Tolnai Népújság, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-06 / 207. szám

2. oldal Világtükör 1999. szeptember 6., hétfő Meglátogatta Szabó János, a Magyar Köztársaság honvédel­mi minisztere és Fodor Lajos ve­zérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari főnök az ENSZ Ciprusi Békefenntartó Misszió (UNFICYP) 109 tagú magyar kontingensét. Ann Hercus és az UNFICYP katonai parancsnoka, Evergisto de Vergara vezérőrnagy a magyar katonák átlagon felüli teljesítmé­nyéről, lelkiismeretes szolgálatel­látásáról és fegyelmezettségéről számolt be a delegáció tagjainak. Élesen elítélték a koszovói ENSZ-misszió és a szakadár al­bán Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) vezetői a szombatra virradóra Pristinában elkövetett pokolgépes merényle­tet, amelynek célpontja vélhető­en egy szerb család volt. Az egy ember életét kioltó és öt sze­mélyt megsebesítő merénylet egy lakóházban történt: ismeret­len tettesek csaknem két kilo- grammnyi robbanóanyagot tar­talmazó pokolgépet erősítettek a család lakásának bejárati ajtajá­ra, majd működésbe hozták a pokolgépet. A család a tömbház­ban élő utolsó szerb família volt. A török hadsereg 19 kurd ge­rillát ölt meg az ország délkeleti részén kirobbant összecsapá­sokban, míg a saját vesztesége hét katona volt. A félhivatalos Anatolia hírügynökség vasárna­pi jelentése szerint a Van és Batman tartományban fellán­golt harcok voltak az első jelen­tősebb összecsapások a kor­mánycsapatok és a gerillák kö­zött azóta, hogy a Kurd Mun­káspárt (PKK) augusztus 25-én bejelentette harcosainak kivo­nását Törökországból. II. János Pál pápa elítélte a „megfélemlítés és az erőszak sú­lyos cselekményeit” az Indoné­ziához tartozó Kelet-Timoron, amelynek lakossága az elmúlt na­pokban népszavazáson nyilvání­totta ki akaratát a függetlenségre. A katolikus egyházfő aggasztó­nak nevezte a Kelet-Timorról ér­kező híreket, és kívánságát fejez­te ki, hogy nyugalom, egyetértés honoljon a területen. Az Etna kitört szombat este, és egy frissen keletkezett nyiláson át újabb izzó lávafolyamot önt ma­gából. Európa legnagyobb műkö­dő tűzhányója hatalmas morajlás közepette hamut és izzó parazsat lövellt a magasba, nagy riadalmat keltve a turisták és a környékbeli lakosok között. A vulkán 200 méteres magasságig feldobta a di- ónyi lávaköveket. Legalább félszáz halottja van a dagesztáni Bujnakszkban elkövetett robbantásos merény­letnek. Borisz Jelcin orosz ál­lamfőt felháborította az újabb terrorcselekmény, s kormányát a tettesek mielőbbi kézre keríté­sére utasította. Megvan az új közel-keleti megállapodás Izrael békét szeretne Szíriával és Libanonnal is Ehud Barak izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke szombat éjjel aláírta a Wye Plantation-i egyezmény végrehajtásáról létrejött megállapodást. Az aláírásra közép-európai idő szerint este 11 óra után néhány perccel került sor, Madeleine Albright amerikai külügymi­niszter, Hoszni Mubarak egyip­tomi államfő és II. Abdalláh jordániai király jelenlétében. Barak és Arafat után ők is ellát­ták kézjegyükkel az okiratot. Az aláírást követően mon­dott beszédében Ehud Barak békefelhívást intézett Libanon­hoz és Szíriához. „Szeretném föleleveníteni a békefolyamatot Szíriával éppúgy, mint Liba­nonnal. E helyről felszólítom Háfez Asszad szíriai elnököt, hogy tegye félre az összes régi ellentétet, és találjon módot a tárgyalások újrakezdésére” - mondta az izraeli kormányfő. Az egyezmény aláírását va­sárnap hajnalban üdvözölte Kofi Annan ENSZ-főtitkár és Robin Cook brit külügyminisz­ter. Annan kifejezte reményét, hogy a dokumentumot további megegyezések követik, ame­lyek végül a Közel-Kelet teljes békéjéhez vezetnek. Cook or­szága támogatásáról biztosítot­ta a térség vezetőit a palesztin területek jövőjéről folytatandó tárgyalásokon, és kifejezte re­ményét, hogy megkezdődik az izraeli-szíriai, és előrehalad az izraeli-libanoni békefolyamat. Bili Clinton vasárnapra virra­dóra a Camp David-i elnöki üdülőben tartott sajtóértekez­letén úgy vélekedett, hogy a most aláírt megállapodás „startkőként” szolgálhat az át­fogó közel-keleti békeegyez­mény megalkotásához. Kije­lentette, hogy Washington minden lehetőt meg fog tenni az egész térség „igazságos, tar­tós és átfogó” békéjének meg­teremtésért. Az elnök felszólí­totta az amerikai kongresszust: hagyja jóvá a kormányzat azon kérését, hogy nyújtsanak több mint egymilliárd dolláros tá­mogatást Izraelnek és a palesz­tinoknak. Az Arab Liga üdvözölte, két damaszkuszi székhelyű palesz­tin szervezet - a Demokrati­kus Front Palesztina Felszaba­dításáért és a Népi Front Pa­lesztina Felszabadításáért - pedig elítélte vasárnap a meg­állapodást. Az iráni külügymi­nisztérium a megállapodást a palesztinok jogainak megcsú­folásaként utasította el. Az egyezmény aláírása fontos lépés a béke felé vezető úton fotó: feb/reuters Német botránykrónika Kiéitől Münchenig Minden nap új botrányt hoz Németországban. A sajtó azon kese­reg, hogy Európa gazdasági óriása lassanként banánköztársasággá válik, s legfeljebb az a vigasztaló, hogy banánhéjak is vannak: a nyilvánosság reflektorfényében előbb-utóbb mindenki elbukik. Vannak olyan esetek, amelyek a büntető törvénykönyv hatás­körébe tartoznak, kimerítik a csalás vagy á zsarolás fogal­mát. Máskor a finom megfo­galmazás szerint „át nem lát­ható, baráti szolgáltatások történtek”, amelyek súrolják, helyenként átlépik a korrup­ció határait. A német botrá­nyok - s ez alighanem nem­zetközi jelenség - „pártsem­legesek”: szociáldemokraták, konzervativok, párton kívüli személyiségek egyaránt része­sek bennük. Bonn és Köln építészeti fő­igazgatója zavaros ügyletek mi­att került tűz alá. Dieter Diekmann bonni keresztényde­mokrata politikus azért, mert háromnegyed, majd pedig egy­millió márka kenőpénz ment át a kezén; most vizsgálati fog­ságban ül. Walter Mompert, a berlini szociáldemokraták legutóbbi polgármesterjelöltje egy „SPD-hez közeli” cégtől ka­pott kiadós juttatásokat ellen­szolgáltatás reményében, rá­adásul kiderítették, hogy bejá­rónője után elfelejtette fizetni a társadalombiztosítási hozzá­járulást. A kiéli egyetem szigorúan pártonkívüli zoológiaprofesz- szora, Berndt Heydemann any­nyira védte a környezetet, hogy az egyetem pénzeiből sa­ját, 18 hektáros „ökoparkot” létesített. Jellemző, hogy a vizsgálat során hat családi há­zában és lakásában kellett ház­kutatást tartani. A kancellár­nak is kínos volt, amikor egyik kampányfőnökét, Bodo Hom- bachot nemcsak ingatlanügyle­tekkel vádolták, hanem azt is a szemére vetették, hogy egy félmillió márkás, különleges Mercedes 420S gépkocsit sze­reztetett be magának a rendőr­ség amúgy szűk keretének a terhére. A szépreményűnek tartott szociáldemokrata poli­tikust egyelőre „parkolópá­lyára” tették: európai uniós megbízott a Balkánon. A né­met lapok szerint ott sem fog sok jót tanulni. Réti Ervin Nincs egyetértés a német és a francia külügyminiszter között Kell-e EU-határidő? A Helsinkiben megrendezendő decemberi EU-csúcson az Euró­pai Unió tagországainak többsé­ge nem kíván dátumot meghatá­rozni a kelet-európai országok és Ciprus belépésére - mondta Hu­bert Védrine francia külügymi­niszter vasárnap. Német kollégá­ja ellenezte az időpont kitűzésé­nek megtagadását. „Időpontot megadni nem lenne ésszerű. Komoly és alapos belé­pési tárgyalásokat kell folytatni. Időpont meghatározása rosszat tenne Európának és az Európai Uniónak” - mondta Védrine új­ságíróknak a tanácskozás után. Joschka Fischer német külügy­miniszter viszont úgy nyilatko­zott, hogy a legelőrébb tartó or­szágok - Magyarország, Len­gyelország, Csehország, Szlové­nia, Észtország és Ciprus -, amelyekkel az Unió már meg­kezdte az érdemi csatlakozási tárgyalásokat, dátum nélkül el­vesztik a lelkesedésüket, és kés­lekedhetnek a tagsághoz szüksé­ges reformokkal. Hubert Védrine szerint több­ség alakulhat ki az EU-ban afe­lől is, hogy a már érdemben tár­gyaló hat országon kívül min­den jelentkezővel konkrét egyeztetést kezdenek, vagyis Szlovákiával, Lettországgal, Lit­vániával, Romániával és Bulgá­riával is, és erről ugyancsak ha­tároznak a helsinki csúcsérte­kezleten. A tárgyalások esetle­ges megkezdésére nem mondott időhatárt. Az ugyancsak jelent­kező Máltával már a jövő év ele­jén megkezdődhetnek az érde­mi tárgyalások. Kártérítési „téboly” Zaklatták a nőt, mégis visszavágyik Linda Gilbert, 32 éves fiatalasz- szony nagyon büszke volt, ami­kor 1992-ben ő lett az első női gépszerelő a Chrysler-gvár detro­iti üzemében. Öröme azonban rövid életnek bizonyult. Munkatársai - kivétel nélkül férfiak - már az első munkanap­ján obszcén rajzokkal fogadták, és „tréfálkozásuknak” nem volt se vége, se hossza. Linda a gé­pén, szekrényén állandóan trá­gár feliratokat, egyértelmű, dur­va felszólitásokat talált. Az asszony eleinte csak pa­naszt tett a feletteseinél. Miután azonban hosszú idő múlva sem történt semmi, ügyvédet foga­dott, és beperelte a gyárat, ahol dolgozik. Érvelése szerint ugyanis a munkaadónak köte­lessége, hogy megvédje dolgo­zóit a szexuális zaklatástól. Példaértékű perében a bíró­ság igazat adott az asszonynak, és óriási - 21 millió dolláros - kártérítésre ítélte a Chryslert. A nagy autógyár azonban nem is­merte el a felelősségét, és meg­fellebbezte az ítéletet. Ügyvédei szerint a cég öt éven át igyeke­zett megvédeni női munkatár­sát, a zaklatások elkövetőit pe­dig rendre figyelmeztették, de ennél többet nem tehetnek. Az asszony az ügyből eredő dep­ressziók miatt már többször szorult ismételten is orvosi ke­zelésre, de nem adja fel: a re­mélt nagy összeg ellenére is to­vább akar dolgozni - a Chrys- ler-gyárban. Ferenczy Europress Állat, amelyben vakon sem bízhat az ember A sátán kutyája Lucky nemcsak egyszerűen vak­vezető kutya, hanem a világ leg­butább, egyszersmind a leggono­szabb vakvezető kutyája is. Teljesítménye: eddig négy gaz­dáját segítette át a túlvilágra. Az elsőt séta közben gyilkolta meg: nemes egyszerűséggel egy köze­ledő busz alá vezette úgy, hogy neki az utolsó pillanatban sike­rült félreugrania. A másodikat, aki nem tudott úszni, a tengerbe fojtotta, ami­kor egy tengerparti kirándulás alkalmával a móló végénél egy­szerűen hagyta továbbmenni. A mit sem sejtő harmadikkal a vasúti sínek között játszott, s amikor megérkezett a vonat, pó­rázával nagyot rántott rajta, hogy a gazdi hanyatt vágódjék s a mozdony keresztülgázoljon rajta. A negyedikkel egy forgalmas út kellős közepén kezdett el lát­szólag minden ok nélkül forgo­lódni egészen addig, amíg a gaz­di egy autó alá nem szédült. Mindezek után - mivel az esetek számát kissé soknak ta­lálták - a rendőrség el akarta al­tatni a dögöt, ám egy wupper- tali vakvezetőkutya-tréner, Ernst Gerber azon a véleményen van, hogy „csak” a képzésen van - úgymond - némi javítani való. Mivel ő a szakember, nem zár­ható ki, hogy végső soron igaza van. Csupán az a kérdés: akad-e még olyan világtalan, aki vakon rá meri bízni magát egy ilyen kutya szolgálataira... (gyulay) Jelcin hallgat Találgatások a „kenőpénzek” körül Bahgjet Pacolli, a koszovói szár­mazású svájci vállalkozó nas- saui magánszámlájáról egymil­lió dollárt utalt át 1995. decem­ber 5-én a svájci Gotthard Bank „Dean” kódjelű számláján ke­resztül a budapesti Közép-euró­pai Bankba - írja a Corriere della Sera, amely megszerezte a luganói bankban nyitott rejté­lyes folyószámla kivonatát. Az olasz lap a pesti számlaszá­mot is megadja: 037546-500. Az újság szerint a „Dean” kód­jelű számla a Kreml kincstár­nokáé, Pavel Borogyiné. Az épí­tési vállalkozó azt állítja, hogy a pénzt egyik beszállítójának javára utalta át, a svájci ügyé­szek szerint azonban Borisz Jelcin orosz elnök a kedvezmé­nyezett - tette hozzá a vezető olasz napilap, amely gyanús­nak találja azt a tranzakciót is, amelyben 100 ezer dollárt utal­tak át a milliárdos pénzmosási ügy főszereplőjének, a Bank of New York-ba, az Albion Trade off-shore társaság javára. Borisz Jelcin orosz elnök - aki két lányával a támadások középpontjában áll - egyálta­lán nem látja szükségét an­nak, hogy a svájci „kenőpén­zekkel” kapcsolatban bármifé­le magyarázatot adjon. Egy szóvivője a televízióban kije­lentette: a hatályos orosz tör­vények alapján egyetlen állam­polgár sem kötelezhető arra, hogy a nyilvánosság elé álljon, és kijelentse, hogy a neki föl­emlegetett ügyben ártatlan. A nagymama mellett a kocsiban egy karton vodka és a kandúr Aktív pihenés Oroszországban Oroszhonban a nyárutó és az őszelő még a dácsáké. Péntek este min­denki útnak indul (a szerencsésebbek már délután), és ilyenkor a föld­kerekség egyik legelavultabb kocsiparkja kígyózik hosszasan a nagy­városokból kivezető, általában pocsék utakon. Elöl, a volánnál a családfő, és egyben ebben a kis közösségben a nacsalnyik; mellette ül neje őnagysága. Hátul festői csomag­hegyek csúcsán a bábuska, vala­melyik nagymama, beékelve egy karton vodka és a családi kan­dúr közé. Ott van még a 12 éves Szerjózsa és a tízéves Mása. Bruno cica mellett pedig úgy fe­szít Vova, az óriássnaucer, mint aki annak idején olvasott a Prav­dában a békés együttélésről. Amikor a Szmimov család el­indul „na dacsu”, vagyis a dácsá­ba, a Lada alja leér az aszfaltig, de a família számára ez jelenti a nyarat, ez a karibi világ, vala­hogy úgy, mint Majakovszkijnál Ivan Kozirjev vasmunkásnak a fürdőszoba. Hétvégeken négy, azaz négymillió moszkvai, a fő­város lakosságának tehát csak­nem a fele veszi az irányt a dá­csa felé. Szmirnovék már húsz éve kap­ták ezt a Moszkvától 120 kilomé­terre lévő „birtokot”. Csakhogy ebben az országban 120 kilomé­ter négy óra autózást jelent. Az­tán hogy-hogy nem, a sátorozás után apránként ők is felhúzták a maguk fából készült házát, épp­úgy mint a többiek. Minden orosz tudja, hogy a dácsalét nem hasonlít - mond­juk - egy mallorcai nyaralásra. Nincs heverészés a nyugágyban, általában nyugágy sincs. Csak munka van, amiről azt mondják (és hinni is szeretnék), hogy kikapcsolódásjellege miatt pi­hentet. Gondozni kell a konyha­kertet, felszedni az uborkát (amit főleg vodkához harap a dolgozó), a paradicsomot; az er­dőben mindenfélét gyűjteni kell, a gombától a szamócáig. Az orosz városi embernek nyáron kell megteremtenie téli vitamin­készletének jelentős részét, és az orosz ember meg is teremti. Ezt hívták és hívják ma is a Föld egyhatodán aktív pihenés­nek. Minden kisiskolás tudja, hogy a dácsalét fő ellenségei a következők: 1. A fagy és a hő­ség. 2. A szomszédok - elkerül­hetetlen, főleg kertészeti vonat­kozású, jó tanácsaikkal. 3. Szú­nyogok és egyéb agresszív rova­rok (vannak, szép számmal), 4. Vakondokok és olyan élősdiek, amelyek tönkretehetik a ter­mést, amiért a család apraja- nagyja keményen megdolgo­zott. 5. Kétlábú élősdiek, arra vetődő csavargók és profi betö­rők. 6. Végül, de nem utolsósor­ban az anyós, aki állandóan a gyorsan fogyó vodkakészlet apa­dása miatt zsörtölődik, aligha­nem attól való félelmében, hogy neki kevesebb marad. Másfél nap munka (pardon: aktív pihenés) után - mondja Alekszandr Szmirnov családfő - nincs nagyobb gyönyörűség an­nál, mint meginni egy-két kor- tyocskát az utált szomszédok­kal. Utána már csak az a négy óra marad hátra, ami alatt a ka­raván visszazötyög Moszkvába. Harmat Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents