Tolnai Népújság, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-11 / 60. szám

2000. Március 11., Szombat HÉTVÉGI MAGAZIN Tolnai Népújság - 9. oldal Civil szervezetek szelíd erei e Hogy a polgár jól, s otthon érezze magát a hazájában Húsz egyesület és alapítvány részvételével megalakult Szekszárdon a Tolna Megyei Civil Szervezetek Közös­sége. Levélben fejezték ki együttműködési készségü­ket, egyebek között a megyei és a városi önkormány­zatnak, a szervezeteket, és tagjait érintő döntések elő­készítésében. A civil szervezetek megyei történe­téről, a közösség céljairól Kaczián János nyugalmazott levéltárost, a Tolna Megyei Honismereti Egyesü­let elnökét, egyesület-kutatót kér­deztük.- A megyei levéltárban készült el először az 1736-ban Bátaszéken alakult lövészegylet­től kezdődően az 1949-ig műkö­dött 2315 egyesület településen­kénti katasztere, szakirodalmi és levéltári adatokkal együtt. Ezt egészíti ki a jogszabályi mutató 1840-től.- Mikor működött a legtöbb egyesület?- A megyében is a reform kor hozta az első lendületet. A követ­kező hullám a kiegyezés után, majd a millenniumi lelkesültség éveiben volt, ez tartott egészen az első világháborúig. A történethez hozzátartozik, hogy a század kö­zepétől, majd különösen, a Regnum Novarum kezdetű pápai enciklika hatására a katolikus egyház, utána a többi is saját egyesületeket hozott létre. A két világháború között nem volt nagy mozgás, 1948 és 50 között az egy- tizedére esett vissza az egyesüle­tek száma. Leginkább a sportegyletek és a va­dásztársaságok marad­tak meg. Az 1989-es li­es törvény hatására gyorsult fel ismét a nö­vekedés.- Most, az újabb mil­lennium idején mi a helyzet?- Az utóbbi két év emelkedését majd most lehet megnézni a Cégbíróságon. Hatvanezer civil szervezetről szo­kás beszélni, ezek nagyobbik ré­sze egyesület, a többi alapítvány. Tolna megyében egy évvel ezelőtt 950 körül volt a működő egyesü­letek száma. Az alapítványokkal még nem foglalkoztam. Most úgy ’tszik, hogy mindinkább a minő­ségi fejlődés kora következik.- Mi váltotta ki a közösség meg­alakításának igényét?- Minél több egyesület alakul, s valamilyen tevékenységet céloz meg, annál inkább kiderül, hogy ezek több ponton találkoznak, ami együttműködési lehetőséget kínál. Ez szervezeti kereteket, fó­rumot, kerekasztalt igényel. Az egyesületek maguk igénylik, hogy Az egyesületi eszme az emberek között a legnagyobb, s egyben a legszelídebb erő és hatalom. Széchenyi István legyenek fórumok, szövetségek, hiszen sok száz egyesülettel ne­héz párbeszédet folytatni. A kép­viselet igénye megjelenik megyei országos, sőt mindinkább nem­zetközi szinten is. A nyilvános­ságra, infrastruktúrára, a műkö­déséhez szükséges anyagi alapok­ra is nagyobb eséllyel lehet szert tenni, ha van hatékony képvise­let. Külön-külön sokkal nehe­zebb, hiszen a képzeletbeli tortá­ból legfeljebb vékony szelethez lehet jutni. Valójában arra volna szükség, hogy nagyobb legyen a torta. Legutóbb Európa Ház nem­zetközi konferenciáján, ahol 15 ország vett részt, az Európai Unió illetékes albizottságának elnökasszonya elmondta, hogy 2000 civil szervezet­nek van képviselete Brüsszelben. Ma­gyarországnak egy sem. Ha a Civil Par­lament felépül, ak­kor annak már le­hetne. Szakmai mellett időnként politikai párbeszédre is szük­ség van. Tolna me­gyében például felmerül a kérdés, hogy önkormányzati megrende­lésre folyik-e valamilyen kutatása az egyesületek tapasztalatainak.-Es mi a helyzet?- Szerintem nem folyik ilyen kutatás, pedig ezekre a ta­pasztalatokra az önkormány­zatoknak szükségük lenne. A civil szervezeteknek van egy­fajta deklarált fontossága, amit nem nagyon érzünk a va­lóságban. Történelmi hagyo­mányokkal foglalkozó megyei egyesület vezetője vagyok, de az ezer éves évfordulós prog­ramok kapcsán senki sem kér­dezett meg bennünket. Lehet, hogy volt olyan fórum, ahol a civil szervezeteket megkérdezték, de minket biztosan nem. Bármikor szívesen állunk ilyen elébe. Most azt látom, hogy kiépül szervezet és apparátus a civil szervezetek támogatása, kiszolgálása érdeké­ben, mint például a Civil Ház, ami hasznos lehet, vagy a civil refe­rensek hálózata. Más oldalról vi­szont azok a lehetőségek bedu­gulnak, befagynak, eltűnnek, amelyekből az egyesületek, civil szervezetek eddig táplálkozni tudtak. Az egyik országos kurató­rium 300 millió forintos pályáza­tot írt fiatalok számára, például hazafias nevelés témakörben. A Honismereti Egyesület soha nem látott számú középiskolás diákkal csinálja a Szent István vetélkedőt. Csekély összegre pályáztunk, de forráshiány miatt elutasították. Ugyanígy jártunk egy másik kura- töríyr ial is. A megyei közgyűlés koiiségvetésében évente 5-6 mil­lió forint alap szerepelt, amire megyei egyesületek pályázhattak. Az ideiben ez az összeg 0 forint, Szekszárdon a hasonló célú ösz- szeg egyharmadára csökkent. Ha újságon keresztül próbáltam véle­ményt mondani, az is pusztába kiáltott szónak tűnt, mert nem re­agál rá senki. Ez időnként helybe­járáshoz hasonlatos, ami fárasztó ugyan, de nem vezet sehova. Mindez azt hiszem indokolja Ci­vil Szerveztek Közösségének a létrehozását. IHÁROSI IBOLYA Tízesztendős az ART 999 Egy katalógus margójára Tolna megyei anekdotatár 10. Jámbor Pál A Tolna Megyei Képző- és Iparművé­szeti Egyesület az ART 999 tíz évvel ezelőtt alakult. Puszta, mondhatni szürke, hétköznapi tény. Ám sokkal színesebb maga a cél és a program, amiért létrejött és amiért egyre nő a tagjainak száma. Ez az egyesület is igazolja, hogy az ember ösztönösen vonzódik a hozzá hasonló lélek­hez, testhez, testülethez, csoporthoz. A 10 éves évfordulóra készült katalógus nem jö­hetett volna létre, ha nincsenek, akik jóked­vű adományaikkal szponzorálják. A katalógus, formai és tartalmi egyszerű­ségével, a dokumentálás, archiválás tiszta szándékát tükrözi. Az ART 999 egyesülettel most ismerkedőknek ajánlva érdemes külön hangsúlyt fektetni az alkotók vallomásainak egy-egy sorára, mely ars poeticaként is szól az olvasóhoz. Könnyű felfedezni a közös vo­nást: az önkifejezés akarását! Látható az is, hogy kitartó aktivitással a „fele tehetség, fe­le munka” arányában ki-ki eléri célját, egyé­ni és csoportos kiállításokon láttathatja ön­magát. A tájképeken, a csendéleteken - zö­mében ezek alkotják a katalógusban közölt reprodukciókat - harmóniát, békességet, nyugalmat szeretnének megjelentetni. Te­szik ezt azért, hogy „mentsük meg a Föl­dünket, hogy „szépséget találjanak munká­inkban az emberek”, hogy éreztessük, „a színek harmóniájának megfestése megszé­píti a lelket és megadja annak a békét”, hogy képesek vagyunk „saját hangon szólni”, hogy „az élet tele van csodálatos dolgokkal, csak rajtunk múlik, hogy észrevegyük őket”. Olaj, pasztell, akvarell, fémplasztika, tűz­zománc és kerámia - mind-mind a fentieket szolgálja. _______ PÉCSI KISS JÁNOS p ortréiban is a rez­düléseket örökíti meg. A rajz a megis­merés eszköze. Vo­nalai, míg behálóz­zák a fehér papírla­pot, az erőteljes em­beri szépség emlék­képeit izzítják ben­nük. Ilyenkor egy­kori mesterei: Hincz Gyula, Barcsay Jenő, Fónyi Géza intelmeit érzé­kelhetjük. Ha család' vonat­kozású örökségét elemeznénk, hosszú fejezetekben kellene szól­ni édesapja, Koffán Károly mun­kásságáról is. így aztán a művészi pályára való késztetés, indíttatás természetrajza is kifürkészhetőb- bé válna. Talán öröksége része, hogy hi­teles művészként éljen? ... Míg válaszolunk a felvetődött kérdés­re, álljunk meg a megyei könyvtár porta galériáján található ifj. Koffán Károly alkotások előtt és számláljuk a számtalan rezdü­lést, melynek ő hív rajzolója. PÉCSI KISS JÁNOS A rezdülések rajzolója Ifj. Koffán Károly alkotásai mellé Ifj. Koffán Károly fekete-fehér és színes grafikai lapjai láthatók a szekszárdi Illyés Gyula Megyei Könyvtár Porta Galériájában, „A hónap műtárgya” sorozatban. Amióta dunaföldvári műtermé­vel szorosabban kötődik megyénkhez, közelebbről figyel­hetjük alkotói munkásságát. Ott láthatjuk geometria-tanárként kö­zép- és főiskolai katedrán és kép­zőművészként is a kiállítótermek­ben. Aktív közéleti személyiség, számos művészeti egyesület, szervezet tagja. Elnöke a Képző-, Iparművészek és Művészeti Dol­gozók Szakszervezetének. Amikor festői munkássága után rajzait teszi elénk a murális tervekkel, belsőépítészeti problé­mákat is megoldva, jól értelmez­hető ars poeticája. A kerámia, a tűzzománc is foglalkoztatta, de falitextileket is készített... Minden munkájában teljesség­re törekszik. Alakrajzaiban, női Pakson örvendeztette meg önma­gával a világot 1821. január 21-én, volt pap, költő, akit megpróbál­tak Petőfivel szembeállítani; lett a szabadságharc kijelölt dalnoka és buzdítója, majd tíz évig emig­ráns Párizsban. Országgyűlési képviselő 1861-ben, tíz év múlva kivetkőzött és gimnáziumi igaz­gatóként dolgozott Szabadkán, ahol 1897. április 13-án hunyt el. Életében 28 kötete jelent meg, amiből szűkebb hazájának szel­lemi ügybuzgósága azóta sem volt képes egyetlen emlékkötetet összeállítani. A reformkor utolsó időszaká­ban másfél évig témát adott a la­poknak azzal, hogy Szigligeti Edét szellemi tolvajlással vádol­ta, úgy vélvén, a nevezett ellopta az ő Corvin Jánosról szóló drá­májának részleteit, s ezzel az amúgy is A törvénytelen vér cí­met viselő művet kétszeresen az­zá tette. Az irodalmi berkekben járatlan, Hiador álnéven író Jám­bor Pált Jókai figyelmeztette lap­jában: „Mi teljesen megbízunk Hiador úr becsületében s a felele­tet lelkiismeretére bízzuk... Mi Z. úr (Zerffi Gusztáv) piszkolódása- it illeti, ezeket nem számítjuk be Hiador úrnak, kit szívünkből saj­nálunk: hogy szép tehetségei mellett ily hamis próféták vak eszközévé hagyja magát alacso- nyítani. Azért szakítsunk már egyszer véget a dolognak, unjuk magunk, unja közönségünk a sok handabandát, mi többé sze- recsent mosdatni nem akarunk, s kérjük a tisztelt honderűi urakat, hogy ha velünk vagy rólunk be­szélni akarnak, mosdjanak meg és tisztítsák meg a fogaikat” - írta az Életképek 1847. augusztus 15- én. A gyanútlan olvasó persze kapkodhatta a fejét, hiszen 12 nappal korábban a Honderűben ezt olvashatta: „Hiadomak nem kellett volna e pörbe kezdeni, tudnia kellett volna, hogy a mi közönségünk igazságérzetéhez appellálni annyit tesz, mint egy vaknak, ki egyszersmind siket is, terjedelmes értekezést tartani a színek pompájáról..., a sajtó na­gyobb része is, mely büszke az ő vak siketsége és siket vakságára minden irányban, mi jogos, igaz és pártatlan, soha nem fog Hia­dor mellett szót emelni...” Szóval, ilyen volt a médiaálla­pot 1847-ben. DR. TÖTTŐS GÁBOR Arcok az ezredfordulón Kedves Olvasónk! Bizonyára él az Ön közvetlen környezetében olyan em­ber, akire tisztelettel tekint. Akinek élete, gondolatai a harmadik évezred küszöbén mások számára is fonto­sak lehetnek. Szeretnénk, ha javaslatát az alábbi kér­dőívet kitöltve március 25-éig eljuttatná szerkesztősé­günk címére: Tolnai Népújság, 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Ajándékul elküldjük Önnek a Lakáskultú­ra című lap különszámát.- '• .......- X A RCOK AZ EZREDFORDULÓN 1. Kiről (kikről) írjunk? 2. Miért javasolja? Javaslatot beküldő neve, címe: k á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents