Tolnai Népújság, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-24 / 171. szám

I 2000. Júuus 24., Hétfő MEGYEI TÜKÖR Tolnai Népújság - 3. olpai Mondom a magamét IHÁROSI IBOLYA Drága hazánk Készült egy nemzetközi összehasonlítás arról, hogy a világ 127 vá­rosában milyenek a megélhetési költségek. Az etalon a 11. helyen szereplő New York, ez kapta a 100-as indexet. Ehhez képest sorol­ták be a többi várost. Drága hazánk fővárosa, Budapest a fél évvel ezelőtti felmérés­hez viszonyítva még olcsóbbá vált, a 122. helyről öt hellyel ismét lejjebb került. Egy New Yorkinak fele olyan olcsó lenne itt élni, mint otthon. Persze minden viszonylagos. Próbáljunk meg elkép­zelni egy három gyerekes családot, amelyben az legnagyobb egye­temista, albérletben, otthonról távol. A középső bejáró gimnazista lesz ősztől, a kicsi meg általános iskolás. Még jó, ha mindkét szü­lőnek van munkája, s keresete. Meggyőződésem, hogy előbb- utóbb talál munkát, aki mindenképpen dolgozni akar. Lehetsé­ges, hogy utóbb. Akkor pedig fölhalmozódnak a számlák és pár hónap alatt saját hibáján kívül tragikus anyagi helyzetbe kerülhet a család. Drága kis hazánkban pillantok alatt az égbe ment a disznóhús ára. Villámgyorsan követte a baromfi is. A tojás áráról ne is beszél­jünk! Láttam már olyan (nem tartós!) kenyeret a boltban, amely­nek kétszáz forint felett volt kilója. A minden kenyérfajtára kiter­jedő áremelést későbbre ígérik. Másrészt elég csak annyit monda­ni, hogy benzin és gázár, s mindenki tudja miről beszélünk. Minden demagógia nélkül idézem fel a régi szlogent, hogy aki árt mond, az mondjon bért is. Ezúttal csak annyit szeretnék mon­dani, hogy a megélhetési költségek mellé legalább tanulságképpen oda kellene tenni egy nemzetközi felmérést a bérekről, a keresetek­ről is. Gyógycipő, mesteri módon Csak a hibátlan munka segít a páciensnek Illés Tibor ritka és szép hi­vatást választott magának. Gyógycipőket készít, kivé- , tel nélkül egyedi mértékre és formára, s valamennyit úgy, hogy az a legnagyobb kényelemmel szolgáljon vi­selőjének. A nagymányoki cipész számára egy hét óta immár joggal jár a mester elnevezés, hiszen a megyé­ben - egy bonyhádi kollé­gájával együtt - elsőként szerezte meg ezt a minősí­tést. Nagymányok A mester úr azonban most is olyan szeré­nyen válaszol a kérdé­sekre, mint korábban, amikor még nem volt birtokában ez a ko­moly tudást igazoló oklevél. Nem tagadja, a fővárosban tar­tott megmérettetés nem volt könnyű, azt - annyi év gyakorlat ellenére is - hosszas készülés előzte meg.-Számomra ez a vizsga nem­csak azt jelentette, hogy nekem kell bizonyítanom: az előzetes felkészítéseken, előadásokon én is rengeteg többletet kaptam. Olyan fontos ismeretanyagot, melyet a munkámban is jól tu­dok hasznosítani. Sok mindent másképp látok, elsősorban orvo­si, anatómiai szempontból, ami egyáltalán nem mellékes a szak­mánkban. Illés Tibornak már sokan gra­tuláltak lakóhelyén, elismerésü­ket kifejezve a mesternek. Mind­ez természetesen jóleső érzést okoz számára, ám a meg­növekedett figyelem, az ezzel já­ró bizalom számára a még na­gyobb felelősséggel jár együtt.- Nem akarom túlbecsülni sem a megszerzett minősítése­met, sem a munkámat: mégis, a pácienseimmel való találkozás­kor nap mint nap arra gondolok, hogy ebben a szakmában, egy-egy cipő elkészítésekor nem sza­bad hibáznom. Nem sza­bad megengednem ma­gamnak a mégoly apró­nak tűnő tévedést sem. Hiszen akkor nem a gyógyhatást segítem elő, hanem az ellenkezőjét... S ilyen­kor már rég nem rólam van szó, hanem arról a reménykedő be­tegről, aki bizalommal fordul hozzám. Nem önmagában a ütulus, ha­nem ami mögötte van, a megsze­rezhető szakmai és emberi háttér, az számít igazán - vallja Illés Ti­bor. Ezt igazolják is mindazok a hálás ügyfelek, akik felkeresték és felkeresik a nagymányoki gyógy­cipő készítőt, akinek kezei alól - immár papírral is igazolhatóan - mesteri lábbelik kerülnek ki.-SZÁ­Harmadszorra talán sikerül Egy hónap füstmentes élet a győzelemért Bognár Jenő polgármester adta át a nyereményét A „Hagyd abba, és nyersz!” or­szágos dohányzásellenes program bátaszéki nyertesé­nek. A hölgyet a polgármes­teri hivatal ajándékán kívül - ismeretterjesztő könyvek­kel - az ÁNTSZ képviselői is megajándékozták. Bátaszék A dohányzásellenes programnak - melyet május 2. és 29. között hirdetett meg az ÁNTSZ - az volt a lényege, hogy a jelentkezőknek egy hónapon keresztül, nem volt szabad cigarettához nyúlniuk. A világviszonylatban is nagy nép­szerűségnek örvendő akcióra - a győzelmet Chile szerezte meg, hazánk, a 11. helyen végzett - Tolna megyéből hatvanhárman adták be jelentkezésüket. Az ÁNTSZ ugyan főként a 14-18 éves korosztályt célozta meg, ám így\ sem voltak elkeseredve, hisz - mint mondták - mindenkinek előnyére válik, ha megszabadul káros szenvedélyétől.- Hogy ismerkedett meg a prog­rammal? - kérdeztük a bátaszéki nyertest, Pásti Lászlónét.- Szekszárdon, az SZTK-ban voltam kivizsgáláson, amikor vé­letlenül „akadtam rá” a szórólap­okra. Nagyon megtetszett az öt­let, s másnap már el is küldtem jelentkezési lapomat. Édesanyá­mat megjelöltem tanúnak (min­Veszélyes a szivar is Az Egyesült Államokban kö­telezték először a cigaretta- gyártó cégeket, hogy pla­kátjaikon, termékeiken fi­gyelmeztessék a fogyasztó­kat: a dohányzás káros az egészségre. Most új ja­vaslat született, ám ezúttal egy másik termék, a szivar vonatkozásában. A törvény­hozók ugyanis azon az ál­lásponton vannak - joggal - miszerint tévhit, hogy a szi­varozás nem veszélyezteti az embert. Az illetékes kor­mányhivatal indítványozta a törvényhozásnak: a do­hánygyárak kötelezően tüntessék fel a csomagolá­son, miszerint a rendszeres szivarozás nyelv - és nyelő­csőrákot okozhat, a szivar­füst belélegzése pedig tü­dőrákhoz vezethet. den jelentkezési lapon fel kellett tüntetni egy „felelőst", aki ellen­őrizte a program szigorú betartá­sát), s belevágtam.- Hogy bírta dohányzás nélkül1- Nagyon nehéz volt, ám hatal­mas akaraterővel és a család se­gítségével végül sikerült elér­nem céljaimat.- Mióta dohányzik?- 1972 óta, immár huszon­nyolc éve vagyok aktív dohá­nyos.- Eddig nem próbált leszok­ni?- Kétszer próbálkoztam, s hosszabb-rövidebb időre sike­rült is mellőznöm a „füstölést”, ám mindannyiszor újra a rabja lettem a cigarettának.- A családban van dohányos?- Nincs, jelenleg csak én tar­tom a „frontot”.- Most végleg abbahagyta?- Be kell vallanom, hogy ami­kor megtudtam, hogy sikerült végrehajtanom a programot, s nyertem, örömömben ismét rá­gyújtottam egy cigire. Persze ebbe az is belejátszott, hogy műtétre készülök, s kissé ide­ges vagyok. De most már való­ban le akarok szokni. _____________________(RÓKÁI) D ombon paprikás ízei Az étkekhez adott alkohol lehelve jó A Dombori Nyári Fesztivál szombati programján továb­bi remek ízekkel gyarapo­dott a népszerű üdülőhely „zamata”. Fadd-Dombori A fesztivál szombat délelőttje és kora délutánja ugyanis a szek- szárd-tolnai kistérséghez tartozó települések gasztronómiáját be­mutató főzőversenyé volt. A fő attrakciót a helyben készült, pap­rikás egytálételek jelentették, de figyelemre méltó tésztákat, süte­ményeket, és természetesen kitű­nő borokat is felvonultatott a résztvevő 11 csapat: Bogyóié, Decs, Fácánkert, Fadd (I., II., III.), Harc, Medina, Sióagárd és Szek- szárd (I., II.). A tavalyi „fesztiválos” halászlé­főző versennyel ellentétben idén más rendszertani osztályhoz tar­tozó állatok is a bográcsokba, vas­lábasokba kerülhettek, igaz, en­nek ellenére most is túlsúlyban voltak a halételek (három faddi, egy szekszárdi és egy sióagárdi ve­gyes halászlé, egy bogyiszlói csu­ka- és egy harci kecsegepörkölt). A juhból készült étkeket egy fá­cánkerti tejfölös „betyáros” és egy decsi káposztás birka képviselte. Vaddisznót főzött a bogyiszlói és - marhahússal elegyítve - a medinai csapat. Házidisznóból és marhá­ból készült vegyespörkölt­tel nevezett a szekszárdi li­es társaság. A csapatok főfőzői minde­nütt hivatásos, vagy kiváló amatőr szaká­csok voltak. Az étvágyat és az oldott han­gulatot, jóked­vet csak fo­kozták az ape­ritifként kínált pálinkák és a remek borok. A nedűk fogyasztá­sának fontosságára egyébként maga a zsűri elnöke, Kovács Já­nos mesterszakács is felhívta a fi­gyelmet, aki aláhúzta: az ételek­hez adott alkohol akkor oszlik el egyenletesen, ha nem közvetle­nül adagolják, hanem a szakács közvetve, lehelés útján juttatja azt a főzőedénybe. Ebből is kitűnik, hogy nem a versengés volt a lényege a szom­bati dombon főzőversenynek, jó­val inkább az elkészült, kivétel nélkül kitűnő ételek és borok oda-vissza kóstolgatása, a beszél­getés, az ismerkedés. Mindettől függetlenül a Kovács János, dr. Pató Józsefné (Zepter), Demkó Tibor (Westel) alkotta zsűri meg­kísérelte eldönteni, melyik volt a legfinomabb étel. Ez alapján a faddi PSKT (Ponty-Süllő-Kárász Team) halászléje lett az első, má­sodik Fácánkert (főfőző: Nasz- vadi István), harmadik Medina (főszakács: Horváth István) csa­pata. Terítésben ugyancsak a PSKT lett az első, második Harc, harmadik Fadd III. Különdíjat ka­pott a PSKT főszakácsa, Cserkuti- né Illyés Ágnes, mint egyetlen hölgyséf, valamint a bogyiszlói és a harci gárda. A Dombori Nyári Fesztivál 2000. tíz napos programsorozata egyébként tegnap, lapzártánk után, fesztiválzáró gálaműsorral, tűzijátékkal ért véget.' _____ ___ -ES­Hí rek A NÉPMŰVÉSZET NAPJA. Ezt az elnevezést viseli az a rendezvény-sorozat, mely júli­us 28-tól július 30-ig várja az érdeklőket Decsen. A három napos program nyitányaként július 28-án, pénteken 18 óra­kor a Faluházban sárközi hím­zésekből nyílik kiállítás. A tár­latot Szabadi Mihály koreográ­fus ajánlja a közönség figyel­mébe. HITTANTÁBOR. A dombóvá­ri belvárosi római katolikus egyházközség által szervezet magyarhertelendi hittantábor­ban mától szombatig negyven felsőtagozatos diák vesz részt. GRUNDSCHULE-TÚRA. A szekszárdi Dienes Valéria (volt IV. számú) Általános Is­kola és Grundschule termé­szetjárói a napokban érkeztek vissza szlovákiai kirándulá­sukból. A kisdiákok a Magas- Tátrában a poprádi tónál jár­tak, nyolc napon át ismerked­ve a kristálytiszta tengersze­mekkel, zuhatagokkal és az ezer méter feletti, meredek szerpentinekkel. JEGYZŐI FOGADÓNAP. A városházán szerda reggel nyolc órától délután négyig fo­gadónapot tart Frellerné dr. Kovács Anna, a dombóvári önkormányzat jegyzője. VÉRADÁS. A dombóvári kór­ház munkatársai kedd reggel fél nyolctól délután két óráig véradásra várják azokat, akik segíteni szeretnének ember­társaikon. Mély fájdalommal tu­datjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy WIEDEMANN MÁRTON Tolna, Kaszárnya u. lakos életének 73. évében el­hunyt. Temetése 2000. július 25ún, 16.30-kor a tol­nai temetőben lesz. Minden külön értesítés helyett. Gyászoló felesége és családja (x) Mély fájdalommal tu­datjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KARSZT JÁNOS ny. tanító életének 75. évében el­hunyt. Temetése 2000. július 25-én, 16 órakor lesz a paksi Kálvária temetőben. A gyászoló család (x) Szerelmes szélhámos Nemere István kisregénye - 13. rész Az úton ment, de nem túl messzire. Sejtette, a facsemetéket szállító kocsi nem a birtokhoz tar­tozik, annak ki is kell onnan jön­nie. Aligha valószínű, hogy a bent élők tartanak egy ilyen autót, hi­szen akkor az gyakrabban közle­kedne az úton. Amely begazoso- dott, most is láthatta. Hát leült és várt. Jól számított. Fél óra sem telt el, és a kapu ismét megnyílott. Tá­volról nem láthatta, ki nyitotta, az autó hamarosan úgyis eltakarta a kaput. A távoli fenyőerdő már csak sötétzöld folt volt a dombol­dalon, amikor Flóri felállt és a kö­zelgő autó elé Tépett. Tenyerében egy ezrest mutatott a közeledő­nek, és nem mozdult el az út kö­zepéről. Két perc múlva a bankjegy gaz­dát cserélt, Flóri a vezető - egy alig-baju^zcs fiatalember - mel­lett üldögélt és menet közben a birtokról faggatta. Amit megtu­dott, nem volt sok, és egy csöppet sem elégítette ki. A sofőr rende­lésre hozta a szállítmányt, most először járt itt. Csak egy percre látta a fehér ruhás lányt - „jó bőr, öregem!” - és valami férfival tár­gyalt. Letették a csemetéket a földre, és ennyit tud csak.- De holnap is kell jönnöm - mondta váratlanul. Már Ötvösháza egyik külső utcáján ka­nyargóit a terhétől megszabadult autó. - A pasas még huszonöt cse­metét rendelt, de egyszerre nem fért fel minden a kocsira. Flóri csak egy pillanatig gondol­kodott, aztán döntött. Újabb, nem kis értékű bankjegy cserélt gazdát:- Holnap lesz egy segéded is. Kocsikísérő, ugye, így mondják? És akkor még kapsz pénzt. A fiatalember hunyorgott:- Mi vagy te, maffiózó? Tudod, a múltkor láttam egy filmen, hogy valakinek nagy pénzt adtak, aztán később belerángatták valamilyen disznóságba...- Senld nem rángat bele sem­mibe, ettől ne tarts. Körül kell néznem odabent, ennyi az egész. Talán éppen a kislányról van szó? - és ő is kacsintott. A másik aztán lefékezett egy sarkon, és megbe­szélték, holnap ilyenkor találkoz­nak ugyanitt, a vasúti átjárónál. A sorompó általában úgyis le van eresztve. Aztán csak ennyit tett hozzá, kritikus képpel szemlélve Flórit:- De ne ezt a cuccot vedd ma­gadra, öregem. És jobb, ha azt a táskát is otthon hagyod - ezzel el­robogott. Flóri megvidámodva sé­tált a belváros irányába és szerfe­lett elégedett volt önmagával, „előttem egyszerűen nincs aka­dály. Ha valahová be akarok jutni, akkor én bizony bejutok!” Csak ebéd után jutott eszébe, hogy más dolgai is akadnak Ötvösházán. Felhívta Ibolyát, biz­tosította mérhetetlenül nagy sze­relméről és megnyugtatta, hogy amint beáll a sötétség, ismét meg­látogatja. Úgy vette észre viszont, hogy a magányos hölgy jó néven vette volna, ha ma délután együtt sétálnak a korzón. Ez nem illene bele Flóri terveibe. Voltak reme­kül kidolgozott és ezerszer bevált sémái, ezekhez általában ragasz­kodott. Ami jó, azt nem kell el­dobni, nyerő csapaton ne változ­tass, és hasonló mondásokkal magyarázta ezt a viselkedését. Persze csak önmaga előtt, mert másokkal sohasem váltott szót stratégiai és taktikai kérdésekről. Ez egyenlő lett volna nemcsak szakmája, de sikerei feladásával is. Ha bárki megtudja, mivel fog­lalkozik, sohasem lehet már biz­tos benne, nem terjeszti-e el a hírt? Nem terjed-e el az csak úgy magától is? És egy szép napon rendőrök kopogtatnak az ajtaján. Akkor aztán vége lesz. Az újság­írók kedvelik majd, számos inter­jút csinálnak vele, talán még a té­vében is megszólalhat. Néhány rútul elhagyott hölgy szívét mégis megindítja, és jönnek majd a cso­magok a börtönbe... Brrr! Délután, a kötelező átöltözés és alakváltoztatás után kiment ugyan a városba, de esze ágában sem volt a korzó felé venni az irányt. Egyszerre csak két nővel tudott foglalkozni egy ekkora vá­rosban. Minél többen laktak egy adott településen, annyival több ügyet futtathatott egyszerre; ám Ötvösháza ehhez túl kicsi volt. Volt ideje és kapacitása még egy „partnerre”. A telefonkönyv­ben megtalálta az egyik olyan öz­vegy nevét, akinek férje tavaly­előtt halt meg. Óvatos puhatoló- dzására egy éttermi felszolgáló­lány elmondta, amit tudni kellett róla. Flóri ismét útba ejtette a vas­útállomást és villámgyorsan át- vedlett... Ezúttal koránál idősebb lett. Kissé őszes parókát tett fel, ugyanolyan kis szakállt ragasztott áliára. Fekete zakót viselt, és botot is vett kezébe. Nem túlságosan, de eléggé láthatóan előregörbedt. Egy sokat átélt ötvenes férfi be­nyomását keltette, aki korán őszült, de azért még energikusan viseli el az élet csapásait. Szemét most fekete kontaktlencse, a leve­gőben körülötte finom Old Spice- illat terjengett, cipője - természe­tesen az is fekete volt - előkelőén és diszkréten nyikorgóit. így ment ki az ötvösházai te­metőbe. __________________(FOLYTATJUK.) \ 1 A ^^ ________3mm f addi PSKT csapat díjnyertes terítéke fotó: bakó jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents