Tolnai Népújság, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-12 / 238. szám

4. oldal Megyei Körkép — Tamási, Simontornya Es Környéke 1999. október 12., kedd Fosztóképző könyvek között Ma véget érnek a Könyvtári Napok Nem kifejezetten tartozik a könyvtárak mindennapjai­hoz az, ami a múlt hét pén­tekén zajlott a tamási Könnyű László Városi Könyvtárban, ahol Ma- gyarkesziből érkezett asz- szonyok kukoricát fosztot­tak. A rendhagyó est az or­szágos Összefogás a Könyv­tárakért napok része volt. A könyvtári napokat már ötödször rendezik meg orszá­gosan azzal a céllal, hogy fel­hívják a könyvtárügyre a fenntartók, az olvasók és a médiák figyelmét. A könyvtár igazgatója, Miskolczi Zol­tánná sikeresnek tartja az ak­ció egy hetes tamási rendez­vényeit: olyanok is bejöttek a könyvespolcok közé, akik máskor nem látogatják az in­tézményt. A könyvtár olvasó­csalogató programot igyeke­zett összeállítani azokat meg­célozva, akik nem vették még igénybe a könyvtári szolgálta­tásokat. A két hét alatt felére csökkentették a díjakat, re­mélve, hogy a felújítás tíz hó­napos kényszerszünete alatt elpártolt olvasók visszatér­nek. A tengerihántás egyéb­ként nem az utolsó „fosztó- képző”, a Falusi esték elneve­zésű sorozat legközelebb toll- fosztással folytatódik. Ma délelőtt szakmai bemutatót rendeznek Tolna megye könyvtárosainak, zárásként este hat órakor az A Cappella kórus lép fel. (tf) KözTörvény Kelendő Trabantok Egy férfi és egy nő tett felje­lentést október 5-én a tamási rendőrségen: reggelre mind- kettejük Trabantjából kilop­ták a hátsó szélvédőt. A négykerekűek Tamásiban, a József Attila lakótelep parko­lójában éjszakáztak, a tettes egyébként mást nem vitt ma­gával. Mégse menekült Október 7-én fordult a nyo­mozókhoz egy tamási férfi azzal, hogy két nappal koráb­ban enyhén ittasan kicsaltak tőle 50 ezer forintot. A sértett elhitte, hogy alkalmi ismerő­sének menekülnie kell, és azért kell a pénz. Az illető nem menekült: Regölyben rá­találtak a rendőrök. Itt hirdethet: Tamási, Tolnatourist, Szabadság u. 43. Telefon/ fax: 471-941. Lászlóné Fülöp Zsuzsa, Tamási, 7090, Páva u. 2. U6-20-987-5813. Karneval, szüret, Martenica Egyetlen hívatlan vendéggel kellett számolniuk a tamási szüreti fesztivál résztvevőinek szombat délután: az esővel. A tamási fúvószenekar még igen, a Maszk óriásbábos társulata, a koronáját vesztett Mátyás ki­rály és a népes gyereksereg szü­lőkkel egyetemben már nem úszta meg szárazon, a bábjáték utolsó jeleneteinél kövér csep- pekben eleredt a szabadtéri rendezvények réme. A közön­ség ezt két módon „reagálta le”: részint esőtől védett helyre hú­zódott, részint pánikszerűen sorba állt vattacukorért, ezzel párhuzamosan pattogtatott ku­koricáért. A szüreti fesztiválra kíváncsi tamásiak így legalább két helyszínen láthatták a tíz produkciót, köztük a Würtz Adám iskola kis matrózait tán­colni, a szigorú megjelenésű és orgánumú döbröközi férfikó­rust, a döbröközi hagyomány­őrzőegyüttest, az Iglice népdal­kört. A múlt évben ír népzene tette színessé Tamási szüreti összképét, idén virtuóz bolgár tánclépések, a Martenica együt­tes jóvoltából. Gyönkön ezzel egyidőben óriási érdeklődés kísérte a köz­ség talán legnagyobb szabású rendezvényét. A szüreti menet­tel közel négyszázan vonultak fel, polgármesterestül, jegyzős­tül. Polgármesterből kettő is akadt: Fekete iőz.ve/griesheimi kollégája, Norbert Leber is a felvonulókkal tartott. Gyönk német partnertelepüléséről mintegy száz fős csoport érke­zett az alkalomra, az ottani Gyönkért Egyesület elnökével, Rüdiger A/ey-jel, a darmstadti parlament képviselőjével, Hen­rik Kies-szel. A szüreti feszti­vált egyik látványosságát a gri- esheim Karneval Verein kék egyenruhás lányai és szeniorjai szolgáltatták. Fotó: Tóth Ferenc Újrakezdés, közel a hatvanhoz Lassan négy hónap telik el június 18 óta, amikor a hírek élére került Tamási: a kör­nyező halastavak elárasztot­ták a várost, egy ház össze­dőlt, több megrongálódott. Makai Józsefné háza ma is ugyanazt a képet mutatja, mint akkor. Az 59 éves asz- szony nem tagadja: több se­gítségben reménykedett. Makai Józsefné jelenleg egye­dül él albérlőként egy három- emeletes házban, amelyben fénykorában szovjet tisztek lak­tak. Körülötte felújított tiszti lakások. Ezt nem lakják, éj­szaka úgy zörög a bádog a te­tőn, mint egy kísértetházban - mondja. Ide azonban csak esténként jár, napközben az összedőlt ház portáján rendezgeti megmaradt bútorait, értékeit. A padláson például volt több élelmiszer, egy zsák cukor, csak elő kel­lene ásni a romok alól. Egy da­rabig a fiánál lakott, ott azon­ban szűkösnek bizonyult. Ez­után keresett albérletet. Köl- csönheverőn alszik, fűtése nincs. A fürdőszobában, igaz, van egy olajradiátor. Egy hu­szonnyolcezer forintos nyug­díjból azonban hogyan telik fű­tőolajra? - kérdezi. Makai Józsefné nem tagadja: több segítségre számított. Az árvizet követően többen fel­ajánlották segítségüket, azon­ban ma is úgy áll minden, ahogy a víz hagyta maga mö­gött. Hallott arról, hogy vállal­kozók összefognak, és újjáépí­tik a házát. Amikor megkereste őket, mindenki támogatásáról biztosította. Volt róla szó, hogy közhasznú munkásokkal elbon­tatják a ház megmaradt részét, ebből sem lett semmi. Több, mint tíz jótékonysági szerve­zetnek, országos médiának írt, segítségüket kérve, egyik sem válaszolt. Elismeri: kapott tá­mogatást is. A Vöröskereszt élelmiszercsomagot juttatott neki, igaz, egy részét cukorbe­tegsége miatt nem fogyaszt­hatta el. Az önkormányzat először százezer forintos segélyt nyúj­tott, havonta ötezer forintos al­bérlet-hozzájárulást ad, a júli­usban rendezett jótékonysági koncert bevételéből és felaján­lásokból 150 ezer forintot, a Földművelésügyi és Vidékfej­lesztési Minisztérium segélyke­retéből félmillió forintot kapott, a Tamásinak jutott vis maior keretből pedig 1,9 millió forin­tot Makainé vehet fel. Aki ezzel együtt csalódott: az összesen kétmillió-hatszázötvenezer fo­rint a kárvallott szerint nem elég lakás-, vágy házvásárlásra. Egy 54 négyzetméteres lakóte­lepi lakásnál szóba sem állnak 2,8 millió alatt. Fel kellene még vennie négyszázezer forint hi­telt. A telket, ilyen „előélettel” csak töredékáron adhatná el. Az OTP-től azonban vonakodik: itt húsz év alatt másfélmilliót kel­lene visszafizetnie. Azt taná­csolták neki, vegye fel nyugod­tan, a lakás majdani örököse is vállalhatja a terhet.- A fiam munkanélküli. Azt mondta: a te ügyed, neked kell megoldani - mondja Makai Józsefné. Más azt a tanácsot adta neki, vegyen házat Értény- ben, ott olcsóbb. A három hónap bizonytalan­sága mellett rosszul esett - mondja —, hogy úgy adták a tá­mogatást, mintha az övékből adtak volna. Pedig ez nem így van.- Tizenegy éves korom óta dolgozom - panaszolja -, voltunk kulákok is, sok min­dent túl éltünk. Most, ötvenki­lenc évesen kellene elölről kez­denem mindent. Tóth Ferenc Álláskínálat A térség munkáltatói a Tolna Megyei Munkaügyi Központ­nál keresnek: Tamásiba négy ruhaipari technikust, egy ruhaipari mér­nököt, húsz varrónőt, két aszta­lost, egy zenetanárt, két vagyo­nőrt, egy sertésgondozó, egy festőt, Hőgyészxe húsz varró­nőt, tíz betanított varrónőt, Si- montornyára ötven cipőfelső­rész-készítőt, ötven betanított cipőfelsőrész-készítőt, egy ka­rosszéria-lakatost. Belecskára, Iregszemcsére és Felsőnyékre tíz-tíz betanított varrónőt vesznek fel. Tamási körzetén kívül: hét varrónőt, nyolc betanított var­rónőt, négy hegesztőt, két szer­kezetlakatost. Információ: a tamási munka­ügyi kirendeltségén. Telefon: 471-022, és 471-958. Tamási egy éve - képviselők szemével Közel egy éve szinte egyönte­tűen a város adósságállomá­nyának csökkentését tűzte ki célul a tamási képviselő-tes­tület. Az alábbiakban a város képviselőit kérjük az egy év rövid értékelésére. Kalányos István: lépések Rácvölgyön- Az eddig felgyülemlett adósság nem csökkent, ehhez hosszabb idő szükséges - mondja Kalányos István, Rác­völgy egyéni képviselője. - A megszorító intézkedések következtében várhatóan csökkenni fognak a kiadások, az adósságállomány is, látvá­nyos eredményekre azonban nincsen remény.- Hogyan vonja meg a mér­leget: mi történt egyéni válasz­tókörzetében, Rácvölgyön az egy év alatt?- Nem mondható ered­ménytelennek az egy év, és ez az önkormányzat hozzáállásá­nak is betudható. Kezdődött a szemétátrakó építésének prob­lémájával, amiért szót kellett emelnem, és sikerült az ön- kormányzatot rábírni arra, hogy az előző döntésétől eláll­jon. A következő, már pozitív dolog a kosba-újvárhegyi víz­elvezető építése, amit szeren­csés pályázatok előzték meg: területfejlesztési, a földműve­lésügyi alaptól, és nem utolsó­sorban az országos cigány ön- kormányzattól kapott támoga­tás.- Meglehetősen keveset szól hozzá a testületi ülések vi­táiban . . .- Ez nem azért van, mert nincsen véleményem. A gaz­dasági megszorító intézkedé­sek közepette hozunk olyan döntéseket, amelyek nem biz­tos, hogy ésszerűek, és szá­momra elfogadhatóak. Nem a testületi üléseken kell vitázni, hanem egyfajta ünnepként kell megélni, én legalábbis így fo­gom fel. Filotás István: káosz Fornádon- Többen elmondták már, hogy az adósságot örököltük, előttünk is elmondták, hogy örökölték, és utánunk is el fog­ják mondani. Elég sokszínű társaság jött össze a képviselő- testületben, és ezt elsősorban előnynek tekintem. Sok kínló­dással telt ez az egy év, az első időszak talán kicsit tapogatózó jellegű volt. Később feloldód­tak a kapcsolatok, majd jött ismét egy két-három hónap, amikor kezdtem nem jól érezni magam. Olyan dolgokon el­húztuk az időt, amivel nem kellett volna: visszafelé muto­gatásokkal, azzal, hogy „én nem így szavaztam”.- Mi a helyzet Fornádon? Szinte közhely, hogy ha Tamási rossz helyzetben van, a külte­rületek még rosszabban.- Kicsit elfáradtam már az Állami Gazdaság utáni évek hadakozásaiba. Fomád sem az államé, sem az önkormány­zaté, sem az új tulajdonosoké. Hatalmas káosz keletkezett az emberek életében. Az utolsó ciklust azért vállaltam el, hogy a pusztai emberek életét valaki próbálja normális kerékvágás­ban tartani, az itteniek irányí­tott életet éltek, és az Állami Gazdaság megszűnésével ma­gukra maradtak. Sikerült meg­oldani, hogy Fornádon új víz­vezeték van, Kecsegén még ez óriási probléma lesz. Az utak állapotát meg kell nézni, a tél közeledtével újra felmerül: ki tolja le a havat. Kecsegén nincs közvilágítás. A felszá­moló hajlandóságot mutatott a közelmúltban arra, hogy az úgynevezett üzemi területek, a lakótelepek útjait, utcákat, te­reket átadja közterületnek, az ÁPV Rt. ehhez egyelőre nem járult hozzá. (tf)

Next

/
Thumbnails
Contents