Tolnai Népújság, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-18 / 269. szám

1999. november 18., csütörtök Megyei Körkép 3. oldal Továbbképzés Szekszárdon Gyógyszerkiadó szakasszisz­tenseknek tartottak továbbkép­zést tegnap Szekszárdon, a MTESZ Technika Házában. Továbbképzést tartott teg­nap a Gyógyszertári Szakdol­gozók Egyesülete Tolna megye szakasszisztenseinek. Az egész napos rendezvényre a Tolna megye gyógyszertáraiban, kór­házaiban dolgozó, a lakosság­nak, betegeknek gyógyszert ki­adó munkatársak kaptak meg­hívást. A közel száz résztvevőt a rendezvény szervezője, Füleki Mariann, az egyesület elnöke köszöntötte. Mint mondta, évente 400-600 új gyógyszer, különböző vegyüle- tek, készítmények jelennek meg a gyógyszertárakban, ami­ket a szakasszisztenseknek meg kell ismerniük. A minisztérium ezért tette kötelezővé a továbbképzést. A program keretében tegnap Szekszárdon az Országos Gyógyszerészeti Intézet orvos munkatársai tartottak előadá­sokat az új készítményekről. (FKÉ) Millenniumi programegyezető Tolna Városvédő Egyesülete és a tolnai polgármesteri hivatal szakemberei tegnap millenniu­mi programegyezető megbeszé­lést tartottak a városházán. A városban már jelenleg is zaj­lanak az államalapítás ezer éves évfordulójával kapcsolatos programok (például a helytör­téneti előadássorozat), illetve bizonyos projektek előkészíté­se (a helytörténeti kiállítóterem kialakítása, a gyűjtemények „összeszedése”, a Szent István szobor alkotójának kiválasztá- sa.)A megbeszélésen fentiek mellett szó esett a 2000. és 2001. augusztus 20. között tar­tandó helyi rendezvényekről. Többek között tervben van több, Tolnával kapcsolatos fo­tókiállítás létrehozása, a helyi vállalatoknál nyílt napok szer­vezése, Tolnán - és testvérváro­saiban - gyártott termékek kö­zös bemutatója, valamint nyá­ri zenei programok is. Tolna megye másfél százada A Tolna Megyei Levéltár kö­zépiskolásoknak szervezett ve­télkedőt, amely a megye 1700 és 1848 közötti történetét ölel­te fel. Az I. Béla gimnázium­ban lebonyolított selejtező for­dulóból a döntőbe a Bezerédj István szakközépiskola és az Ady Endre középiskola két-két csapata mellett az I. Béla gim­názium egy csapata jutott. A döntőbe nem jutott csapatok tagjai és felkészítőik ajándék könyvcsomagot vehettek át az eredményhirdetéskor a zsűri elnökétől, dr. Dobos Gyula le­véltár-igazgatótól. A selejtező kérdéseit és for­gatókönyvét Aradi Gábor és Csekő Ernő levéltárosok állí­tották össze. A 2000 márciusá­ban tartandó döntő témája 1848/49 megyei és országos történései lesznek. A „kettős A fiatal demokrata kormányfő főtanácsadója, Schmidt Mária történész szerint „ha a fiatalabb generációk a második világháborúiról a holokausztra asszociálnak, világosan kell látnunk, hogy ennek a törté­nelmi hőséghez természetesen semmi köze nincs". A történész felelevení­tette azt a már ismert érvet, hogy a „kommunizmusnak több áldozata volt, mint a holokausztnak", s káros az a „kettős mérce", amely „kicsinyí­ti a kommunista népirtás számait, ám kiátkozással sújt mindenkit, aki ezt teszi a zsidó holokauszttal kapcsolatban A FIDESZ vezetői közű! többen joghallgatóként a Bibó Kollégium hallgatói is voltak, talán nem mellékes, mit mondott 1948-ban erről ma­ga Bibó István: „...le kell szögeznünk, hogy sem a hadifogság, sem az in­ternálás nem mérhetők össze, még ha emberi életek estek is áldozatul, azzal, ami a zsidókkal történt. (...) szinte derült és felszabadult emberek­nek tűnnek fel azok, akiknek hozzátartozói bombától, vagy váratlan be­tegségben pusztultak el, s még azoknak is egy fokkaljobb, akiknek hoz­zátartozó emberi kegyetlenkedés miatt, de mégis a halálnak ismert for­májában vesztek oda: mert ezeknek az emberek régi és meghitt barátjá­val, az absztrakt, személytelen Halállal van dolguk, nem pedig a téboly­nak, a szadizmusnak és az emberek által mesterségesen csinált sűrített Borzalomnak azokkal a képeivel, amelyektől alig lehet szabadulni. ” Nincs itt semmiféle kettős mérce, csak egy egyszerű különbség: más dolog emberként és megint más - bocsánat - állatként meghatni. Tóth Ferenc Egy óvoda negyedszázada A szekszárdi Kadarka utcai óvo­da az 1999/2000-es nevelési év­ben ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalom­ból a tanév során több ünnepi rendezvényt szerveznek, többek között volt ovisok találkozóját, alapítványi bált és tanévzáró gá­lát. Az óvoda 1974. szeptember elsején nyitotta meg kapuit a gyerekek előtt, az eltelt negyed­század történéseiről Horváth Erikát, az óvoda igazgatóját kér­deztük.- Az óvoda környékén akkor még szőlőskertek voltak. Indu­láskor kizárólag az alapvető fel- szerelési tárgyakat biztosították az óvodai csoportoknak, semmi luxus nem kényeztette a gyere­keket. Az óvónők és a szülők lel­kesedésének no és persze kétke­zi munkájának köszönhetően hamarosan barátságossá, ottho­nossá vált az intézmény. Az óvodai nevelés tartalmát ebben az időben jellemzően a követke­zők határozták meg: a kétkere­sős családmodell egyre általáno­sabbá válása miatt nagy létszá­mú óvodai csoportok voltak, rendkívül teljesítmény centrikus szemlélet uralkodott, kisiskolás követelmények, kötelező foglal­kozások. A demográfiai csúcs miatt a 80-as évek elején újabb 100 férőhellyel bővítették az óvodát, az új csoportokat fahá­zakban helyezték el.- Ez az állapot azonban nem volt tartós.- A demográfiai mutatók csökkenésének és a környék el­öregedésének következtében a faházak kiürültek, maradt az óvodában a jelenleg is működő négy csoport. Az alacsonyabb csoportlétszámok kedvezően be­folyásolták az óvodai nevelést. Több odafigyelés jut egy-egy gyermekre, a képességfejlesztés­re, a gyermek központú nevelés­ből adódó feladatokra. Az óvo­da tárgyi és személyi feltételeit tudatosan alakítjuk az idén szeptemberben beindított prog­ramunk célkitűzései alapján. Ennek keretében esztétikus, szí­nes, a gyerekek számára aktív te­vékenykedést biztosító környe­zet kialakítására törekszünk. Az óvodának nagy értéke, hogy kertvárosban, egészséges, tiszta levegőjű környezetben vannak a gyerekek. Az udvaron hatalmas, árnyas fák, virágok, szabadtéri játékok gondoskodnak a kelle­mes környezetről, s hozzájárul­nak az egészséges életmódra ne­veléshez. Az óvodai nevelés leg­fontosabb céljának pedig azt tartják ebben az óvodában, hogy a gyerekek szeressenek ide járni, szívesen, örömmel végezzék azokat a tevékenységeket, ame­lyek hozzásegítik őket képessé­geik fejlődéséhez, kibontakozta­tásához. Az összeszokott, jól képzett óvodapedagógusi gárda mellett erről logopédus és fej­lesztő pedagógus is gondosko­dik. Pluszként népi táncot és úszást választhatnak a gyerekek. Büszkesége az óvodának a nem­régiben kialakított tornaterem, amely kivételesen jól felszerelt.- Sok minden változott tehát ez alatt a negyedszázad alatt.- Valóban. Megváltozott az óvodai környezet, a nevelés tar­talma, a társadalmi igények, a szemlélet. Ami azonban soha­sem változott: a gyerekeke szere- tete és tisztelete az intézmény dolgozói részéről. venter Számla helyett bulvárlap, kifizettették a meg nem rendelt fát Trükkös kereskedők Bonyhádon Nem először - és ha a bolti eladók nem lesznek elővigyázatosabbak, nem is utoljára - fordul elő az a te­lefonos trükk, amelynek lényege: az alkalmazottakkal elhiteti a csaló, hogy a tulajdonossal be­szél, aki „rajta keresztül felhatal­mazást ad” egy nagyobb összeg kifizetésére. Egy hazai üzletlánc bonyhádi boltjában történt az eset: megér­kezik a „kereskedő”, aki közli: a hálózat másik üzletébe leraktak egy nagyobb szállítmányt, kéri, hogy fizessék ki a 102 ezer forin­tos számlát. Természetesen „na­gyon sajnálta” hogy a tulaj nincs a boltban - e nélkül nem műkö­dik a dolog -, de megkéri az alkal­mazottakat, hívják már fel neki mobilon - fontos, hogy nem veze­tékesen, mint azt később látjuk - az ő régi „cimboráját” és ő majd megbeszéli vele a dolgot. Az eladó készséges. Hívja a fő­nököt, majd átadja az „üzleti partnernek” a telefont. Ő boldog örömmel átveszi, és elkezdi ma­gyarázni a tulajnak a szituációt. Azt ugye mondani sem kell, hogy közben megnyomja a rádiótele­fon piros gombját, tehát észrevét­lenül meg tudja szakítani a be­szélgetést. A gyanútlan eladók pedig azt hallják, hogy akkor most a kasszából nekik ki kell fi­zetniük a „szállítmányt”. „Saj­nos” nincs elegendő pénz a kasz- szában, „csak” nyolcvanezret tudnak adni a „kereskedőnek”, aki nagylelkűen felajánlja, hogy a különbözetet majd megszerzi a tulajdonostól. Slusszpoénként megígéri, hogy a kocsiból behozza a szám­lákat. Le is tesz egy borítékot - a boltban úgy vélték, a számlákkal - és távozik. Amikor később ki­bontják, kiderül, hogy még ha­mis számla sincs: a boríték mind­össze egy darab Blikket rejtege­tett... Egy másik csaló meg nem ren­delt fát vitt Bonyhádra. Az ott­hon tartózkodó, 72 éves nagyma­mának azt mondta: a fia kérésére hozta a szállítmányt. A mese annyira meggyőző volt, hogy a néni annak ellenére kifizette a 38 ezer forintot, hogy a lakásban gázzal fűtenek...-háj­A tolnai vízmű tisztít Regölyben Eldőlt, hogy a tolnai Víz- és Csatornamű Kft. üzemelteti január 1-től az új, négy község beruházásában épült regölyi szennyvíztisztítót. Az önkor­mányzatok megállapodtak az üzemeltetővel: köbméteren­ként nettó 230 forintot szá­mol a szennyvíztisztításért - tudtuk meg Péter Andrástól, szárazd és Keszőhidegkút körjegyzőjétől. Eredetileg a négy önkormányzat közösen vásárolt volna tartálykocsit, ehelyett két vállalkozó végzi majd a folyékony hulladék szállítását, amiért külön fizet­ni kell. Egyelőre nem kötelező a szolgáltatás igénybevétele. Eddig a községek intézményei a Szekszárdi Környezetvédel­mi Kft. pincehelyi telepén he­lyezték el a hulladékot, előfor­dult azonban, hogy a kommu­nális szennyvíz nem arra kije­lölt helyre került. (-h -c) Somberekre utaznak A Bátaszéki Székelyek Baráti Köre évek óta jó kapcsolatot tart fenn a somberekiekkel. A barátságnak köszönhetően évenként találkoznak, és mű­sorral mutatkoznak be egy­másnak. Most a bátaszéki szé­kelyek - a német nemzetiségi­ekkel, s a felvidékiek egy cso­portjával - november 27-én utaznak Somberekre. Az egy napos kirándulás mintegy be­fejezéseként a német nemzeti­ségi Heimat tánccsoport és a Székely Kórus ad műsort. A Tolna megyeiek csoportját a székely Kismődi István és Zeyer Imre, a német önkor­mányzat elnöke vezetik. Villanyvilágítás a sportpályán Megépült a Zombai Általá­nos Iskola kézilabda pályájá­nak villanyvilágítása a szek­szárdi Sinus Elektro Kft. jó­voltából. A kft. és a község között kialakult jó kapcsolat­nak köszönhetően a több mint félmillió forintos fejlesz­tést ünnepélyes keretek kö­zött vette birtokba a község iskoláskorú tanulói és sport- szerető közössége. Az együtt­működésnek köszönhetően az ünnepség alkalmával a kft ügyvezetője a Zomba és kör­nyéki kistérségi labdarúgó kö- lyökbajnokság részére ván­dorserleget ajánlott fel. A község nevében Szulimán Fe­renc polgármester, Fábián Jó­zsef iskolaigazgató köszönte meg az önzetlen segítséget. Biber László 1927-1999 Még most is megborzongunk a hír hallatán: eltávozott közülünk Biber László, a tolnai GÉM nyu­galmazott elnöke, a szövetkezet alapítója, a megyei szövetkezeti mozgalom kiemelkedő egyénisé­ge. Egy olyan nemzedék jeles kép­viselője volt, amely az ötvenes évek végén a szövetkezésben látta a kisipar továbblépését. Követke­zetes, kemény, bátor kiállásával komoly érdemeket szerzett a - nemzetközi elismerést is kiváltó - szövetkezeti mozgalom kialakítá­sában. Tolnán társaival együtt ki­alakította azt a szövetkezetét, amely a mosdóállvány és egérfo­gó készítéstől eljutott a műszer- gyártásig. Olyan vezető volt, akinél a tag­ság kenyere, a szövetkezet ered­ményei mindent és mindenkit megelőztek. Igényes vezetési stí­lusa komoly kihívás volt a mellet­te dolgozók számára. Nem tűrte a hibákat, a tehetetlenséget, nem ismert lehetetlent. Mindig min­denkit fel tudott lelkesíteni, szinte vonzotta támogatóit. Másfél évtizede az első szívin­farktus figyelmeztette először ar­ra, hogy a magával szemben tá­masztott igények kikezdik egész­ségét. Miután felépült, folytatta, fittyet hányva az intelmekre. Első volt a munkában, a szövetkeze­tért, a városért. Óvodák, gyermek- tábor, gázhálózat, tornacsarnok és sok más létesítmény szorgal­mazója volt. A város vezetésében - még tanácstagként - meghatáro­zó volt a szava, mindig a közös­ség érdekeit szolgálta. Biber László aktív alkotó munkáját a képviselőtestület ebben az évben a Tolna Városért Kitüntető Díjjal ismerte el, amit már a betegágyá­nál vett át. Most már tudjuk, hogy nélkü­le, de az Ő szellemiségével és len­dületével kell folytatnunk. Biber Lászlót Tolna város saját halottjának tekinti. A város polgárai, a GÉM egyko­ri dolgozói nevében: dr. Szilák Mi­hály polgármester (1047) Megyei igazgatói konferencia Minőségjavítás az iskolában A Tolna Megyei Önkormányzat Humán Szolgálatok Központja Pedagógiai Irodája és a Tolna Megyei Iskolaigazgatók Egyesü­lete szervezésében kétnapos me­gyei igazgatói konferencia kez­dődött tegnap Szekszárdon. A legtöbb előadás témája az isko­lai munka minőségbiztosítása volt. Mit is jelent az iskolák esetében a minőségbiztosítás? A konfe­rencia megkérdezett résztvevői egyetértenek abban, hogy igen bonyolult, szerteágazó és erő­sen szakmai kérdéskör ez, amit nagyon nehéz leegyszerűsítve, mondhatni hétköznapi nyelven megfogalmazni. Az iskolák ese­tében inkább a minőségfejlesz­tő vjfpi^és a szerencsés, mert természetesen nem arra kell gondolni, hogy valami szab­ványt vezet be minden egyes in­tézmény. Az oktatáspolitikai ke­retek meghatározzák azokat a standard követelményeket, ame­lyeket minden iskolának meg kell valósítania oktatási-nevelési tevékenysége során. Maguk az iskolák is meghatározták saját pedagógiai programjaikat. En­nek a programnak a minél ered­ményesebb megvalósítása érde­kében van szükség a minőség- fejlesztésre. Az egyik megfogal­mazás szerint: a minőségbizto­sítás olyan tudatos intézményi tevékenység, amely a kitűzött célok és a valóságos működés állandó közelítését szolgálja. Ezeket a célokat az iskolák több módszerrel isvekeznek megvalósítani. Persze nem vala­mi teljesen új dolgot kell az in­tézménynek megvalósítania, ha­nem a meglévő értékeit kell to­vábbfejlesztenie. Az első lépés az önértékelés, a klímavizsgálat, az erős és a gyenge oldalak meg­határozása. Nem hibákat keres­nek, hanem a problémákat, s azok megoldását. Többféle mi­nőségjavítási módszer létezik, például a belső gondozási rend­szer kialakítása, vagy minőségi körök felállítása és működteté­se, a tantestület tagjainak kép­zése, önképzés, stb. Ami minde­nütt egyformán fontos: a minő­ségfejlesztés csapatmunka, amit folyamatos, tervszerű, koordi­nált fejlesztő tevékenység, érté­kelés és visszacsatolás jellemez. vem

Next

/
Thumbnails
Contents