Tolnai Népújság, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-18 / 65. szám

4. oldal - Tolnai Népújság TOLNAI T A J A K 2000. Március 18., Szombat HHI Ünnep után FADDON, március 14-én, a helyi iskola 4. osztályosainak színvo­nalas műsorát követően 1848 méteres versenyekre került sor, faddi és gerjeni diákok részvéte­lével. A kerékpárosok között Gaszner Eszter volt a legjobb, míg a görkorcsolyások közül Ha­raszti Sándor és Klopcsik Ri- chárd. A futóversenyben az 1-2. osztályos kategóriában Udovi- sits Dóra (Fadd), illetve Genye Norbert (Gerjen), a 3-4. osztályo­sok között Genye Laura (Gerjen) és Hajdú Ferenc (Gerjen), a 5-6- osok közül Dinnyés Zsófia (Gerjen) és Kiss Gergő (Gerjen), míg a 7-8-osok versenyében Fló­rián Zita és Haraszti István (mindkettő Fadd) bizonyult a leggyorsabbnak. A díjakat a Pak­si Atomerőmű Rt. ajánlotta fel. MEDINÁN a helyi honvédségi alakulat katonai tiszteletadása mellett zajlott az ünnepség már­cius 14-én, a Hőskertben, jelen­tős érdeklődés mellett. Az óvodások és az iskolások műso­ra nagy sikert aratott. A község vezetői koszorúztak, a gyerekek saját készítésű zászlókat, a hősök leszármazottai virágot helyeztek el az emlékhelynél. TENGELICEN a diákok és a község elöljárói március 14-én - a művelődési házban tartott isko­lai ünnepség után - együtt ker­esték fel a Csapó sírt, amelyet megkoszorúztak. (Az iskolások a műsort az alsó-tengelici idősek otthonában is előadták.) Ezt követően rendezték meg a hagy­ományos futóversenyt. Az 1-2. osztályosok között Babai Erika és Nagy Norbert, a 3-4. osztá­lyosoknál Harsányi Mariann és Nagy József, az 5-6. osztályosok mezőnyében Harsányi Szilvia és Nagy Dávid, a 7-8. osztályosok versenyében Horváth Hajnalka és Halász István bizonyult a legjobbnak. Az egyéni legjobbak oklevél díjazásban, a legjobb csapatok az iskola alapítványa által pénzdíjban részesültek. Boros hírek EGÉSZSÉGES, szép szőlő ter­melése, finom borok készítése a tolnai termőtájon. Ezzel a cím­mel tart előadást Tóth József, a kiváló tolnai szőlősgazda hétfőn 18 órától a helyi művelődési házban, a Tolnai Kertbarát Kör összejövetelén. A rendezvényen a résztvevők által hozott borok kóstolására is sor kerül. A TOLNAI Borút Egyesület „borutas” képzésének záró előadásaira kerül sor március 21-én, kedden, 9 órától, a köles- di Borok Házában. Az egész napos program keretében többek között a partnerségi kapcsolatok kiépítéséről, a for­rásteremtésről, a pályázatírásról kaphatnak ismereteket a résztvevők. Nem csak panaszra van ok Még megvalósulhatnak a kitűzött célok Vissza- és előretekintő pol­gármesteri interjú soroza­tunk befejezéséhez érke­zett. Végül, de nem utolsó sorban a tolnai városveze­tővel, dr. Szilák Mihállyal beszélgettünk. Tolna- Polgármester úr, nem aka­rom szembe dicsérni, de a tolnai önkormányzat az utóbbi időben nagyon szép sikereket mondhat magáénak. Legutóbb például a szegedi polgármester találkozón, az Ún közreműködésével kategó­riagyőzelmet értek el - halászlé­főzésben... De komolyabbra for­dítva a szót: Tolna most tényleg egy olyan önkormányzat, amely­nek nem csak panaszkodni van oka. Mit tart eddigi tevékenysége legnagyobb eredményének?- Először is hangsúlyozom, hogy csapatmunkáról van szó. Fontosnak tartom, hogy sike­rült a testületen belül egy más­fajta hangvételt megteremteni. Lényegesen kevesebb a szemé­lyes torzsalkodás, a politikai vi­ta, bár így is több a kelleténél. A másik dolog: úgy érzem, hogy a polgármesteri hivatal ap­parátusa tisztességgel, becsület­tel, „Isten igazából” a polgárok ér­dekében tevékenykedik, amit a polgárok visszajelzései is igazol­nak.- Ennek az önkormányzati ciklusnak valószínűleg a legké­nyesebb döntése volt az intézmé­nyi struktúra átalakítása, ami természetesen sok kritikát ka­pott. Fél év eltelte után hogy lát­ja, jó döntést hoztak?- Ez a döntés szükségszerű volt, persze keserű szájízzel hoz­tuk meg. Nem tagadható, hogy elsődlegesen gazdasági kérdés­ről volt szó. Én úgy érzem, hogy az utóbbi időben kihevertük azokat a veszteségeket, amelyek néhány korábbi vezető - saját el­határozásából történt - távozásá­val keletkeztek. Én azt látom, hogy ma nyugodt légkörben, a szakmai munkára helyeződik a hangsúly. Ez nagyon fontos.-És a remélt megtakarítások?- Azt terveztük, hogy 8,5 mil­lió körüli alap megtakarítás je­lentkezik 2000-ben, és ez bizo­nyos közös beszerzésekkel - pa­píráru, tisztítószer, stb. - akár 20 millió forintot is elérhet. Nos, az ÁNK idei költségveté­se kb. 9 millióval kevesebb, mint ami a várható összes iskolai költ­ségvetés lett volna. A közös beszerzésekre pedig hamarosan megkötjük a szerző­dést egy vállalkozó­val. Az eredményt majd az év végén lát­juk. Bízom benne, hogy ebből is össze­jön a remélt megta­karítás.- A szomszédos települések ve­zetői több bírálatot is megfogal­maztak azzal kapcsolatban, hogy Tolna nem tölt be megfelelő vezető szerepet a régióban. Volt viszont egy kezdeményezés, amelynek a város „tiszta erőből’’ az élére állt, ez azonban élénk tiltakozást váltott ki a többiek- ből.- Én úgy érzem, hogy Tolna sajátos szerepköre a szomszédos településekkel kapcsolatban ma is éppúgy megvan, mint koráb­ban, akár igazgatási területen, akár a munkalehetőségek, vagy a kereskedelem szempontjából. Tolna ezen kívül természetesen felvállalja a vezető szerepet egyéb feladatok ellátásában is, elég, ha csak az elkerülő út gesz­torságára gondolunk. Az Ön által említett ellenpél­da, a vízmű esetében mi arra szeretnénk a figyelmet ráirányí­tani, hogy működhetne ez a cég egy kicsit másként is, a lakosság érdekében. De nem igazán talá­lunk erre fogadókészséget a tele­pülések részéről. Ehelyett azt mondják ránk, hogy hegemón, uralkodó szerepre törünk.- A múlt évtől kezdődően „markáns” kijelentéseket lehet hallani az önkormányzat részé­ről a szociális juttatások szigorí­tását illetően, ugyanakkor idén is több, mint 150 millió forintot terveztek ilyen célra.- A mi kijelentéseink lényege, hogy megpróbálunk a rászorult­ság elvének nagyobb hangsúlyt adni. De míg az egyik oldalon szi­gorítjuk az igénybevételi lehető­ségeket, a másik oldalon naponta szembetalálkozunk olyan egyéni tragédiákkal, amelyek esetében úgy tűnik, a szociális hálón kívül nincs más esély. Ilyenkor muszáj azonnal beavatkozni. Ugyanakkor látszik, hogy a szociális segítség is elértéktele­nedik: mondjuk meg őszintén, mit segítünk 2 ezer forintos egy­szeri segéllyel?- Ön nemrégen egy ren­dezvényen kijelentette, hogy a város az idei évet pénzügyi szempontból tiszta lappal tudja kezde­ni. Mennyire alapozza ez meg az Ön által a ciklus elején megfogalmazott cé­lok megvalósulását?- Tény, hogy az örökölt adósságállományt 1999­ben sikerült ledolgozni. Ugyan­akkor nagy gondot jelent, hogy a város idei, kb. 900 millió forintos költségvetéséből mintegy 84 mil­lió forint működési forrás hiány­zik. Ez a probléma valamennyi magyar településen létezik, és ezt előbb-utóbb kormányzati szinten helyre kell tenni. Fejlesztésre idén több, mint 80 milliót terveztünk. Ez jelen­tős volumen, a baj az, hogy ezt „ezer féle” feladatra kellene köl­teni. Az idén egy kicsit többet fordítunk az új útburkolatokra, járdákra, a csapadékvíz elvezető rendszerek kiépítésére, megpró­báljuk korszerűsíteni intézmé­nyeinket, és bízunk benne, hogy sikeres lesz a pályázatunk a lo­varda átépítésére és a szennyvíz- csatorna hálózat utolsó szaka­szának elkészítésére.- Mi lesz a Széchenyi iskolá­val, és lesz-e „díszburkolatos, vi­rágos sétáló utca” az Árpád utcá­ból még ebben a ciklusban?- A város vezetése úgy ítéli meg, hogy Tolnának szüksége lenne egy díszburkolattal ellátott főtérre, illetve annak környéké­re. Ám kérdés: szabad-e egy XXL századi főteret kialakítani, ami­kor még vannak a városban bur­kolatlan utak, járdák nélküli ut­cák? A Széchenyi iskola a „belvá­rosban” történő elhelyezésére egyetlen optimális lehetőség van. Ha a lovarda átalakítására elnyernénk az állami támoga­tást, az ott létrejövő közösségi házba kiköltözhetne a művelő­dési ház, az így felszabaduló épületeket pedig bontás, bővítés után megkaphatná a Széchenyi iskola. E lépéseket további intéz­ményi átalakítások egész lánco­lata követhetné. Ezeket a kérdé­seket az oktatási intézmények esetében a készülő oktatási kon­cepciónak kell majd megválas­zolnia.-ES­Rendőr-őrs NYOMOZÓK jelenlétében loptak és figyelte is egy, a boltban szórakozóhely környékén el két melegítőt a tolnai Adidas tartózkodó rendőr, a másik kettő parkoló gépkocsit törtek fel, és boltban. A két nőből és két fér- észrevétlenül távozott a zsák- onnan két kabátot vittek el fiből álló, piros Ladával mánnyal. ismeretlenek, közlekedő, nem helybéli társaság profi módon tulajdonította el a MEGKEZDŐDÖTT Dombodban FADDON egy építés alatt álló ruhákat. Bár kettőjük a diszkó szezon. A múlt szombat házból a bejárati ajtót lopták el. tevékenységét gyanúsnak találta, éjjelén egy, a népszerű ....................................................I M egnézték a busójárást A faddi speciális iskola 2- 6.osztályos tanulói Illa Lászlóné és Ádám Imréné vezetésével már második alkalommal vettek részt a mohácsi busójárás prog­ramján. Fadd-Mohács A busók átkelése a Dunán igazi élmény volt a gyermekek részé­re. A Főtéren a busók látványban gazdag bevonulása és tánca so­rán a gyermekek betekintést nyerhettek ezen népszokásba. A rendezvény során készíthettek busóálarcokat, busóbábokat és az ügyességi játékokba is bekap­csolódhattak. Az esti szürkületben meggyúj­tott óriási máglya magasba csapó fénye csillogó szemű gyerekarco­kat világított meg. STEINBACH ZSOLT Munka, ünnep, nemzet A március 15. körüli történések üde színfoltja volt a boltok ünnepi nyitva/zárva tartásával kapcsolatban ismét kirobbant vita. A csatázó felek álláspontja egyaránt méltányolható, hiszen az egyik csupán azt szeretné, ha a vásárlók pénztárcájának ürülése az ő bukszáját gyarapítaná egy nemzeti ünnepen is, a másik fél pedig csak azt mondja, hogy azért mindennek van határa, a bolti dolgozókat legalább a legnagyobb (nemzeti) ünnepeken hagyják nyugodtan ünnepelni. Egyébiránt a magyarság nagyobbik fele ünnepelt is önfeledten március 15-én. Ki a kertben, ki a sufniban, a garázsban, esetleg a porszívó mellett. Ám bizony voltak olyanok is - bár mindennek van határa - akik kitűzhették ugyan a kokárdát, de munkakörük­ből adódóan kénytelenek voltak azon a napon is dolgozni. Hogy csak néhányukat említsem: ápolónők, rendőrök, kocsmárosok, politikusoké.), saját tapasztalat: gázkazán- és kéményvizsgálók, nem hagyhatom ki: újságírók és bizony azok a munkaügyi felü­gyelők is, akiket aznap azért dolgoztattak (azok, akik tiltakoztak a kereskedelmi alkalmazottak dolgoztatása ellen), hogy azt figyeljék, dolgoztatják-e március 15-én a boltosokat. És volt még - legalább - egy köre a március 15-én is dolgozók­nak, akiket egy környékbeli, nem folyamatos műszakban üzemelő gyáregységben foglalkoztattak ezen a napon. Egyik olvasónk is közöttük volt. Ő egy egészen más megvilágításba helyezte ezt az esetet, nevezetesen: a magyarság sokak szerint leg­nagyszerűbb ünnepén a külföldi tulajdonos dolgoztatja a mag­yarokat. Kétségtelenül figyelemre méltó megközelítés, bár azt azért gyor­san hozzá kell tenni, hogy a gyár tulajdonosa legalább nem osztrák... És azt is tudni kell, hogy a ledolgozott március 15. helyett kapott szabad jpéntek révén egy hosszú hétvégére tettek szert ezek a melósok. Es még azt, hogy a gyáregységben alkalma­zott technológia miatt egy, a hét közepén történő leállás veszteséget okozott volna az üzemnek. És hogy a dolgozók nagy­obbik fele előzetesen elfogadta ezt a megoldást. És bár tudni nem lehet, ám elképzelhető, hogy a külföldi gyártulajdonosok számára nem elsődleges fontosságú azon töprenkedni, miféle alantas mód­szerekkel lehetne megalázni magyar dolgozóikat, pl. szöges bakanccsal tiporni bele nemzeti identitásukba. Mindazonáltal, (de most az iróniát tényleg félretéve), jó tudni, hogy vagyunk még néhányan, akik távolabb tekintenek holmi kic­sinyes munkaügyi vitáknál, akiknek még fontos a nemzet méltósága. Hogy állunk még páran e kis hazában, egyenes derékkal, szívünk fölött kokárdával, szemben a globalizáció min­dent bekebelezni vágyó, sötét viharával. d Kitüntetettek A „Tolna Városért” Kitünte­tő Díjat idén öt személyi­ségnek ítélte oda a képvise­lőtestület. Tolna Bolvári Jó­zsef né a város gazdasági fejlő­déséért és pol­gáraiért végzett önzetlen, áldo­zatkész mun­kájáért kapott posztumusz ki­tüntetést. „Kató néni” 1922-ben szüle­tett. 14 éves korától dolgozott a tolnai Selyemgyárban, 1971-től nyugdíjazásáig igazgatóként. 1958-tól 1978-ig volt országgyű­lési képviselő. A mai Tolna is so­kat köszönhet neki: a gimnáziu­mot, a vízmüvet, utakat, üzeme­ket és egyéni problémák megol­dását. Munkáját többek között a Munka Érdemrend arany foko­zatával ismerték el. Sokrétű te­vékenysége mellett családanya­ként is megállta a helyét. Élete legszebb ajándékának unokáit, Ildit és Katit tartotta. Bajor Antal­nak közéleti szerepvállalá­sáért, kima­gasló oktató­nevelő munká­jáért, a város hírnevét öreg­bítő tevékeny­ségéért ítélték oda a díjat. 1926-ban született, 1950-től dolgozott pedagógusként Tol­nán, majd 23 évi szakfelügyelői munka után 1986-ban vonult nyugdíjba. 1950 óta él boldog házasság­ban, lányai, Klára és Viktória or-' vosok. „Tóni bácsi” mindig aktív közéleti tevékenységet folyta­tott. 27 évig volt tanácstag. Az NB I-es tolnai vízilabda csapat játékosa volt. Mint vizet szerető ember, mindig is szívén viselte a tolnai holtág sorsát. Több kitüntetést is magáé­nak mondhat, például a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Nyugdíjas évei is bizonyítják el­kötelezettségét Tolna iránt, a mai napig kezdeményezője a város értékei megmentésének és megőrzésének. Méri Sándor Mözsön végzett hosszú, eredményes tanító-ne­velő munkájáért, aktív közéleti tevékenységé­ért kapta az el­ismerést. 1947-ben a Felvidékről ke­rült Mözsre, s lett a falu taní­tója, négy évig igazgatója. 1975-ben vonult nyugdíjba. Közel három évtized aktív ta- nítói-tanári munkája során gene­rációkat nevelt fel, mintegy ezer mözsi gyermeket indított útjára egy életre szóló útra valóval. A falu közéletében aktív szere­pet vállalt. Nyugdíjazása után hosszú évekig napközis nevelő­ként dolgozott tovább, mert val­lotta, hogy akinek a tanítás-ne­velés az élete, az addig él, amíg a gyermekek között van. 1998- ban vehette át a gyémánt diplo­mát. Schäffler Ádám a Tolnán élő mozgássérültekért végzett munkájáért, sportegyesületek, társadalmi szervezetek erkölcsi és anyagi támogatásáért vehette át a kitüntetést. 1936-ban született. 11 éves ko­rában súlyos ízületi gyulladást kapott, melynek következménye­it máig viseli. Sorsát elfogadva, de abba soha bele nem törődve pró­bált mindig teljes értékű ember maradni. 1956-ban a Selyemgyár­ban kezdett dolgozni, később a munkaügyi osztályt vezette. 1985-ben az Alfa Ipari Vállalt me­gyei igazgatója lett. Ma a Luxin Kft. Tolna megyei ügyvezetője, a cég Tolnán több, mint 200 sérült embert foglal­koztat. 1981- ben megválasz­tották a moz­gássérültek me­gyei elnökévé. Zsuzsanna lá­nya orvos, Ildi­kó kereskedel­mi menedzser. Schmidt Józsefnének a város közművelődéséért végzett kiváló munkájáért, a város hírnevét Öregbítő magas szintű karveze­tői tevékenységé­ért adományoz­ták a kitüntetést. „Vali néni” 1937-ben szüle­tett, 1956-ban Mözsön kezdte pedagógusi pá­lyafutását. 1972-ben mözsi lá­nyokból, asszonyokból megala­kította a Bartók Béla Női Kart, melynek azóta is vezetője. Szá­mos sikert arattak itthon és kül­földön egyaránt. 1993-ban arany fokozatú minősítést szereztek. Schmidt Józsefné nemcsak karvezetői tevékenysége révén ismert és népszerű: 1983-tól 93- ig állt a tolnai művelődési ház élén. Számos rendezvényt, kon­certet, kiállítást szervezett, sokat tett a város kulturális életéért. ■ > 7 í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents