Tolnai Népújság, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-11 / 263. szám

1999. november 11., csütörtök Egészséges életmód 9. oldal KORHAZA Tankonyha cukorbetegeknek Hazánkban mintegy fél millió­ra tehető a cukorbetegek szá­ma. Nem túlzás tehát, ha ko­runk népbeteg- mmm ségének nevez- í zük. Szőkébb hazánkban, Tol­na megyében 10- 11 ezer a regiszt­rált cukorbete­gek száma. A Tolna Megyei Kórház IV. sz. Belgyógyászati osztályán már köz^l huszonöt éve foglalko­zunk a cukorbetegek ápolásá­val, gondozásával Dr. Tornóczky János főorvos irá­nyításával. A Rendelőintézet­ben húsz éve működik a diabé­tesz gondozó. A cukorbetegség az egyik legrégebben ismert olyan anyagcsere betegség, ahol a di­étának döntő szerepe van. A diéta mellett ugyanolyan fon­tos szerepet tölt be a rendsze­res testmozgás és a gyógysze­res, illetve inzulinterápia. A cukorbetegség nem meg­felelő kezelése esetén számos szövődmény kialakulásával számolhatunk, míg a vércukor- szint „normális szinten” való tartásával ezek a szövődmé­nyek (szemkárosodás, veseká­rosodás, érbetegségek, stb.) megelőzhetők, vagy késleltet- hetők. Ehhez alapvető feltétel a beteg aktív együttműködése. A betegség lényege nyo­masztó és ez gyakran psziché­sen megterheli a beteget. Ahol a családban eddig nem volt cukorbeteg, ott még nagyobb nehézséget jelent a betegség feldolgozása. Miközben az or­vos, az edukátor és a dietetikus már a teendőket so­rolja, a betegek egy része még azon őrlődik, hogy „Miért ép­pen velem történt ez meg? Mi lesz velem ezután?” A min­denre kiterjedő betegoktatás segíti a betegségtudat feldol­gozását, a betegség „megszelídíthető.” Az orvos által javasolt terá­piák közül a beteg szempontjá­ból legkényelmesebb megvaló­sítani a gyógyszeres kezelést, legnehezebb pedig a helyes életmód és táplálkozási szoká­sok kialakítása. Ez főleg azok­nál okoz gondot, akik koráb­ban egészségtelenül éltek, és nehezen mondanak le rossz szokásaikról. A „diabetes dié­ta” nem különleges étrendet takar, egyszerűen az egészsé­ges és kiegyensúlyozott táplál­kozást jelenti. „Az élet 10 százaléka az, ami történik velem, és 90 százaléka az, ahogy reagálok a történtekre. ” Chuck Swindol A IV. sz. Belgyógyászati osztályon kezelt cukorbetegek­kel megismertetjük a helyes ét­it e z é s i hHHHBHsHI szokáso­kat, vala­mint a korszerű és egész- séges " ■ 9mm konyha­technikai eljárásokat. Az elmé­leti oktatás azonban önmagá­ban nem elég, az átadott isme­retanyagból kevés rögződik a kórházi kezelés utáni minden­napjainkra. A hatékonyabb és tartósabb eredmény érdekében kidolgoz­tuk a „Mini Tankonyha Cukor­betegeknek” című programot, melynek segítségével gyakorla­ti bemutatókkal tesszük köny- nyebbé a diétás ismeretek elsa­játítását. A kórházon belül tankonyhát hozunk létre, ahol a betegek szakmai felügyelet mellett maguk készíthetik el egyénre szabottan diétás ebéd­jüket. Lehetőségük nyílik arra, hogy a gyakorlatban alkalmaz­zák azon ismereteiket, melye­ket a kalória és szénhidrát­szükségletük kiszámítására sa­játítottak el. Mivel a diabetes étkezés behatárolt, ennek vál­tozatossá tételéhez szeretnénk segítséget nyújtani betegeink­nek. A tankonyha előrelátha­tólag hetente kétszer fog mű­ködni az osztályon fekvő bete­gek számára. Az országosan is egyedülál­lónak mondható programot a Cukorbetegekért Alapítvány működteti. Az alapítvány cél­ja: a cukorbetegek helyes élet­módra történő nevelése. Helyi cégek, vállalkozók és magán- személyek támogatásából biz­tosítja működését. A tankony­ha létrehozásában a kórház is részt vállal, a helyiséget és a szükséges bútorokat biztosítja. A program sikeres és haté­kony működése érdekében azonban további támogatókra is szükség van. A „Cukorbetegekért Alapít­vány” számlája a Völgységi Ta­karékszövetkezet Szekszárdi kirendeltségénél, Szekszárd, Széchenyi u. 62-ben található. Számlaszám: 71800037­11073165. Munkánk eredményességé­nek mércéje: betegeink elége­dettsége, életminőségük látha­tó javulása. Visontainé Bállá Agnes diabetológiai edukátor (676) WilSf i l l Ml nem az őseinktől ^SB örököltük, P™§menj unokáinktól ÍMi; .f^pÉ kaptuk kölcsön.” soknak.) Az előzőek alapján vegyük észre, hogy a környezetünk védelme, vagyis a környezetvé­delem nem más, mint em­bervédelem, az­az saját magunk egészségének védelme! A fele­jóvoltából most mi magunk is lá­tunk. Miért kell nekünk ezekkel a környezetünket terhelő, szeny- nyező ügyekkel foglalkozni? Alapvetően nem csak az uniós csatlakozásunk kedvéért, hanem saját magunkért! Ugyanis az általunk elszeny- nyezett levegőt mi magunk szív­juk be, az általunk elszennyezett vizeket mi magunk isszuk meg, az általunk elszennyezett talajo­kon mi magunknak termeljük meg a kevésbé egészséges élel­miszert, az általunk kivágott fák, erdők nekünk nem termelnek oxigént, és lehetne még hossza­san sorolni. (A teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a kör­nyező országokból is kapunk szennyező anyagokat - légszeny- nyezés, vízszennyezés formájá­ban -, de a sajátunkból mi is to­vábbadunk má­Egyes számítások szerint az or­szág minden egyes állampolgá­rának a csecsemőktől az aggas­tyánokig körülbelül 300 ezer fo­rintjába kerülne, ha Magyaror­szág környezeti állapotát - a megcélzott 2002-es időpontig - az Európai Unió átlagos környe­zeti színvonalára szeretnénk fel­hozni. Hogy mire kellene ezt az ösz- szességében mintegy 3 ezer mil­liárd forintot költeni? Hát a lista - szinkronban kör­nyezeti gondjainkkal-bajainkkal meglehetősen hosszú! Elsőként tatán a „közműolló" nyitottságán kellene csökkenteni. A szakmai zsargon a vezetékes ivóvízzel el­látott, illetve a szennyvízcsator- na-hálózatbá bekötött lakások közötti különbséget jellemzi az előbbi kifejezéssel, vagyis minél több a vezetékes ivóvízzel ellá­tott lakás, és minél kevesebb a csatorna-hálózatba bekötött, an­nál nyitottabb a közműolló. Te­kintettel arra, hogy a vezetékes vízzel való ellátottság megköze­lítőleg 100%-os, ill. a csatorná­zott lakások aránya 52% körüli, az olló nyitottságát csak a csa­tornahálózatba (vagy valami­lyen szennyvízkezelési rendszer­Mi értelme erre az olló csiki- csukira 100 milliárdokat áldoz­ni? Jelenleg a legjobb úton va­gyunk afelé, hogy az ivóvizünket biztosító felszín alatti vízbázisa­inkat (ivóvízbázis) az elfolyó szennyvizeinkkel egyre nagyobb területen és egyre mélyebben el­szennyezzük (és akkor közösen fújhatjuk a Tiszamenti gyerekek élcelődő mondókáját: miszerint „... ki a Tisza vizét issza, saját vi­zét issza vissza”). Másodikként talán szemetelős szokásainkon kellene drasztiku­san változtatnunk. Általános­ságban elmondható, hogy az országban portyázó-túrázó je­lenkori honfitársaink közel annyi nyilvántartott szeméttele­pet találhatnak, mint amennyi település van az országban (a mintegy 3200 településre az il­letékes minisztérium nyilván­tartása szerint kb. 2700 szemét­telep jut), de ezen szeméttele­pek túlnyomó része nem felel meg sem a hazai, sem az EU műszaki követelményeinek. Azt viszont még a guberálók hazai szövetségének Interpol tagozata sem tudná megmon­dani, hogy a nyilvántartott sze­És az útjaink korszerűsítésére is költeni kellene, hogy a „vezet­ni mindig érdemes” bóditó érzé­sét ne csak a kátyukerülgetés közben érezhessük át. És az elkerülő utakra is költe­ni kellene, hogy az autónk hátsó fertályának jellegzetes szagát ne a települések központján keresz­tülvezető forgalmas utak kör­nyező lakossága szenvedje el. És még megannyi - környezeti problémát megoldani vágyó - üres marok nyúlna a képzeletbe­li 300 ezrünk felé, de már ki­ürült a kassza! Hát ki csinálta' ezt a sok bajt, gondot nekünk?! Hát mi Magunk! Dicső őse­ink megalapozó munkáját (sor­ra robbannak a rejtett környeze­ti bombáik: garéi veszélyes hul­ladék, üllői ciántartalmú gáz­massza, szekszárdi zománc­iszap, stb.) folytatva sziszifuszi, vált a vállhoz vető, alapos mun­kával nap mint nap „megküz- dünk” azért, hogy unokáink is megláthassák... azt, amit eleink lősségünk a kör­nyezetünkkel szemben óriási, hi­szen akár mi magunk szeny- nyezzük el a környezetünket, akár mások szennyezik el, a kö­vetkezmények rajtunk és a kö­vetkező generációkon csattan­nak. Ebből következik, hogy nemcsak a saját szennyező tevé­kenységeink kordában tartására kell figyelnünk, hanem mások ezirányú ténykedésére is. A környezetünkkel kapcsola­tos hozzáállásunkat talán egy ré­gi indián mondásnak megfelelő­en kellene kialakítani, amely szerint: „A Földet nem az őse­inktől örököltük, hanem unoká­inktól kaptuk kölcsön”. A következő, terveink szerint kéthetente jelentkező környezet- védelmi témájú írásaink földraj­zi szintere jellemzően Tolna me­gye lesz (kisebb, nagyobb kite­kintésekkel), és javasoljuk, hogy tartsanak velünk, gondolkod­junk közösen. Baka György ÖKO-ECO Bt. Egészségére! Ezt kívánjuk a lapunk pénteki számában megjelenő mellékle­tünk címében is kedves olvasóinknak. Híreink, cikkeink, interjú­ink ugyanis az önök egészségének védelméről szólnak. Az egészséges életre nevelést már az óvodában, majd az iskolá­ban is oktatni kell - mondják a szakemberek, s ehhez tanácsokat is adnak. Másik cikkünkben a táplálkozásról szólva szembesítjük a tényeket a tévhitekkel. Megírjuk, miért veszélyesek a dopping­szerek és mit tartalmaz az úgynevezett dohányzásról leszoktató program. Tájékozatunk arról, hogy cukorbetegeknek ajánlott á meleg vizes fürdés. Keresse pénteken lapunkban az Egészségére mellékletet! Megyénk, környezetünk Ezzel a cikkel egy új, környezet- védelmi sorozatot indítunk útjá­ra, amelyben két hetente egy-egy környezetvédelmi területet pró­bálunk körüljárni és reményeink szerint a témában kevésbé jára­tos olvasókkal is megismertetni. be) bekötött lakások arányának növelésével tudjuk csökkenteni. méttelepek mellett hány illegá­lis, vagy vadlerakó gazdagítja túrázó feleink esztétikai él­ménytárát. Itt mire kellene 100 milliárdo­kat költeni? Elsősorban a több település szemetét fogadni képes, műsza­kilag védett (a szemétben lévő veszélyes anyagok bemosódását meggátolni képes) térségi hulla­déklerakókra. És ezzel párhuzamosan a hul­ladékban levő, újrahasznosít­ható anyagok elkülönített gyűj­tésére, kezelésére is források kel­lenek, hogy a drága pénzen meg­épített lerakók minél később tel­jenek be. Ingyenes oltások Az egészségügy hírei Már a fél ország köhög, tüsz- szög, lázas, de a hivatalos szer­vek szerint még nincs influenza- járvány. Ebben az időszakban megszapo­rodnak az úgynevezett felső légúti, lázas, hurutos megbetegedések, amelyeket azonban nem az influ­enzavírusok, hanem a mintegy 150-170 különféle vírus okoz. Sem az egyén, sem a társadalom szem­pontjából nem mindegy azonban - mint ahogy azt lapunknak dr. Vass Ádám, az Országos Tiszti Főorvosi Hivatal járvány­ügyi főosztályának veze­tője elmondta -, hogy ki­alakul-e országos influen­zajárvány, amelyet az inf­luenza A vagy B vírusa okoz. A valódi influenza ugyanis jóval kellemetlenebb és komolyabb betegség, mint az előbb említett felső légúti hurutok, s akár egymillió em­bert is ágyba dönthet. A tisztiorvosi szolgálat már működteti az influenza- figyelő szolgálatokat, ame­lyek a megyékben kijelölt házi- és gyerekorvosok be­tegjelentései, a patikák gyógyszerforgalma, a közös­ségek - óvo­dák, iskolák - hiányzásai alapján jelzik, ha influenza- járvány van ki­alakulóban. A tava­lyi nyolcszázezer­hez képest egyéb­ként az idén 960 ezer ingyenes oltó­anyagot osztanak szét. A házior­vosok döntenek a veszélyeztetett csoportok - a krónikus szív-, tü­dő- és anyagcserebetegek, idő­sek, szociális otthonban lakók, tartósan kórházban kezeltek - védelméről. Persze bárki beoltat- hatja magát receptre felírt oltó­anyaggal, mely 400-600 forintba kerül. FFB „Batthyány-Strattmann László Díj” -at kapott dr. habil Simon László a Tolna Megyei Kórház osztályvezető főorvo­sa. A díjat dr. Simon László ki­emelkedő hazai és külföldi tu­dományos tevékenysége elis­meréséül Budapesten, ünnep­ség keretében vehette át az egészségügyi minisztertől. 30 évi osztályvezetői munka után 1999. december 31-én nyug­díjba vonul dr. Mutschler Ferenc főorvos, a dombóvári kórház szülészeti osztályának vezetője. A szülész-nőgyógyász főorvos, aki a pécsi Orvostudományi Egyetem klinikájáról érkezett Dombóvárra, a kórház indításá­tól áll a szülészeti osztály élén. Utódja dr. Gács Ernő lesz - aki szintén a POTE szülészeti - nőgyógyászati klinikáról érkezik. A szekszárdi kórház két dol­gozója, dr. Baksa Klára főgyógy­szerész és dr. Szabó Károly osz­tályvezető főorvos több évtize­des munkájuk elismeréséül nyugdíjba vonulásuk alkalmából „Egészségügyi Miniszteri Dísz­oklevelet” kaptak. Egyetemi magántanárrá nyil­vánította a belgyógyászat szak­területén dr. habil Simon Lász­lót, a Tolna Megyei Kórház II. Belgyógyászati osztályának ve­zető főorvosát a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Rek­tora és Tanácsa november 6-án. Új osztályvezető főorvos ke­rült kinevezésre a Tolna Megyei Kórház I. Belgyógyászati osztá­lyának élére. A posztot október 1-től dr. Józan-Jilling Mihály belgyógyász főorvos tölti be Influenza Tolna megyében év beteg 1993 28 030 1994 16 020 1995 járvány nem volt 1996 7 505 1997 5 000 1998 5 000

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents