Tolnai Népújság, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-18 / 65. szám
Tolnai Népújság 2000. Március 18., Szombat Hétvégi Magazin Tolnai Népújság - 9. oldal Pénzért vett gyerekek Bizonyára vannak, akik még emlékeznek az országos felháborodást keltő ügyre, amikor magyar anyák Amerikában szültek és gyermekeiket pénzért örökbe adták. Nos, hamarosan nálunk is fizetniük kell azoknak, akik nyílt örök- befogadás útján szeretnének gyerekhez jutni. A Szociális és Családügyi Minisztériumban ugyanis olyan rendelet megfogalmazásán dolgoznak, mely szerint a jövőben nyílt örök- befogadás esetén a közvetítő szerepet ellátó közhasznú szervezetek az örökbefogadóktól kérhetik igazolt költségeik megtérítését, azaz pénzért adhatják a csecsemőket. Az igazolt költségek között a telefon-, posta-, utazási költséget lehet elszámolni. A költségtérítés a minimálnyugdíj tízszerese lehet, ami jelenleg 166 ezer forintot jelent. Pénzért vett gyerekek? A dolog ma még ugyan csak furcsán hangzik, ezért kérdeztünk meg több érintetett, mit szól ehhez? Örülni kell- Örülni kell, ha valaki örökbe akar fogadni egy gyereket. Egy nevelőotthon bármilyen jó is, soha nem pótolhatja a családot. Az örökbeadást közvetítő szervezeteknek eddig is szigorú feltételeknek kellett megfelelniük, ez nem fog változni, így úgy gondolom, hogy az örökbefogadásokkal nem lesz probléma a jövőben sem -, válaszolta kérdésünkre Oszbach Mária, a Hőgyészi Nevelőotthon igazgatója. - Egyébként kevesen gondolnak arra, hogy az örökbefogadó szülők mindig nagy kockázatot vállalnak, mert nem tudhatják, hogy milyen genetikai kódot hordozó gyereket fogadnak be a családba. Kisebb korban ez általában nem okoz problémát, a gondok serdülőkorban jelentkeznek, amikor egyébként is problémásabbak a gyerekek. Tudok olyan szélsőséges esetről is, amikor az örökbefogadó szülők több mint tíz év múlva kérték az örökbefogadási szerződés felbontását, ami meg is történt. Nyílt örökbefogadás esetén ennek talán kisebb a kockázata. A pénz ilyenkor nem számít- Mi annak idején nem nyílt örökbefogadással „jutottunk gyerekhez”, mégsem titkoltuk előtte, hogy nem mi vagyunk a vér szerinti szülei, mégis a mai napig édesanyának, édesapának hív bennünket és kimondottan jó a kapcsolatunk. Mi neveltük, a mi szokásaink szerint él, szeret bennünket és mi is szeretjük. A sze- retethez hozzátartozik a bizalom, az őszinteség, ezért nem titkoltunk előtte semmit - mondta Mária, aki öthónapos korától neveli a ma 21 éves Csabát. - Nagyon sokáig vártunk, míg örökbe fogadhattunk egy gyereket. Igaz, akkor nem kellett fizetni semmit, de ha kérték volna a költségeket, szó nélkül kifizettük volna, csakhogy végre szülők lehessünk. Felvételünk illusztráció Véleményezték a javaslatot- Nem látok Fotó: gottvald károly semmi kivetnivalót abban, hogy a jövőben civil szervezetek átvállalhatják majd ezt a feladatkört. A minisztérium nekünk véleményezésre megküldte a rendelet-tervezetet, amit alapvetően jónak tartottunk. Mi azzal értünk egyet, hogy ne országosan egy, hanem megyénként 1-1 civil szervezet működési engedély birtokában, a megyei gyámhivatal engedélyével dolgozhasson - mondta Sós László, a szekszárdi Gyermek és Ifjúságvédő Intézet és Nevelési Tanácsadó igazgatója. - Az, hogy fizetni kell majd a civil szervezetek nyújtotta szolgáltatásokért, természetes, hiszen szolgáltatást fognak végezni ezek a szervezetek és lesznek kiadásaik. A várandós anyákat el kell látni, az örökbefogadó szülőknél családlátogatást tenni, megfelelő szakembereket alkalmazni és azokat megfizetni. Az eredeti előterjesztés szerint a költségtérítés mértéke a minimálnyugdíj tízszerese lenne, de azóta úgy hallottam, hogy ezt az összeget a duplájára emelik ami szintén nem sok. Egyébként nem baj, ha gyakoribbak lesznek a nyílt örökbefogadások. Nálunk ugyanis titokzatosság veszi körül az egész dolgot, pedig jó lenne, ha még az örökbefogadás előtt a biológiai és az örökbefogadó szülő találkozhatna egymással. Én személy szerint még azt is támogatnám, hogy a vér szerinti szülők nyomon követhessék gyermekük nevelését és ennek érdekében időnként felkereshessék az örökbefogadókat. Ezzel meg lehetne előzni azt a kérdést, amit szinte valamennyi örökbefogadott gyerek előbb-utóbb feltesz, hogy ki az én anyám, milyen családból jöttem? Nem tartanám szerencsésnek, ha egyik civilszervezet a másik alvállalkozásaként végezné ezt a feladatot. Én ezt a munkát csak non profit civil szervezetek tevékenységeként tudom elképzelni. F. KOVÁTS ÉVA Telítettek az idősek otthonai Minden intézményben várólistán a jelentkezők A Tolna Megyei Szociális Intézmények Egyesülete, a TOMSZ1,1997-ben alakult, hogy képviselje és érvényesítse a megye 17 bentlakásos szociális intézménye lakóinak és dolgozóinak, azaz több ezer embernek az érdekeit. Rottenbacher Ádám, a szekszárdi szociális központ igazgatója a TOMSZI titkára. Tőle kérdeztük, mit sikerült elérniük az elmúlt két év során.- Célunk az, hogy megfelelő súllyal képviseljük a bentlakókat és a dolgozókat. Az egyesület tagja mind a 17 bentlakásos intézmény, függetlenül attól, hogy megyei-, városi-, illetve egyházi fenntartású-e. Elértük, hogy a megyei önkormányzat szociális bizottságában egy kültaggal képviseltessük magunkat, így a ránk vonatkozó döntések meghozatalakor hallathatjuk véleményünket, első kézből jutunk információhoz, intézményvezetők kinevezésekor pedig megkérdezik véleményünket. A minisztériumi irányítás alatt álló gyönki módszertani intézettel együttműködve pedig rendszeresen kikérik véleményünket a szakmára vonatkozó rendelet-tervezetekkel kapcsolatban.- Mi okozza manapság a legtöbb gondot a megye szociális intézményei szempontjából?- Az anyagi helyzet a legkényesebb terület. Egyre kevesebb jut felújításra, fejlesztésre, felszerelésekre, stb. A személyi állomány szakmai színvonala nem hagy maga után kívánnivalót, a dolgozók a megfelelő szakképesítéssel rendelkeznek.- Milyen a bentlakásos szociális intézmények kihasználtságai- Hatalmas az igény, minden otthon telített, mindenütt várólistán vannak a jelentkezők. Talán enyhít majd valamit a férőhely gondokon, hogy hamarosan Hőgyészen is megnyílik egy 80 férőhelyes intézmény.- Mire készül most a TOMSZI?- A közeljövőben tartja közgyűlését az egyesület, amire meghívjuk az intézmények fenntartóit is. Értékelni és tervezni szándékozzuk az eddigi és az előttünk álló munkát. A közgyűlés után néhány nappal lesz a Szociális Szolgáltatók Országos Szövetségének második kongresszusa, természetesen ezen a fórumon is részt vesz majd a TOMSZI. vb« Tolna megyei anekdotatár 11. Jan Kubelik Akad ugyan lexikon, amely bár fennen hirdeti, hogy ami nincs benne, azt nem is érdemes tudni, de ettől még illik ismernünk az egykori világhírű cseh hegedűművészt, aki húszévesen látogatott el megyénkbe. Az előjelek nem voltak éppen a legkedvezőbbek: fellépése előtt hírlapi kacsa röppent fel ittlétéről, de végül 1900. március 9-én tényleg föllépett Dombóvárott, főleg a Dőry-család befolyásának és szervezésének köszönhetően. Az erről szóló első tudósítás még csak dicsért, a második azonban kitálalt a Tolnavármegye március 18-i számában arról, mi is történt a Korona Szállóban. „Már magában az a hír, hogy oly világhírre szert tett művész, mint Kubelik, Dombóváron hangversenyezni fog, lázba ejtette az egész környéket... „Dacára a jegyek borsos árának, a 8-10 koronának, a somogy-tolna- baranyai környék díszes öltözetben megjelent, „a teremben szokatlanul előkelő látvány tárult a szemlélő elé..., végre belép a vár- vavárt művész, Kubelik. Harsogó éljen és frenetikus taps közt lép az emelvényre és játszani kezd - hegedül - persze páratlanul elragadóan. A közönség el volt ragadtatva. De már a második száma után kilép Dunkel, az impressárió, és sajnálattal jelenti be, hogy Kubelik ujja megsérült, tehát nem képes a műsort betartani, de azért még el fogja játszani Paganini Boszorkánytáncát. Kéri a közönség elnézését stb. Általános zúgolódás követi a kijelentést, mert a hangverseny alig félóráig tartott és már végére járt. De azért a közönség látszólag belenyugszik a felültetésbe és visszafojtott lélegzettel hallgatja végig a harmadik darabot, és csak ezután tombol mindaddig, míg Kubelik csupa irgalomból (!) Faust ábrándja egy részletét, de ezt már kedvetlenül, elhegedüli... Már magában véve az a közönyösség, hogy Kubelik másfél órával a hangverseny előtt érkezett meg Pécsről, s így az impressáriónak nem volt elég ideje, hogy megfelelő zongoráról gondoskodhassék, megbotránkoztatta a közönséget... Különben vigasztalódtunk azzal a tu- uaual, hogy Dunkel úr Kaposvárott ugyancsak azzal a stiklijével traktálta a publikumot.” Igaz, legalább a szomszéd tehene is legyen oda. DR. TOTTOS GABOR Látogatóban az osztályfőnöknél A felejthetetlen Erzsi néni A szekszárdi Halász Bálint bácsi azon szerencsés kevesek egyike, akiknek még él kedves, szeretett tanítójuk.- Mikor találkozott először Erzsi nénivel?- Bizony hatvan év telt el azóta, hogy felvettek a dunaföldvári Halász Bálint,amikor elkezdte a polgárit Állami Polgári Fiú Iskolába. Az osztályfőnökömet Kovács Erzsébetnek hívták, természetrajzot tanított. Az osztályba 25-en jártunk mi, kiskamaszok, több településről. Erzsiké néni akkor gyönyörű, fiatal hölgy volt, s mi mindannyian fülig beleszerettünk. Lett is ebből némi bonyodalom, mert az igen szigorú matematika-fizika tanárnőt bizony nem részesítettük annyi figyelemben, mint imádott osztályfőnökünket. Féltékeny is lett, sokkal szigorúbban értékelt minket, mint más osztályokat.- Miben nyilvánult meg a kedvelt tanárnőjük iránti figyelem?- Például ha valaki nem készült Erzsiké néni órájára, azt iskola után bizony nagyon megpiron- gattuk.- Miből állt ez apirongatás?- Szakszerűen szólva: tettleg bántalmaztuk.- Mi történt a továbbiakban?- Az én iskolaéveim egybeestek a második világháborúval. Évfolyamunk az utolsó volt a polgáriban. Sokfelé sodortak minket a szelek, a tanárainkat is. Erzsi nénit, férje révén, Szekszárdra. A háború vihara után elhatároztam, hogy megkeresem őt, s nagy örömömre meg is találtam. Valójában Pécsre mentem, de a régi 6-os út Szekszárdon át vezetett, hát felkutattam Erzsi nénit. Mint 18 esztendős, komoly fiatalember álltam elébe, s kitüntetésnek vettem a kérését, hogy vigyek hírt felőle Pécsett élő anyósának. TeljesítetErzsi néni, ma tem a megbízatást, visszaútra pedig az anyósától kaptam feladatot: vigyek Erzsi néninek egy kanna mézet. Évekkel később mertem csak bevallani Erzsi néninek, hogy azt a mézet én útközben bizony megdézsmáltam...- Ma is tartja a kapcsolatot volt osztályfőnökével ?- A mai napig rendszeresen találkozunk. Vittem hozzá látogatóba a eleségem, a gyerekem, az unokáim. Most Pécsett él, s mindig örülök, hogy jó egészségben, teljes szellemi frissességben találom ma is, közel a kilencvenedik évéhez. Talán, ha ezt az írást elolvassa néhány régi osztálytársam, akik ugyanolyan szeretettel emlékeznek rá, ők is kedvet kapnak felkeresni Erzsi nénit. Abban biztos vagyok, hogy nagyon örülne egy-egy ilyen látogatásnak. VENTER
