Tolnai Népújság, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-19 / 42. szám

Tolnai Népújság 2000. Február 19., szombat Hétvégi Magazin Tolnai Népújság - 7. oldal Székely színház Hőgyészen Högyész-Zomba A hőgyészi önkormányzat támo­gatást nyújt és részfeladatot vál­lal a 2000. augusztus 17-21-e kö­zött Zomba központtal megren­dezésre kerülő Bukovinai Szé­kely Millenniumi Világtalálkozó lebonyolításában. A hőgyésziek Potápi Árpádnak, a Bonyhádi Székely Szövetség elnökének felkérésére a község művelődési házában lévő színházteremben helyet biztosítanak színházi elő­adásnak, illetve a találkozó ide­jére kölcsön adják a ház hango­sító berendezését. A Hőgyészen megrendezésre kerülő programokról a lakossá­got a művelődési ház írásban fogja tájékoztatni. Gyónás az Interneten Nem kell többé fapados gyón­tatószéken feszengenie a felol- dozásra váró hívőknek. Hama­rosan megjelenik az Interneten az első virtuális gyóntatóhely. A weboldalt a brit Keresztény Rá­dió hozta létre, hogy bárki az otthonából közvetlen kapcsolat- •> ba léphessen az Úrral a számító- gépes hálózaton keresztül. A lá­togatók itt bátran megvallhatják vétkeiket, akár saját szavaikkal, akár az előre gyártott minták se­gítségével. Amint elkészültek a gyónással, a szöveg azonnal sa­ját számítógépük memóriájába kerül. Többen úgy vélik, hogy az Internet nem nyújt elég biz­tosítékot a gyónási titok megtar­tására, de az üzemeltető garan­tálja, hogy senki nem férhet hozzá a legszemélyesebb titkok­hoz. Ez csupán egy kiválasztott pont a virtuális térben az elmél­kedésre. Mindenki önmagának és Istennek ad számot tetteiről és annak következményeiről - mondja Peter Kerridge műsor­igazgató. A túloldalon nem ül pap, aki feloldozást adna, a komputer számára pedig min­den bűn egyforma. A tánc sem megy úgy, mint régen Niisi néni és Józsi bácsi ötven éve kötöttek házasságot Nusi alig múlt 13, amikor a 18 éves Józsi az­zal állt elő: - Ha megvársz, elveszlek! Nusi megvárta, és 1950-ben megesküdtek. Most, ötven év után Göttlinger József és felesége Hőgyészen, a szülőfalujukban ugyanúgy, mint egykor, a polgári esküvő után a temp­lomban is megfogadták, hogy örökké hűek maradnak egymáshoz. * Józsi bácsi szeme csillog, amikor párjáról me­sél. - 1942-ben az Apponyi kastélyban voltam gondnok, ott találkoztunk először. Viccesen mondtam neki: ha megvársz, elveszlek! Elke­rültem Hőgyészről dolgozni, az udvarlással 1947-ig várni kel­lett. Nusi az ösz- szes lány közül a legszebb volt. Abban az időben még a kezét sem foghatta meg a fiú a lánynak, annyira szigorú­ak voltak az er­kölcsök. Előfor­dult, hogy Józsi bácsinak az il­lemszabályok be­tartása miatt a táncparketten más partner után kellett néznie.- Még a kezemet sem engedtem megfogni. Az egyik bálban csak a karomat érintette meg, én meg ráütöttem a kezére és más fiú vitt táncolni - meséli Nusi néni. - Na­gyon boldog fiatal voltam, pedig dolog akadt bőven. A polgáriban az apácáknál tanultam. To­vábbtanulásra nekem nem volt lehetőségem, hi­szen 1945-ben meghalt a nővérem, a gyerekeit is én neveltem. Édesapám másfél évig volt ágy­hoz kötve, édesanyám is betegeskedett. Évekig hajnalban keltem, éjfélkor feküdtem. Nekem nem kellett megmondani, hogy mit kell csinálni és mégis, soha nem voltam fáradt. Amikor csak tehetett táncoltam, énekeltem. 1950. februárjában Józsi bácsi 26, Nusi néni 21 éves volt, és egy gyönyörű napsütéses napon örök hűséget fogadtak egymásnak. Szekszárd- ra költöztek, de amikor 1951-ben Laci fiúk, első gyerekük megszületett, a szülők hazahívták őket. Nyolc év után végleg Szekszárdon álla­podtak meg. Nusi néni a Dédásznál gondnok lett, Józsi bácsi munka mellett levelezőn tanult. Elvégezte a közgazdasági technikumot, majd egyetemre járt.- Azért tudtam tanulni, mert a nejem nevelte a gyerekeket, és dolgozott is. A jó szíve mellett hatalmas energia volt benne. Mindig azt mond­ta, legalább én tanuljak, ha már neld nem sike­rült. A rektor azt mondta amikor átadta a diplo­mát, hogy ő dolgozott meg érte. A sok tanulásnak beérett a gyümölcse, mert Jó­zsi bácsi 1967-ben a bőrdíszmű telepvezetője lett, s innét is ment nyugdíjba 1984-ben. A csa­lád gazdasági vezetője mindig is Nusi néni volt, a kasszát még a mai napig is ő kezeli, de a nyugdíjat Józsi bácsi veszi fel. Nusi néni, a gondnoki állása mellett komoly gazdaságot is vezetett: állatokat nevelt, kertet kapált.- Amikor nem volt pénzem, mert ilyen is elő­fordult, fogtam egy kacsát és el­adtam. Kötöt­tem, horgoltam, többet kerestem vele, mint a pa­pa - mondja. Az ötven eszten­dőt szeretetben, békességben él­ték le, még csak nem is vesze­kedtek. Néha megzörrent a tá­nyér, de a harag csak rövid ideig tartott. Mindketten vallják, hogy ezt az utat csak úgy lehetett végigjárni, hogy elfogadták egymást olyannak, amilyenek, s nem akartak változtatni a másikon. Nusi néni nótás, táncos kedve is megmaradt, amikor magyar nótát hall, a lába azonnal táncra mozdul. Mindketten beléptek a hetvenesek közé, a mun­kát sem bírják már annyira, mint régen, s a tánc sem megy úgy, mint fiatalon. Egyetlen bánatuk: a három gyerek meg az unokák sajnos nagyon messze szakadtak tőlük. ipéterd ...és most KIÁLLÍTÁS. Az újdombóvári József Attila Általános Iskola aulájában az oktatási intézmény diákjainak rajzaiból és festményeiből álló kiállítást a tárlatot megnyitó bonyhádi festőművész, Kovács Ferenc, vala- mint Löschné Bencze Andrea rajztanár és a gyerekek nézegetik.________________________fotó: gottvald károly Tolna megyei anekdotatár 7. Gömbös Gyula Murgán [később majdnem Göm­bösfalva!) 1886. december 26-án született a tanító első fia, később katonaüszt, miniszter, majd mi­niszterelnök, akinek a nevét sem volt ildomos leírni évtizedekig, s aki vesebajban halt meg München­ben 1936. október 6-án. Bezúza­tott, 440 oldalas életrajzából idé­zünk akaratosságára jól jellemző két történetet. „Egyszer valami csekélység miatt nézeteltérés támadt apa és fiú kö­zött. A fiú keményen tartotta magát és nem engedett igazából. Apja vé­gül is kijött a sodrából és bosszús, elhárító mozdulattal felcsattant: - Mit akarsz? Miniszter akarsz lenni? Első vüágháborús csapatszolgá­lata után, a bécsi vezérkari tiszt­képzőben már az első órán észrevétette magát. Budiner alezre­des „mikor a szervezés elveiről kezdett beszélni, felírta a táblára a különböző nagyhatalmakat, de hogy ne firkáljon hiába, mindegyi­ket csak a kezdőbetűvel jelölte. így aztán négy nagybetű sorakozott egymásután: D,F,R,I, és ezekhez ötödiknek odaírta a Monarchia hosszú neve helyett: Ö. Mikor ké­szen lett az írással és megfordult, meglepetten látta, hogy az 55 hall­gató közül egy áll. Elővette az ülés­rendet és megnézte, kinek a helye az... Mikor megtalálta, ezt kérdez­te:- Főhadnagy von Giula úr, kíván valamit?- Az én nevem Gyula von Göm­bös - felelte komolyan a főhad­nagy.- Kérem, kérem, mit akar főhad­nagy úr? - kérdezte most már nyugtalanul az alezredes.- Alezredes úr, alázatosan kér­ném, az Ö betűhöz még egy U-t tes­sék hozzáfüggeszteni - mondja vá­lasztékos németséggel... Buider Rajmund alezredes eről­tetett nyugalommal felelte:- Ah, ha ez tetszik önnek, úgy ír­ja hozzá az U-t ön. Ekkor Gömbös, az egész tanfo­lyam tekintetétől kísérve, a magyar tisztek forró izgalma közben, ke­mény léptekkel kiment a táblához, mosolygós arccal fölvette a krétát, az Ö után nagy kötőjelet húzott és U betűt írt melléje. Aztán, mint aki dolgát jól végezte, összeütötte sar­kantyúit és nyugodtan visszament a helyére.” Kár, hogy később más természe­tű anekdoták is keletkeztek róla... DR. TÖTTÖS GÁBOR Szlovákiában síeltek a diákok Kezdetben bérelték a felszerelést Jubileumi sítáboron vettek részt a hőgyészi Hunyadi János Általános Iskola és Zeneiskola diákjai február második hetében. A gyere­kek és tanáraik ugyanis im­már tizedik éve járnak Kör­möcbányára síelni. A kapcsolat 1990-ben kezdődött, amikor az iskola a szenei Elektro- vod céggel csereüdültetésre szer­ződést kötött. A megállapodás ér­telmében a hőgyészi iskola a szlovák gyerekeket nyáron a Ba­latonon, a bélatelepi ifjúsági tá­borban látta vendégül, ennek fe­jében a szlovákok fizették Kör­möcbányán a hőgyészi tanulók sítáborozásának költségeit.-Az első két évben vonattal utaztunk Komáromig, onnan szlovák bérelt busszal mentük fel az Alacsony Tátrába 23 fős cso­porttal, a sífelszerelést úgy kellett bérelnünk - emlékezik vissza a kezdetekre Balaskó László test­nevelő tanár. A sítáboroknak olyan nagy sikere volt a nagyköz­ségben, hogy a következő három évben már bérelt busszal, 45 fő­vel utaztak a hőgyészi iskolások a szlovák hegyekbe. A költségek csökkentése érdekében 1994-től Svájcból, illetve Ausztriából hoz­tak sífelszerelést, majd a Hőgyész partnertelepülésétől, a németországi Eckentalból aján­dékba kaptunk használt sífelsze­relést. A „sí-csúcsot” 1996. tele jelentette, amikor is közel 80-an indultak Hőgyészről Körmöcbá­nyára busszá és személykocsik­kal. A magyarok ebben az évben Hőgyészi gyerekek Szlovákiában annyian voltak, hogy az egész szállodát megtöltöttek, a 30 tanu­ló mellett középiskolások és szü­lők is utaztak. Idén február 5-12 között valamivel kevesebben, 65- en utaztak a szlovák hegyekbe a hőgyészi iskolások. A körmöcbá- nyai síelésen kívül Balaskó Lász­ló és kollégája, Magyart Sándor második éve szervez a szlovák tábor mellett a hőgyészi csalá­doknak Szlovéniába, Ragiára is havas túrákat. Az egy évtizede tartó lehetősé­geknek köszönhetően a 3100 fős Hőgyész lakói közül még olya­nok is megtanultak síelni, akik korábban erre még csak nem is gondoltak. _________________f. kováts A nyanyelv és abszolút hallás A kínaiak, vietnamiak dallamos beszéde Új nemzedék, görcsök nélkül A magyarországi ifjú németség és a Zeitgemies Az abszolút hallás képessé­ge - a legújabb feltételezé­sek szerint - függ az embe­rek anyanyelvétől is. Diana Deutsch, a kaliforniai egye­tem pszichológusa tartott erről előadást egy nemzet­közi tudományos tanácsko­záson. Az abszolút hallás legendás példája Mozart, akiről felje­gyezték, hogy még az óra ke­tyegésének zenei magasságát is meghallotta. A statisztikák azt mutatták, hogy zenei érte­lemben felfogott abszolút hal­lása minden tízezer ember kö­zül legfeljebb egynek van. Dia­na Deutsch azt vizsgálta, hogy élesebb hallásúak-e azok, akiknek anyanyelve intonáci­ós. Olyan nyelvekről van szó, mint amilyen például a kínai, vagy a vietnami, ahol egy és ugyanannak a hangsornak más és más jelentése lehet aszerint, hogy miként intonálja a beszé­lő. A vizsgálat többek között arra is irányult, hogy megta­nulható-e az abszolút hallás, vagy született, genetikailag meghatározott adottság. Az eredmény tanulságos. Zenei­leg teljesen képzetlen vietna­miak és kínaiak hallása gya­korlatilag abszolút volt. Ez pe­dig azt jelenti, hogy ez a ké­pesség megtanulható, leg­alábbis nagyon jól fejleszthe­tő. Miután pedig a világ népes­ségének egyharmada beszél anyanyelveként intonációs nyelvet, az abszolút hallás ké­pessége sokkal gyakoribb. A német és magyar nyelvű írások, költemények szerző­je mellett jeles műfordítót is tisztelhetünk Kalász Már­tonban. Például Rolf Hochut híres műve, a Helytartó is az ő átültetésében olvasható magyarul. Kétségkívül születésének helyszí­ne, a Baranya megyében található Somberek, a maga német minden­napjaival, környezetével is megha­tározta a most 66. éves Kalász Már­ton pályafutását. Műveiben gyakor­ta találkozhatunk a [magyarorszá­gi) német identitás, önazonosság keresésének nem egyszer gyötrel- mes folyamatával. A szerző ebbe a folyamatba enged bepillantást most megjelent, Tizedelőcédulák című művében is, melyet sze­mélyesen muta­tott be tegnap­előtt Szekszár­don, a Német Színházban.- Nem is olyan régen még meglehetősen pesszimista voltam - vallott önmagáról Kalász Márton. - Azt gondoltam, hogy a komoly tör­ténelmi megpróbáltatások után az elmúlt három évtizedben nagyjá­ból békén hagyott magyarországi németség sorsa csak a beolvadás le­het. Ám felfogásom az utóbbi évek­ben alapvetően megváltozott.- Mi okozta ezt a változást?- Az, hogy mostanában nagyon sok öntudatos, magyarországi né­met fiatallal találkozom, s nemcsak az egyetemen. Valamennyien vall­ják a nemzetiségüket, s ismét ta­nulják a nyelvet. De nem feltétlenül azért, mert ebből valamilyen előnyt remélnek, hanem azért, mert ki­sebbségi identitásukat akarják - új módon - kifejezni.-Mi a különbség az ön által em­lített fiatalok, illetve Kalász Márton és nemzedéke önazonosság kifeje­zése között?- Bennünket még meghatároz­tak, s talán ma is meghatároznak a mélyen belénk rögzült görcsök. A maiak hangjában - érthető módon, s ez jól is van így - már nehezen fe­dezhető fel az a bánat, ami a mi esetünkben még élő volt, vagy sa­ját, vagy szüléink sorsa miatt.- S ebben a mai, megváltozott helyzetben az ön véleménye szerint mi lehet az új nemzedék, mármint a magyarországi német fiatalság szerepe?- Az, hogy méltó helyük legyen már nem is csak Magyarországon, hanem az Európai Unióban. Em­lékszem, hogy amikor egy német testvérvárosban dolgoztam, az ot­taniak - egykori, kitelepített ma­gyarországi németek - már akkor azt mondták: nemcsak az a felada­tunk, hogy beezüstözzük a temp­lom toronyórájának gombját. Zeit­gemies - azaz korszerűség: erre hi­vatkoztak, joggal. Nos, a mi fiatalja­ink megjelenése és kezdeményezé­se legyen a válasz a megkívánt kor­szerűségre. Ha ez így lesz, akkor nem érhet bennünket semmi baj. _________-szá­» i 4 i l

Next

/
Thumbnails
Contents