Tolnai Népújság, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-27 / 225. szám
4. oldal Megyei Körkép SZEKSZÁRD, BÁTASZÉK És KÖRNYÉKE 1999. szeptember 27., hétfő Szekszárd-Bietigheim-Bissingen Tíz éves a testvérkapcsolat Szeptember harminctól október 3-ig ünnepli a megye- székhely a Bietteigheim-Bis- singenel fennálló testvér- kapcsolatok tizedik évfordulóját. Csütörtökön este fél kilenctől a Babits Mihály művelődési ház dísztermében kulturális műsorral kezdődik az ünnepség-sorozat. Pénteken délután a biettigheimi Hotel Rose mesterszakácsa tart bemutatót jellegzetesen német ételek elkészítéséből. Este fél kilenctől a szekszárdi ifjúsági fúvószenekar és német testvéregyüttese lép fel a Garay gimnázium dísztermében. Szombaton reggel kilenctől az újvárosi templomban misét celebrál Mayer Mihály megyés püspök, közreműködik a Szekszárdi Német Nemzetiségi Kórus és a Liszt Ferenc Zeneiskola gitárzenekara. Fél tizenegykor kezdődik a jubileumi ünnepség a Művészetek Házában. Tizenkettőtől az érdeklődők a a Hotel Rosa mesterszakácsának főztjéből választhatnak. Tíz év története képekben címmel vasárnap reggel kilenc órakor kiállítás nyílik a városházán. Kulturális kabinet alakult Szekszárdon Regionális szerepkör Tíz, illetve a tanácsnokkal együtt tizenegy tagú kulturális kabinet alakult a héten a megyeszékhelyen. Pecze István tanácsnok kezdeményezésére művelődési kabinet alakult a héten Szekszárdon. A tanácsnok a város széles értelemben vett kulturális életének kiválóságait azért kérte fel a közös munkára, hogy Szekszárd megőrizze, ha lehet erősítse már elért kulturális szerepét a régióban. Közép és hosszú távú program kidolgozását is tervezik. A kabinet tagjai Baky Péter, a Művészetek Háza igazgatója, Borbás Tamás, a közgyűlés művelődési bizottságának elnöke, dr. Csordás Jenő nyugalmazott főorvos, Dávid Zsuzsa, a Német Színház igazgatója, dr. Gesztesi Tamás, a TIT elnöke, Halmai Gábomé, a Babits művelődési ház igazgatója, Kovács János mesterszakács, Ma- tókné Kapás Júlia, a Bartina Egyesület, Módos Ernő, az Aliscavin igazgatója és Schubert Péter grafikus. -ihiSzakmai nap a Zrínyiben A Közjóért kitüntető cím birtokosa A Dicenti Dezső Kertbarátkor A 30 éves szekszárdi 2. Számú Általános Iskolában szakmai napot tartottak, ameNémetországban járt a Liszt Ferenc Ifjúsági Fúvós- zenekar. A szekszárdi zenészek a szeptember 17-19-e között, Bautzenben megrendezett IV. Nemzetközi Fúvószenekari Találkozón vettek részt. A fesztivállal egybekötött találkozón a magyarokon kívül lengyel, cseh és Németország különböző tartományaiból érkezett zenekarok mutatkoztak be. A gála műsorra szombaton este került sor, amikor a találkozóra érkezett összes zenész - több mint 120 fiú és lány -, közös koncertet adott és egyszerre fújta a színpadon hangszerét. lyen az iskola munkáját értékelték és a minőségbiztosításról tárgyaltak. Ezt követően az együttesek külön-külön is bemutatkoztak. A szekszárdi fúvószenekar nagy sikert aratott, a közönség háromszor visszatapsolta őket. A fergeteges hangulatot mutatja, hogy amikor a Tolna megyei zenészek a repertoárjukban szereplő Brahms: Magyar táncok című darabját kezdték el játszani, a közönség egy része felpattant és táncolni kezdett. A találkozó utolsó napján vasárnap, a Liszt Ferenc Ifjúsági Fúvószenekar egy Bautzen melletti kis faluban lépett fel, ahol nagy számban élnek Magyarországról kitelepített németek. A szekszárdi ifjak itt is vastapsot kaptak. (FKÉ) Ferenc Vilmos, a szekszárdi Dicenti Dezső Kertbarátkörvezetője dokumentumokkal érkezik. Az egyik kis hí- recske lapelődünk, a Tolna Megyei Népújság 1977. január 25-i számából. Első, alakuló foglalkozásukat az ezt megelőző napon, hétfőn tartották a Babits Mihály Művelődési Házban, s a hír szerint a továbbiakban az érdeklődőket szívesen látják. Az alakuló ülésen ötvennyolcán vettek részt. Azóta minden évfordulót megünnepelnek. A következő dokumentum a dél-dunántúli kertbarát körök 10 éves jubileumra szervezett találkozójáról szól. Az erről írt tudósításunkat szintén őrzik. Akkor 180-an voltak, jelenleg 120-an tagjai a körnek. A 20 éves évfordulóra megint emléklapot adtak ki, s ekkor vették fel a nevet is. Dicenti Dezső 120 évvel ezelőtt Szekszárdon született, s világhírű szakemberként első igazgatója volt az akkori szőlészeti-borászati kutatóintézetnek. Pár évet leszámítva, amikor munkájával nem látszott összeegyeztethetőnek a feladat, Ferenc Vilmos a kör vezetője. A jó működés egyik titka - mondja, - hogy már januárban kiadják az éves programot, amit be is tartanak. Áz is hozzá tartozik, hogy olyan aktuális témákat kell választani, ami mindenkit érdekel. A kör tagjai országos és vidéki, helybeli kiállításokon szép sikereket értek el gyönyörű termékeikkel. Ők maguk az ötödik, a tizedik és huszadik A két fiatal tanár, Fien Bostyn és Dirk Vanneste a több mint ezer fős waregemi katolikus gimnáziumból utazott Tolna megyébe, a hét közepén. A vendégeket az iskola igazgatója Ferincz Jánosné fogadta. Szekszárd belga testvérvárosának középiskolájában a főiskolai, egyetemi felkészítésen túl üzleti képzés is folyik. A belga gimnáziumba többségben fiúk járnak. Ennek oka, hogy a katolikus oktatási intézmény csak 1997. óta koedukált, addig évfordulón is rendeztek a megyében működő kertbarátkörök számára mezőgazdasági kiállítást. A cikkekkel azt kívánta bizonyítani az elnök, hogy mindvégig mennyire közéleti szerepe is volt a körnek a megye- székhelyen. Több kitüntetést kaptak az évek során, de talán ennek a legutóbbinak örülnek a legjobban, hiszen azt a mondást cáfolja, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Rendszeres programjuk a borverseny, amelyet évről évre magasabb színvonalon szerveznek meg. A díjak sem meg- vetendőek, mert ma is sok támogatójuk van. Hasonlóan népszerűek a tanulmányutak, cserelátogatások, ma már külföldre is. Megnézték az idők folyamán az összes hazai borvidéket, kutatóintézeteket, kertészeti egyetemet. Az utóbbi időben egyre többen keresik meg őket. Az idén már jártak Szekszárdon Pápáról, Nagyatádról, Bicskéről és Pécsről a kertbarátok. Fontos, hogy az éves záráa fiúk és lányok külön intézményben tanultak. A jól felszerelt gimnáziumnak korszerű kollégiuma is van, ahol a vidéki diákok szállodai körülmények között vannak elhelyezve. A találkozót a két város közötti testvérkapcsolatokra alapozva Tóth Erzsébet, a Beze- rédj Kereskedelmi Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézet nemzetközi kapcsolataiért felelős pedagógusa, angol nyelvtanár készítette elő. A mostani látogatás oka, a szekjövetel, megjutalmazzák a legaktívabb tagokat. A Kertbarátok Országos Szövetsége ismét megbízta a szekszárdiakat, hogy jövőre szervezzék meg az évezred utolsó országos, illetve nemzetközi kékfrankos borversenyét. Az első országos kertbarát borversenyt 1988-ban ők szervezeték. — Hogy jut erre a tevékenységre ennyi energiája? — Ezen néha én is csodálkozom, de a vállalkozásom révén úgyis járom a az országot, főként s Dunántúlt, s a kertbarátkor némiképpen menekülés is a hétköznapi robotból közvetlen a szakmai tevékenységbe. Megtisztelő volt, hogy 1977-ben fiatal pályakezdőként a szekszárdi őstermelők, 60-70 éves emberek elfogadtak mint fiatal szakembert, s már akkor tegező viszonyba kerülhettem olyan gazdákkal, mint Fogarasi Márton, Töttös Pál, Klézli János. Ez nekem akkora bizalmat jelentett, hogy örökre elkötelezettje lettem a kistermelőknek. Ihárosi Ibolya szárdi és a waregemi középiskola a Socrates európai uniós pályázatra közös projectet szeretne készíteni a közeljövőben. Elképzeléseik szerint a programban az angol nyelvoktatás fejlesztése mellett kiemelt szerepet kap majd a két ország és Európa történelme. A belga vendégek a szakmai megbeszéléseket követőn hétvégén részt vettek a Szekszárdi Szüreti Fesztivál rendezvényein, ahol nem csak a történelmi borvidék hagyományaival, hanem híres boraival is megismerkedhettek. A haza utazásra ezt követően került sor. F. Kováts Gyerekbaleset őcsényben A kisfiú túl van az életveszélyen Már túl van az életveszélyen az az őcsényi kisfiú, aki nemrégiben leesett a létráról. A rendőrséget a kórházból értesítették a két éves kisgyerek fejsérüléséről, mondván, hogy a koponyaalapi törés a a halálra rémült szülők által elmondottak szerint nem történhetett. Az államigazgatási eljárással párhuzamosan megindult a harc a pécsi gyermekklinikán a gyerek életéért. Szek- szárdról ugyanis oda vitték a gyereket. A vizsgálat során egyértelműen kiderült, hogy a kisfiú valóban az egyébként stabil létráról esett le, csak magasabbról. A vizsgálatot lezárták, mert nemhogy szándékosság, de még a gondatlanság gyanúja sem merült fel az ügyben. S, szerencse a szerencsétlen balesetben, hogy a kisfiú jobban van.-ihiWinzerfesten a bátaszékiek Besigheimben jártak az elmúlt napokban Báta- székről. A delegáció tagjai nagyrészt a Heimat tánccsoport tagjai voltak. A városban kétévente megrendezendő Winzerfesten vettek részt, ahol nagy sikerrel szerepelt több alkalommal is a bátaszéki Heimat Német Nemzetiségi Tánccsoport. A fesztivál során a delegáció vezetői alkalmat kerítettek arra is, hogy a besigheimi polgár- mesterrel, Stefen Bühlerrel gazdasági kérdésekről tárgyaljanak. A csoporttal párhuzamosan a fesztiválon részt vett egy pedagógus delegáció is, akiknek a vezetője Kemény Lajos igazgató volt, ők viszonozták a német pedagógusok korábbi látogatását. A program csúcspontja a látványos és színpompás felvonulás, ahol a város apraja-nagyja ott volt, régi szokásokat elevenítve fel. A településnek gazdag hagyom: tyai vannak szőlő- termelésben és borászatban. A környékről rengeteg ember fordul meg ilyen alkalmakkor a kisvárosban, s a program most is színpompás tűzijátékkal zárult, (pt) Németországban jártak a szekszárdi fúvósok Brahmsra táncra perdültek son, arm „bátyus zenés összeKözös EU projectet terveznek Waregemi tanárok a keriben Szekszárd belga testvérvárosából, Waregemből érkezett két pedagógus a Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskolába és Szakmunkásképző Intézetbe a héten, hogy megbeszéljék egy közös EU pályázat feltételeit. Hivatás és család, hűség és szeretet Hohmann Ferencné Lénárt Judit azok - manapság egyre csökkenő - táborába tartozik, akik hűségesek első munkahelyükhöz. Harminchét éve gyógyszertárban dolgozik, s bár már „hivatalosan” nyugdíjas gyógyszertári szakasszisztens, továbbra is ott áll a pult túlsó oldalán a szekszárdi Széchenyi utcai gyógyszertárban. — Soha nem jutott eszébe, hogy pályát módosítson? — Soha. Érettségi után, 1962-ben lettem gyógyszertári asszisztens, aztán végigdolgoztam a gyógyszertári munka összes fázisát, majd letettem a szakasszisztensi vizsgát. Amikor a gyógyszertárakat átszervezték, nekem is felajánlották az előnyugdíjat. Két napig gondolkodtam, őrlődtem, aztán döntöttem: maradok. Akkor láttam, megérte a hűség, mert mind a főnököm, mind a kollégák nagyon örültek ennek. Nem gondoltam „pályamódosításra”, pedig sokszor igen kevés fizetésért dolgoztunk, de mindig éreztem a munkatársak szeretetét, a főnökök megbecsülését. — Mi ennek a munkának a szépsége és mi a nehézsége? — Nagyon kell figyelni, koncentrálni, hiszen gyógyszerekről van szó. S bizony sokszor nem könnyű elolvasni, mi van a receptre írva, bár szerencsére mostanában a recepteket is egyre több orvos írja számítógéppel. Nagy öröm aztán, ha a beteg később megdicsér minket: nagyon jó gyógyszert tetszett adni, vagy ha megdicsérnek édesapámnak, hogy milyen kedves a „kislánya”. Rengetegen köszönnek rám az utcán, megismernek, számon tartanak, ha valamiért egy-két napig nem dolgozom, már utánam kérdeznek: csak nem hagytam ott a patikát? — A munkában tehát igazi hivatást talált, hogy alakult a magánélete? — Ahogy a munkám is szerencsésen alakult, úgy az életem is: harminchárom éve éve élünk együtt a férjemmel, teljes összhangban. Mindig számíthatok rá, besegít a háztartásban is, vasárnap pedig elkényeztet: ő készíti az ebédet. Három lányunk van, akikre - talán nem hangzik szerénytelenül - nagyon-nagyon büszkék vagyunk. Dóra lányunk jogász, a két csodálatos kis- unokánk édesanyja. Ágnes lányunk végzős építőmérnök, Zsuzsa, a „legkisebb” pedig végzős orvostanhallgató. Őszinteségben és nagy-nagy szeretetben neveltük a gyere-, keket, s ez - hogy így fogalmazzak - mindig „bejött”. Összetartó, szerető család vagyunk, nem ritka, hogy este cseng a telefon, valamelyik lányunk az, s csak annyit akar mondani: szeretlek benneteket. A legnagyobb dicséretet is megkaptam már, amit kaphattam: a legnagyobb lányom, amikor maga is anyuka lett, azt mondta: olyan anya szeretnék lenni, mint te... venter
