Tolnai Népújság, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-26 / 276. szám
4. oldal Megyei Körkép - Bonyhád És Környéke 1999. november 26., péntek 2000. január 30-án Időközi választás Bonyhádon Mint arról lapunkban már beszámoltunk, a közelmúltban lemondott mandátumáról Genzler Gábor, a bonyhádi 9. számú választási körzet képviselője. A városi választási bizottság 2000. január 30-ára, vasárnapra írta ki az időközi választást. Az érintett körzetben lakó választásra jogosultak ezekben a napokban - legkésőbb november 30-án - kapnak tájékoztatást a névjegyzékbe történt felvételről - tájékoztatta lapunkat Kovács Péter, Bonyhád jegyzője. Jelöltet állítani a választásra jogosultak 1 százalékának - ebben az esetben 17 személynek - ajánlásával lehetséges 2000. január 7-én, 16 óráig. A pártok és más jelölő szervezetek tagokat delegálhatnak a választási bizottságba. Ezt a szándékukat január 28-ig kell bejelenteniük. A 9. sz. körzethez tartozó utcák: Bolyai, Budai, Ifjúság, Liszt Ferenc, Móricz Zsig- mond, Munkácsy, Wesselényi, Winkler (szavazóhelyiség a Bolyai utcai óvodában), valamint Benczúr, dr. Lotz, Kodály, Május 1„ Móra, Radnóti, Szecska dűlő, Veres Péter és Zalka Máté utca. Szavazóhelyiség a Koller panzióban. Bonyhádon t •• ff ff 1 a jovorol Az idei költségvetés első háromnegyed évi végrehajtásáról és a 2000. évi költségvetési koncepcióról tárgyalnak a bonyhádi képviselők az önkormányzat november 30-i ülésén. Az előterjesztés szerint nyolc, az önkormányzati intézmények vezetőinek kérései alapján összeállított pótelőirányzatról kell dönteniük a képviselőknek. Jövőre a kiemelt feladatok között szerepel a vasta- lanítómű és egy hulladék- tároló létesítése, a városháza felújítása és az iparterület előkészítése. A délután 3-kor kezdődő tanácskozáson meghatározzák a helyi közműdíjakat. Kétszázötven halott, kilenc élő Talpuk alatt mozog a föld Kiss Györgyöt, a Zsibriki rehabilitációs otthonból eltűnt lakót ma is keresi a rendőrség. Kutatásában - mint arról lapunkban beszámoltunk - a hét végén részt vett a Miskolci Speciális Mentőcsoport. A törökországi mentési munkák során híressé vált csapat vezetőjét, Lehóczki Lászlót Bonyhádon kérdeztük munkájukról. — A mentésnek van egy állami, „pénz- és időfüggő” része. Mindenütt úgy van, hogy a hatóságok mihamarabb szeretnék visszaállítani az életet a normális kerékváá Pihenő: Mancs és Labda, a két játékos kutya — Most nem találták meg az eltűnt személyt. Ez nagyon lehangoló? — Nem feltétlenül. . . Mindig van remény. Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni. Nem lehet kizárni, hogy a férfi elérte a szilárd utat. Amíg nem látunk olyan jelenséget, amiből tudjuk, hogy baj érte, addig reménykedhetünk. Az viszont igaz, hogy az idő előrehaladtával fogy a remény. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy vannak szinte csodába illő megmenekülések, amikor szokatlanul hosszú idő után is sikerül embereket élve kimentenünk. — Zsibrik határában - főként az erős havazás miatt - nehéz körülmények között kellett dolgozniuk. — Kevés volt az információnk, és elég nehéz volt a terep. A kutyáink, Mancs és Labda beleakadtak a szederindába, s a jeges hó is barátságtalan volt. Ennek ellenére, természetesen minden lehetséges helyet megnéztünk. Ösz- szesen százan vettünk részt a kutatásban: rendőrök, polgárőrök, önkéntes tűzoltók, az otthon dolgozói és lakói, a hozzátartozók és mi, hárman a két kutyával. — Mekkora területet kutattak — A mőcsényi vasútállomástól - Zsibrikig megvizsgáltuk a bekötőút két oldalát, a turistautat, a halastavak környékét és a dombtetőt. Végignéztük a falun végigvonuló árkot. Itt nehezítették a munkát az ember nagyságú, bedőlt fák. Átkutattunk minden helyet, ahol reális esély volt arra, hogy az eltűntet megtaláljuk. — Önök a hívás után tizenöt perccel már útra is keltek. Hogyan értesültek arról, hogy itt szükség van a segítségükre? — A fővárosi különleges mentőszolgálat kérésére jöttünk. Állandó kapcsolatban vagyunk, gyakran kisegítjük egymást. — A jól ismert kutyás keresésen kívül mitől speciálisak Önök? — Vannak búváraink és alpinistáink is. Tudunk tehát vízből és hegyről, mindenféle bonyolult helyről menteni. — Nem olyan régen jártak ismét Törökországban. — Igen, lassan már ott is otthon érezzük magunkat sajnos. Éppen Ankarában voltunk egy kiállításon, ahol bemutathattuk, hogy Magyar- országon hogyan működik a mentés és annak képzése. Ott ért minket a riasztás: két és fél óra múlva már a rengés epicentrumában voltunk. Mi magunk is megéltünk egy 5,2-es utórengést, amikor gyakorlatilag kidőlt alólunk a ház. — Megsérült valaki a csapatból? — Szerencsére nem. Van már gyakorlatunk az ilyesmiben, hiszen mentés közben az utórezgésektől gyakran mozog a lábunk alatt a talaj. — A híradásokból úgy tűnt, mintha az ottaniak túl hamar feladták volna a reményt. gásba. A karitatív szervezetek ugyanakkor gyakorlatilag addig maradnak, ameddig akarnak. — Önök hogyan kapcsolódnak be a munkába? — Az ottani tűzoltóság koordinálja a mentést. Velük vagyunk kapcsolatban. Nekik nincsenek kutyás egységeik. Nekünk az a dolgunk, hogy a távozó mentőcsapatok után megvizsgáljuk a terepet, hogy véletlenül sem maradjon ember a romok alatt. Kutyáink jelzik az élő és a holt embereket. — Kapnak-e fizetést ezért a munkáért? — Nem. Mind a huszonketten ingyen, önként, magánemberként veszünk részt a munkában. Mindenkinek van egy polgári állása, s mellette ez a hobbija. Igaz, az én munkám közel áll ehhez - a polgári védelemnél dolgozom - de a többiek nagyon különböző foglalkozásúak. — Ki támogatja a csapatot? — Egy közalapítvány, ettől az évtől a fő támogatónk Miskolc városa. — Hány embert talált meg eddig Mancs és Labda? — Nehéz ezt pontosan megmondani, mert gyakran úgy dolgozunk, hogy a kutya csak „bejel- zi”, hogy talált valakit, mi pedig megyünk tovább, nyomunkban a mentők elkezdenek dolgozni. Mégis, úgy számoljuk, hogy a mentéseknél eddig mintegy kétszázötven halott és kilenc élő személyt tudtak felszínre hozni a kutyáink jelzései nyomán. — Legutóbb egy kislányt találtak meg Törökországban. — Igen. Nagyon sokkoló, amikor az ember napokig csak halottakat talál. Mikor a kutya bejelezte az élőt, nagyon megörültünk. Ha nem lett volna szerszám, akkor kézzel ugrottunk volna neki, hogy kihozzuk a kislányt, hisz mindannyiunknak van gyermeke . . . Hangyái Tele van a világ csodákkal Mi van a hegyen túl? Mi van a hegyen túl? Gyermekként, ifjúként erre volt kíváncsi az alföldi születésű Kovács Ferenc, aki azóta a völgységi város, Bonyhád festője. Legújabb kiállítása kedd óta látható a bonyhádi művelődési központban. A tárlatot megnyitó Bajszné Kiss Magdolna a festő egy korábbi gondolatát idézte: — Mindig kiváncsi voltam arra, mi van a mögött a hegy mögött, amit a szülőfalumból láttam. Kovács Ferenc azóta megnézte, mi van a hegyek mögött, nemcsak megnézte, le is festette, hogy átadhassa a befogadóknak. A megnyitó után egy rövid beszélgetésre kértük az alkotót. — Ezek a képek harmóniát, magabiztosságot sugároznak. — A természetelvű festészet magában hordozza, hogy harmóniát lát az ember. Ez a harmónia szinte önmagában jelentkezik, nekem csak az érzelmeimet kell hozzátennem. — Ezt csak az tudja megtenni, aki harmóniában van magával és a világgal. — Persze, harmóniában vagyok a világgal, még ha ezt van aki esetleg nem így látja. Jómagam a festészetben kutatom a harmóniát. Keresem a rendet, a nyugalmat. Sok olyan világi probléma van, ami zaklatja az embert. Gyakran másként reagálok, mint ahogy esetleg az szokásos lenne. Viszont amikor festek, amikor meg akarok örökíteni valami számomra fontosat, akkor igyekszem megtalálni a diszharmónia ellen az igazi harmóniát. — Amikor intenzíven alkot az ember, akkor sok mindent ki tudunk iktatni. Én nagyon megértem azokat a különc művészeket is, akiknél hatványozottan jelentkeznek ezek a jelek. Én tudom, mit jelent, ha valaki intenzíven alkot, folyamatosan. Gondoljunk csak arra, hogy Van Gogh élete utolsó három hónapjában kilencven képet alkotott. — Mi régóta ismerjük egymást. Nagy örömmel látom, hogy a régi kedvenceid, a „széplaki bús rom", Velence és a Völgység ismét megjelentek a vásznon, igaz némelyik új megközelítésben. — így van, az említetteken kívül még egy szerelmemről, Tirolról is érdemes beszélni. A családommal sokszor jártam ott, az a táj az egyik kedvencem lett. Most pedig Egyiptomba készülök ... Érlelni kell, hogy ezekből a szerelmekből mit tudok és mit akarok megörökíteni... Ami a széplaki romot illeti: úgy érzem, hogy még igazán nem tudtam megragadni ennek a különleges valamikori kéttornyú templomnak a romantikáját, korszellemét. Lehet, hogy még néhányszor megfestem. Vannak összefoglaló képeim is: mint például a Völgység. Csodálattal nézem a nagyokat: Csontváry is mindig kereste a nagy motívumot és persze gyönyörűen meg is festette őket. — Tudod-e már, hogy mi van a hegyen túl? — Igen. A hegyen túl csodák vannak. Ahogy a szülőfalumban, Nagybaracskán is megleltem a csodákat: a közvetlen környékén a holt-Duna nyújtott gyönyörű látványt. A világ többi részén is megvannak ezek a csodák. Ki kell tágítani az ember látókörét, s a tudásvágyát ki kell elégíteni. Ehhez viszont el kell menni a hegy túloldalára, hogy tudja, hogy mi van ott. Ez teszi teljessé az ember életét. Persze, az egészet sohase fogjuk megismerni. — Talán ettől szép az egész... — Valóban.- háj Harmónia és derű • • Nemzetközi igen Üveghutára Nincs olyan tény, amely kizárná Üveghuta térségét, mint a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladéktároló lehetséges helyszínét - jelentette ki tegnap Bátaapátiban Per -Eric Ahe Ahlström, a nemzetközi Atomenergia Ügynökség által felkért szakértői bizottság elnöke. A neves amerikai, kanadai, norvég, német, svéd és osztrák szakemberekből álló bizottság tagjai tegnap magyar szakemberek és az Országos Atomenergia Hivatal vezetőjének kíséretében megtekintették a kis- és közepes aktivitású hulladék- tárolót célzó kutatások helyszi- nét. A november 22. óta Magyar- országon tartózkodó szakembercsoport megkapta a kutatások dokumentációját és találkozott a nemzeti célprogram vezetőivel. A hulladéktároló üveghutai megépítését ellenzőkkel is találkoztak. Charles Fairhurst, a radioaktív hulladékok geológiai elhelyezésének amerikai szakértője egy kérdésre válaszolva elmondta: nem tartja megalapozottnak a hazai ellenzők aggályait. A tanácskozáson Krachun Szilárd, Bátaapáti polgármestere összegezte a tároló létesítését célzó kísérletek és kutatások, lakossági reagálások történetét. Tillmann János, fekedi polgármester elmondta, hogy korábban ellenezték a létesítményt, de ma már bíznak a szakemberekben. Potápi Árpád országgyűlési képviselő szerint is a tudósok véleménye az irányadó. Amennyiben ők igent mondanak, akkor támogatni kell a mű megépítését. A szakemberek szerint nagyon kicsi a kockázata a nukleáris hulladékok elhelyezésének. A tudomány ma már olyan problémákkal is megbirkózik, amikor többezer évre kell elhelyezni hulladékokat. A kis- és közepes aktivitású hulladékok esetében pedig „csupán” néhány száz évről van szó - mondották Per -Eric Ahe Ahlström, a szakértő csoport elnöke - hangsúlyozva, hogy a saját álláspontját mondja - kijelentette: Üveghuta alkalmas lehet a hulladéktároló megépítésére. A csoport jelentése pétekre készül el, és a sajtó munkatársaival hivatalosan ma közük következtetésüket: nincs kifogásuk Üveghuta ellen. Lapunk kérdésére az elnök elmondta, ez nem jelenti azt, hogy ne adnának tanácsokat a magyar szakembereknek: a vizsgálódás során ugyanis találtak olyan elemeket, amelyeket hozzá kellene igazítani a nemzetközi normákhoz. Rónaky József, az Országos Atomenergia Hivatal vezetője kijelentette: a NAÜ vizsgálódása után újra kell gondolni a tároló létesítésének kérdését. Krachun Szilárd polgármester reményét fejezte ki, hogy a lakossági véleményeket is figyelembe veszik a döntésnél, és a politika nem ártja magát bele a szakemberek dolgába. Hangyái