Tolnai Népújság, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-13 / 265. szám
1999. november 13., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal TÜNDÉREK TÁNCA Nem sok olyan magyar gyerek nő fel, aki ne tudná, hogy „Harap-utca három alatt megnyílott a kutyatár...”, vagy ha „Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája...”, akkor „Bóbita, Bóbita táncol, körben az angyalok ülnek...” Amikor Szombathelyen - előző, halva született testvére után - a gyenge, és alig életben tartható csecsemőt, Weöres Sándort császármetszéssel világra segítették, körülötte is angyalok járhatták a táncot. Nem véletlenül emlegette később „utódként” Babits Mihály, Illyés Gyula pedig úgy vélte, hogy „a varázslatot hibátlan beavatottsággal végzi”. Ezen a héten Weöres Sándorral folytatjuk dr. Czeizel Endre költőfejedelmek családfáiról szóló könyvének ismertetését. Csöngétől Csöngéig Elődeiről nem sokat tudunk, de az a kevés nagyon is érdekes. Amikor az 1800-as évek elején Napóleon keresztülvonult Nyugat-Ma- gyarországon, seregeivel Győrnek tartva érintette a család csöngei birtokát. A környéken csupán a költő egyik őse tudott franciául, ezért ____________ e gy Johar nevű francia tiszt hálából neki adta a sebesült és legyengült lovakat. Ezekből a felerősített, majd jó pénzért eladott állatokból tudták gyarapítani a család vagyonát. Csöngén egy útnak ma is Zsohár-árok a neve. Nagyapja Vörös néven szerepelt, de Csöngén született édesapja már Weöresnek írta a nevét. Okát a költő sokáig nyomozta, de semmire sem jutott. Ez éppúgy homályban maradt, mint az, hogy őseinek voltWeöres Sándor (1913-1989) költő, műfordító, a XX. századi líra kiemelkedő egyénisége. Az 1930-as években a Nyugat köréhez tartozott. 1970-ben munkája elismeréséül megkapta a Kos- suth-díjat. Műfordítói tevékenysége a világköltészet minden területére és korszakára kiterjedt. e közük egy Weöres Mihály nevű cigányvajdához, tehát az ereiben folyik-e cigányvér vagy sem. Apja ludovikás tiszt létére a Tanácsköztársaság hadtestparancsnoka lett. A kommün után nem akasztották fel, csak kényszernyugdíjazták. Gazdálkodott, később, a numerus clausus idején azzal tüntetett, hogy karonfogva sétált Csönge főutcáján a zsidó vegyesboltossal, és a Hitler elleni merénylet hírére falu- szerte mámorosán kiáltozta, hogy „megdöglött a nagy kutya...” Ekkor hadbíróság elé állították. Az első kötet ára: egy hízó A világháború után a papa ismét címzetes alezredes lett, de az 1950- es években kuláknak nyilvánították, és mindenét, még a nyugdíját is elvették. A költő így emlékezett erre: „Csöngén élek... ágynemű nélküli, ablaktalan, kilincstelen házban lakunk ma is... még takaróm sincs... reggel kimegyek a disznókkal a mezőre... életnívóm nem éri el a vályogvető cigányokét.” Habár Weöres Sándor csodagyerek volt - rigmusokban kezdett beszélni, négyévesen már tudott nagybetűkkel írni -, édesapja nem ismerte fel a tehetségét. Tizenhárom évesen már első költői válságába került, és azt írta: „Én már a pályám elvégezém, menjenek ifjak a nyomdokomon...”. Tizenöt éves korában közölték első novelláját, illetve négy versét, és még alig volt 19 esztendős, amikor megjelentek a Nyugatban a művei. Berobbant az irodalomba, holott sosem akart költő lenni! Hatvanévesen is Sanyika A papa értetlenségét magyarázza, hogy gyenge egészségű fia legtöbbször magántanuló volt, a „rendes" iskolában sorra megbukott, alig tudott leérettségizni. De a maga módján később mégis segítette zseniális fiát: a költő első kötetének kiadási költségeit idősebb Weöres Sándor által felnevelt egyik hízó árából fizették ki. Weöres életéből kimaradt a serdülőkor. Azt vallotta magáról, hogy ő „dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon...” Valóban gyerekesen vékony volt a hangja, infantilis a külseje, sokszor még a viselkedése is. Barátainak hatvanévesen is a törékeny Sanyika maradt, aki időnként tudatosan rájátszott a tőle már elvárt komolytalanságra. Szeretett rajzolni, de nem volt hallása, és nem lehetett a zenére megtanítani. Áradó költeményei viszont utolérhetetlenül muzsikálnak, tele vannak színnel. Előfordult, hogy egy éjszaka harminchat verset alkotott, de az élet mindennapi dolgaiban szinte tehetetlen volt. Nem ezen a világon élt, a misztikus tanokhoz vonzódott. A sors szeszélye gyakran dobálta ide-oda, többször maradt állás nélkül, de huszonhárom évesen már megkapta a Baumgarten-díjat, 1970-ben Kossuth-díjas lett. A nemzetközi kritika szerint korunk magyar költői közül ő volt a legesélyesebb az irodalmi Nobel-díjra... Régimódi házasságban Nem értett a nőkhöz, többnyire csak áhítozott utánuk - „szakértelmem addig terjedt, hogy kétszer sikerült gonorrhoeát kapnom...” -, pedig őszintén érdekelte a szexualitás. Csodálatos sorokba foglalta a szeretkezés semmihez sem fogható misztériumát: „Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak... Dulakodnak, sírnak, haragusznak, de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem.” Egészségtelen életet élt. Az alvást nem ismerte, éjjel dolgozott, fő „étke” a kávé, a temérdek cigaretta volt, és egyre több italt pusztított el. Ebből az életmódból emelte ki - mint valami felmentő sereg - 1947- ben kötött házassága Károlyi Amy költőnővel. Felesége e két mondatba sűrítette kapcsolatuk egyszerű szépségét: „Régimódi házasság. Mind a ketten komolyan vettük.” Hosszú közös életüknek nem volt gyümölcse: nem született gyermekük. A költő időskorában, depresz- sziósan így panaszkodott: „Betegeskedtem és unatkoztam: ez az egész élettörténetem.” Somos Ágnes Beatrix, a titkolózó Hollandia királynője, Beatrix többek között arról nevezetes, hogy nem szereti a nyilvánosságot. Most mégis megjelent egy könyv, amely uralkodásának műhelytitkairól szól. A szerző udvari szakértőnek számít. Az előszóban Remco Meijer nem kevesebbet ígér, mint hogy az olvasó bepillantást nyer a királynő uralkodási stílusába. Hétfő reggel a királynő elsőként a tájékoztatási főnökét fogadja. Vele közli heti programját, és megbeszéli, mi tartozik ebből a nyilvánosságra, s azt hogyan tálalják. Délután a miniszterelnökkel megbeszélik a napi ügyeket. Beszélgetéseik sem publikusak. Csak az nyílt titok, hogy a korona tulajdonosa nagyon is beleszól a mindennapi kormányzásba. Nem úgy, hogy utasít, ehhez ugyanis nincs alkotmányos joga, inkább amolyan modern menedzserként befolyásolja vezető munkatársait. Á menedzserhasonlat a Beatrixról szóló írásokban sűrűn visszatér. Méltatói is, bírálói is egyetértenek abban, hogy a királynő úgy vezeti udvarát, sőt országát is, mintha az valamiféle vállalkozás lenne. Amikor ezt valaki egyszer szóvá tette, a felséges asszony elbűvölő mosollyal ezt felelte: „Miért ne vezetném úgy? Hiszen végül is az.” A könyv szerzője tudni véli: Beatrix ragaszkodik ahhoz, hogy az utolsó szó az övé legyen. S többnyire az első szó is az övé. A szerző szerint a királynő azért utálja a pletykasajtót, mert az többször megírták hozzátartozóiról az igazat. Édesanyjáról, Julianáról azt, hogy bedőlt holmi jött- ment jövendőmondóknak, és egyiküket, Greet Hofmannst női Raszputyinnak csúfolta. A másik kínos igazság apjáról, Bernhard hercegről derült ki: az öregúr benne volt a nevezetes Lockheed megvesztegetési botrányban. A királynő számára munkatársai kiválasztásakor a legfontosabb a teljes titoktartást is magában foglaló lojalitás. A könyv közli a szigorúan bizalmas esküszöveget is, amelyben éppen ezt fogadják meg az udvari alkalmazottak. A jelek szerint azért az udvari reteszek nem zárnak hermetikusan... Huszonhárom Elképesztő változások mentek végbe egyetlen évtized alatt világunk poliükai földrajzában. Az átrajzol(ódot)t térképek mutatják: 23 új ország keletkezett (és volt, amelyik egyszer s mindenkorra eltűnt: a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia, Szovjetunió), és ezzel megváltozott 170 millió ember hazájának a neve. Napjainkban is vajúdik a világ: nagy valószínűséggel az indonéziai Kelet-Timor lesz a Föld 194. önálló állama, amelynek függetlenségéért, kikiáltásáért máris legalább 200 ezren áldozták életüket. Sokkalta hidegebb tájakon vértelenül ment végbe az átalakulás, az önállósulás. A kanadai eszkimók szövetségi ál-* lamot alakítottak Nunavut néven. Skócia és Wales is visszaszerezte egykori függetlenségének legalább egy részét azzal, hogy sok száz év után újra önálló parlamentet választhatott. Érlelődik Palesztina önállósága is. (kulcsár) Kitüntetés a „kutyafeletti” teljesítményért? Kitüntetést javasolt Mancsnak és Vikingnek Tímár György kisgazda- és kutyapárti országgyűlési képviselő. Vagy ha ilyesmi - mondjuk Életmentő Emlékérem - nem adható ebeknek, minimum a gazdáik részesüljenek hivatalos elismerésben, mondja Tímár. Ami viszont mindenképp jár a földrengések utáni mentésben kutyafelettit nyújtó ebeknek -> a honatya a legilletékesebb, Torgyán József figyelmébe ajánlotta -, a kitüntető figyelem mellett a szaktárca hozzájárulása ellátásuk költségeihez. Mondhatnánk: fizessen a minisztérium kutyatartást. Kiemelte Tímár úr ezzel kapcsolatban azt is, hogy a kutyák - és persze a gazdik - hősies és eredményes ténykedésükkel nemzetközi dicsőséget is szereztek a magyarságnak. A képviselő, értesüléseink szerint támogatóra talált a miniszter személyében, legalábbis a tekintetben, hogy belátható időn belül kis ünnepség keretében Torgyán doktor elismerésben részesíti az ebeket, s kitüntetésben gazdáikat. Egyébiránt emlékeztettük Tímár Györgyöt Kevin kutyára is, hisz az eb és gazdája - a Polgári Védelem mentőcsapatának tagjaiként - szintén részt vett Törökországban embermentő expedícióban. Ő természetesen megígérte, készséggel kiegészíti a Idtün- tetésre érdemesek névsorát. B. GY. A Mir utolsó ú Z7Z7 D itó hÁ ÍÖ Ini/ J |L U Jíi tói lüL. Ül |U ) U A Mir 13 éve kering az űrben, s minden eresztékében recseg-ro- pog. Hamarosan visszaterelik a légtérbe, ahol majd elég. Roncsai a Csendes-óceán déli medencéjében találnak majd örök nyugalomra. Az űrállomás megsemmisítése azonban nem egyszerű, nem is olcsó feladat. Elődje, a Szaljut-7 1991- ben nem az óceánba zuhant, hanem Dél-Amerika ritkán lakott földjére. Csak a szerencsén múlott, hogy nem okozott kárt. A Mirt saját pályakorrekciós hajtóműveivel fogják visszakormányozni a célterületre. Eredetileg az volt a terv, hogy három Progressz automata teherszállító rakéta viszi a Mirre a manőver végrehajtásához szükséges üzemanyagot, és az űrállomás felszámolásának előkészületeit végző utolsó legénységet. Ehhez négy Szojuzt kellene indítani Bajkonurból. A rakétákat gyártó orosz vállalatok kasszája azonban kiürült. A RAKA (az orosz NASA) gyakorlatilag csődbe ment. Ezért a tervet megváltoztatták. A Mir temetésén nem vesz részt legénység. A fékezést rábízzák az üzemanyagot szállító, utolsónak érkező teherűrhajó hajtóművére. A fékezés hatására az űrállomás először a 360 kilométeres magasságból 200 kilométerre ereszkedik. Amikor aztán a Föld körül száguldó Mirre ható centrifugális erő és a bolygó vonzereje közti egyensúly átbillen a Föld javára, a legénység elhagyja a „süllyedő hajót", és egy Szojuz fedélzetén visszatér Kazahsztánba. A 33 méter hosszú, 140 tonnás Mir égő maradványai pedig minden szárazföldtől távol csapódnak majd be. Az űrállomás-temetés 2000 márciusában lesz.
