Tolnai Népújság, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-26 / 48. szám

8. oldal - Tolnai Népújság „Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vám­nál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: kövess engem! Az fel­kelt, és követte őt. ” Máté 9,9. Jézus meglát egy embert, meg­szólítja és az követi. Ma is így jár közöttünk hatalommal és megszó­lít és követésre hív. így változtat­nak munkahelyet, hivatást fiatalok és idősek egyaránt. Jézus szava felkavarja az ember egész életét. Kiragad abból, amiben eddig éltem és ahogy éltem, új emberré tesz, új követelménye­ket állít elénk. Jézus nemcsak egyszer hív. A fel­adatok nem fogynak el az Isten országában. Nem lehet kialakítani egy csendes hívő életet. A megszokott, jól működő hívő életet „felrúgja” Jézus hívó szava. Valami egészen más megbíza­tást kap az ember. Ezért talán megszólás jár, ahogy megszólták Mátét is, de neki már nem az a fontos. Nem fontos Máté számára, hogy mit monda­nak az emberek, mert felfedezi, hogy az van itt, akinek ő fontos. Eddig csak azt tapasztalta, hogy megvetik, elfordulnak tőle, nem fontos senkinek. Jézus mindig látja a vámszedő asztalokat, az ember számára méltatlan helyeket, de nem ez fontos neki, hanem az, aki ezek mögé az aszta­lok mögé szorult. Tudja, hogy az ember magától nem szabadulhat. Bármilyen kilátástalan a hely­zetünk, bármilyen kényszerpályán vagyunk, Jé­zus ránk igényt tartó szava széttépi ezt a szöve­HÉTVÉGI vényt. Nincs tekintettel arra sem, hogy bűneink milyen igénnyel van­nak ránk. Ő szól és ott szabadulás van. Szabad vagy arra, hogy ne maradj ülve az asztalod mögött, hanem fel­áll] és elindulj vele. így áll fel Máté és megy Jézus után! így van csak szabadulás, hogy Jézus után megy, tanítványa lesz. Jézus mindig az Ő szolgálatára szabadít fel. Ez nem egy általános nagy szabad­ság. Ilyen nincs, hogy úgy általában szabad va­gyok. Szabadság csak a Krisztus-követésben van. Amikor Máté Jézus követésére indult, akkor nemcsak új életet kapott, hanem Jézus egy új feladatot is adott a tudása számára. Máté na­gyon értett a toll forgatásához. Az elhívás teszi számára igazán lehetővé, hogy a tehetségét a le­hető legjobban kamatoztassa. Minden ember benne van az Isten tervében. Tehetségeket, ké­pességeket kaptunk Istentől. Az ember arra van képesítve, hogy Istennek szolgáljon. Ebben a szolgálatban lenne gazdag, boldog, teljes az éle­tünk. Amikor igazán rábízzuk azt, amit Tőle kaptunk, igazán kalandos életet kezdünk. Máté mindent gondolt, csak azt nem, hogy Isten pont azt az adottságát fogja felhasználni, amit adó­szedői minőségében csiszolt, hogy leírja a leg­nagyobb történetet, amely valaha létezett. Istennek valamennyiünkkel hasonlóan jelen­tőségteljes célja van. Isten mindenkit megszólít: Jöjj, légy a tanítványom! Mit fogsz válaszolni? CSERNÁK ERZSÉBET LELKÉSZ Jubiláló kapcsolat Hőgyész Hőgyészről, illetve a környék- gyár és német települések la­" beli településekről elszármazott kossága között is baráti szálak Tíz éve, hogy partnerkapcsola- magyarok kezdeményezték. szövődtek, tot létesített Hőgyész a német Az egy évtizede tartó kapcso- A jubileumi találkozóra júni- Eckentallal. A bajorországi tele- lat során a két önkormányza- us 22-25. között kerül sor Eck- püléssel való szorosabb kap- ton, a különböző sport, kulturá- entalban. csolat kialakítását a kint élő, lis egyesületeken kívül a ma- ____________________________________I K ERESZTREJTVENY Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Nép- A helyes megfejtést beküldők közül könyvet újság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt nyertek: Bereti Antalné Bonyhád, Bacsó B. u. 39., Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük, Dr. Böröcz Józsefné Szekszárd, Kecskés F. u. írják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: március 10. 4/D. 1/3., Fábián Andrásné Rakasd, Kossuth u. A február 12-i rejtvény helyes megfejtése a követke- 4., Dalmady Attila Izmény, Iskola u. 3., Palkó ző:,Más is ki szeretné próbálni ezt az elmés szerkezetet.” Zsuzsanna Mucsfa, Kossuth u. 49. M A Z A Z I N 2000. Február 26., szombat im Tolna megyei anekdotatár 8. Hermann Egyed Bátaszéken született 1895. feb­ruár 17-én, ciszterci szerzetes, paptanár gimnáziumban, majd főiskolán. Teológiai, később böl­csészdoktor, aki szülőhelye múltjáról írt értekezésében, a szegedi egyetemen tanszékveze­tő, aki nem menekül el 1944- 1945-ben, hanem aláírja a szov­jetek Szálasiék elleni röplapját, mire a nemzetvezető in effigie (távollétében) halálra ítéltette. Ezek után természetesen igazol­ta az Igazoló Bizottság, mégis a Magyar Nemzetben kitalált név­vel valaki támadást jelentetett meg ellene. Becsületére legyen mondva, a lap június 23-án kö­zölte a hat vádpontra adott vá­laszt is. Ebből idézünk a Her­mann Egyed emlékkönyv nyo­mán. „1. «Bátaszéki sváb szárma­zású vagyok.» Igaz! De sajnos nem volt módomban befolyásol­ni a sorsot, hogy ez másképpen történjék. Ami tőlem függött, megtettem: származásom elle­nére iparkodtam jó magyar em­berré lenni. 2. «Hóman kreatúrája va­gyok.» Hóman első miniszter­sége alatt a budapesti hittudo­mányi kar, mint a kar magánta­nárát első helyen jelölt a meg­üresedett egyháztörténeti tan­székre. Hóman mégis mást ne­vezett ki. így kreált engem! (...) 3. «Már innsbrucki egyetemi hallgató koromban német orien­tációjú voltam.» ... Igaz, utolsó innsbrucki éveim alatt vendéglá­tó tagként néha eljártam egy ka­tolikus diákegyesületbe, (...) eb­ben már akkor vezető szerepet játszott Schuschnigg (!) Karl, a későbbi osztrák kancellár. Schuschnigg politikájáról lehet­nek eltérő ítéletek, de hogy mi­lyen orientációjú volt, afelől kár szót vesztegetni olyanok előtt, akik sorsát ismerik. Az Ansch­luss után Hitlerék nem véletle­nül záratták be éppen az inns­brucki intézetet. 4. «Egyik náci tányérsapkás egyesület tagja voltam.» Az Emerenciana korántsem lehetett az, mert nem oszlatták fel 1945- ben. 5. «A német birodalmi iskola tanára voltam.» Ez csak nevé­ben volt az, a magyar gyerme­kek közt legalább 200 budapesti zsidó tanuló is volt, mert itt játszva tanulták meg a nyel­vet...” Vajon, ha az igazaknak így kellett védekezniük, hogyan menthették magukat a bűnösök? ________ DR. TŐTTŐS GÁBOR E lment a mindenes Életének 81. évében, február 19-én elhunyt Kopré József író. Budapesten érte a halál, abban a városban, ahova fiatalon költözött, szülőföldjéről, Nagydorogról. Kopré József 1919. augusztus 13-án született Nagydorogon, ötgyermekes, református, nincstelen napszámoscsalád első fiaként. Se- gédlelkészi ajánlással, Szabó Pál meghívására utazott 14 éves korában Budapestre. Volt inas, takarító, pincér, hordómqsó segédmunkás, mielőtt újságíró gyakornok lett volna a Sza­bad Szónál. 1939-ben kerül a Kelet Népe című folyóirathoz, közvetlenül a főszerkesztő-tulaj­donos, Móricz Zsigmond mellé. Zsiga bácsi, ahogy visszaemlékezéseiben nevezte, életre szóló útravalót adott Kopré Józsefnek. A mó- riczi emberség, életbölcselet és stílus tükröző­dik műveiben: költeményeiben, novelláiban, kisregényeiben, köztük a Móricz Zsigmond min­denese voltam cí­mű, 1999-ben megjelent önélet­írásában. Tavaly, amikor Szekszár- don, a Gyermek- könyvtárban járt, büszkén mutatta sétapálcáját, mely Móriczról maradt rá. Kopré József temetése március 10-én, pénteken 13 óra­kor lesz a Kerepesi temetőben. Látogatás az Országházban A faddi speciális iskolások a múlt hétvégén Budapestre kirándultak. Fadd, Buoapest A faddi speciális iskola 2-6. osz­tályos tanulói és kísérőik - Illa Lászlóné gyógypedagógus által nyert pályázati pénz felhaszná­lásával - kirándulást tettek a fő­városba. Az Országházban meg­nézték a koronázási jelvényeket, megismerkedtek a Parlament történetével, építészeti, szobrá­szati és festészeti remekművei­vel, és betekinthettek az üléste­rembe is. Délután a Csodák Pa­lotája látta vendégül őket. A gye­rekek ámulva vették birtokukba a játékos módon megszerkesz­tett, „tudományosan” működő eszközöket. Búcsúzóul a lézer- show műsorát nézték meg. ■ Liberatorok Kurd határában Légiháború Tolna megye felett Tolna megyében 1941 és 1945 között mint­egy 60 repülőgép zuhant le vagy semmisült meg légitámadások következtében a tábori repülőtereken. Sorozatunkban néhány je­lentősebb eset történetét idézzük fel. 1945. március elsején az amerikai 484. Bomber Group B-24-es - Liberator - gépei a német terü­leten található Mosebierbaum célpontjai bom­bázták. A 79-es oldalszámú re­pülőgép közvet­lenül a bomba­oldás után ka­pott találatot. A William K. Sut­ton főhadnagy vezette Libera­tor kiállt a köte­lékből, s a Bala­ton felé vette útját. A tótól északra a 101. Puma vadászez­red Me-109-es ­Messerschmitt - Az 1945. március elsején Kurd mellett hasra szállt Liberator gépei adták meg a B-24-esnek a kegyelemdöfést. A Liberator hat fős személyzete ejtőernyővel kiugrott, s a né­metek megszállta területen fogságba esett. Sut­ton főhadnagy azonban a helyén maradt, s a sé­rült géppel Kurd községtől 1,5 km-re északnyu­gatra, egy szántóföldön hasra szállt. Három hét­tel később, március 23-án egy másik Liberator hajtott végre kényszerleszállást majdnem ugyanitt, alig 500 méterrel távolabb a másik géphez képest. A leszállás oka ez alkalommal ismeretlen maradt. A dombóvári 433. Honvéd Bevonulási Központ 1945. október 13-án kelt je­lentése szerint mindkét B-24-es a leszállás he­lyén feküdt, részben ugyan az értékes tartozé­koktól megfosztva, de egészben. TÁLOSI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents