Tolnai Népújság, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-10 / 135. szám

NAGYMÁNYOK I MAGAZIN Tolnai Népújság - 5. oldai 2000. Június 10., Szombat Millenniumi nap Nagymányokiak találkozója 2000. június 10-12-én Június 10. (szombat) Sportcsarnok: 10.00 Megnyitóünnepély. Közreműködik Teleki István polgármester, Petz Ernő, cím­zetes egyetemi tanár, az iskola 4. osztályos tanulói, gyermek- kórusa és tánccsoportja 11.30 Kiállítás megnyitó, Dr. Szirmayné Bayer Erzsébet fes­tőművész műveinek bemuta­tása. A kiállítást megnyitja: Dr. Szirmay Endre tudós, költő. 14.00 A mai Nagymányok bemutatása. Fa­lunéző busz in­dul a művelődé­si ház parkolójá­ból. 16.00 Osz­tálytalálkozók az általános is­kolában. 20.00 Műsor, bál. Közremű­ködik: Ifjúsági Fúvószenekar, Németh-Gallusz duó, Hagyományőrző Együt­tes felnőtt kórusa és tánccso­portja. Zene: Ticket. Június 11. (vasárnap): 8.30: Ünnepi Szentmise. I. és II. világháborús emlékmű­vek koszorúzása. 13.30 Millenniumi Emlék- ünnepély a római katolikus templom előtti téren. Térzene: Nagymányoki Ifjúsági Fúvós- zenekar. Millenniumi zászlók átadása-átvétele. Nagymányok és Kismányok községek részé­re. Zászlókat átadja: Kömyei László az Oktatási Minisztéri­um közoktatási államtitkár he­lyettese. Zászlók megáldása. 14.50 Utcai felvonulás a Sportcsarnokhoz, lovas- bandérim vezetésével. Millen­niumi hangverseny és folklór­műsor. Hatvani Szabolcs mű­vének előadása. Közreműköd­nek a szerző és zenésztársai, valamint a nagymányoki 50 ta­gú gyermekkórus. Nagymá­nyoki Irodalmi Színpad tagjai, Izményi Székely Hagyomány- őrző Együttes, Nagymányoki Német Hagyományőrző Együttes. 21.00 Wery-Take bál, sztár vendége: Irigy Hónaljmirigy. Június 12. (hétfő), Sportpálya Barátságos labdarúgó mér­kőzések. 14.00 Focisuli korosztály ré­szére: Erding (Németország), Bonyhád, Nagymányok. 17.00 öregfiúk mérkőzése : Nagymányok-Erding A kezdeményező Négy évvel ezelőtt a kisebbségi önkor­mányzat elnöke, Hadikfalvi Istvánná kezdeményezte a találkozót. Az akkori sikeren felbuzdulva kerül sor ma ismét az összejövetelre. Többszázan jöttek el Magyarországról és külföldről ­emlékszik Hadikfalviné és ez nagy öröm volt számunkra. Németországból sajnos már kevesebben jönnek, mert az a generá­ció, amelynek tagjait kitelepítették, már elég idős, illetve sokan nem is élnek közülük.- Németország mely részén élnek ma az innen kitelepítettek?- Keleten Lipcse környékén Tauchaban, nyugaton pedig München és Stuttgart környékén, Erdingenben. Rengeteg a szórvány, sok német városban találhatunk egy-egy mányoki elszármazott családot. A négy évvel ezelőtti találkozó arra is jó volt, hogy készí­thettem egy címjegyzéket, s a mostani szervezéskor már személyre szóló leveleket tudtunk küldeni. Annak is örülök, hogy most újabb elszármazottak is jönnek, tehát a hívó szavunk egyre több embert szólít meg. I Az otthon hazavár Hübner Mátyás jól emlékszik még arra, milyen volt gyermekko­rában a falu. Az elismert tervező, főiskolai tanár sokat tesz azért, hogy az épített környezet szép és barrártságos legyen.- Ön Nagymányo- kon töltötte a gyer­mekkorát. Nyilván ez hatással van arra, miként végzi most a munkáját.- Mindig izgalmas, amikor az ember „hazadolgozik”. Sok szeretettel végzem ezt a munkát. Nosztalgiával gondolok a gyermekkoromra. Emlékszem min­denre: ahogy telente a szilvásban szánkóztunk, a fenyvesre, ahová akkor még fel lehetett menni. Előttem van, Névjegy: hogy nézett ki a bányatelep, a Török­domb. Sokat veszekedtünk a váraljai gyerekekkel, harcoltunk a szőlőben, fürödtünk a patakban meg a strandom, ami a régi mentőállomás mellett volt...- Ön folyamatosan részt vesz a község általános rendezési tervének karban­tartásában.- Ez egy olyan munka, amit sosem lehet befejezni. Éppen a koncepció pon­tosítása folyik. Most jutottunk el odáig, hogy például alaposabban megnézzük a templom előtti teret. Be kell val­lanom, hogy ez a terület régen nekem sokkal kedvesebb volt, mert valódi tér volt. Közben az átgondolatlan építkezések miatt elveszítette e jel­legét.- Az ilyen észrevételek nyilván érdekeket sértenek.- Régi tapasztalatom, hogy a szépészeti és a praktikus dolgok nem jönnek mindig össze. Az a fontos, hogy ezt a munkát csak türelmesen szabad csinálni. Ha például lesz egy programja az egyháznak arról, miképp alakítaná a teret, akkor szívesen segítek majd, hogy megállapítsuk, hol is legyen a térfal, hogy zárjuk le a teret.- Most épp az új sportcsarnok környékének rendezéséről tárgyalt a mányoki vezetőkkel.- Ma, a községkép kialakításakor igen nagy a szerepük a lakossági egyez­tetéseknek és fórumoknak és ez így van jól. Gyakran elszabadulnak az indulatok, mindenki a saját sérelmeit hozza elő. Kevesen tudják, hogy milyen egy település jövőképe. Ehhez azt kell átélni, hogy milyen legyen például Nagymányok 20- 30 év múlva. A cél megvalósításához pedig most kell cselekedni. Ehhez sokat kell beszélgetniük az itt élőknek és a szakembereknek. Ebben a gondo­lkodásban igyekszem segíteni a település vezetőinek. 1960: érettségi a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban 1965: diploma a Műszaki Egyetemen 1966-tól: tervező Szegeden, majd 1979-től Pécsett. 1991-től: A Pollack Mihály Műszaki Főiskola főiskolai oktatója, ma főiskolai tanár, az urbanisztikai tanszék vezetője, az Aedis (Hajlék) építészeti stúdió egyik tulajdonosa. A TALÁLKOZÓ HÍREI A ködös Albionból A találkozóra a legtöbb részt­vevőt Magyarországról és Né­metországból várják, de lesz egy angliai vendég is: a 78 esztendős Gieth János bácsi. Helytörténet A találkozó mindhárom nap­ján kapható lesz a Nagymányok újabb kori története című kötet. Elkészült a kötetben előfordult hibák javítását és a hiányosságok pótlását tartalmazó jegyzék. Osztálytalálkozók 25, 35, 40, 45 és 50 évvel ez­előtt végzett öregdiákok adnak egymásnak randevút az osztály- találkozókon. Falumúzeum A rendezvény ideje alatt, mindhárom napon nyitva tart a falumúzeum, ahol megtekinthe­tő a német nemzetiségi gyűjte­mény. Elkészült a települést be­mutató prospektus és képeslap is. ■ Soha nem váltottam színt Teleki István több mint 22 éve a település vezetője. Há­rom ciklusban volt tanács­elnök, és most tölti harma­dik polgármesteri ciklusát. A nem­rég kitüntetett ve­zetővel a múltról és a ma kezdődő találkozó jelentő­ségéről beszél­tünk. Olvasóink emlékez­hetnek: tavaly Nagymányok is sokat küzdött a vízzel. A község vezetői - szó szerint - megmutat­hatták ki a legény a gáton. Örül­tek, hogy a fiataloknak sem kel­lett kétszer szólni. Azt talán ke­vesebben tudják, hogy ilyenkor, amikor baj van, jogilag is a pol­gármester az, aki a védelmi mun­kát irányítja. A honvédelmi mi­niszter az országban összesen három polgármestert jutalmazott meg a Honvédelemért elnevezé­sű kitüntető címmel. Teleki Ist­ván köztük volt.- Tudom, hogy ennél sokkal több jelölt volt. Talán azért kap­tam, mert én voltam a legidősebb - mosolyog szerényen Teleki Ist­ván, pedig mindketten emlék­szünk rá, hogy Nagymányokon valóban vészhelyzet volt, s a pol­gármester mindig a gáton állt.- Úgy tudom, a megyében Ön áll leghosszabb ideje folyamato­san egy település élén.- Ez így van. 1978. február 16- án lettem tanácselnök a faluban. Ez a hatodik ciklusom.- Volt úgy, hogy csak néhány szavazattal, de mindig győzni tu­dott. Minek tulajdonítja ezt?- Amikor elkezdtem, népszerű focista voltam. Ez sokat segített. A rendszerváltozás után pedig nem váltottam színt. Én voltam a környék legfiatalabb párttitkára, ezt soha nem tagadtam. Ma már nem politizálok pártban, de most is balol­dalinak vallom magam.- Mi a legnehezebb a polgármesteri munkában?- Emberekkel kell bán­ni, és gyakran két ellenér­dekű fél vitájában állást foglalni. Rendszerint csak az egyiknek lehet igaza. Fontos, hogy az ember mindig mondja meg azt is, ha valakinek nem ad igazat. Én azért úgy érzem, sok­kal több ebben a munkában az öröm, mint a gyűrődés.- Például?- Elindultunk valahonnan és megérkeztünk valahová. Amikor átvettem a falu vezetését, volt egy életveszélyes állapotban lévő is­kolánk, a művelődési házunkat pedig eladták. Telefon és vezeté­kes víz nem volt. Ha ma végig­megy a falun, ehhez képest is lát­hatja, hogy miben léptünk előre.- Második alkalommal rende­zik meg az elszármazottak talál­kozóját. Miért fontos ez Önök­nek?- Ilyenkor visszajönnek azok az emberek, akiket a történelem vihara szétszórt, akik nem tehet­nek arról, hogy új hazát és házat kellett nekik választani. Vissza­térnek azok is, akiket a jobb sor­sa vetett el az ország más vidéké­re, de haza mindig Nagy- mányokra jönnek és láthatják, hogy a település lábra tudott áll­ni. Ez is erősíti az itteniekben a tenniakarást, az összetartástuda­tot. ■ Új térben, új reményekkel Balogh András Nagymányok ezen a hétvégén ünnepel. Nemcsak mert Pün­kösd van, nemcsak mert új sportcsarnok áll a község központjában, s nemcsak azért mert hazavárják az egykori mányokiakat. Azt is ünnepük, hogy a környék is­kolái közül egyedül itt nö­vekszik a gyereklétszám. Ez önmagá­ban biztató, de azért is bizakodva te­kintenek a jövő elé, mert a megvaló­sult álom, a sportcsarnok újabb lendü­letet adhat a település fejlődésének.- A völgységben Bonyhád után a második település vagyunk. Ezt szem előtt tartva kelle­ne a továbbiakban dolgoznunk - fogalmazza meg a közeljövő feladatait Balogh András al­polgármester -, tehát ennek a tóstérségnek a gesztortelepülé­se szeretnénk lenni a jövőben.- Nézzünk egy kicsit visz- szafelé! Igaz, [ hogy ma nem i avatják a csar- nokot, de az el­származottak találkozójának már ez az épület ad otthont. Elég kitartónak kel­lett lenni ahhoz, hogy ez az új kö­zösségi tér végre elkészüljön.- Való igaz. 1992-ben határoz­tuk el, hogy kellene egy több funkciót ellátó épület. Akkor jött az ötlet: építsük a csarnokot a művelődési ház mellé. Szeren­csére a műszaki főelőadónk lel­kesen és szakszerűen foglalko­zott a feladattal. Az összesen nyolcvanmillió forintba kerülő építmény költségeinek a felét si­került központi forrásból meg­szerezni, úgy gondolom, ez ha­talmas eredmény. Azt hiszem, ma már sokan belátják, hogy jól döntöttünk. Máris érdeklődnek a szom­szédos települések Izmény, Győré, Váralja -, hogy miként vehetnék ők is igénybe a csarnokot, a me­gye egyik legszebb sportlé­tesítményét.- Milyen hatással lesz az építmény a község életére?- Máris megpezsdült az élet, és reményeink szerint újabb, százhúszmilliós beruházás valósul meg a csarnok körül. Egy vállalkozó, aki a sportbüfét működteti, fittnes szalon, szauna és szolárium létesítését tervezi, a tetőtérben egy panzió lesz, épül egy egészségház is és lesz helye a szabad­téri játékoknak is. Mindez csak össze­fogással és újabb központi források megpályázásával lehetséges. Blandl Jánosné a helyi művelődési ház és könyvtár vezetője körül az el­múlt hetekben sistergett a levegő: rengeteg az elintézni való, hiszen ő lesz a felelős azért, hogy az új házban a munka flottul menjen. Kollégáival ki is dolgoztak mindent apróra. A ma kezdődő találkozó technikai részleteivel is nekik kell foglalkozniuk. Ami a ház jövőjét illeti Blandlné nagyon bi­zakodó: mindenki kap benne helyet, aki tevé­kenykedni akar, ők koordinálják a beosztást az igények alapján. Tavaly már nyertek a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumá­lamivel ennél több lesz. Stallenberger József, az isko­la igazgatója örömmel vette tudomásul, hogy a követke­ző tanévtől a csarnokban tarthatják már a testnevelés órákat. Ezen túl az iskola va­lamennyi kulturális rendez­vényének ez lesz az új he­lye, sőt lesznek olyan programjaik is amilye­neket eddig nem rendezhettek. Brandt János, a bányász nyugdíjas szak- szervezet elnöke minden szerdán fogadó órát tart a művelődési házban. Mányokon és kör­nyékkén 430 idős bányász él, aldknek elkél a segítség. A nyugdíjas bányászok is segédkez­tek az ünnepség előtti előkészületekben. Mint mondja, a csarnokkal egy gyermekkori álma valósult meg.- Nagyon boldog vagyok, mert végre szín­nak pályázatán: akkor egy erősítőt vásároltak. Most egy tévéstúdióra nyújtottak be pálya­munkát. Látszik, hogy a gond, ami Blandlné Marika nyakába szakadt, tulajdonképpen kellemes. Ahogy mondja, duplán is az, mert nagyon kevesen voltak, kik nyolc éve bíztak abban, hogy ez lehetséges. Ő bízott. Nagymányokon kéttannyelvű oktatás és zeneiskolai képzés is fo­lyik. Az iskolának 265 tanulója van, a behatá­sok alapján már látszik, hogy jövőre ennél vá­pádon tudunk táncpróbákat tartani - mondja Baloghné Wusching Ágota, a huszonöt éves évfordulójára készülő német nemze­tiségi együttes, vezetője. A vezető a legfontosabb feladatnak az utánpót­lás nevelését tartja. Megható - mondja -, hogy az együttes tagjai mindig nagy lelkesedéssel vesznek részt a közösségi munkában, a falu­szépítésben. Minden bizonnyal en­nek is köszönhető, hogy nagyobb megmozdulások előtt - ahogy most is - összefog a község. HANGYÁI.

Next

/
Thumbnails
Contents