Tolnai Népújság, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-07 / 5. szám

4. oldal Megyei Körkép - Bonyhád Es Környéke 2000. január 7., péntek Megfagyott egy ember Megfagyott egy ember. A hír annyira megszokottá vált, hogy fel sem kapjuk a fejünket. Megfa­gyott egy ember. Élt 53 évet. Nagymányokon vagyunk, az öregtelepen. Segítőim készsége­sek. Az ötvenes férfi beül mellém a kocsiba, megmutatja hol lakott, aki január elsején a saját udva­rán fagyott meg. Rendezett körül­ményekhez szokott szemnek meg­döbbentő a látvány. A hajdan szebb napokat látott kaszinóval szemben volt egy jól menő bor­bélyüzlet. Amikor kiszállunk az autóból, egy pillanatra elképze­lem, milyen lehetett az élet Nagymányokon anno... A valami­kori „kezétcsókolom sorból" egy­két takaros ház maradt. A többi épület lepusztult. Agonizál a haj­dani brikettgyár, a környékbe ma egyedül a Martin kft. cipőüzeme lehel életet. Megfagyott egy ember. A bor­bély, miután befejezte az ipart, bizonyos Orsós Búzás Ignácz Györgynek adta el az épületet - szerzem az újabb információt. A négynevű ember halála után az örökösök adták el legutóbbi la­kójának. Magfagyott egy ember Köze­lebb megyünk. Ijesztő a csupasz falú, kicsi épület. Az kockástáb­lás ablak egyik kis üvege betörve. Elég, amit ezen keresztül látha­tunk: a régi sparheltet, az asztalt, a priccset, a padlót. Nehéz ezt egy ember élettereként elképzelni. Pe­dig be kell látnunk, hogy nem volt egyebe. Meg az alkohol. Magfagyott egy ember. A falu­ban mindenki tudja, hogy az el­halt erősen italozott. Felesége rég elhagyta. Nem tudni mi kezdő­dött előbb: a lecsúszás vagy az el- hidegülés. Általában a szomszé­dokkal ivott - tudom meg még. Talán ez jelentette neki az egyet­len szórakozást. Megfagyott egy ember. Az ud­varon használaton kívüli búto­rok, kacatok. A ház mellett ro­mos vécé. Az ajtót függöny he­lyettesíti. Többen tudni vélik, hogy a szerencsétlen ember utol­só útja is ide vezethetett. Már Szilveszter este, úgy hat óra kö­rül is kint feküdt - kegyeletsértés ne essék - állítólag részegen az udvaron. Akkor orvost hívtak, be­vitték. Valamikor hajnalban is­mét kiment az udvarra, ahon­nan már csak a hullaszállítók• vitték el. Megfagyott egy ember. Az egyik gyermeke elvonóban, a másikat most keresi Komlón az önkormányzat. Köztemetés lesz - tudom meg Teleki István pol­gármestertől -, mégpedig ham- vasztás után. A környéken lakó kísérőm se tudja a választ, hogy jutott idáig a jobb létre szenderült. Egy biztos, az Öregtelepen sok a szegény. Huszonezer forintokból tengőd­nek a családok, s ebben az önkor­mányzati segély is benne van. Ka­lauzom is rokkantnyugdíjas. Na­pi néhány órás munkát vállalhat­na, de hol? Aki egyszer a telepre kerül, nehezen vergődik ki on­nan. S van, aki nem is éli túl. Megfagyott egy ember. A ké­tezredik év első hajnalán. Hangyái János A veszedelemre emlékeznek Siculicidium, azaz székelyölés. Erre, azaz a Mádéfalvi veszede­lemre emlékeznek vasárnap dél­előtt a 9-kor kezdődő szentmi­sén a katolikus templomban, majd tíz órától a Székely Em­lékparkban. A veszedelem a székely ha­tárőrség erőszakos megszerve­zésének utolsó és legvéresebb fejezete. A székelyek kiváltsága­ik fejében hagyományosan ka­tonai szolgálatra voltak kötelez­ve. 1711 után kiváltságaik meg­maradnak ugyan, de katonai szolgálataikra nem tartottak igényt. A hétéves háború idején felmerült, hogy az erdélyi határ- őrvidék megszervezésével sza­badítsák fel a határbiztosításra lekötött soralakulatokat. A szé­kelyek beszervezéséhez a Dip­loma Leopoldinumban lefekte­tett katonáskodási kötelezettség adja a közjogi alapot. A szervezés 1762-ben kezdő­dött, Adolf Buccow, királyi biz­tos irányításával. Mária Terézia kényszer alkalmazására is fel­hatalmazta a főparancsnokot. A székelyek azonban garanci­ákat akartak arra, hogy vissza­kapják régi szabadságjogaikat, és ne kényszerüljenek Erdélyen kívül szolgálni. Követeléseiket azonban nem teljesítették ezért 1762- re elmérgesedett a helyzet. Udvarhelyszékben megtagadták az összeírást, amire a hatalom a vezetők elfogásával válaszolt. Buccowot a feldühödött tömeg kis híján agyonverte. A főpa­rancsnok erre engedélyezte, hogy aki akar, az lépjen ki. A ki­adott fegyverek nagy részét azonban megtartották. A székelyek nemzeti gyűlés összehívását fontolgatták. 1763- ban Siskowicz kényszer- sorozásra csapataival Csíkba vonult. Carato alezredes ezer- háromszáz fős különítményé­vel megtámadta az ellenállók gyülekezőhelyét, Mádéfalvát. Bár a székelyeknek volt fegyve­rük, mégsem fejtettek ki ellen­állást, és a katonák több száz embert mészároltak le. Az ese­mények hatására indult útnak Moldvába a székelyek újabb menekülthulláma... / „Árvíz” után a kakasdi iskolában A tornateremben száradnak az elázott könyvek és a számítógépek Helyet csinálnak a tesi óráknak fotó: gottvald károly Az utolsó pillanatban sikerült a központi vis maior alapból tá­mogatást szerezni a kakasdi is­kola helyreállítására - tudtuk meg Illés Ferenc polgármester­től. Olvasóink emlékezhetnek rá, hogy még november köze­pén víz árasztotta el az épüle­tet. Feltehetően egy rossz csap okozta a bajt, amelynek követ­keztében több millió forintos kár keletkezett. Eláztak a könyv­tárban lévő könyvek, a számító­gépek, a tanáriban megrongáló­dott a parketta. A falunak nem volt elegen­dő pénze a felújításra, ezért az önkormányzat a Megyei Terü­letfejlesztési Tanácshoz for­dult. Ev végére ott is kiürült a kassza. A 24. órában az elnök, Koltai Tamás, és a körzet or­szággyűlési képviselője, Potápi Árpád közreműködésével sike­rült a Belügyminisztériumon keresztül a központi vis maior keretből támogatáshoz jutni. A 2,3 millió forint tegnapelőtt meg is érkezett a kakasdi ön- kormányzat számlájára. Eddig annyi történt, hogy az elázott vakolatot leverettük a falról - mondotta Illés Ferenc. A bonyhádi önkormányzat műszaki osztályvezetője, Seb­estén Lajos és a témában jár­tas két kakasdi önkormányzati képviselő közreműködésével határozzák meg az ezután kö­vetkező feladatokat, egy cégtől már árajánlatot is kaptak. Leg­korábban tavaszra készülhet­nek el a helyreállítással. 322 könyv annyira elázott, hogy azokat le kell selejtezni. A többi ma is ott szárad az is­kola tornatermének padlóján. A számítógépeket is itt tárol­ják átmenetileg. Megnézették egy szakemberrel: elvileg hasz­nálhatók a PC-k, de garanciát senki nem vállalna rájuk. A testnevelés órák eddig szüne­teltek, helyettük sakk-órákat tartottak. A baleset felvet néhány újabb problémát: a 60-as évek­ben épült iskola villamos veze­tékét és vízhálózatát át kellene vizsgálni, esetleg ki kellene cserélni. Erre, természetesen nem elegendő a most kapott támogatás, mert az - természe­téből adódóan - a kárelhárí­tást célozza. Hangyái Emlékeim Petőfi Sándorról Emlékeim Petőfi Sándorról - ez a címe annak a kötetnek, ame­lyet dr. Sass István írásaiból állí­tott össze dr. Töttős Gábor. A könyv a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium kiadá­sában jelent meg. Az a Petőfi, akit a tan­terv bemutat ne­künk, egy szobor. Sass István írása pedig emberköze­livé teszi a költőt - vallja a kötet összeállítója, dr. Töttős Gábor. „Petőfi, mint ki­sebb tanuló, a te­rem baloldalának harmadik padjában, közvetlen mellettem ült. E padra volt cifra betűkkel felírva neve, itt gyakorolta magát a szépírás­ban, mint kedvelt foglalkozásá­ban, innét hallatta bátor felelete­it, melyek főképp a latinban min­dig dicséretesek valónak. Ezen kí­vül ügyes írótollmetsző volt. Jaj volt annak, ki őt ebben vagy betű­rajzolásban zavaró. Azzal szembe szállt, ha a Herkópáter lett volna is. Hirtelen felállt, mellét kidom- borítá, bal öklét - mert balog volt - felemelé, szemei haragra gyúltak, s ha ez az ijesz- tés elég volt, újra felese­lés nélkül dolga után látott. Mikor így el­mélyedve egy vagy más foglalkozás mellett padjában üldögélt, szokása­ként fejét ide-ida hajtogató, s orrán át egyet-egyet szip­pantott. Ha valaki ezen helytelenségét bosszantás végett utánozta, haragra gyúlt, legtöbbször egy szót sem szólt, hanem az­tán végképp szakított." Sass István mindezt a sárszentlőrinci diák Petőfiről ír­ta. A hajdani iskolatárs előbb a Tolnamegyei Közlönyben, majd a Vasárnapi Újságban publikálta a költőről szóló írásokat az 1880-as években. Célom lévén - írja Sass István - a tőle hallott, közelében megfigyelt vagy vele át­élt élményeknek lehetőleg olyan hű előadása, amint emlékem ben megőrízhetém, tartóz­kodni fogok minden ál­lításnak, mihez kétely férhet, beszövésétől, annyival inkább, mert élet- és jellem­rajza már is oly sok színezéssel ter­helt, mellyel ő so­hase bírt. Fejezetcímek a kötetből: Petőfi Tolna megyében, Petőfi gyermekkorá­ból, Petőfi beáll kato­nának, Petőfi katonás­kodása Sopronban, Pe­tőfi mint obsitos, Petőfi mint Pönögei Kis Pál megérke­zik Pestre, Petőfi megkéri Kap­pel Emíliát, Látogatás öreg Petőfiéknél Vácon. A kötetben azonban hiába ke­ressük a négyökrös szekérről és a Sass Erzsikének adott csókról szóló történetet, merthogy itt egy nő becsületéről volt szó. Sass pedig épp ezért nem adja közre. Ahogy azt a kötet összeállítója is közli, az ártatlan történetet ma­ga Sass Erzsiké mondta el, idős ko­rában. A mai nyelvre átültetet kötet vé­gén, a függelék­ben „Az orvosi il- ledelemről” olvas­hatunk, valamint „Míg én a sok kér rülőt még most is megfogyva tapor som" címmel Petőfi orvosbarátjának hét­köznapjai tárulnak elénk. A kötet közli dr. Sass Istvánnak a Tolnamegyei Közlönyben és a Vasárnapi új­ságban megjelent írásainak cím­jegyzékét. A Völgységben a Kárpátok festője A Rádió Bonyhád Galériáját új tárlat teszi meghitten otthonossá. Jó ide belépni és gyönyörködni Kolozsvári Ferenc akvarelljeiben. Szűkebb hazánkban talán még is­meretlenül cseng az alkotó neve, pedig Kárpátalján az ungvári Nép­rajzi Múzeumban, és a világ több nagy városában őrzik alkotásait a gyűjtők.- Már kiskoromban kezdtem fes- tegetni, majd 1946-ban beiratkoz­tam az ungvári Képzőművészeti Szakközépiskolába - emlékezik vissza Feri bácsi. - Az iskola el­végzése után a Kárpátaljai Terüle­ti Népművészeti Ház módszer- észe lettem, egészen nyugdíjas koromig. A feladatom az volt, hogy kijártam körzetekbe, ahol segítséget nyújtottam a népművé­szeknek, iparművészeknek, ama­tőr festőknek, kiállításokat és sze­mináriumokat rendeztünk. Eköz­ben én is alkottam, kiküldetésbe mindig vittem magammal a rajz­füzetet, pasztellt. Ezeket könnyen magammal tudtam vinni, és ezek­kel lehet a hangulatot a leggyor­sabban megragadni.- Hányadik tárlata a bony­hádi?- Ez a negyedik egyéni kiál­lításom. Az első 1972-ben volt, a legutóbbi pedig 1998-ban, a 70. születésnapom alkalmából. A te­rületi festőkkel évente vettem részt tárlatokon, munkáim voltak kiállítva Ungváron, Kijevben, Moszkvában, Nyíregyházán, Prá­gában. Ez utóbbi helyen hat mun­kámat mutattam be, mindet meg is vették. Elsősorban tájképeket, csendéleteket, kisebb figurális kompozíciókat festek.- Milyen alkotói tervei vannak?- Az olajképeimet szeretném kiállítani 2000-ben. Ezek na­gyobb méretűek, mint a most be­mutatott tájképeim, és vagy szá­zat ki tudnék belőlük állítani. Ter­mészetesen a festést sem hagyom abba. Kárpátaljáról egy éve tele­pültünk át Magyarországra. Bonyhádon is figyelem a témá­kat, festettem már képet a házte­tőkről és a gimnázium környéké­ről. A Völgységben is vannak gyö­nyörű dimbes-dombos helyek, könynyű lesz itt is alkotnom - mondja Kolozsvári Ferenc, akit 1975-ben kitüntettek az Ukrajna Érdemes Népművészeti Mestere címmel. Máté Réka Völgységi Takarékszövetkezet BONYHÁD Pénzintézetünk kiállta a 2000. évváltás szakító próbáját, és az év első banküzemi napjától máris akciós ajánlatokkal várjuk kedves ügyfeleinket! A 2000. év kezdetén +0,5% kamatot fizetünk a “TAKARÉKSZELVÉNY 2000” elnevezésű betétekre. Ne feledje, +0,5% kamat, +0,5% elérhető hozam! Keressen bennünket: Székszárdon a Széchenyi u. 62-ben, valamint Bonyhádon, Tevelen és Lengyelen. EGYÜTT TOVÁBB JÖVET-MENET VÖLGYSÉGI TAKARÉKSZÖVETKEZET í

Next

/
Thumbnails
Contents