Tolnai Népújság, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-22 / 247. szám
J J 1956. ellentmondásai, avagy tudunk-e szívből ünnepelni Bár ma már senki sem vitatja, hogy 1956. októberében a szabadság és a nemzeti függetlenség iránti elszánt akarat forradalmat robbantott ki, a szocialista múlt közelsége, a családokat ért tragédiák és számos más ok miatt a mai napig nem egyértelműek az ünnep üzenetei - vélekedik Szalai Júlia szociológus.- Ön szerint miért nincs mind a mai napig széleskörű társadalmi egyetértés 1956 megítélésében?- A negyvenhárom évvel ezelőtti események egyedisége, különlegessége, valamint a jelenkor politikai beállítottsága együtt magyarázzák az ünnep ellentmondásosságát. Az „ellenforradalom, népfelkelés vagy forradalom“ dilemma már rég eldőlt, de egy nem forradalmi beállítottságú Európa közepén maga a forradalmi jelző is halványabb a kelleténél. Ráadásul túl közel van még az 56-os napokat magában hordozó, mégis összességében rosszemlékű szocialista múlt, s egyesek azt sem felejtik, hogy a forradalmárok bármennyire egységesen léptek fel az oroszokkal szemben, a nemzeti függetlenség érdekében, erőfeszítéseik nem torkollottak rendszerváltásba. A forradalom korlátainak megértését nehezíti, hogy olyan korban élünk, amikor „szent tabuk“ dőlnek meg, s bizonyos politikai erők még a határok újrarajzolását feszegethetik a parlamentben.- Melyek az akkori viharos események megkérdőjelezhetetlen tanulságai?- 1956-ban egyet akartak az emberek. Igen erős kohézió tartotta a lelket az utcára tódu- lókban és a háttérből a maguk módján segítőkben. Az utolsó napokban felbukkanó különféle irányzatok ellenére ez volt az első igazán komoly, össznépi fellépés a szovjet rendszerrel szemben, az első igazán átütő erejű történelmi bizonyíték arra, hogy a szabadság és a nemzeti függetlenség iránti óhaj legyőzheti az Európa környező országaiban az ötvenes években még jellemző félelmeket. Talán azóta csak 1989-ben volt ennyire egységes és elszánt a nemzet.- Miért vagyunk most mégis visszafogottabbak a kelleténél? Miért nem tud sok család szívből ünnepelni?- Ha a kétszázezer disszi- densre, a nagyon sok családon végigsöprő emberi tragédiákra - letartóztatásokra, börtönévekre, kivégzésekre, - gondolunk, magunktól is megtaláljuk a választ. Azoknak a disszidenseknek a szülei, gyerekei, sőt távoli rokonai, akik sokáig még a szomszédos országokba sem utazhattak, még mindig hordozzák a súlyos megaláztatás okozta lelki sebeket, hiszen az új rendszerben sem történt meg a félelmek teljes feloldása, nem is szólva a tömegek erkölcsi felmentéséről.- Vagyis a mindenkori politikai hatalom tehet a legtöbbet azért, hogy igazi ünnep legyen október huszonharmadika?- A politikai elit sokat segíthet például a' kádárizmus történetének teljes körű felkutatásában, az 1956-tól máig ívelő időszakot ábrázoló tényfeltáró művek - például dokumentumfilmek - születésének támogatásában vagy az 56-os Intézet megnyirbált tekintélyének visszaállításában, ám az értelmiségre is nagy felelősség és számtalan teendő hárul. Nem mindegy, hogy egy iskolában sablon-ünnepségen vagy meghitt, családias hangulatú rendezvényen emlékeznek meg a forradalomról, úgy, hogy a diákok ne csak megértsék, hanem élményként rögzítsék a látottakat, hallottakat.- Számít-e, hogy egy-egy család életében hányadik helyet foglalja el az ünnepek sorában október 23. ?- Az ünnepek súlyozása, illetve az ünneplés módja mindenkinek magánügye, mint ahogy magánügy az egyes vallásokhoz való tartozás is. Bár messze vagyunk attól az amerikai gyakorlattól, hogy a vallási ünnepeket is iskolai szünnappá nyilvánítsuk, évfordulóink kapcsán bőségesen találunk lehetőséget az emlékezésre. A kulturális választék óriási, talán emiatt tűnhet úgy, hogy kevesebben mennek el egy-egy rendezvényre, mint régen. Ünnepelni persze otthon is lehet. A folyamatos hajszában, kenyér- keresetben megfáradt ember attól még lélekben megemlékezhet 1956-ról, hogy családja körében egyúttal alaposan kipiheni magát. Takács Mariann Miért tiltották be így akartak a hatalomnak Ipiáratni sí tetsző IGICUdlIII d karikatúrakönyvet? forradalmat Pogány Sándor rajzolta, s testvére, Róbert szerkesztette azt az 1956- ról szóló karikatúrakönyvet, melyet a nagyközönség sohasem láthatott, hiszen megjelenését követően azonnal bezúzatták. Mindössze kettőhárom maradt mutatóban. Noha a kiadványt a titkos rendőrség és a kommunista párt propaganda osztályának utasításai alapján állították össze - ezt bizonyítja, hogy fejezetei szinte lefedik az időszerű párthatározatokat - 1958. őszén, utcára kerülésének időpontjában Kádárék úgy gondolták: bármennyire is a hivatalos hatalom szájíze szerintiek a karikatúrák, azok publikálása könnyen visszaüthet. A Kossuth Kiadó a könyvből 12 000 példányt rendelt, de a feltételezések szerint 2-3 példány kerülte el a zúzdát, s abból az egyik a hajdani Párttörténeti Intézetben kötött ki, innen pedig az 1995. tavaszától működő Nyílt Társadalom Archívumba került. Lapozgatva a könyvben hamar kiderül, hogy annak fejezetei majdnem „rímelnek“ a forradalom kitörését magyarázó egykori kommunista szlogenekkel. A Rákosi-féle dogmatikus politikáról egyetlen rajz sem szól, ám annál több a „jobboldali csoportok áruló tevékenységét“, a Nagy Imrét és körét, a „belső ellenforradalmi csoportokat“ és a külső „imperialista befolyás“ alatt álló személyeket megörökítő karikatúra. Ezt illusztrálja a Szabad Európa Rádió által „rövid gyeplőn tartot- t“ rádiókat ábrázoló mellékelt rajz is. Takács Tények és titkok az „ötvenhatos“ archívumból Nemrégiben egy 80 éves bácsika kereste fel a Közép- Európai Egyetem mellett működő Nyílt Társadalom Alapítvány archívumát. Ugyan, kerítsenek már valamiféle dokumentumot, amelyik bizonyítaná, hogy az ötvenes évek végén kitört váci börtönlázadás kiváltó oka egy ebédre adott romlott tészta volt. Ő ugyanis, mint egykori börtönlakó hiába meséli bárkinek, kinevetik, szenilisnek nézik. Márpedig neki életbevágóan fontos igaza alátámasztása. Mink András, az archívum tudományos titkára addig kutakodott a vaskos dossziékban, míg rá nem lelt egy „anonim- jelentésre“, s benne a tényre: bizony, a romlott tészta feküdte meg - a szó szoros és átvitt értelmében - a rabok gyomrát. Kik írták az „anonim jelentéseket“? Nem titkosügynökök, hanem a Szabad Európa Rádió azon munkatársai, akik az 1956-ban disszidált magyaroktól gyűjtöttek információkat, s azok egyrészét műsoraikban hasznosították, más részét pedig a SZER archívumában helyezték el. Minthogy Soros György jóvoltából, az USA-val kötött szerződés alapján a Közép-Európai Egyetem 50 évre megkapta a Szabad Európa Rádió mellett működő kommunizmus-kutató intézetek és archívumok teljes gyűjteményét, ezek az anyagok itt, Budapesten is hozzáférhetők. De itt van a világ egyik legnagyobb lengyel és orosz szamizdat- gyűjteménye is. A körülbelül 2500 folyó- métemyi dokumentumból 20 méternyi lehet az 56-os eseményeket megörökítő anyag. Birtokukban van egyebek mellett a Budapesti Pártbizottság egyik 1957-es ülésén készült jegyzőkönyv arról, mikor és hogyan ünnepeljék meg „az ellenforradalom leverésének évfordulóját“. „Az ünnepség október 31-én vagy november 4-én legyen? Mit kezdjenek a Kerepesi temetőben sebtében eltemetett holttestekkel? Ha kihantolják azokat - közöttük az „ellenforradalmárok“ földi maradványait is -, merjék-e odahívni a családtagokat? „ Ilyen és hasonló kérdésekről folyt a vita. A dokumentáció érdekes darabja „A forradalom és szabadságharc a hazai rádióadások tükrében“ című, Münchenben készült kiadvány, mely az 1956. október 23. és november 9. között elhangzott híradásokat sorakoztatja fel. Különösen megrendítőek a helyi rádióbeszámolók, amelyek világgá kürtölték a megtorlások borzalmait és felszólították a Nyugatot, segítse a forradalmat. Az alapítvány archívumába bárki betérhet, olvasgathat, jegyzetelhet kedvére, de dosszié, könyv vagy kazetta nem hagyhatja el az épületet. 1 -TMÉletjáradékot kér a MUSZ 51-56 A taszári kifutópályát is „C” honvédek építették Életjáradékot kér az ötvenes években munkaszolgálatra behívottaknak az érdekeiket képviselő Munkaszolgálatosok szövetsége 51-56. A huszonnyolc hónapos embertelen robot törvénysértő és jogilag megalapozatlan volt - mondja Szántó Ferenc, a szövetség Tolna megyei elnöke.- Az ötvenes évek munkatáborairól sok dokumentum nyilvánosságra került az utóbbi évtizedben, a szélesebb közvélemény a recski táborról hallott legtöbbet. Azt kevesen tudják, hogy itt is honvédek dolgoztak. Milyen katonák voltak ők?- Úgynevezett „C”-hon- védek, akiknek fegyvert nem adtak a kezükbe, az új honvédség egyenruhája etem járt nekik, és 28 hónapig az „építődandárokban” teljesítettek szolgálatot. A politikailag megbízhatatlannak minősítettek behívását 1951 július 28-án kezdték meg. Általában az „osztályidegenek”, kulákok, német nemzetiségűek kerültek ide. Azok közül, akiket nem telepítettek ki, sokukra ez a sors várt.- Ön hol „szolgált”?- Érettségi után Tamásiba hívtak be, ahol vagonokba raktak bennünket. Engem Szolnokra vittek, ahol három hetes alaki kiképzésben volt részünk, hogy tudjunk tisztelegni. Három hónap után szétszórtak bennünket. Én Taszár- ra is eljutottam, ott a jelenlegi repülőtéren a kifutópályát mi építettünk, amit a KFOR is használt. Másokat Recskre, Uzsabányára vittek, kőbányákba, szénbányákba. Nagyon kemény bánásmódban részesültünk.- Tolna megyében hány ma élő ember volt munkaszolgálaton a Rákosi-rendszerben?- Körülbelül négyszázötvenen. Többen voltunk, de sokan meghaltak már közülünk.- A Pofosz tagozata, a MUSZ 51-56. elérte, hogy az Antall- kormány idején az 50-es években munkaszolgálatra behívattak nyugdíj-kiegészí-tést kaptak.- Kárpótlást azonban nem, ez öt szavazaton múlott a Parlamentben. Antall Józsefnek köszönhetjük azt, hogy aki két évnél többet szolgált, ezer forint, aki egy évet, ötszáz forint nyugdíj kiegészítésben részesült. Ez az összeg nem emelkedett a nyugdíjjal együtt, az akkori ezer forint értéke az inflációval csökkent.- Most ismét a miniszterelnöki kabinethez fordultak. Milyen kéréssel?- A második világháború munkaszolgálatosai megkapták a kárpótlást, mi nem. Azt várjuk az Orbán-kormánytól, hogy életjáradékot nyújtson nekünk. Á MUSZ vezetőivel egyeztetve, havi háromezer forintos életjáradékot szeretnénk. Mi bérmunkások voltunk, Farkas Mihályék kiadtak minket építővállalatoknak. Ha a munkabérünket visszakapnánk, nagyon jól járnánk, tudott dolog, hogy még a rabok is megkapják, amit kerestek. Az akkori honvédelmi minisztérium törvényt sértett, a huszonnyolc hónapos embertelen robot jogilag megalapozatlan volt. Kérésünk teljesülése talán segítene feledtetni a munkaszolgálatosoknak hányatott sorsukat. (tf)
