Tolnai Népújság, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-01 / 203. szám

10. oldal

Megyenap. 1999. Szeptember 1.

1999, szeptember 1., szerda

Kik ültek a vármegye asztalánál?

Dr. Várady Zoltán, a történelemtudomány kandidátusa, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola tanszékvezető főiskolai docense, főigazgató-helyettes tart korreferátumot a megyenapon rendezett tudományos tanácskozáson arról, miként sikerült helyreállítani a nemesi vármegyei közigazgatást a török kiűzését követően.

Szerepek, szakemberek a torok után ujjaepulo közigazgatásban- Többszöri próbálkozás után 1699-re állt helyre a régi vármegye, amelynek során a császári adminisztrációt felváltotta a vármegyei önkormányzat. A katonai kormányzat helyett kialakult egy polgári rend. Bár ezt is megszorításokkal lehet állítani, hiszen nem lévén bőviben a közigazgatási szakembereknek, az itt lévő császári adminisztráció tagjait vonták be a vármegyei önkormányzat munkájába, amelynek főként az adókivetés, beszedés, behajtás, a birtok- és vagyonfelmérés, volt a feladata. Az adó éppen ebben az időben emelkedik pár év alatt négyszeresére, azzal nem törődve, hogy a lakosság bírja-e ezt, vagy nem.

— Kik fizettek egyáltalán adót?

— Alacsony volt a lakosságszám az óriási elvándorlás miatt, abban volt tehát mindenki érdekelt, hogy a lakosságot megtartsák, sőt betelepítsenek. Ha a nemesnek nem volt birtoka, vagy jobbágya, neki magának kellett adóznia. A nemesi adó- mentesség tehát nem volt mindig sértetlen. A vármegye értelemszerűen az adóalap növelésére törekedett, amihez pontos birtok- és vagyonfelmérésre volt szükség. Ha az udvar, amelyen egy „tárcaközi bizottságot” kell értenünk, illetve a budai pénzügyi központ, amit albizottságnak tekinthetünk, nem kapta meg a kívánt összeget, császári, tehát német hadakat küldött,

hogy azok feléljék a hiányzó adót.

— Mekkora volt a megyei apparátus?

— Ez egy igen szűk körű társaság volt. Ha volt köztük néhány jó szakember, akkor tudták működtetni a vármegyét. A főispán vagy nagybirtokos, vagy főpap volt. Bár ez utóbbit sem lehet a mai fogalmaink

, szerint érteni. Például nálunk Radonay Mátyás Ignác pécsi

Péternek hívták. Nem tudjuk hogy került a megyébe. Az ülések alatt skicceket készített, majd utólag bemásolta letisztázva a jegyzőkönyvet, valóban egy könyvbe. Remek latinsággal, s alapossággal végezte e munkát. Ez az első kötet, ami fennmaradt a Tolna Megyei Levéltárban. Nagyon komolyan vette funkcióját, s nagyon sok múlt rajta miként hajtották végre a határozatokat.- Mekkora volt a megye területe?

— A török kort követően egy idő után kialakultak a járások, a földvári, a simontornyai és a dombóvári, de ez mást jelentett, mint manapság. A dombóvárinak a déli részén a falJYMONTH ORNA

Simontornya

korabeli

látképe

püspök volt a főispán, aki mellesleg katonaember is volt.

Az alispán funkciója éppen 1699-re stabilizálódik, ekkor választják meg Daróczy István paksi főkapitányt és postamestert, aki régi birtokos család leányági örököse.

Nagyon fontos funkció volt még a vármegye pénztárnoka, jellemző, hogy ez a simontornyai császári harmincados lett, Haunold Jánosnak hívták. Fontos feladatköre volt még a jegyzőnek is, aki nemcsak az apparátust irányította, hanem ő vezette a jegyzőkönyveket is, s ez időben Gyurekovics

vak tömegére igényt tartott Baranya is, s nagy perek indultak el. Nem az volt a tét, hogy hol húzódjon a határ, hanem hogy melyik megyének adózzon a lakosság. Nem tudni miért - lehet, hogy rosszul lobbyztak - de Tolnának nagy volt a hátránya. Egy biztos, hogy olyan részeket is elcsatoltak, amelyek a középkorban nem tartoztak Baranyj- hoz. Tolna megye tehát kisebb lett, mint a középkorban volt. Ezért egy idő után a járást meg is szüntették, maradt kettő, a földvári és a simontornyai. Csak később, a német betelepítések idején hozták ismét létre a völgységi járást.

Jelentős volt még a szerepük a szolgabíráknak, akiket járásonként választottak, s a feladatuk a területükön az adókivetés, felmérés és behajtás volt. A megyegyűlésnek tartoztak beszámolással, mert a megbízást is a testülettől kapták. Az ő munkájukat segítették a választott esküdtek, s a néhány fős megyei katonaság, vagy inkább milícia.

— Hol volt a megyeközpont?

— A középkorban még nem igazán beszélhetünk megye- központról. A tárgyalt időszakban a legtöbb megyegyűlést Simontornyán tartották, s 1723-ban a települést megye- székhelynek nyilvánították.

— Hogyan működött maga a megyegyűlés?

— Az általános közgyűlésen mindenkinek jogában állt részt venni, aki nemesnek minősült. Nagyjából kéthavonta tartottak általános közgyűlést. A kis- vagy részgyűléseken, amelyeket kabinetülésnek is fel lehet fogni, rendszerint csak a környező birtokosok vettek részt, a törvényességet szimbolizálva. Amiről itt döntöttek, azt utólag el kellett fogadtatni. A szokás szerint a vármegye asztaláról beszéltek, ami valóságos asztal volt. A teljhatalmú megbízott a megbízójának a helyére ülhetett. A döntések a megyében minden nemesre kötelező érvényűek voltak. Hozhattak a vármegyére vonatkozó önálló döntéseket, de az országos törvénykezésen belül. A kancellária, vagy a budai pénzügyi hivatal leirataira reagálniuk kellett. Mindenesetre a nemesi vármegye működőképes önigazgatási rendszer volt, ami lényegesen olcsóbbnak is bizonyult egy központi igazgatásnál, s amelyben kulcsszerepük volt a hozzáértő, helyismerettel rendelkező szakembereknek.

Ihárosi Ibolya

Az adományozó: I. Lipót

I. (Habsburg) Lipót németrómai császár egyúttal mint magyar király adományozott Tolna megyének pecsétet és pecséthasználati jogot 1699. szeptember elsején. Az uralkodó 1640- ben született Bécsben, a magyar trónra

1657-ben lépett.

i A császár megítélése - magyar szempontból - saját ko- | rában sem volt, s ma sem túl j kedvező: elég a török elleni, | sikeres hadjárat utáni, ked- 1 vezőtlen vasvári békére gondolni, avagy a Wesselényi-fé- | le szervezkedésre, melynek • következményeként Bécsúj- : helyen kivégzik Zrínyi Pétert, Frangepán Ferencet, I Nádasdy Ferencet és Bónis I Ferencet. Ugyancsak I. Lipót , vallási szempontból türelmetlen uralkodása idején ítélnek protestáns prédikáto- . rókát gályarabságra, s koboznak el birtokokat bizo- nyítatlan felségárulás vádjá- j val. Thököly Imre felkelése I és sikeres ellenállása kellett ahhoz, hogy Lipót átmeneti- I leg lemondjon a nyílt abszolutizmusról, s a kénytelen ! összehívott 1681-es soproni | országgyűlésen megerősítse | a magyar nemesi kiváltságokat, s megyénként néhány | helyen hozzájáruljon a protestánsok szabad vallásgyakorlásához.

Kétségtelenül kedvező fejlemény volt hazánk szempontjából az ország török | uralom alóli felszabadítása, | ami ugyancsak I. Lipót ural- j kodása idején, 1683-ban kéz- f dődött meg. Az 1699-es kar- | lócai béke a Török Portával | egyszer s mindenkorra meg- J szüntette a török veszélyt, s 1 lehetőséget adott a fejlődésre. Ugyanakkor a bécsi ud- ( var a visszafoglalt hódoltsági | területeket új szerzeményeknek tekintette, melyek- 1 kel szabadon rendelkezett; | ennek következtében hivatalosan Erdélyt sem csatolták | vissza Magyarországhoz. I. | Lipót uralkodása végén egy újabb felkeléssel, az 1703- | ban kitört Rákóczi-szabad- | ságharccal kellett, hogy I szembenézzen: ám az 1711- I ig tartó küzdelem végét már ! nem érte meg, miután 1705- ben elhunyt. -szá- I

A pecsét egyúttal címer is

A megye zenei név egye

Nincs különösebb eltérés a megye 1699-ből származó pecsétje és címere között, hiszen az előbbi alapján készült az utóbbi - tudtuk meg dr. Dobos Gyulától, a Tolna Megyei Levéltár igazgatójától. Néhány nem számottevő különbség legfeljebb a körvonalakban, a díszítésben lelhető fel.

— Emellett a kör alakú pecsét, mint címer, már a gyakori pajzs formává alakult - folytatta dr. Dobos Gyula.

— Tolna megyének - tudomásunk szerint - egészen a XVII. század végéig nem is volt címere. Amikorra kellétt volna, hogy legyen, addigra - a XVI. század elejére-közepé- re - már itt voltak a törökök, s kisebb gondunk is nagyobb volt a címer megalkotásánál.- Vannak-e ismereteink a címer adományozás előzményeiről, körülményeiről?

— Több forrással, dokumentummal is rendelkezünk ebből az időből. Tudjuk például azt, hogy a török kiűzése után, tehát az 1690-es évek közepén a pécsi püspök, egyúttal mint Tolna megyei főispán megbízásából Broderics András került a

megyei közigazgatás élére, mint alispán. A meglehetősen öntörvényűén tevékenykedő Broderics saját szakállára szerzett egy pecsétet a királyi kancelláriától, amit suba alatt használt is, de a megye felhatalmazása nélkül. A „kényurat” azután hamarosan letették tisztéből, s vele együtt a nem hivatalos pecsétnyomó is eltűnt a színről. A vármegye 1699. elején folyamodott I. Lipóthoz, kérve egy új pecsétet; a beadványon még a kért mintát is feltüntették.- Az uralkodó, illetve kancellária ezt figyelembe is vette?

— Igen, hiszen 1699. szeptember elsején gyakorlatilag a benyújtott mintához hasonló pecsétet - s egyúttal címert - kapott Tolna vármegye a királyi diplomában. Egyébként Szent István királyt, illetve jobbján Szent Imre herceget ábrázoló megyecímerünk - összehasonlítva más megyék címereivel - kétségkívül a legszebbek, legmutatósab- bak közé tartozik.-száA megye zenetörténeti hagyományait idézi az a szignál, melynek Lányi Péter zongoraművész a szerzője.

— Bartók Béla annak idején - 1907-ben - Felsőiregen gyűjtötte azt a dallamot, melyet később a Magyar képek című, szimfonikus művének záró tételében dolgozott fel. Egyrészt ennek az ürögi kanásztáncnak a motívumait tartalmazza a szerzeményem. Másrészt a rendelkezésemre álló húsz másodpercbe beleszőttem a közismert Rákó- czi-motívumot is, erre bizonyára mindenki jól emlékszik a Tenkes kapitánya című sorozatból. Történelmi szempontból - tekintettel a 300 évvel ezelőtti eseményekre, Béri Balogh Ádám briga- dérosra - kiváltképp ideillik ez a dallamrész, bár azt azért tudjuk, hogy I. Lipót enyhén szólva nem volt kurucpárti.

Lányi Péter szerzeményét három trombita szólaltatja meg, s remélhetőleg a jövőben másutt is, és egyre gyakrabban felcsendül a szignál, mely immár Tolna megye zenei névjegyeként szolgál.

TOLNA MEGYEI SZIGNÁL-szeri-