo­rozás vezetője és két se­gítő kollégája igyekezett mindig új gyerekeket is bevonni, sikerrel, az idén a legfiatalabb részt­vevő diák 6, a legidősebb 17 éves volt. A kellemes, családias légkör, a sáto­rozás varázsa vonzza a gyerekeket, s ilyen kö­rülmények között elsi­mulnak az iskolában ki­alakult ellentétek is. Az ozorai gyerekek 6 napot töltöttek a kisszékelyi táborban, a seny, horgászat, sportprogramok, dám és érdekes elfoglaltság, programban szerepelt úszóver- gyöngyfűzés, s még számos vi­_______________________ S átras világtalálkozó svédföldön Malmöben is hódított a szekszárdi bor Igazán látványosan tiltakoz­tak a kirekesztés ellen a malmöi ifjúsági világtalál­kozó résztvevői: a svéd vá­rosban rendezett demonstrá­ción, azaz az utcai felvonu­láson vérpezsdítő brazil ze­nére táncoló, tolldíszekbe öltözött lá­nyok vezet­ték a nagy érdeklődés­sel kísért menetet. A baloldali fia­talok nemrég tartott nem­zetközi feszti­válján Tolna megyét harminc­négy küldött - köztük a szálkai Kék Tó Néptánc Együttes tizenöt tagja - képviselte. A csapat veze­tője, a szekszárdi Győrfi Gyula el­sőként a lelkes fogadtatást emlí­tette élménybeszámolójában.- Külön vonattal indultunk Svédországba, s elég fárasztó út után érkeztünk Malmöbe. A vá­ros pályaudvarán már vártak ben­nünket vendéglátóink, méghozzá zenével: ezt követően foglaltuk el szállásunkat a számukra kijelölt tengerparti területen. A közel hétezer résztvevő nem panaszkodhatott a túlzott ké­nyeztetésre, hiszen szállás gya­nánt hatalmas, tizenhét fős sátrak szolgáltak. Az első megrázkódta­tás után a Tolna megyeiek a kö­rülményekhez képest viszonylag kényelmesen elhelyezkedtek, s máris belevetették magukat a fesztivál forgatagába. Az egy hetes rendezvény a ki­rekesztés és a gyűlölet elleni tilta­kozás jegyében zajlott, s ezt a célt szolgálták a programok is. A talál­kozóval egyébként a svéd sajtó minden nap címoldalon foglalko­zott, sőt, a svéd kormány tagjai­nak többsége előadóként is felke­reste a hatalmas sátortábort.- A hatezres demonstráción is az egyik miniszter vállalta a szó­nok szerepét - mondta Győrfi Gyula. - A zászlóerdő és transzpa­rensek koszorúzta menet öt-hat kilométer hosszan araszolt ke­resztül a városon. Ez alkalommal békésen megfértek egymással a különböző nemzetiségű fiatalok: előttünk, magyarok előtt például az izraeliek lépdeltek, mögöttünk pedig a palesztinok, de nem tör­tént semmiféle rendzavarás... A különböző politikai előadá­sok, konferenciák mellett a részt­vevők a sportban is jeleskedtek: a magyarok - Tolna megyei játéko­sokkal megerősödve - a fociban döntetlenre végeztek a brazilok­kal, majd legyőzték az argentino­kat 0), s csak a nyolcad döntő utolsó mérkőzésén estek ki, vere­séget szenvedve a házigazdáktól. Szűkebb pátriánk képviselői egyébként ott fenn, északon is talál­koztak kinn élő honfitársainkkal.- Három-négy középkorú hely­beli váratlanul magyarul szólított meg bennünket, azt kérdezve, honnan érkeztünk? Amikor el­mondtuk, hogy Tolna megyéből, Szekszárdról, azonnal az iránt ér­deklődtek: van-e nálunk jóféle szekszárdi bor? Egészen véletle­nül éppen volt... A magunkkal vitt italokat azután nagy öröm­mel kóstolgatták, s azon sajnál­koztak, hogy ilyen bor bizony nem kapható Svédországban.-5ZÁ­A Régiók Fesztiváljának programja Simontornya Szombat: 11.00 a Vár téren: Mes­terségek utcája. Kézművesek, ré­gi mesterségek - játszóházak, be­mutatók és vásárló sokadalom. 17.00 Beszédes udvar: Kultúrával a Nyugat kapujában, győztes pro­dukciók. Tengelici Gyermek Színjátszók (Weöres Sándor: Csa­lóka Péter). 17.40 Tateszovjan Leila mondern tánc- és mozgás­művész. 18.00 pa Thalia Társulat (Vasvár) Vásári komédiák. 20.30 A Pécsi Mecsek Táncegyüttes Egyesület színpadi táncprodukci­ója. 22.10 A Várlépcsőn: a „Kajsza Fúvós Quartett” koncertje. 22.30 a fesztiválsátorban: Accident a simontornyai zenekar, Susker Punch zenekar Budapest kon­certje. Vasárnap: 11.00 a Vár téren: Mesterségek utcája. Kézműve­sek, régi mesterségek, játszóhá­zak, bemutatók és vásári sokada­lom. 12.00-18.00 Piactéren: Coca- Cola Road-Show. 19.00 Beszédes udvar: ünnepélyes fesztiválzáró: Cserháti Péter polgármester és Könyv István János, a fesztivál művészeti vezetője beszéde, majd tábor- és fesztiválzáró kon­cert, meglepetésekkel. 21.00 Pe­tőfi koncert udvarban: Kispál és a Borz zenekar koncertje. 22.30 Fesztiválsátorban: a közönség ál­tal legjobbnak tartott „sátorzene- kar” örömzenéje! ____________■ Hí rek MUNKÁBAN A TŰZOLTÓK. Tegnap kora reggel a dunaföld- vári híd közelébe riasztották a helyi önkénteseket és a paksi tűzoltókat. Mint kiderült, a ti­lalom ellenére tüzeltek száraz avart és gazt. A dombóváriak kétszer is veszélyelhárítással foglalkoztak tegnap, délelőtt az egyik óvodában vágták ki a gyerekek épségét fenyegető fát, délután pedig egy szintén ve­szélyessé vált fémszerkezetet távolítottak el a Gyöngyvirág körúton. Mórágyon mintegy 12 hektáron égett szalma, a hely­színre a szekszárdi tűzoltók vonultak. Decs határában 2 hektárnyi területen nádas égett, a lángokat a szekszárdi tűzoltók fékezték meg. Németkéren a Solymár utcá­ban egy 4xS méteres mellék- épület, valamint a benne tárolt bútorok fogtak tüzet, a kár mintegy 100 ezer forint. A tü­zet a paksi hivatásosok oltották el. Nem sokkal később Dunakömlődön akadt dolga a paksi hivatásos és az atomerő­mű üzemi tűzoltóinak. A temp­lom mellett mintegy 800 négy­zetméternyi területen égett avar, a templom épületét ve­szélyeztetve. A lángokat meg­fékezték. SZEKSZÁRD. A Babits Mihály Művelődési Ház és Gyermekek Háza szervezésében augusztus 14. és 18. között repülő-model­lező és szórakoztató informati­kai táborban tölthetik el a gye­rekek a vakáció utolsó előtti hetét. BIZOTTSÁGI ÜLÉS. A dóm bóvári képviselőtestület jogi és javadalmazási bizottságának hétfő délután két órakor kezdő­dő ülésén a helyi lakáscélú tá­mogatásokról és a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásokról szóló rendelet mó­dosításáról, az önkormányzat szervezeti-működési szabály­zatának megváltoztatásáról, valamint a polgármester illet­ményéről és költségtérítéséről lesz DOMBÓVÁRON edzőtáboro­zik hétfőtől vasárnapig a József Attila Általános Iskola Diák Kö­télugró Sportkörének meghívá­sára a világbajnokokat is felvo­nultató szombathelyi csapat. Az Apáczai Csere János Szak- középiskola tornatermében dél­előttönként 14 vendég és 12 he­lyi versenyző gyakorol három edző irányításával, délutánon­ként pedig a gunarasi strandon fürdés szerepel a programban. ŐRIZETBE VETTEK egy sze mélyt Szekszárdon, akit a rend­őrség azzal gyanúsít, hogy júli­us 30-án Alsónyéken megszúrt egy férfit és elvette rádiótele­fonját, valamint ékszereit és pénztárcáját. Szerelmes szélhámos p Nemere István kisregénye - 30. rész- Miért, mi lesz? Agyonlő? - gú­nyolódott Flóri tehetetlenül, és az asztal szélét markolászta.- Majd meglátja, mit teszek! - és Kallós elviharzott. Az ajtóban csak­nem összeütközött a pincémővel, aki a teraszról jött befelé. A nő fél­fordulatot tett, utána nézett, aztán talányos mosollyal jött az asztalhoz, nem kommentált semmit, csak rá­nézett Flóri fagyott tekintetére. Nem is kérdezte, kér-e még valamit? A férfi csak később ébredt rá, hogy ezt a cehhet tényleg neki kell kifizetnie. De nem ez izgatta a legjobban. Az újabb akció sokrétű volt, ki­gondolása viszont nem került ne­gyed órába sem. „Ha ti így, én is így” - gondolta és beállított a postára.- Kérek tíz távirati űrlapot. Ugye meg lehet rendelni, hogy mikor kézbesítsék a táviratot?- Igen, uram - felelte a kis újonc leányzó félénken.- Rendben van, köszönöm - fél­revonult és hosszan töltögette a la­pokat. Bár a szöveg és a címzés álta­lában azonos volt. „Szeretlek, Kin­ga!” Aztán visszament és diszpo­nált: - Ezt most azonnal vigyék ki, kérem. Ezt két óra múlva, azt este. A többit holnap, a jelzett sorrend­ben és időközökben - úgy viselke­dett, mint egy milliomos. Szükség is volt a pénzére, mert amikor közöl­ték vele a tíz távirat díját, enyhén megszédült. Nem is sejtette volna, hogy ennyire felmentek a postai költségek mióta utoljára táviratozott valakinek. Annak már több éve... Aztán felkereste a virágost:- Kallós úr érdeklődött felőlem?- Igen uram. Baj?- Mindegy - legyintett nagyvona­lúan, de belül kicsit sajgott az önér­zetén ejtett seb. Ennyire megleshető, kinyomozható? Ő, a nagy Furulyás Flóri, a magyar szélhámosok egyik királya? Mert annak tartotta magát.- Kérem, csináljon még három olyan szép csokrot. Szállítás is lesz.- Sejtem, hová - felelte a mogor­va asszony. De mintha nem lett vol­na annyira mogorva, hallván a nagy megrendelést. Később kissé kitágult a szeme... - Azt mind? Kedves uram, ezrekbe kerül, a házhozszál­lítással együtt...- Nem baj. A pénz most már nem számít - letette a bankjegyeket az asztalra a celofánpapír, a színes sza­lagok és a nagy olló mellé, aztán to­vább sétált. A következő állomás az áruház volt. Vett egy drága francia parfőmöt, aztán egy hasonlóan drá­ga púdert (Max Factor kőpúder, ter­mészetesen 34-es) és így járt-kelt még a boltokban, míg azokat be nem zárták. A zsákmányt elvitte a szállóba, tudta, hogy másnap reggel első útja a taxisokhoz vezet. A szép kis csomagokat kétóránként kell majd elvinniük a Kallós-tanyára... 4. Az ostrom Kallós úgy káromkodott, mint a jégeső.- Hogy az a salétromos pince omoljon be alatta! Hogy egy meg­termett jegenye dűljön rá, és ma­radjon alatta olyan laposan, mint egy palacsinta! Rágják szét a fér­gek, ne legyen egy pillanatnyi nyu­galma sem...! Ahogyan elvette a mi nyugalmunkat is! Kinga nem tudta, nevessen vagy sírjon? Gyűlölte, ha az apja károm­kodik, ugyanakkor nevetni is szere­tett volna, csak nem mert. Apja arca vörös volt. A nap rásütött, amikor kiállt az udvar közepére, és ha lett volna sapkája, azt biztosan ledobja és megtapossa. így csak a puszta anyaföldet ta­posta, de azt igen erősen és sokáig. Végül Kinga nem bírta ki a látványt, a falnak dőlt és csak úgy rázta a ne­vetés. Az előszobában a hét csokor­tól már hihetetlen virágillat terjen­gett, még sohasem érzett ehhez ha­sonlót. Abbahagyta a nevetést, be- szívta a levegőt. Állt, kezében az egyik csokorral. A rózsák elhódítot­ták. Lassan elkomolyodott. Kétség- beesetten keresgélt emlékezetében. Hogyan is nézett ki az az ember...? Milyen volt a szeme, meleg volt-e a pillantása? Milyenek voltak a moz­dulatai? Aztán elrévedt. Apja így ta­lált rá. Az utolsó ajándékcsomag pa­pírját dühösen levágta a padlóra:- A közelembe akar férkőzni - le­helte a lány. Olyan halkan, hogy az apja is alig hallotta. Kallós rábámult, most már lila volt a feje. Csak meg ne üsse a guta, jutott a lány eszébe. Odaszaladt hozzá, a mellére bújt. Ez régebben mindig használt. Ami­kor még kislány volt. Erre gondolt az apja is, aztán ép­pen olyan gyorsan eszébe jutott: ami történt, éppen azért eshetett meg, mert Kinga már nem kislány. Bizony lassan két éve, hogy leérett­ségizett, tavaly nem vették fel az egyetemre. Talán majd az idén. Ha csak közbe nem jön valami. Mint például ez a szemtelen pasas...- Persze. A közeledbe - Kallós maga előtt látta a fákat. Hát ez sem elég? Kijöttek a városból, és azt hit­te, itt végre nyugta lesz. Kintről dudálást hallottak. Kallós felszisszent. Megesküdött volna, hogy ismét a taxis jött, talán éppen ugyanaz, aki ma már kétszer is járt itt? Meg tegnap óta a postás a kis motorján, a sikoltozó dudájával. Ad­dig visítozott a kapu előtt, míg a gaz­da ki nem ment eléje. Most, mielőtt Kallós mozdulhatott volna, Kinga kibontakozott karjaiból és elrohant. Az apja utána nézett - a lány, akár egy fiatal zerge, jókedvűen futott át a tisztáson, aztán eltűnt a fák kö­zött. Remekül érzi itt magát - gon­dolta az apja - de vajon megvan-e mindene? (folytatjuk.) }

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents