Tolnai Népújság, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-29 / 176. szám

I 2000. Júuus 29., SZOMBAT MEGYEI TŰK Ö R Tolnai Népújság - 3. oldal Mondom A Magamét VENTER MARIANNA Együnk, de mit? Mától fogva nem eszem bálnahúst. Nem mintha eddig csak egy­szer is szerepelt volna a családi étlapon a tejfölös bálnapaprikás, de most már nem is fog. Ha csak nem a cápahús-értékesítő lobby áll a rémhír hátterében, bebizonyíthatóan mérgező a bálnahús. A szelíd tengeri mega-emlősök szervezetében ugyanis nagy mérték­ben halmozódtak fel nehézfémek, egyéb mérgező anyagok, a ten­geri szennyeződések következtében. Persze nem csak a bálnákkal van baj, a tengeri halak sem jártak jobban, egyikben az ólom túl sok, másikban a higany. Az egyik legegészségesebb tápláléknak kikiáltott tengeri halak fogyasztása tehát ellenjavallat. Sebaj, legyünk vegetáriánusok, mondhatnánk erre. Népes tábo­ra van a növényevőknek szerte a világon, ők nem hajlandók meg­gyilkolt állatok tetemeiből lakmározni. Csakhogy az ember már a növényekben sem bízhat, mert a növények nagy előszeretettel ak­kumulálják a radioaktív anyagokat, a különféle növényvédő sze­rek alkotóelemeit, stb. Léteznek már ugyan biokertészetek, ahon­nan száműztek mindenfajta vegyi anyagot, de hiába minden, mert a termőtalaj sem olyan már, mint amilyennek lennie kellene, s a lágy esőcseppekből is kimutatható ez-az, egy kis kén, egy kis sav, mikor mi. Jószerivel ott tartunk tehát, hogy teljesen mindegy mit eszünk, teljes biztonságban sohasem érezhetjük magunkat. Vannak néhá- nyan, akik nem is esznek semmit, saját állításuk szerint ugyanis pusztán az univerzum energiájával is jól lehet lakni. Bár ez utób­bi megoldás kétségtelenül költségkímélő, nem hiszem, hogy globá­lisan működni tudna a dolog, gondoljunk csak az élelmiszer-ter­melők, feldolgozók és forgalmazók hatalmas táborára, akik nyil­ván erősen a szívükre vennék a „pránaevést”. A kör tehát bezárult. Talán az lesz a leghelyesebb, ha mindenki továbbra is eszi amit akar, iüetve amit tud, és reméli a legjobbakat. Millenniumi éneklő hét Koccintás előtt a megyeháza kertjében, a Borkútnál fotó: bakó jenő Hét ország hét városából - a megyeszékhely testvér- és part­nertelepüléseiről - érkeztek éneklő fiatalok tegnap Szek- szárdra a millenniumi éneklő hétre. A nálunk elsajátított kó­rusműveket két hangversenyen adják elő. Szabadtéri spirituálé koncert lesz augusztus 2-án, szerdán este nyolckor a Béla téren, rossz idő esetén a belvá­rosi római katolikus templom­ban. Előbbin együtt énekelnek a Chor Vocalissal, Bietigheim- Bissingenből. A záróhangver­seny, amelyről CD is készül, a Művészetek Házában lesz au­gusztus 5-én 19 órától. Tegnap a vendégek a Német Színház­ban egymással is megismer­kedtek, s népdalaikkal mutat­ták be hazájukat. A testvérvá­rosi fiatalokat délelőtt fogadta Kocsis Imre Antal polgármes­ter. A színes hímzés a Sárköz kincse Honti Sándorné a főkötő-, Gilicze Katalin a bíborvéghímzés mestere. Közös vonásuk, hogy mindketten a decsi Bíborvég Hímző Szakkör tagjai, s mindkettőjük munkái lát­hatók a decsi népművészet napja alkalmá­val a faluházban tegnap este nyílt „Sárközi színes hímzések című kiállításon. Decs Honti Sándorné, akit a faluban mindenki csak „Pötyikeként” ismer, édesanyjától sajátította el a hímzés tudományát. Bár inkább a főkötőkészí­téshez ért, ma már a színes hímzések világában is otthonosan érzi magát. Igazi specialitása a fő­kötőkészí­tés, amivel nyolc éve, 1992-ben is­merkedett meg. „Saj­nos ma már nem sokan művelik az országban ezt a szép mesterséget, s nem so­kon múlt, hogy Decsen is süllyesz­tőbe kerül­jön” - mondja. A főkötőt fe­uiiiwie rxdidim fütuk: bakó jeno k6te Se­lyemre, fe­hér cérnával hímezik. Amikor a menyasszonyt felöltöztették a menyecsketánchoz, az úgyneve­zett főkötőt, kontypántlikát kötötték a fejére. Mindezt az első gyermek megszületéséig hordta az asszony, majd a kontypántlika lekerült a fejé­ről és csak a főkötőt viselte tovább. Ma már nin­csenek ilyen korlátok, több helyre, térítőre, nyak­kendőre is rákerült e régi népi motívum. „Na­gyon sok alapmintám van, melyek közül rengeteg származik a tavaly elhunyt Kun Sári nénitől. A fekete selyemanyagra fehér indigóval kell felraj­zolni a mintákat, majd egy rámára kell feszíteni az anyagot és kézzel kivarmi a vonalak mentén. Ez egy olyan munka, mely nagy türelmet igényel” Erzsiké soha nem mérte, hogy egy-egy darab mennyi idő alatt készül el, elsődle­gesen min­dig a minő­ségre és a küllemre törekedett. Munkáit mind Ma­gyarorszá­gon, mind külföldön megcsodál­hatta a nagyérde­mű. A Nép- művészeti múzeum­ban négy zsűrizett mestermű­ve jelenleg is látható. Gilicze Katalin a bíborvég hímzés „tudója”. A fogásokat Kun Sári nénitől sajátította el, s sokat tanult jelenlegi mesterétől, a hímző szakkört ve­zető dr. Apáti Imrénétől is. A színes hímzés, melynek két ága - a bíborvég és a jegykendő hímzés - a sárközi községek, különösen Decs specialitása. A főkötő hímzéshez hasonlóan itt sem „szabadok” a színek. ,A rozsdabarna, az óarany, a szilvakék, a zöld, a bordó, a barna és a fekete keverékeiből áll össze egy-egy darab. Fontos része a darabnak a szegély is, mely szin­tén szigorúan korlátozott a barnára és a feketé­re. ” A motívumok a főkötőhímzéssel ellentétben itt inkább geometrikus mintákból tevődnek össze, - ahogy a mesterek mondják: nem „divat” a rajzos forma. A színes hímzés igen elterjedt, térítőn, könyvjelzőn, asztali futókon, zsúrkész- leteken ma már egyaránt fellelhető. RÓNAI GÁBOR A SZEKSZÁRDI VADRÓZSÁK Hagyományőrző Néptánc Egyesület tánctábort tart Murgán a Faluház­ban tegnaptól. A négy napos tábor ideje alatt Toláczi József művészeti vezető irányításával dél-dunántú­li és sárközi táncokkal alapoznak, illetve készülnek az őszi szüreti fesztiválokra. A Murgán vendégeske­dő táncegyüttes vasárnap este egy órás műsorral köszöni meg a murgaiak vendégszeretetét. BAKÓ Cégbejegyzésekre várva Napokon belül megkezdőd­het az új fejezet a hánya­tott sorsú Dunacenter Kft. életében. Információnk szerint a jövő hét elején kézhez vehetik az újabb átalakítás nyomán létrejö­vő kft-k a cégbejegyzésről szóló határozatokat. Paks A város önkormányzata által előbb eladott, majd a választáso­kat követően visszavásárolt egy­kori költségvetési üzem most há­rom kft-vé alakul, a cégbejegyzé­sekről szóló határozatok napokon belül megérkezhetnek. A beton­üzem eladásáról, mint ismert, már döntés született, a DC Beton Kft. új tulajdonosa Kovács Sán­dor, az Aranynád Kft. gazdája lesz, a szerződés aláírása csupán formalitás a cégbejegyzés után. Itt a munkavállalók sorsa sem kétsé­ges, Kovács Sándor mindenkit al­kalmazni szándékozik a jövőben is. A kommunális üzemből alakul a Dunakom Kft, amelynek élére a képviselő-testület Kaluzsnyi Lász­lót nevezte ki, ő az ügyvezetői posztot a cégbejegyzés után fog­lalja el, úgy tudjuk jelenleg előze­tes létszámegyeztetés folyik - va­gyis még nyitott kérdés, hogy az eddigi dolgozók közül ki marad, ki távozik. A harmadik társaság a DC Szolgáltató és Vagyonkezelő Kft. lesz, ide tartozik majd a cég eddigi központja és Audi néven ismert kábelkötegelő üzem is. Az érdekképviseletekkel még nem folytattak tárgyalást a foglalkozta­tás kérdéseiről a két, önkormány­zati tulajdonban maradó új cég vezetői, ez is a hivatalos cégbe­jegyzést követően kerülhet sorra. , ______________RO Hí rek SZLOVÁKIÁBA kirándulnak. A szlovák testvérvárost, Nagysallót is érinti az a bátaszéki gimnazis­tákból álló küldöttség, amelyik egy honismereti tábor keretében a Szepesség nevezetességeivel is­merkedik július 31. és augusztus 6. között. A tanulók napközben történelmi nevezetességeket ke­resnek fel, esténként pedig a na­pi tapasztalatokat vitatják meg. A tizenöt fős küldöttséget a kirán­dulásra Kemény Lajos, az általá­nos iskola igazgatója és Fooder- mayer Vilmosné, a gimnázium igazgatóhelyettese kíséri el. MOBILTELEFONT loptak el tegnapelőtt Kapospulán egy nyi­tott tehergépkocsiból. SZEKSZÁRDON, Gesztenyés­ben feltörtek egy tanyát, ahonnan mezőgazdasági kisgépeket loptak el. A kár mintegy 200.000 forint. BETÖRTEK egy iregszemcsei büfébe, de csak rongálási kár ke­letkezett. Szerelmes szélhámos Nemere István kisregénye - 18. rész A kerítésnél a sofőr fékezett, majd megállt és várakozóan nézeti önje­lölt kocsikísérőjére. Flóri kis késés­sel értette meg. Elővette tárcáját, fi­zetett. A sofőr megnyomta a dudát. A hang messze szállt. A nyitott ab­lakon át a férfiak érezték a fenyők illatát. Ott volt hát a kapu előtt és bebo­csátásra várt! Türelmetlensége nőttön nőtt, amikor percek teltek el, és senki sem mozdult a fák között.- Messze van a ház - mondta a sofőr. Szóval van egy ház, ahogyan gyanította? Szeme nyugtalanul für­készte, mikor bukkan ki valaki a fák között...? Aztán mozdult egy színes folt. Először csak világoskék, aztán alul szürke. Egy ember jött, a fe­nyőágak még eltakarták testét. Fló­ri szeme kitágult, a szíve most már tényleg a torkában dobogott. Izgal­mában csaknem kiesett a kocsiból, a térdét markolászta. A kék-szürke foltról hamarosan kiderült, hogy alul nadrágos, vas­tag lábakban folytatódik. A fejét még mindig nem látta. Tévedtem volna? - villant belé a kétség. És a félelem. Hol lehet a lány? Aztán egy középkorú férfi buk­kant fel, volt vagy negyvenöt éves, széles vállú, korán őszülő típus. Magas is volt és látszott, nem csak a gallérja vonalában barnította le a nap. Erős bakan­csot viselt és nagyon határozot­tan lépkedett. Flóriban azonnal olyan benyomást keltett: ez az ember itthon van. Mellesleg min­den mozdulata és egész lénye ezt sugallta, nagyon természetesen, normálisan. Azonnal látszott, hogy ez nem is lehet másképpen. A kocsirádióban éppen Whitney Houston kezdett énekelni, csodás hangja messzire szállt. De Flóri ezt sem hallotta. Elvarázsolva nézte a férfit, amint a zárba illesztette a kulcsot. Közben felnézett, tekinte­tük találkozott. Amaz csak egyet­len átható pillantást vetett rá a szél­védőn keresztül, és kitárta a kaput. A sofőr gázt adott. Begördültek a birtokra. A fenyők ágai csapkodták a kocsi oldalát. Va­don nőttek mindenfelé. A férfi el­tűnt, valahol mögöttük jöhetett. Flóri szeme elé fenyőágak hihetet­len tömege bukkant; mindenütt csak fenyők álltak. Néhány boró­ka, mutatóba itt-ott pár ezüstfenyő, de javarész inkább az, amit kará­csonyfának szoknak kivágni. Vol­tak kicsit és nagyok. Mintha kez­detben, sok évvel ezelőtt valaki csak ötletszerűen ültetett volna fá­kat, aztán ahogyan azok nőttek, észrevette, hogy van még köztük hely, hát oda is ültetett. így aztán Flóra azt is látta, hogy a három­négy éves fák sokkal régebbiek, nyolc-kilenc évesek között állnak. Az egész ültetvényben nem volt semmilyen rendszer. Sűrű erdő nőtt mindenfelé, kivéve az utat. Ez még egy kanyart írt le aztán várat­lanul kijutott a fák közül és a kocsi megtorpant egy tisztáson. A fák alatt nem nőtt fű, az évek során lehullott és megbámult tűle­velek vastag szőnyeget terítettek le. A tisztás tulajdonképpen udvar volt. Amikor a sofőr leállította a motort, Flóri is kilépett. A gazda hátulról közeledett. Előttük - szin­tén magas fák között - egy kis ház állt. Az is fehér volt - Flóri nem tu­dott szabadulni a kényszerképzet­től, hogy ez pontosan ugyanaz a szín, amit tegnap a lányon látott. A ház tényleg nem volt nagy. Sőt, talán két szoba ha volt benne, és néhány más helyiség. Nem is volt magas, és régen épülhetett. Hátul látszott még néhány faépü­let, elszürkült deszkafalakkal.- Jó napot!- Jó napot, uram. Meghoztuk a csemetéket - így a sofőr.- Látom, segédje is van - mond­ta erre a házigazda. Flóri feléje for­dult, nézték egymást. Átható kék szempár szemlélte a jövevényt.- Igen - nyögte Flóri. - Hamar le­dobjuk ezt a pár fát.- Már nehogy dobálják - csó­válta fejét a gazda. Ki lehet ez? Netán... a lány férje? Akkor az nem is lány. De ez túl öreg hozzá - lázadt fel gondolatban Flóri.- Hová vigyük? - érdeklődött a sofőr, nem nagy lelkesedéssel. A nap irgalmatlanul sütött, már álltukban megizzadtak.- Oda, a ház mellé. Hamarosan elültetem mindet.- Nem elég még a fenyő? - a so­főr vigyorgott - Hiszen nincs is itt más, csak az. Flóri szeme rávillant:- Nem a mi dolgunk - jegyezte meg. Érezte, a házigazda ránéz, de nem kommentálta az eseményt. Nagy zajjal ütötték ki az oldalsó pa­lánk kapcsait, aztán a plató szélére húztak néhány csemetét. A fákat földlabdával együtt hozták, ezek nyirkos vászonba csomagolva sora­koztak ott. Flóri levett egyet - meg­lepte, milyen nehéz. Elindult a ház irányába, közben a szeme élénken járt körbe. Kutyát nem látott. Kutya­ólat sem. Hát ezek nem félnek itt kint a mezőn? Bármikor átugorhat valaki a kerítésen, és... (folytatjuk.i i 4

Next

/
Thumbnails
Contents