Tolnai Népújság, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-06 / 259. szám

a

I

J

i

J

9. oldali

Vízimentő volt Amerikában

A népszerű amerikai tévésorozat, a Baywatch szemrevaló, szőke vízitündéreinek és deltás férfi szereplőinek jóvoltából ma már Magyar- országon is jól ismerik az óceán parti vízimentők tevékenységét.

A szekszárdi pedagógiai főiskola hallgatója, Gyimóthy Judit azon kevesek közé tartozik, akik a gyakorlatban is megtapasztalhatták, mit jelent Amerikában vízimentőnek lenni. A húsz éves, angoltanító szakos diáklány ugyanis az elmúlt nyarat egy New York állambeli gyermektáborban töltötte gyermekfelügyelőként, ezen belül is vízimentőként.- Hogyan kerültél ki Amerikába?

— Pályázat útján, a CCUSA nevű ügynökségen keresztül. Egy előzetes írásbeli teszt kitöltése után Budapesten személyesen beszélgettek el velem.-Mennyi ideig voltál Amerikában?

— Június 15-től augusztus 21-ig. A feltételek között ugyanis az szerepelt, hogy legalább kilenc hetet kinn kell tölteni gyermekfelügyelőként.

— Voltak egyéb kikötések is?

— Hogyne, alapvető volt az angol nyelvtudás, a 21 év alatti életkor és hogy valamilyen főiskola, egyetem hallgatója legyen a jelentkező. Ezen kívül fizetni kellett több mint 400 dollárt a repülőjegyre.

— Nem kaptál fizetést?

— Teljes ellátást kaptunk és visszafelé a repülőjegyet, a kilencedik hét végén pedig 500 dollárt. De itt nem a fizetség volt a lényeg, hanem a nyelvgyakorlás és az amerikai életforma, az emberek megismerése.

— És milyenek az amerikaik?

— A felnőttek nagyon barátságosak, segítőkészek. A gyerekek egy kicsit elkényeztetettek.

— Honnan tudtad, hogy mit kell csinálnod, foglalkoztál már életmentéssel?

— A tábor előtt egyhetes életmentő tanfolyamot kellett elvégezni és vizsgázni elsősegélynyújtásból. Csak ezután kezdhettem el a munkát.

— Milyen táborban voltál?

— A Nagy-tavak partján lévő gyermektáborban, Syracusa város közelében. Ez 7-18 éves lányok számára kialakított sátortábor volt egy erdőben, meglehetősen nagy területen. A 150 gyerekre 25 felügyelő vigyázott. A tábor körletekre volt osztva, csoportonként nyolc, négyszemélyes sátor volt, plusz a gyermekfelügyelők szintén négyszemélyes sátra.

— Akkor együtt éltetek a gyerekekkel.

— Igen szigorú napirend határozta meg a gyerekek és a felügyelők tevékenységét is. Az ébresztő hét órakor volt, ezt követte a zászlófelvonás, majd a reggeli után a különböző, kézműves foglalkozások, rajz, színjátszó, sport, természetjárás, úszás, kenuzás, csónakázás. Délután szintén voltak foglalkozások, az esti vacsora előtt pedig kötelező - a felügyelőknek is - csendespihenő, majd zászlólevonás.

— A többi gyermekfelügyelő milyen nemzetiségű volt?

— Az amerikaiakon kívül Angliából, Új-Zélandról, Ukrajnából, Oroszországból érkeztek lányok.

— Mi volt a feladatod?

— Úszás tanítás, illetve felügyelni a fürdőző gyerekekre

és ha szükséges menteni, elsősegélyt nyújtani.- Volt rá szükség?

— Egyszer mentettem, mert az egyik kislánynak begörcsölt a lába a vízben. Egyébként szerencsére csak kisebb sérüléseket kellett ellátnom.

— Ez kitöltötte az egész napodat?

— Nem, ezen kívül tulajdonképpen minden egyéb nevelési, oktatási feladatot el kellett látnia mindenkinek. Aki végzett a saját munkájával, az besegített a többieknek. De hetente háromszor például mi, gyermek- felügyelők készítettük a csoport reggelijét, ebédjét, vacsoráját.

— Főzőcskéztetek?

— Gyors kajákat készítettünk. Hamburgert, hot dogot sütöttünk, pizzát, sajtos makarónit adtunk és mindenhez rengeteg zöldsalátát. Az étkezések után pedig csokipudingot, tortát, síitit, jégkrémet kaptak a gyerekek.- Ezek szerint nem volt nyolcórás munkaidőtök.

— Nem, 24 órás szolgálatunk volt, éjjel-nappal a gyerekek szolgálatára álltunk. Ha valamelyikük hajnali háromkor felébredt, hogy honvágya

van, az természetesen odajött és meg kellett nyugtatnunk.

— Milyen komfortú volt a tábor?

— Az amerikaiak szeretik a tábori körülményeket. A sátrakban villany egyáltalán nem volt, csak a központi épületekben. Amikor főztünk, akkor tüzet raktunk és a szabadban étkeztünk. A vécék külön épületben, fából voltak és a gyerekeknek kellett takarítaniuk.

— Mi volt az alapvető különbség a hazai és a kinti táborok között?

— Az amerikai táborban minden a gyerekekért van, sokkal többet kell foglalkozni velük. Ott elképzelhetetlen,

hogy a pedagógusok ne vegyenek részt a játékaikban, ne velük együtt étkezzenek, ne ugyan olyan körülmények között lakjanak, mint ők. A táborban mindenki egyenlő, ha kell, az igazgató is takarít.

— Volt szabadidőtök?

— Hetente egy szabad estét kapott minden gyermekfelügyelő 18 órától reggel 8 óráig és havonta egy szabad napot.-És a hétvégék?

— Pénteken a gyerekek többsége hazament. Akik ott maradtak, azokat kirándulni vittük a tábori busszal, base ball meccsre, szabadidő parkba golfozni, csúzdázni mentünk. Amint elhagytuk a tábort, mindegyik gyerek kapott egy műanyag karkötőt, amin rajta volt a neve, a tábor adatai, telefonszám. Nagyon jól szervezett volt minden.

— Merre jártál a táboron kívül?

— A többi gyerekfelügyelővel elmentünk a Niagara vízeséshez és voltunk a városban egy nagy fesztiválon, meg jégkorcsolyázni. A tábor után pedig egy hetet a kint élő rokonaimnál töltöttem.

— Ha jól tudom, a gyermek- felügyelőknek „tábori nevei” voltak. A tied mi volt?

— Ducky, azaz kacsa.

— Nem bántad, hogy az egész nyarad munkával telt?

— Nem, sőt inkább élveztem. A táborban töltött kilenc hét nagyon sokat javított a nyelvtudásomon. Jövőre szeretnék megint kimenni.

Kováts Éva

Ügyes Lajos mindennapjai

A tévénézők már jól ismerhetik a charme-os és elegáns Ügyes Lajost és irodáját, ahol mindig zajlik az élet: Ügyes úr kolléganői versengenek a főnök kegyeiért. A negyvenes éveiben járó Jolán gondolatai állandóan a főnök körül járnak, ám a csinosabb Ibiké nagyobb si- k e r t ' arat.

■ Mind- eköz- b e n Alfréd, a vidám kifutófiú gondoskodik a jó hangulatról. Természetesen a Holló Színház produkciójáról van szó, amely mostantól nemcsak a színpadon, a tévében vagy CD-n élvezhető. A napokban jelent meg Galláék könyve, amely Ügyes Lajos mindennapjai mellett számos más abszurd jelenetet is tartogat az olvasónak. A minden szempontból rendhagyó könyv valóban szakít a hagyományokkal, erre példa az is, hogy az 1. helyett a kilencvenkilen- cedikkel kezdődik, hiszen így „az olvasó mindig tudhatja, mennyi van még hátra.”

Garay gimnázium:

Távoli ország, közeli kapcsolat

azért lehetőségei figyelembe vételével - szüksége van. Nem jellemző a magamutogatás, a nagy- zolás. Nagyon beosztóan élnek és mindent megbecsülnek.

— Mondana erre is példát?

— A diákok 19 éves korukig téMartin Márta, Lemle Bélámé és Maire Pelttari, a tornioi iskola igazgatója

A szekszárdi Garay János Gimnázium eddigi gyakorlata alapján továbbra is azt tűzi ki célul, hogy az értelmiségi pályára, egyetemi, főiskolai továbbtanulásra készítse fel diákjait.

Mint azt Lemle Béláné, az intézmény igazgatója elmondta, a színvonalas oktatómunka mellett az igényes nevelésre is hangsúlyt helyeznek, hiszen csak a művelt, viselkedni tudó emberek boldogulnak jól az életben. E célok elérése érdekében fontosnak tartják, hogy az Európai Unió felé közeledve mind szélesebbre tárják az iskola kapuit, jobban kitekintsenek a világba, a nyelvtanulás, a praktikus intelligencia, más népek, más kultúrák megismerésének tekintetében. Igyekeznek tehát minél több kapcsolatot teremteni más országok iskoláival.

Ez a folyamat már elkezdődött, a gimnázium egy osztrák iskolával került közelebbi ismeretségbe tanulói csereprogramok keretében. Most tovább bővül a kör, idén Szekszárd testvérvárosának, a finnországi Tomio-nak a líceumával vették fel a kapcsolatot.

Az igazgatónő és Martin Márta igazgatóhelyettes nemrégiben látogatást tett a tomioi középiskolában, ahol előkészítő megbeszéléseket folytattak, iskolai programokon vettek részt.- Milyen benyomást tett önökre ez a távol város, az ottani iskola?

— Rendkívül kellemes, nyugodt város Tornio, a csendes, higgadt életforma jellemző a finn emberekre. Emellett megdöbbentő a realitásérzékük, a racionalizmusuk. Egy példa: mindenki olyan gépkocsit, lakást vásárolt, vagy tart fenn, amilyenre - persze

rítésmentesen kapnak ebédet az iskolában. Ez mindig egytálétel, tápláló és egészséges. Például a megérkezésünk napján zabkása volt az ebéd, hozzá vajaskenyér, „desszertnek” pedig nyers, tisztított sárgarépa. Az ital- választék 0 százalékos zsírtartalmú tej, vagy ivójoghurt. Mindenki annyit vesz az ételből, amennyit akar, de az el is fogy a tányérokról, abból semmi sem pazarlódik el. Az 500 diák közül 490 kerékpárral jár iskolába, a kerékpárokat az épület mellett parkolják le, eszébe sem jut senkinek, hogy lelakatolja. Még sohasem tűnt el egyetlen bi- cildi sem. Nem is lehet ez másképp olyan városban, ahol a házaknak, épületeknek nincs kerítése. Egyszóval van mit tanulni tőlük.

— Milyen arrafelé az éghajlat?

— Tomiot számunkra nehéz éghajlati körülmények jellemzik. A város 90 kilométerre van csupán az északi sarkkörtől, novembertől februárig nem kel fel a nap. Amikor rákérdeztünk, hogy bírják ezt, nagyon csodálkoztak. Azt válaszolták, hogy ehhez szoktak, erre készülnek fel. A teljes sötétségben is ugyanúgy élnek, iskolába járnak, dolgoznak, pedig sokszor mínusz 50 fok is van ebben az időszakban.

— Milyenek az ottani emberek?

— Kedvesek, jókedvűek, mosolygósak. Általában a derűs életfelfogás, a dolgokhoz való optimista hozzáállás a jellemző. Ennek bizonyára a nyugodt

ritmusú, szinte stresszmentes életmód a magyarázata.- Hogyan képzelik el a két iskola együttműködését, kapcsolatát?

— Tornio a svéd határon van, s gyakorlatilag összeépült a svéd Haparanda várossal. Sok közös EU-s programjuk van, többek között egy iskolaprogram is. Egy EU-s osztály működik Tomioban, ahová finn és svéd diákok járnak és a megszokott tantárgyak mellett EU-ismeretekre is szert tesznek. Minden tantárgyat angolul tanulnak ebben az osztályban.

Az iskolák közötti kapcsolat a tanárok-diákok ismerkedésén túl az EU-s osztály tanulóinak cseréjére is vonatkozik. Indulásként 2000. márciusában Tomioból érkeznek diákok Szekszárdra, két hétre. Viszonzásként augusztus végén mennek Finnországba a garaysok. Mindkét helyen órarendszerűen vesznek részt a tanórákon a diákok, délutánonként a másik ország kultúrájával, szokásaival, hagyományaival ismerkednek. A fentiekről már írásos megállapodás készült, s mindkét fél sokat vár ettől az együttműködéstől. További külföldi kapcsolatok kialakítását is tervezzük, ebből a célból különféle EU- s pályázatokat adtunk be, reményeink szerint sikerrel.

venter

Kerékpárék a tornioi iskola előtt