Tolnai Népújság, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-25 / 224. szám

1999. szeptember 85. Tolna megyében 1941 és 1945 között mintegy 60 repülőgép zuhant le vagy semmisült meg légitá­madások következtében a tábori repülőtereken. Szombatonként megjelenő sorozatunkban - mely­hez szerkesztőségünk címére várjuk az egykori szemtanúk új adatait - néhány jelentősebb összecsapás, repülőgép lelövés vagy elfogás történetét idézzük fel. 1944. december 26-án az ame­rikai 455. Bomber Group Hen­ry C. Kelly százados által veze­tett Liberator gépe Lengyelor­szág felett kapott találatot. A lövedékrepesz bajtársa, Raymond L. Klotz navigátor főhadnagy vállába csapódott, súlyos sebesülést okozva. Rö­videsen leállt a gép egyik mo­torja is. Kelly százados az ug­rás mellett döntött. Bajtársa, a félig eszméletlen navigátor ej­tőernyőjének nyitó fogantyú­ját egy zsineggel a gép törzsé­hez erősítette, majd Klotz fő­hadnaggyal, valamint Keller őrmesterrel együtt a mélység­be vetette magát. Mindannyian szerencsésen földet értek, rá­adásul az akkor már a szovjet csapatok által ellenőrzött Szedres közelében. Keller őr­mester a Szekszárdon működő szovjet katonai kórházba kí­sérte az akkorra már nagyon legyengült Klotz főhadnagyot. Az orvos rögtön hozzákezdett a vérátömlesztéshez, ám anél­kül, hogy egyeztette volna a vércsoportokat. Amikor ezt Keller őrmester szóvá tette, ki­zavarták a műtőből. A súlyo­san sérült navigátor 1945. ja­nuár 5-én elhunyt. A szovjet kórházi személyzet Kelly szá­zados határozott kérése ellené­re sem adott záró jelentést a halálesetről. Ma sem lehet tudni, hogy Raymond E. Klotz főhadnagy hol is nyugszik. Az Amerikai Egyesült Államok követsége 1955. februárjában érdeklő­dött ugyan a sír hollétéről, ám hiába. Teszler Vendelnek, Szekszárd akkori tanácselnö­kének alapos vizsgálata sem vezetett eredményre. Tálosi Zoltán SOMOGY Tolna megyei száma Tolna megye irodalmi és művészeti életét mutatja be. A lap lehetőségeiből következően természetesen nem töreked­hetett teljességre, de amit közöl, azt fontosnak, jellemzőnek tartja. Verssel Jánossy István, Kántor János Kurszán, Kőszegi Csaba Valér, Leitner Sándor, Oláh Zoltán, Pákolitz István, Rozsos Gábor, Sepsy Judit, Szakács Eszter, Szegedi Kovács György, Szigeti Lajos, Tornai József jelentkezik. Szépprózai írást Benedeczky Istvántól, Gutái Istvántól, László Lajostól és Lázár Ervintől közöl a folyóirat. A szokásosnál is bővebb a tanul­mányok és esszék sora. Ezek az írások szerzőik révén vagy tárgyukkal, témájukkal kapcsolódnak Tolna megye jelenéhez, múltjához. Csányi László, Fodor Andrásné, Fogarassy Miklós, N. Horváth Béla, Illyés Gyula, Monostori Imre, Móser Zoltán, Pomogáts Béla, Say István, Takáts Gyula, Zsávolya Zoltán dol­Bazsonyi Arany: Rókák tanyája A Kaposváron szerkesztett, kéthavonta megjelenő Somogy folyóirat új, idei ötödik száma - a korábbi esztendők Zala, Veszprém és Fejér megyei számai után - a „szomszédolás” folytatásaként ezúttal gozata gazdagítja a tanulmány- és esszérovatot. Kiemelésre érdemes Gacsályi József beszélgetése Lázár Ervinnel. Losonci Miklós Bazsonyi Arany festői életművét, Rónaky Edit Paks kép­tárát mutatja be. Figyelemre méltó Prágai Tamás Est című írása csakúgy, mint Bakonyi István, Kónya Orsolya, Mihalik Zsolt, Muráth Péter, Pannonius, Szirtes Gábor és Weber József kritikája. A Tolna megyei összeállítást mások mellett Baky Péter, Halász Károly, Martyn Ferenc és Pierre Székely Péter képei ékítik. Baky Péter: Városépítő Jó hír „Uram, hozzád emelem lelkemet! Benned bízom, Is­tenem, ne szégye­nüljek meg... Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik...” Zsoltárok 25.1-3. A 25. Zsoltár egy nagyfeszült­ségű imádság. Az első mondata olyan ké­rés, ami szinte lehetetlen az ember számára: „...hozzád emelem lelkemet.” Az ember lelke a porhoz tapad. Az em­ber lelke az anyagiakon csüng, állandóan érzékeny­kedik, sértődékeny, megbán- tódik a legkisebb dolgon is. Hogyan mondhat ilyet a zsol- táros, hogy ezt a lelket az Úr­hoz emeli. Hogyan tudja Ő ezt megtenni? Később azt mondja a zsol- táros, hogy „mindig benned reménykedem” (5. vers). Na­gyon nagy dolog, ha az em­ber eddig eljut, hogy az Urat várja, és akkor tudja a lelkét az Úrhoz emelni, ha mindig, mindenben az Úrra vár. Egy nap kezdetén nagyon fontos, hogy mire várunk, vagy kire. Akkor jut az ember közelebb az Úrhoz, ha arra vár, hogy valamiben meglátja az Urat. Ha ki tudunk lépni az önma­gunk körül való forgolódás- ból, a megbántódásainkból. Ha valahogy úgy ragaszkod­nánk a napjaink kezdetén az Úrhoz, mint Jákob, aki meg­ragadta az Úr angyalát és azt mondta: „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz en­gem.” lMóz. 32.27. Akkor látnánk világossá­got, vezetett emberek len­nénk és lenne reménysé­günk. Aki reménykedik az nem fog megszégyenülni. A 6. és 7. versben nagyon kü­lönös kérése van a zsoltáros- nak: „Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmességedről...!” (6.v.) „Ifjúságomnak vétkeiről és bűneiről ne emlékezzél meg...” (7.v.) Az embernek van lehetősége, hogy meg­mondja az Úrnak, hogy mire emlékezzen és mire ne? Vár­hatja az ember, hogy Isten a javára fordítja a dolgokat? Igen! Aki látja a bűnét és arra kéri Istent, hogy arra ne emlékezzen, az már koráb­ban látta az Urat. Ha meglá­tom az Isten szentségét, ak­kor meglátom ebben a szent jelenlétben, hogy az én éle­tem milyen. Isten várja, hogy ezek után meg is valljam a bűnt. A bevallott bűnt Isten megbocsátja és kegyelméből új életet ad az embereknek. Az életünknek akkor van gyógyulása, akkor van lehe­tőség a megújulásra, ha a zsoltároshoz hasonlóan ké­rem, hogy ifjúságom vétkei­ről, de az idősebb kor bűnei­ről se emlékezzen meg az Úr, bocsássa azt meg. A Jézusért kegyelmesen gondol ránk Is­ten! „Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.” (8.v.) Az Isten ke­gyelméhez szorosan hozzá­tartozik az is, hogy tanít az ő útjára, a jó útra. Aki utat keres, aki megtar- tatásra vár, az ma felemelheti lelkét, az Úr megtartja őt! Csemák Erzsébet Borsos számla Megfejtésként be­küldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság Szer­kesztőségének cí­mére: 7100 Szek­szárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A bo­rítékra, levelező­lapra kérjük, írják rá: Rejtvény! Be­küldési határidő: október 8. A szeptember 11-i rejtvény helyes megfejtése a kö­vetkező: „Már unom, de visszahozom neki, így legalább mozog egy kicsit.” A helyes megfej­tést beküldők kö­zül könyvet nyer­tek: Végh Istvánné Varsád, Kossuth L. u. 100., Jasze- novics Géza Szek­szárd, Gróf P. u. 2. VI./18., Sipos And­rea Paks, Kandó K. u. 9., Fehérvéri Jánosné Dombó­vár, V. utca 40., Nyíri János Ozora, Mártírok u. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents