Tolnai Népújság, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24 / 300. szám
1999. december 24., péntek Megyei Körkép 3. oldal Betlehemes játék gyerekeknek. A szekszárdi Kinizsi utcai óvoda dolgozói az ünnep tiszteletére betlehemes játékot adtak elő az óvoda gyerekeinek. A bensőséges hangulatban, családi körben zajló karácsonyi ünnepséget örömmel fogadták a kicsik, a néma csöndben arcukról az öröm, és egyben a csodálkozás, a meghatottság tükröződött. A bonyhádi „nagyok” a polgármesternél előtt ki fogjuk kérni az Önök véleményét. A tanácskozáson megjelent dr. Abrahám János parlamenti képviselő, a város korábbi alpolgármestere üdvözölte az összejövetelt és emlékeztetett, hogy korábban ő is kezdeményezte a közért ily módon vállalók elismerését, a velük folytatott párbeszédet. Brauer János, a Völgységi Takarékszövetkezet ügyvezető igazgatója örömét fejezte ki, hogy nyolc év után most először megszólították a város vezetői. Reményét fejezte ki, hogy Bony- hád ismét a Völgység gazdasági és kulturális központja lesz. Potápi Árpád, Tolna megye 3. számú választókerületének parlamenti képviselője emlékeztetett, hogy kezdeményezték egy - a város legerősebb cégeinek vezetőiből álló - gazdasági tanács felállítását, amely szakmai tanácsokkal segítheti a képviselő-testület munkáját.-háj- Fotó: Gottvald Harminc közül nyolc - ennyien fogadták el a polgármester meghívását a legtöbbet adózó bonyhádi vállalkozások vezetői, tulajdonosai közül. Ez az arány is mutatja, hogy idő kell, míg a vir- ilizmus lábra tud kapni Bonyhá- don. A félmillió forintnál több helyi adót fizetők mellett Oroszki István parlamenti és önkormányzati képviselőket, valamint vállalkozói érdekképviseleti vezetőket is meghívott a szerdai találkozóra. Rövid beszédében a polgármester megköszönte, hogy a vezető cégek a városnak juttatott jelentős összegű helyi adó mellett munkát is adnak a bonyhádiaknak. - Önök nélkül - fogalmazott - a munkánkat nem tudnánk elvégezni, ezért a középtávú tervek elkészítése A vendégünk volt: Nagy Franciska A szekszárdi gyermekkönyvtár vendége volt Nagy Franciska írónő, akinek gyermekkönyvei igen népszerűek a kis olvasók körében.- Kérem, mutatkozzon be az olvasóknak.- Budapesten születtem, a négy testvérből a másodiknak. A háború alatt, a bombázások idején Pécsre menekültünk és ott is maradtunk. Pécsett jártam iskolába, majd a művészeti gimnáziumba. Zongoraművésznek készültem.- Mégis az írás lett a kenyere.- Érdekes módon ez is a gimnáziumban kezdődött. Másodikos voltam, amikor irodalmi pályázatot hirdettek, amire én három írásomat küldtem be. Semmilyen díjat, de még egy elismerő szót sem kaptam értük, és ez bosszantott. Fogtam a három írást és elküldtem a „Tábortűz” című ifjúsági laphoz. Ott rögtön közölték az írásaimat, sőt, a nyárra meghívtak a szerkesztőségbe dolgozni, mint vendéget. Hamarosan aztán az Esti Pécsi Naplónak is kezdtem rendszeresen írogatni. Leérettségiztem és éppen a Zeneművészeti Főiskolára készültem felvételizni, amikor minden megváltozott. A szüleim bejelentették, hogy elválnak, s az én életem is másként alakult. A helyi lapnál helyezkedtem el, s hamarosan elvégeztem az újságíró iskolát. Később Budapestre költöztünk férjemmel, Bertha Bulcsúval, s hamarosan megszületett a lányunk, s aztán sorban a könyveim. Az írás nem hagyott nyugton, már régóta vonzott, hogy ne csak újságcikkeket, hanem könyveket is írjak. Két, felnőtteknek szóló és hat, gyermekeknek szóló könyvet írtam eddig, most készül az új könyvem, ami jövő nyár végére várható. A címe: Tűzmanó.- Miért ír a gyerekeknek?- Ennek két oka van: az egyik, hogy még magamat is gyereknek érzem lélekben. A másik pedig az, hogy a gyerekeknek csak igazat lehet írni. venter Karácsonyi történetek Már az is öröm karácsony előtt pár nappal, ha egy régi kedves ismerős újra jelentkezik. Az meg különösen, ha szép élményéről számol be azzal az igénnyel, hogy annak mások is örülhessenek. A történet éppen olyan egyszerű, mint amennyire felemelő. A kakasdi faluházban járt ismerősöm egy karácsonyi koncerten. Mivel még sosem látta belülről az épületet, az újdonság erejével bűvölte el annak szellemisége. A koncertet zeneiskolás gyerekek adták, ami önmagában is karácsonyi hangulatot sugárzott. Tehetséges kisgyerekek köszöntötték a Kisded születését. A jótékonysági koncert bevételét a templom tatarozására fordítják. Ami még ezeknél is jobban meghatotta kedves ismerősömet az volt, hogy a német és székely közönség németül és magyarul is elénekelte a Csendes éj című dalt. Szem nem maradt szárazon, olyan megható és fenséges élmény volt a jelenlévők számára a tudat, hogy máshonnan jöttek ugyan a történelem kényszeréből, de íme meglelték közös hazájukat. A másik történet bevezetője is ugyanaz. Kedves ismerős, örömhírrel. Mint annak idején beszámoltunk róla március 15-én éjszaka ledöntötték a rakpartra Farkas Pál Tiszavirágzás című térkompozícióját. Kedden metsző szélben és hidegben újra a helyére tették az alkotást. Mint a művész elmondta, annak idején körülbelül egy hónapig tartott az elemek összeszerelése, a kényszerű restaurálás kétszer annyi időbe tellett. Jó, hogy karácsonykor már ismét láthatják a szegediek a szekszárdi művész szobrát. Ihárosi Ibolya A szívátültetés utáni első családi karácsony A bonyhádi újszíves, egy évvel a műtét után (Folytatás az 1. oldalról.) Hogy készültél az ünnepekre?- Másfél évvel ezelőtt még nem voltam biztos benne, hogy megérem a 2000. évet. Biztos, hogy idén még meghittebben fogjuk megülni a karácsonyt, mint azelőtt. Nagyon készülök rá, mert ez az első igazi olyan ünnepem a transzplantáció óta, amit a szeretteimmel együtt tölthetek. A családomon is észrevehetően oldódott a feszültség. Úgy tűnik, a baráti kapcsolatok is kezdenek újra feléledni, már nem csak az operációról tudunk beszélgetni. Jó érzés, hogy újra elfogadnak, nem látszik már az embereken a fenntartás irántam. Befogadnak, immár nem számítok csodabogárnak.- Pár héttel ezelőtt megismerkedtél a donorod szüleivel.- Eleinte úgy gondoltam, jobb tartózkodni a találkozástól. November elején nagy nyilvánosság előtt állítottam a donornak emléktáblát. Ezt látták a televízióban a szülők, és megérdeklődték a szerkesztőkön keresztül, hogy találkozhatnánk-e személyesen. Ők már tudták, ki vagyok, de nem óhajtottak zaklatni, nehogy sokk érjen. Csak azt szerették volna látni, hogy jól vagyok, hogy a fiúk valóban segített azzal, hogy felajánlotta szerveit. Kicsit féltem, de vártam a találkozást. Meghatódtam, talán akkor törött el a mécses igazán, amikor megláttam a fiatalember fényképét. Azóta úgy érzem, még nyu- godtabb a lelkem, és most már tényleg úgy érzem, mindenki hozzájárulásával élek én ezzel a szívvel. A szülők elmondták, hogy négy napig volt gépen a fiúk, már beállt az agyhalál. Ekkor szóltak az orvosoknak, hogy a fiú óhaja volt: ha valami történne vele, szerveivel segíteni szeretne a rászorulókon. Ezzel a legcsodálatosabb ajándékot kaptam valamennyiüktől: az életet... - mondja könnyes szemmel János.- Szeretnék boldog karácsonyi ünnepeket kívánni nekik, szeretteimnek, orvosaimnak, és kívánom, hogy minél többen ismerjék fel és segítsék az életmentő transzplantációs beavatkozásokat. Máté Réka József Attila versei Hobótól - zokniban A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium dísztermébe cipő nélkül lépnek be a diákok. Ezt azonnal észrevette Földes László, alias Hobo is, aki rendhagyó irodalomórát tartott a felsőbb éveseknek. Mint mondta, életében először mond József Attila verseket - zokniban.- Annyira komoly volt a közönség, hogy tán észre sem vette, csináltam egy szándékos szöveghibát. Az egyik versbe - „az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez” - belecsempésztem a zokni szót is. Eddig még soha életemben nem tettem ilyet, talán ezért is emlékezni fogok a bonyhádi fellépésemre.- Hiszel a lélekvándorlásban?- Régebben nem hittem, mostanában viszont kezdek elbizonytalanodni. Volt egy barátom, aki meghalt, és most egy másik emberben látom teljesen ugyanazokat a vonásokat - ez egy kicsit összezavart.- A reinkarnációról három ember miatt kérdeztelek: Viszockij, József Attila, Morrison.- Nem az emléküket ápolom, inkább azt próbálom fenntartani, amit csináltak. Ez nem kimondottan a személyüknek szól, hanem a fantasztikus alkotásainak. Egyébként volt egy Hármas oltár koncertem, ahol ezt a három zsenit mutattam be, egész különleges kombinációban. A műsor végén a színpad közepére „levágódott” hármójuk hatalmas fényképe. A közönség hatalmas üvöltéssel reagálta le azt, hogy a tekintetük szinte kísértetiesen hasonló volt. Ettől függetlenül el nem lehet képzelni, hogy ennek a három embernek valaha is lehetett volna köze egymáshoz. Van következő kiválasztottad?- Tom Waits még hátravan, ezt a műsort a következő esztendőben fogom bemutatni. Egy másik műsorral is készülök, amely a nemrég megjelent új könyvemre és a most kiadott lemezemre épül. Ezenkívül egy Hobo Blues Band típusú CD-t is készítek.- Ennyi munka mellett hogy jut időd a családodra?- A feleségem sokat segít, és mivel otthon dolgozom, a gyerekkel is együtt tudok lenni. Idén a bonyhádi fellépésem volt az utolsó, aztán a család és az ünnep az első. Igazából nem vagyok egy gazdag ember, de az ajándékozás az egy gondosan végiggondolt dolog nálam, olyat szeretek vásárolni mindenkinek, aminek igazán örülnek.- Milyen volt a bonyhádi gimnazista közönség?- Káprázatos, hogy milyen csendben végighallgattak. A mostani fiatalságot lehet vádolni felszínességgel, érdektelenséggel, de az az igazság, hogy nem is igazán kapnak olyan kihívásokat, amelyek hatása alá kerülhetnének. Ha valaki el tudja őket kapni, abból lehet valami. Számomra a bonyhádi fellépésem ezt bizonyította. Útravalóul Hobo azt mondta a gimnazistáknak, hogy hiába vannak manapság az oly nagyon rajongott sztárzenekarok a világ minden részéről, József Attilánk csak nekünk lehetett. Becsüljük hát meg! má-ré Postarablás Szekszárdon Tegnap délelőtt 11.47-kor érkezett a bejelentés a Szekszárdi Rendőr- kapitányság ügyeletére, hogy Szekszárdon, a Rákóczi utcai postahivatalból egy férfi fegyverrel arra kényszerítette az ottdol- gozókat, hogy átadják neki a pénztárból a pénzt. A pénztáros a ráfogott fegyver fenyegető hatására eleget tett a felszólításnak és átadott a rablónak 41.400 forint készpénzt. Az elkövető a pénzt egy nagyméretű, fehér alapon zöld-piros mintás reklámtáskába tette, majd a város északi része felé távozott. A rablás során nem sérült meg senki, a fegyverrel lövést nem adtak le. A rablást elkövető férfi kb. 25-30 éves, vállig érő, enyhén hullámos, szőkésbarna hajú, szakáll és bajusz nélküli, sima arcú, 170- 175 cm. magas, vékony testalkatú. Sötétkék alapon fekete mintás pufi dzsekit viselt, a nyakán színes pamutsál, a fején sötét (fekete vagy sötétkék) sapka volt. Kérik, hogy amennyiben valaki a rablást elkövető férfiról bármilyen információval rendelkezik, vagy vélhetőleg látta őt, látta távozni, és az útirányáról felvilágosítással tud szolgáim, hívja a 107-es telefonszámot.
